Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-12-18 / 49. szám

8 2011. DECEMBER 18., VASÁRNAP INTERJÚ schmittné makray katalin Hivatalból és magánemberként is az értékekre figyel, legyen az egy ajándék vagy a magyar termékek képviselete. De nagymamaként is igyekszik helytállni. IGYEKSZEM FONTOS ÜGYEK MEUE ÁUNI A karácsony és a kará­csonyfa most is ugyan­olyan lesz a Schmitt csa­ládban, mint az elmúlt negyvenöt évben. Makray Katalin, az egykori tornász és tévétornász nagymama­ként fogja össze a családot, csak közben elnökfeleség­ként előtte kicsit több lesz a hivatalos elfoglaltsága. Fábos Erika- Ilyenkor advent idején sok­kal több a hivatalos prog­ramja?- Hajaj, már hetekkel ezelőtt tele lett a naptáram, de nem bá­nom ezt a fáradtságot, másokkal lenni, együtt örülni ugyanúgy rá­hangol az ünnepre, mintha befe­lé tudnék figyelni, és azért arra is lesz pár napom az ünnep előtt.- Hogyan választ a meghívá­sok közül? Elsősorban kari­tatív programokra látogat el?- Nem ez a szempont, inkább az értékek mentén igyekszem vá­lasztani. Ma például egy divatbe­mutatóra megyek és hazai ipar­művészekkel találkozom, lesz egy gyerekprogram és egy nyug­díjasklubba megyek délután. Utóbbi inkább személyes ügy, el­végre nyugdíjas vagyok, koráb­ban is jártam oda és sok kedves ismerősöm van közöttük, igyek­szem ezeket is számon tartani és ápolni, mert nem szeretném, ha a hivatalos ügyek felemésztenék ezeket az évtizedes emberi, bará­ti kötelékeket.- Gondolom, azért nem egé­szen ilyen nyugdíjaséveket tervezgettek.- Nem, nem ilyet. Mindig elég mozgalmas volt körülöttünk az élet, és azt tervezgettük, hogy majd szép, nyugalmas idősko­runk lesz, hát ebből most csak a szép stimmel. Megtisztelő és csodálatos dolog egy ilyen fel­adatot kapni. Felelősség, hiszen többen figyelnek arra, amit mondok vagy amit cselekszem. Éppen ezért igyekszem kihasz­nálni az adódó lehetőségeket és olyan helyzetekben megszólal­ni, olyan ügyek mellé állni, amit fontosnak tartok és ebben talán nemcsak a pozíció, hanem ép­pen a korom és az élettapaszta­latom is segít, hitelessé tesz.- Meg a tévétorna. Húsz év fö­lött talán nincs is olyan em­ber itthon, aki ne ismerné önt régről, a képernyőről.- Ez valóban kikerülhetetlen, alig van nap, hogy ne hozná va­laki szóba az utcán, a közértben, a piacon.- Ezek szerint a háztartási ügyeket ma is ön intézi.- Természetesen, de nem is volt ez kérdés, járok bevásárol­ni, főzök, megyek az unokái­mért, szóval amikor nincs köte­lező feladat a haza szolgálatá­ban, nagyon igyekszem átlagos nagymamaként segíteni a csa­ládot.- Mit főzött például tegnap va­csorára? „A hétvégi családi programjaink szentek, csak a hivatalos elfoglaltságok írhatják néha felül az unokázős időnket”- Általában ebédet főzök, va­lami egyszerűt, legtöbbször egytálételeket, hétvégére, ami­kor pedig összejön a család, a gyerekek kedvenceit. Vacsorá­ra rendszerint nem főzök, mert az nálunk nem főétkezés, a fér­jem és én is igyekszünk vigyáz­ni az egészségünkre és olyan­kor már csak valami könnyű zöldség vagy tejtermék jöhet szóba. Nem az az asszony va­gyok, aki úgy szereti a férjét, hogy jó tartalmas ételekkel ete­ti. Azt vallom, hogy egy nőnek vigyázni kell arra, akit szeret, az egészségére is és ötven-hat- van fölött ebben már tudato- sabbnak kell lenni, jobban oda kell figyelni.