Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-03 / 283. szám
életmód A Hópárduc barátaival együtt építkezik sport és család Erőss Zsolt hegymászó Csorna nevű kisfia decemberben születik meg Erőss Zsolt népes baráti köre szívesen utazott az ország minden részéből Mogyoródra, hogy közösen segítsen a hegymászó házának felépítésében Még csokoládén is szerepel a fényképe erőss zsolt neve mára igazi márkanév lett. Könyvekhez, naptárakhoz adja nevét, sőt, még csokoládén is szerepel a fényképe. Nemrégiben Koll- mann András forgatott róla filmet, Hópárduc talpra áll címmel.- mielőtt elkezdtük a forgatást, azon gondolkodtam, hogy az expedíció alatt (melyre mi, a stáb is elkísértük) mennyit kell majd segítenem Zsoltnak. 6800 méteren úgy éreztem, kezd elfagyni a lábam. Többen mondták, véget ért a hegymászásom, ha maradok, elveszíthetem a lábujjaimat. Zsolt megnézte sajgó végtagomat, majd tanácsot adott: vegyek le egy zoknit a sok közül, mert az nyomja a lábam. És igaza volt! Nos, így mentette meg az én lábamat Erőss Zsolt — meséli Koll- mann András. teres csúcsra is feljutott) ott var hátul. Látjátok egyáltalán a fű részporfelhőtől? - kérdi. A szffl kis ház kitoldott, új részéber valóban ott kalapál a férj, szó katlan ebben a szerepkörber látni. Narancsszínű pulóveré hez, melegítőnadrágjához pa pucsot visel, műlábát egy vé kony vezetékkel rögzíti a lábbe lihez, ez volt kéznél. Föl-le ug rál a székre, pont úgy, mint bár ki más. — Végre, talán idén már elké szül a „babaházunk” - mondja Hilda, és megsimogatja csinoí pocakját. - Fiú lesz, 2-3 hét és megszületik! — kacsint rám majd leül a legközelebbi székre A kétéves Gerda ott sündörög anyja körül, azonnal elcsacsogja hogy a kistesót Csornának fogják hívni. - Azt mondta Zsolt, addig nem hagyjuk abba a próbáiké zást, míg végre nem lesz egy fiErőss Zsolt lánya, Gerda, apja génjeit örökölte: imád mászni ■ -»«<«V ■ 2002-ben ekÄ I fela Mount EveZj^rkémiUtott ■ csúcsára 18850 ny) (8516"V csúcsára I Szomorkás, ködös őszi nap van, Mogyoród utcáit deres falevelek borítják. Kopácsolás, fűrészelés, nevetés zaja töri meg a lusta csöndet. Hazánk legismertebb hegymászója, Erőss Zsolt dolgozik házán, barátaival együtt. Igyekezniük kell, december közepén megszületik a „kis Hópárduc”, Zsolt fia, akit már az új otthonba szeretnének hazavinni. Joó Zsuzsa- Jó, hogy jöttetek, most minden dolgos kézre szükség van!- fogad bennünket Sterczer Hilda, Erőss Zsolt felesége. - Zsolt, vagy ahogy a barátai elnevezték, Hópárduc (a hegymászók ezt a becenevet adják annak, akik már több 7-8000 méunk. Nos, nem kellett sokat küz- denünk érte - mosolyog. - Zsolt olyan apa, melyet minden gyerek imádna: engedékeny, vidám, lehet vele huncutkodni, édességet enni, órákig rajzfilmet nézni. De az élet mellette kiszámíthatatlan, hiszen hol itthon van, hol hónapokig a hegyekben vagy éppen előadás-sorozaton.- Remek dolog apának lenni — mondja később Zsolt. — Sokáig ellene voltam a gyerekvállalásnak. Aztán rájöttem, komoly hibát követek el, ha lemondok erről a csodáról! Emlékszem, két évvel ezelőtt éppen egy expedíció közben ért utol a hír: megszületett a lányom. Másfél hónapot kellett várnom, hogy lássam az első gyermekemet. Sírva is fakadtam akkor... Most a szülésnél is bent akarok lenni - mondja. Zsolt máris otthagy, szükség van rá a másik szobában, mégiscsak az ő háza épül. Méricskél, zon Zsolttal senki, mert úgyis kikap! - jellemzi nevetve tavalyi mászótársa, Horváth Tibor. - Igazi rajongótábora van már neki, akár egy popsztárnak! - teszi . SÍK ■■ Akár tolószékben is ülhetnék. Helyette hamarosan megszülető kisfiam szobáját építhetem. Szerencsés ember vagyok. létrára mászik. - Ne féltsd, nem fog leesni - kapja el aggódó pillantásomat Hilda. A család, barátok számára teljesen természetes, hogy Zsoltnak lábprotézise van, ez már nem téma, még csak szóba