Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-31 / 306. szám

4 2011. DECEMBER 31., SZOMBAT B . Ú . É . K. 2 0 12 Mikor részeg?- Papa, mikor részeg az ember?- Például akkor, ha ott a túl­oldalon két ember helyett négyet lát.- De, papa, ott csak egy em­ber áll! Ronda A bárban egy részeg odatá­molyog egy lányhoz, és meg­szólítja:- Elnézést, hölgyem, azt hi­szem, ön tartozik nekem egy itallal!- Én? Hogy-hogy? - kérdezi a lány meglepődve.- Mert olyan ronda, hogy el­ejtettem a poharamat, ami­kor megláttam. Dublőr- Hogy hívják Stallone dub­lőrét?- Pótszilveszter. Hajnalban Január 1., korán reggel:- Mit csinálsz, szomszéd?- Havat hányok.- Űristen, te mit ittál?! Rejtély Szása ül a Volga partján és töpreng:- Ha ledobnának egy atom­bombát, eltűnnék én is, és a vodka is. Ha neutronbombát dobnának le, csak én tűn­nék el, s a vodka megmarad­na. De ez milyen szörnyű bomba lehetett, hogy csak a vodka tűnt el... A legjobb barát Két részeg sétál az utcán, szembe jön velük egy ku­tya, az oldalán egy üveg li­kőr.- Nézd, ott az ember legjobb barátja.- Ja, meg egy kutya. Ne nézze! Egy részeg hány a Lenin- szobornál. Odamegy hozzá a másik, és megszólítja:- Miért nézi, ha nem bírja? Találós kérdés- Mit csinál a részeg a bota­nikus kertben?- Virágba borul. VÍZIN BALÁZS S zilvát vagy barackot tölt­sék? - kérdezte Tamás a szobában gubbasztó társaitól. Pöpec mindegyik, fater főzte, tuti lesz a hatás. - Egyiket sem, majd a bálban iszunk! - érkezett a csitító válasz az öl­tönyben díszelgő három cim­borától. Nagyon visszafogot­tak vagytok, fiúk, bulizzunk, végtére is szilveszter van! - nyúlt a féldecis pohárért a fürdőszobából kilépő Vanda, fiatal lány kacér tekinte­te, vörös, testhez simuló ruhája és finom parfümillata megbabonázta a zavarban lé­vő ünneplőket. Engedtek a kí­sértésnek, lelöktek egy kupi­e SjMindegy hol, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat Jocó csak azt vállalta, hogy adja a kéglit, azt nem, hogy használhatóvá is teszi, vagy buli után kitakarít... (Á fotó illusztráció) Egy hét krónikája, avagy egy átlagos család története kará­csonytól szilveszterig, válság idején. Venter Marianna Kedd Nem bírom tovább! Ha még egy­szer valaki kiejti a száján, hogy töltött káposzta, vagy azt, hogy pulykasült, netán azt, hogy bejg­li, hát miszlikre aprítom! Jó-jó, szenteste még nagyon jólesett mind a három, na de mindennek van határa. Ahová csak vendég­ségbe mentünk, mindenütt töl­tött káposztát, pulykasültet és bejglit kínáltak. Nem vagyok egy finnyás vendég, de ami sok, az sok! Jut eszembe, vendégség. A mi vendégeink is furcsák voltak, némelyik egészen üveges sze­mekkel nézett maga elé, mikor a pulykasültet, a töltött káposztát és a bejglit elé tettem. A csuda sem érti! Persze meg kellett enni a maradék pulykasültet, töltött káposztát és bejglit, hogy ne vesz- szen kárba. Ma fogyott el. Rosszul vagyok... Szerda Rántott leves és tejbegríz volt ebédre. Mennyei volt! A maradé­kon majdnem összevesztünk. Es­te kellemesen üldögéltünk a fotel­ben, amikor telefonált Feri, a pá­rom cimborája, és megkérdezte, nincs-e kedvünk egy laza, ma­szek szilveszteri bulihoz. Néhány haveri párra gondolt, köztük ránk is, a Jocó összkomfortos, fűthető tanyája lenne a helyszín, ott min­denki kedvére mulathat. Nem ke­rül sokba, nem kell kiöltözni, majd főzünk valamit bográcsban, bor és szóda lesz, aki mást is akar inni, szeszest vagy szeszetlent, az vigyen. Jól hangzik! Csütörtök