Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-12-18 / 49. szám
2011. DECEMBER 18., VASARNAP SZTORI 5 A füstös mulatók pszichológusai bárzongoristák Felelevenítené a budapesti New York Café a múlt század zenés hangulatát Félhomály, füst, whiskyil- lat, poharak koccanása, beszédfoszlányok és halk zongoramuzsika - az éjszakai bárok elengedhetetlen kellékei. Az utóbbi évtizedekben viszont eltűntek a vendégek és a zongoristák, s velük együtt a hangulatnak is nyoma veszett. Árvay N. Tivadar Igény van rá - legalábbis erre lehet következtetni a még működő zenés mulatók sikeréből mégis egyre kevesebb az olyan bár, kocsma és étterem, ahol élő zenével szórakoztatják a publikumot. Pedig még a múlt század 70-es, 80-as éveiben sem kellett messzire menni, ha valaki a zongorának támaszkodva szerette volna kiheverni szerelmi bána- § tát, vagy ünnepelni a születés- s napját. Néhány puccos szállodán | és éjszakai mulatón kívül azon- J ban már alig akad hely, ahol igé- £ nyes zene szól. „Elég 20-30 évet visszamenni az időben, amikor még virult a szakma - mondja Nyári Károly zongoraművész, előadó, a New York Café bárzongorista-verse- nyének zsűrielnöke, aki valaha maga is játszott éjszakai mulatókban. - Nem csupán bárzongoristából, hanem élő zenéből is több volt Csak a budapesti NagyNyári Károly szerint a legjobb virtuózok is érdeklődnek a bárzene iránt körúton 1200 zenés hely működött, ma ehhez képest alig néhányat találni. Ez leginkább azoknak a fiatal zenészeknek baj, akik ezzel szeretnének foglalkozni. A bárzongorista-verseny- nyel az elfeledett műfajt szeretnénk felidézni, újraéleszteni.” A zenészek mellett a közönség is szegényebb lett azzal, hogy a bárokban elhallgatott az élő muzsika. Pedig a zongorán virtuóz módon játszó művészekre ma is sokan kíváncsiak, a legutóbbi bárzongorista-vetélkedő mezőnyének tagjaival öt egész estés koncertet sikerült összehozni a Művészetek Palotájában. A „kispiszkosban” is muzsikáltak miközben az éjszakai mulatókról ma elsősorban az elő kelő (és drága) bárok, a hotelek kávézói ugranak be, a múlt század közepén még mindenki megtalálhatta a pénztárcájának, stílusának megfelelő pianobárt. Az 1970-es években a magára valamit adó kiskocsma is foglalkoztatott zongoristát. Nemcsak Budapesten, hanem az ország nagyvárosaiban is voltak zenés mulatók - a legapróbb csehókban is elfért egy zongora, de akadt, ahol dobos és bőgős is húzta a vendégek nótáját. Nyáron a Balaton partját, sőt a vizet is belengte az élő zene hangja, s néhány éjszakai diszkóban DJ helyed kompled zenekarok szolgáltadák a talp- alávalót. Az üzleti érdek aztán hádérbe szorítoda a színvonalat. De a New York Café versenyének néhány hete megrendezett első fordulóján is telt ház volt, a második megmérettetést már kétszáz fős teremben bonyolítják, arra is elkeltek a jegyek. „Ahogy régen, úgy ma is fontos az embereknek, hogy elmehessenek egy kávéházba, pianobárba, ahol a zongorista régi barátként fogadja őket. A jó zenész ismeri a vendégeket, észreveszi, ha vidámak, de azt is, ha szomorkod- nak, s mindig a hangulatuknak megfelelő kedvenc számaikat játssza nekik. A múltban minden kis kávéháznak saját közössége volt, minden réteg megtalálta a maga helyét, minden rétegnek megvoltak a sajátos szokásai, a kedvenc dalai. Ez a családias hangulat ma már kevés helyen alakul ki. A vetélkedő, ha nem is változtat ezen pillanatok alatt, a bárok világának a hangulatát és persze a közönséget is visszahozza.” A szakma presztízse is megfakult, pedig régen a legnagyobb művészek játszottak ezeken a helyeken. Czifra György, Kertész Kornél, Soós Tibor, Tabányi Mihály, Orlay Chappy, Horváth Jenő, Vécsey Ernő, Beamter Bubi, Zámbó Jimmy - csak néhány név a legendás bárzenészek sorában. Olyan helyeken játszottak, mint a Pipacs, a Kedves, a Napfény vagy a Gerbeaud - a fiatalabbaknak talán csak ez utóbbi név jelent valamit. „A bárzene neves megalapítóinak annak idején nem volt olyan érzésük, hogy lenézik őket azért, mert ezt a szakmát művelik - mondja Nyári Károly. - Aztán jött egy időszak, amikor megkopott a műfaj becsülete. Én is bárokban kezdtem, de soha nem éreztem ennek a kárát. Azért váltottam, mert a tudásomat, a művészetemet és az egyéniségemet nagyobb, szélesebb közönségnek szerettem volna megmutatni. Noha bárokban ma már nem fordulok elő, ez nem azt jelenti, hogy baráti invitálásra nem megyek el, hogy játsszak a közönségnek.” Nyári Károly szerint Magyar- országon meglepően sok a tehetséges bárzongorista. A versenyre is rengetegen neveztek, nemcsak olyanok, akik már most valamilyen vendéglátóegységben játszanak, hanem olyan Zene- akadémiát, jazz tanszakot végzett, kvalifikált zenészek, akik ezt a szakmát választanák. „Sokuk örülne, ha bárzongoristák lehetnének, s ott is megmutathatnák művészetüket, noha kemény szakmáról van szó. A zenészektől rengeteget követelnek: a repertoár hatalmas, a klasszikus zenéktől a jazzig, a nemzetközi slágerektől a régi magyar operettekig mindent ismerniük kell.” A New York Café versenyén diadalmaskodó zenésznek ezzel nem is lesz gondja: a fődíj, az egymillió forintos szerződés, amely öt fellépést jelent a patinás kávéházban. De Nyári Károly szerint a többieknek is lesz lehetősége a továbblépésre. „A versenyre szakmabeliek is eljönnek, bártulajdonosok, étterem- vezetők, akik később szerződtetnének zenészeket. S jövő márciusban, a döntőgálán az is kiderül, hogy a nevezők közül ki a legtehetségesebb zenész.” i > i