se kerül. Az ismerősök szerint inkább abból adódnak néha apróbb kellemetlenségek, amikor szó szerint elfeledkeznek arról, hogy Zsoltnak mégiscsak hiányzik az egyik lába. A hegymászó-társadalom összetartó csapat, fenn, a magasban életüket bízzák egymásra, de ha kell, a tengerszinten is számíthatnak a másik segítségére. Ezen a hétvégén is több barát utazott Mogyoródra, hogy mindenki hozzátegyen valamit Zsolt házához. — Nem könnyű vele összeveszni. Csendben teszi a dolgát a hegyek között is, a tőle megszokott profizmussal. Csak ne kártyázhozzá, amit Zsolt nem hagy szó nélkül: - Jobb lenne, ha csak egy szűkebb kör szeretne. A sok rajongót inkább csak elviselem, mintsem szeretem — mondja komolyan. Pedig a róla készült film bemutatója után népszerűsége tovább fokozódott, ezt a helyszínen is tapasztalhatta. — Ideje volt már moziba mennünk Hildával, amióta ismerjük egymást, ez volt az első randink ilyen helyen - mondja a „főszereplő”, majd látva kétkedő tekintetemet, folytatja: - Komolyan! Randevúinkon sziklát másztunk, együtt futottunk, palatetőt festegettünk. Nem klasszikus tevékenységek, az tény — mosolyog. Ám az egész család élete A hegymászó kezében nem csak a jégcsákány áll jól nem a sablonokról szól. Zsolt már a családi, közös expedíciókra gondol, amikor majd négyesben másszák a havas csúcsokat Gerdával, Csornával és Hildával. Persze, csak finoman tervezget, hiszen az álmodozás nem sajátja. De azért kiböki vágyát: - Ha én vittem volna el a mostani lottóötös nyereményét, csinálnék egy rakás érdekes dolgot. Találkoznék jó zenészekkel, elkezdenék bioházakat építeni és persze továbbra is járnám a hegyeket. Egy valamiben azonban nagyon biztos vagyok: egy csúcsnak sem vagyok és leszek a megszállottja, ha kell, le tudok mondani bármelyikről. Nélküle még lehet kerek az életem, egyetér- tesz, Hilda? - és feleségére néz, aki pillanatnyi szünet után válaszol: — Gyere, nézzük meg inkább, hol legyen a gyerekszobában a kiságy, Csorna is nagyon kíváncsi rá! Zsolt átöleli feleségét, és egymásra támaszkodva ballagnak fel a lépcsőn. E közös házépítés után pár nappal, talán érezve, hogy lassan készen lesz a „babaház”, megszületett Erőss Csorna. Egészségesen és nagy hanggal... A hegymászók kimonóban fotózkodtak az utcán - a család azt hitte, a magasság elvette az eszüket- közös utazásainkon nemegyszer tapasztaltam, mennyire természetesen éli meg Zsolt lába amputálását, azt, hogy neki az egyik végtagja helyén egy műláb van. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy egy étterembe megérkezvén, lecsatolta a protézisét, maga mellé tette, és úgy kezdett neki a vacsorának - meséli Kelemen Ferenc, Erőss Zsolt egyik útitársa. Szlankó Zoltán hegymászó egy tavalyi emléket idéz fel: - Kat- manduban egységes csíkos ingeket és nadrágokat vásároltunk Zsolttal. Mindenki azt hitte, pizsamát vettünk. Amikor Nyalamba, egy kínai kisvárosba értünk, szokatlan módon egy remek szállodát sikerült találnunk, ahol házi köntösök voltak a szekrénybe akasztva. Beöltöztünk a csíkos „pizsamákba”, rávettük a kímonósze- rű köpenyeket, és elmentünk sétálni a városba, így fényké- pezkedtünk. Az ott készült fotókat aztán hazaküldtük a családnak, akik meg voltak győződve róla, a magasság elvette az eszünket. Zsolt sok őrültség ben benne van! Talán éppen azért, mert meglegyintette a halál szele? - morfondírozik Szlankó Zoltán.- EL KELL FOGADNI, hogy a hegymászás igenis rejt kockázatot. Az embernek nem szabad úgy nekiindulnia, hogy nem számol a veszélyekkel. Ezt fel kell dolgozni, a baleseten pedig túl kell lépni! Nézd, akár tolószékben is ülhetnék most. Tulajdonképpen visszakaptam az életem, és újra mászhatok1 - vélekedik Erőss Zsolt a balesetről. A Mount Everest első magyar hegymászója 2010. januárjában szenvedett súlyos balesetet a Magas-Tátrában, emiatt kellett amputálni egyik lábát. fűi