Feri hajnali hatkor telefonált, hogy fel kéne vinni a minihifin­ket, mert zene nélkül ugye nem buli a buli. Arra is megkérte a pá­romat, hogy fuvarozzon fel s majd le néhány havert, mert neki nincs téli gumija, és ml van, ha jön a rendőr, etc., etc. Tőlem csak 12 la­pos- és mélytányért, 20 poharat, eszcájgot, szalvétát, fogpiszkálót, konyharuhát, szivacsot és moso­gatószert kért, mert mint mond­ta: hogy veszi ki magát, ha koszos edényt hagyunk a tetthelyen. Ar­ról nem szólt, hogy kinek kell majd mosogatnia. Gyanús. Péntek Feri és a párom felvitte a köbmé­ternyi cuccot a tanyába. Reggel li­kőr mentek el, 12-re értek visz- sza. A párom furcsa, töprengő ar­cot vágott, de nem szólt semmit. Feri azzal mentegetőzött, hogy elő kellett készíteni a terepet, megnézni a fűtést, stb., majd el­köszönt. A párom csikorgó fogak­kal elmesélte, hogy előbb a kul­csokért jöttek vissza a dombtetőn lévő objektumtól, majd takarító- szerekért. Jocó csak azt vállalta, hogy adja a kéglit, azt nem, hogy használhatóvá is teszi. Csonttá fagyva takarítottak, tüzelőt aprí­tottak, kipucolták a sparheltet, próbafűtést csináltak, székeket és asztalokat kerestek. A párom megebédelt, majd ledőlt a kana­péra, és úgy maradt estig, akkor felkelt, és elment lefeküdni. Vasárnap Szombaton Feri már délután há­romkor ott toporgott nálunk, sür­getett, hogy induljunk el a 7 óra­kor kezdődő tanyabuliba. El­kezdtem öltözködni. Mikor a „kis feketében” kilibbentem a háló­szobából, a párom és Feri rám meredtek, majd megkérdezték, van-e száras alsóm, mert jobban tenném, ha magamra venném. Olyan komolyan mondták, hogy átöltöztem, de a farmer-pulóver- bakancs együttesre is a fejüket csóválták. Amikor síoverallban és hótaposóban jöttem elő, meg­nyugodtak. Négyre értünk fel. Kint plusz 2 volt, bent mínusz 2. A fiúk megrakták a sparheltet, egy óra múlva már fagypont kö­rül járt a hőmérséklet. Miközben ezzel voltunk elfoglalva, megfa­gyott a pörköltnek való hús. A fi­úk nekiálltak a főzésnek, aztán sorra jöttek a többiek. Akin nem volt síoverall, három pulóver és hótaposó gyapjúharisnyával, az hazament, és átöltözött. Mikor már ettünk, és átmelegedtünk annyira, hogy mozgatni tudtuk a végtagjainkat, egészen jó lett a hangulat. Aztán még jobb. Éjfél után esni kezdett a hó, de mi csak nevettünk rajta. Kint áll­tunk, beleptek minket a pelyhek, és úgy néztünk ki, mint az igazi hóemberek. Feri lefotózta, remé­lem, sikerült a kép. Ha igen, min­den barátunknak küldök belőle, és csak annyit írok rá: Boldog új évet! TAKCA A józanító bodzaszörp cával a szilvából. Aztán a ba­rackból is, és így tovább. A korábban vakító fénnyel vilá­gító karácsonyi égőket tizen­egy után néhány perccel már csak pislákoló lámpásnak vél­ték a kanapén heverészők. anda szavai józanító ha­tással voltak a mámoros állapotba került srácokra.- Most már induljunk, hogy még éjfél előtt a bálba érjünk! - mutatott a polcon lévő öreg órára a barna hajú tini. Kilo­métereknek tűnt a szoba és a garázs közötti 30 méter a fia­taloknak. - Nem működik ez a tragacs, menjünk inkább gyalog! - bosszankodott az apja kocsiját babráló Tamás.- Megőrültél, megfagyunk, amire leérünk a kocsmába, próbáld újra - vágott közbe a hátsó ülésről Vanda. A társa­ság addig kérlelte a szebb na­pokat is látott rozsdás négyke­rekűt, míg az engedett az erő­szaknak. Az ablakokra csapó­dott párát a fiatalok alkohol­gőzös lehelete csak fokozta. sontig hatoló hideg volt azon az estén, de Tamás a félelemtől és a tanácstalan­ságtól verejtékezni kezdett.