- Mindenesetre ügyesen vi­gyáz rá, hiszen már több mint negyven éve házasok.- 1966-ban házasodtunk ösz- sze, úgyhogy akkor annak egész pontosan 45 éve. Hosszú idő, az egyszer biztos, de boldogság be­legondolni is, nagy adomány az élettől.- Manapság nem ez az általá­nos. Mi a titka a hosszú há­zasságnak?- Nálunk az volt a titok, hogy gyorsan családot alapítottunk. Gyorsan jöttek a gyerekek, és on­nantól az egy megváltozott fele­lősség, már nem mint férfi és nő működtünk csak együtt, hanem, mint apa és anya, és nekik akar­tuk a legjobbat, jó példát akar­tunk mutatni, és ez fegyelmezi az embert. Másrészt persze kell ehhez kitartás is és sok belátás, mert vannak viták, küzdelmes időszakok és azokat csak úgy le­het túlélni, ha két ember egyszer­re akarja és tesz is érte. Manap­ság, ha valami elromlik, a legel­ső, ami eszébe jut a pároknak, hogy akkor váljunk el. Ha kilyu­kad a zokni, dobjuk ki. A mi kor­osztályunk még jobban tud érté­kelni dolgokat. Talán ezt kéne megtanulni tőlünk. A válás nem leegyszerűsít dolgokat, hanem mindent bonyolultabbá tesz.- Önök hogyan ismerkedtek meg?- A tatai edzőtáborban figyel­tem fel rá, 1962-ben, ő fiatal ví­vó volt, 20 éves, én pedig 17 és tornász. Akkor ismerkedtünk meg és 1966-ban házasodtunk össze. Kedves és romantikus szerelem volt, majdnem első lá­tásra és nagyon szépen udvarolt a férjem. Igaz, akkoriban azt mondogatta, hogy nagyon jó rác­pontyot tud készíteni és nőisze- szélyt is tud sütni, amit ha bele­gondolok, a mai napig nem bizo­nyított.- Biztos csak nem volt alkal­ma. Egy köztársasági elnökre miben lehet számítani mond­juk az ünnepi készülődésnél?- Elég elfoglalt, úgyhogy kará­csony estig legfeljebb abban, hogy átbeszélem vele az unokák ajándékait és a meglepetésein­ket. Viszont a karácsonyfánkat mindig közösen, kettesben dí­szítjük fel.- A karácsonyfa minden év­ben egyforma?- A karácsony az állandóság­Névjegy 1945. április 5-én Vasváron született, ahová Budapesten élő családja menekült a má­sodik világháború elől. 1961-ben érte el első kimagas­ló eredményét, amikor a mes­terfokú tornász ob-n első he­lyezett lett. 1963- ban az év magyar torná­sza címet nyert. 1964- ben a tokiói olimpián felemás korláton ezüstérmet szerzett. Schmitt Pállal 1966-ban kö­tött házasságot. a ’70-es években tűnt fel újra, a Magyar Televízió tv- torna műsorának volt ál­landó szereplője gyerme­keivel. 1978-ban szerzett diplomát a Testnevelési Főiskolán. A 80-as években az aerobik egyik hazai meghonosítója volt. férjével három gyermekük van - Gréta, Petra, Alexa - és hat unokájuk - Gergő, Grá­cia, Vanda, Vendel, Vince, Flórián - született. 45 éve egymás mellett ról szól a családunkban. Évtize­dek óta ugyanolyan a karácsony­fánk is, ugyanolyanok a díszek is. Annyi a különbség, hogy tíz évvel ezelőtt vásároltam egy mű­fenyőt. Sok gond volt az igazival és nagyon sajnáltam is a ki­vágott fákat, úgyhogy a lányok­kal vettünk egy szépet. Örök fá­nak hívom inkább, mert így szebben hangzik. Azt díszítget- jük és csak néhány ágat szok­tam kérni a fenyőárusoktól a vá­zákba, hogy legyen egy kis kará­csonyillat is.- Az állandóságot említette. Van olyan hagyomány, amit az ünnephez kötődően a gyer­mekkora óta őriz?