- Nem látok semmit, mond­tam, hogy gyalog menjünk!- Ne parázz már, milyen férfi vagy? - mondta cinikusan a lány. A holdvilág épphogy be­szűrődött a fagyos szélvédőn. Az út mellett húzódó fenyőer­dő torz képet mutatott. A 20 éves autó motorja egyre keser­vesebben sírt a nagy tempó mellett, de már csak néhány perc volt éjfélig, sietni kellett. Kanyar, egyenes, megint ka­nyar, majd egy beláthatatlan emelkedő és vége az útnak, gy betonelemeket szállító kamion sofőrje a szalá- mis szendvicse után kutatott az ülés alatt, elveszítette ural­mát a monstrum felett, és át­tért a szemközti sávba. Ta­másnak nem volt lelkiereje elrántani a kormányt, a ka­mion vakító reflektorfénye be­világította az öreg autó utas­terét, ahol riadt arcok ültek. Hirtelen villanás, majd vad csengő szó­barátok és Vanda türel­metlenül toporogtak az ajtó előtt, dühösek voltak Ta­másra, amiért nem nyit ajtót. Az elszenderedett házigazda néhány másodperc elteltével felpattant a nagy lármára, majd a bejárathoz rohant, és beinvitálta a vendégeket, kabátokat ledobva a fiú szobájába vették az irányt, ahol az asztalra már gondosan ki voltak készítve a poharak. Néhány sablonos mondat elhangzása után a fiú kiment a konyhába italért. A hűtőajtót kinyitva hezitált, előtörtek benne az álmok. A ■romrai Újabb nagyberuházást terveznek Szekszárdon szekszárd A jelenleg fűtó nagyberuházások után még nagyobb beruházást tervez a város. Mernek nagyot álmod­ni. Mozgólépcsőt, sífelvonót és rámpát építenek a kilátóhoz, így a mozgáskorlátozottak és a leendő mozgáskorlátozottak - a jelenlegi síelők - is kön­nyűszerrel feljuthatnak, gyö­nyörködni a panorámában. Kell egy csapat! A cél: az NB l.-be való bejutás bogyiszló Gőzerővel edze­nek a bogyiszlói focisták, mert néhány éven belül sze­retnének bejutni az NB l.-be. Azt mondják: miért ne sike­rülhetne? A hatvanas-hetve­nes években még Paks is egy kis halászfalu volt. S tes­sék, mire vitték! Csak össze kell szedni egy ütőképes csa­patot. Már meg is kezdték a tárgyalásokat a harci, a kur­di és a tolnanémedi egyesü­letekkel az átigazolásokról. Rókák felbukkanására lehet számítani TOLNA MEGYE Az Újév első napján rókák felbukkanására lehet számítani. Veszettségtől azonban nem kell tartani. A különleges rókák csak a szil­veszteri mulattság utóhatásai. Szekszárdra érkezett a párizsi lány szekszárd A fővárosi Moulin Rouge mulató és több más nemzetközi varieté után a megyeszékhelyen is felbuk­kant egy párizsi lány. Sajnos eddigi sikereiről és jövőbeni terveiről nem sikerült megin­terjúvolnunk, mert sürgős fellépése volt. Egy biztos: a közönség zabálta... íme. Ő a párizsi lány felső polcon az édesapja fél­tett pálinkái, alul a nagyma­ma bodzaszörpje. - Mi lesz, hozol már valamit, itt a szo­bában már nagyon forró a hangulat? - kiabáltak utána a barátok. ~Ajem habozott tovább, meg- 1V ragadta az egyik üveg nyakát, és visszasétált a cim­borákhoz. - Kinek tölthetek?- tette fel a kérdést udvaria­san. - Jöhet - hangzott a vá­lasz a fiúktól. Erre Vanda is visszalépett a fürdőszobából, és szúrós tekintettel megje­gyezte: ezt fogunk inni? A srácok értetlenül egymás- z± ra néztek, majd Tamás kocsikulccsal a kezében meg­szólalt: - Ráérünk a bálban meginni egy-két kupicával, de ott sem kötelező, mert anélkül is lehet búcsúztatni az óévet! i 4 Fagypont alatt izzik a tűz

Next

/
Oldalképek
Tartalom