- Az éjféli mise és az ünnepi menü. Édesanyám vezette be a családban, hogy borleves van, hi­deg sültek kaszinótojással és ma- jonézes salátákkal, valamint bejgli, amit mindig ő szokott süt­ni, ez az ő ajándéka, de mivel már 88 éves, néhány éve cukrászdá­ban veszi meg nekünk, hogy az a hagyomány azért megmarad­jon. Az ünnepi vacsora gyerek­korom óta ilyen és az benne a jó, hogy 24-én már semmit nem kell dolgozni vele a háziasszonynak, figyelhet az ünnepre és az éjféli misére is van ereje elmenni, mert nem abból állt a napja, hogy reg­geltől estig a konyhában sütött- főzött aznap. Igaz, a 23-a így telik, de másnapra kialszom. A gyere­kek is folytatják a hagyományt, a nagylányunk, aki Amerikába ment férjhez, ugyanezt készíti a családnak. Amikor először főzte, ötpercenként a telefonon lóg­tunk, hogy ugyanolyan legyen. Örülök, mert szerintem a szép ünnephez az ilyen, családi hagyo­mányok is kellenek.- Együtt tudnak karácsonyoz­ni mindannyian, hazajön a legnagyobb lányuk is az ün­nepre?- Most sajnos nem, de a töb­biek mind nálunk lesznek, ahogy mindig. Idén mi látogat­tuk meg őket, vittem nekik több doboz zselés szaloncukrot aján­dékba, mert anélkül sincs kará­csony. Skype-on mindenesetre biztosan beszélünk velük szent­este is, nagyon jó, hogy ma már van erre lehetőség, így azért könnyebb távol lenni tőlük.- Amióta Schmitt Pál köztár­sasági elnök lett, nyilván so­kat változott az élet önök kö­rül. Kevesebb idejük jut egy­másra?- Több az elfoglaltság, ezért több szervezést igényel, de nem vagyunk együtt sokkal keveseb­bet. A hétvégi családi program­jaink szentek, csak a hivatalos elfoglaltságok írhatják néha felül az unokázós időnket. Édes­anyám velünk lakik, a gyerekek pedig jönnek-mennek pont úgy, ahogy eddig.- Az ajándékok meglepetések, vagy inkább praktikus dol­gok, amire szükség van?- Folyamatosan gyűjtögetem az ötleteket és inkább arra figye­lek, hogy mindenkinek -legyen valami személyes apróság, de valami olyan is, aminek hasznát veszi. Mi felnőttek már kinőt­tünk az ajándékokból, legfeljebb egy könyv vagy CD kerül a fa alá, inkább a gesztus kedvéért.- Az ünnepre is azokból a ma­gyaros ruhákból választ, ami­ben gyakran láthatjuk?- Nem, itthon kényelmeseb­ben öltözködöm, azokat a közsze­repléseinkre tartogatom. Hét éve hordom ezeket a ruhákat, pedig már korábban is tetszettek és vettem is néhány darabot, de csak úgy éreztem, hogy minde­gyik több egy kicsit egy-egy ru­hadarabnál és ez nekem inkább lelki, mint öltözködési kérdés volt. Aztán az egyik nemzeti ün­nepre úgy éreztem, ezt kell fel­vennem, mert valami olyat fejez ki a nemzeti büszkeségünkről, amit én is szeretnék, onnantól pedig ez valahogy természetesen alakult így.- A hazai ízek mozgalomnak is az élére állt és sokat szere­pelt. Miért?- Azért, mert ez is valami olyasmit fejez ki, amit fontos­nak érzek. Azt, hogy figyeljünk oda jobban egymásra, hogy raj­tunk is múlik, hogyan élünk. Azzal ugyanis, ha hazai termé­ket, élelmiszert választunk, fris­sebb és jobb áruhoz jutunk, köz­ben pedig hazai munkahelye­ket, magyar termelőket támoga­tunk. Elismerjük egy másik em­ber munkáját, lehetőséget adunk neki, hogy öröme legyen abban, amit csinál. Ez nekem nem egyszerűen arról szól, hogy magyar, hanem ennél is többről. Arról, hogy nemcsak magunkra kell gondolnunk, ha­nem ha megtehetjük, akkor má­sokra is és ehhez tényleg csak annyi kell, hogy egy kicsit tuda­tosabban választunk a boltban, vagy a piacon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom