Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-12-18 / 49. szám

2011. DECEMBER 18., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Karácsonyi kántálás a Sárközben ünnepkör Egymásra épülnek a népszokások, történeti, egyházi hagyományok A Sárközben a karácso­nyi „kántálás”, Pakson a karácsony előtti „három- királyjárás” volt a szo­kás. Karácsonyfát csak a 17. századtól állítanak Németországban és a 19- diktől Magyarországon. Ihárosi Ibolya A karácsonyi hagyományokról, népszokásokról kérdeztük dr. Nagy lanka Teodóra etnográ­fust, aki pár éwel ezelőtt össze­foglaló tanulmányt írt az ün­nepkör hagyományairól, benne a Tolna megyében is fellelhető népszokásokról.- Honnan ered a karácsony?- A karácsony ősi gyökere az új év ünneplése, az újjászü­letés, a tavasz közeledte felett érzett öröm. December 25. ere­detileg a perzsák vallási ünne­pe volt. A rómaiak Mithrászt a télen meghaló, majd újra feltá­madó Nappal azonosították, s e napon a világosság istenének születését köszöntötték, aki az emberek testi-lelki gyötrelme­it jött enyhíteni, aki jó cseleke­deteket, önmegtartóztatást kí­ván, s cserébe túlvilági életet ígér. Ezt az ünnepet a keresz­ténység befogadta, de jelenté­sét megváltoztatta. Továbbra is a születés ünnepe maradt: a Megváltó, Jézus születésének napja. Q- Az is kérdés, mettől med- 1 dig tart az ünnep? %- Az idők folyamán a kará- J csony köré egész ünnepkör £ szerveződött. A régi kalendári­um szerint november 11., Szent Márton napja volt az óév utolsó ünnepe. A18. században még a ó hetes advent első napja. Az újra divatos adventi koszorú ha­gyománya a 19. századból ere­deztethető. Az ünnepkör központi ünne­pe december 24., Ádám és Éva névnapja, Jézus születésének éjszakája. Karácsony első nap­ja pedig december 25. Kará­csony délutánján tartották a mostanában több helyen újra felelevenített betlehemezést. A Sárközben a karácsonyi „kán- tálás”, Pakson a karácsony előtti „háromkirályjárás” volt Dr. Nagy Janka Teodóra, a PTE Illyés Gyula Kar dékánhelyettese, jól is­meri a karácsonyi hagyományokat a szokás. A fiatalok maguk ké­szítette jelmezben, díszlettel késő estig sorba járták a falu portáit. A játék adománykérő szö­veggel, jókívánságokkal zárult, majd a háziak megajándékoz­ták vagy megvendégelték a szereplőket. Az ünnepkör el­tart egészen január 6-ig, vízke­reszt vagy a háromkirályok ünnepéig.- És a karácsonyfa?- Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyt a gyer­tyafénytől csillogó, szaloncuk­rokkal, csokoládéfigurákkal dí­szített fenyőfa nélkül. Az este hangulata nemcsak a gyerme­kek, hanem a felnőttek számá­ra is elsősorban a fán kigyúló fényekhez kapcsolódik. Pedig a karácsonyfa-állítás a mai for­májában egyáltalán nem régi szokás. A17. században terjedt el Németországban. Gyökerei valószínűleg abban a régi ger­mán hiedelemben keresendők, hogy a téli napforduló idején kiszabaduló gonosz szellemek, démonok elől fa alá húzódva ta­Névjegy DR. NAGY JANKA TEODÓRA PhD., főiskolai tanár, a PTE \ Illyés Gyula Kar általános és t tudományos dékánhelyette- J se, a Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet igaz- I gatója. Iskolái: jogász ELTE I ÁJK1984, középiskolai ta- it nár ELTE BTK magyar nyelv t és irodalom szak 1991, KLTE ' BTK etnográfus 1994. Tudó- t mányos és oktatási címei és i fokozatai: PhD fokozat, sum- L ma cum laude, JPTE, Pécs I (2000), jogtörténet. Kutatási I területei: jogi néprajz, jogi kultúrtörténet, joghatékony­sági vizsgálatok a szociális területen, szociális közigaz­gatás-történet, a szociális gondoskodás történeti for­mái, esélyegyenlőség a jog- gyakorlatban. Tudományos közlemények száma 112, monográfia, könyv, tan­könyv 11, idegen nyelvű (kül­földi és hazai) közleményei­nek száma 10. Monográfiák és szakkönyvek, melyekben fejezetet írt: 43. Nyelvisme­ret: angol és német. Férje dr. Szabó Géza régész, két gyer­mekük van. Sokáig karácsonyi életfát vagy termőágat függesztettek a mestergerendára. lálhat védelmet az ember. Ha­zánkban Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvoda meg­alapítója állított először kará­csonyfát 1824-ben. Kezdetben csak a nemesek, a század vé­gén már a módosabb polgárok, a gazdagabb parasztok házá­ban is megjelent, országszerte általánossá azonban csak jóval később vált ez a szokás. Soká­ig inkább karácsonyi életfát vagy termőágat függesztettek a mestergerendára.- Mit ettek eleink?- A karácsonyi étkezésekhez megannyi rituálé, számos hie­delem fűződött. Mézzel kevert fokhagymát ettek, hogy egész­ségesek legyenek. A karácso­nyi morzsákat összegyűjtötték, a tyúkoknak adták, hogy a kö­vetkező esztendőben „hamar legyen kotlósuk”. Karácsony napján Bölcskén az eladó lá­nyok például férjjósló célzattal ették meg a karácsonyi szalmá­ra odakészített piros almát. A bukovinai Hadikfalván az ad­ventben húsfélét nem ettek, böjtös ételeket készítettek A ka­rácsonyfa egyszerű és szép volt, almát és süteményeket, lisztbe mártott diót tettek a fá­ra, amelyet színes papírból és zabszalmából készített füzérrel és kis színes gyertyácskákkal díszítettek. A gyerekeknek az ajándékot, amely lehetett sap­ka, cipő, falovacska szekérrel, dió, alma, aszalt szilva, az asz­tal alá terített szénára tették.- Saját családjában van kará­csonyi szokás?- Igen, egy szép piros almát annyi részre vágunk, ahányan együtt vagyunk a karácsonyfa alatt és a szeretet, összetartozás jelképeként elfogyasztjuk. JEGYZET Paranormális jelenségek A PARANORMÁLIS aktivitás egyre nagyobb ebben az or­szágban. Számtalan olyan jelenséget tapasztalni, amire egyszerűen nincs magyará­zat. Cégek válnak kámforrá, s velük néhány százmillió forint. Néha egy-egy közsze­replő is eltűnik a televízió képernyőjéről, holott ő meg van győződve arról, hogy je­len volt az eseményen. Szub­limálni látszik az életszínvo­nal is, amelyet a metró mélységében azért, ha nagy erőkkel dolgozunk rajta, meg lehet találni. Az igazi harmadik típusú találkozás az lenne, hogy a nemlétező négyes metróval ütközne össze. No és ott vannak a cu­ki kis sárga színű csekkek. Nos, ebben az évben azok tűnnek a leginkább megma­gyarázhatatlan jelenségnek. Év elején még ennyi állt raj­ta, év végén meg kétszer annyi, de közben az embe­rek ugyanabban a lakásban laknak. Feltéve, ha még nem kellett belőle teleportálniuk, mivel a fizetésük egy forint­tal sem lett több mostaná­ban. Eközben eltűntek a haj­léktalanok, főleg Budapest utcáiról is. A jókedvet is folyamatosan csapolja valami UFO az em­berekből, s helyette parazitá­kat helyez el bennük, mint a düh, a keserűség és a csa­lódottság, amelyek egyre csak nőnek és nőnek, az em­berek meg egyre csak sová- nyodnak, fogynak. az orvosok, mérnökök, felfe­dezők is egyre többen vala­miféle gonosz varázslat áldo­zataivá válnak, sorra tűnnek el az országból. Na és mondja már meg nekem valaki, mi­vel lehet megindokolni azt a végképp megmagyarázhatat­lan eseménysorozatot, ami itt az utóbbi húsz évben történt? Felfoghatatlannak tűnik, hogy ha az ország ugyanak­kora, a lakossága meg egyre csak fogy, hogyan tudunk ki­termelni egyre több politi­kust és politikai elemzőt? A székelyek emlékművet állítottak halottaiknak tolna megy Emlékművet állítot­tak halottaiknak Andrásfalván Tolna megyében élő andrásfalvi leszármazottak - tájékoztatta la­punkat Bálint Ambrusné. A Tolna-Mözsi Székely Baráti Kör el­nöke elmondta, hogy idén egy fő­ként Bukovinából származó szé­kelyek alkotta csoport látogatást tett az egykori bukovinai székely falvakba. Felkeresték három falu templomát és temetőjét is, ame­lyekben a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége korábban kopjafát állíttatott. A régi temető­ket azonban nagyon elhanyagolt állapotban találták, benőtte őket a bozót. ATolna megyei székely cso­port vezetői megegyeztek az andrásfalvi elöljárókkal, hogy az önkormányzat rendbe hozatja a temetőt, a székelyek pedig átutal­ják az ehhez szükséges összeget, ami később meg Is történt. A bukovinai kirándulásról való hazaút során a székely csoport egyik tagja, Selyem Márton azt is felvetette, hogy az andrásfalvi le­származottak állítsanak emlék­művet a faluban elhunyt őseiknek. Az ötletből - az andrásfalvi pol­gármester közreműködésével, a Tolna-Mözsi Székely Baráti Kör tá­mogatásával - konkrét eredmény született, az emlékművet azóta már fel is avatták. Bálint Ambrus­né elmondta: terveik szerint ala­pítványt hoznak létre az öt buko­vinai székely falu régi temetőinek megóvásáért. ■ S. K. Karácsonyváró családi délutánt tartott nemrég a Reménység Napközi Otthon és Fejlesztő Iskola a dombóvári művelődési házban. A hátrányos helyzetű fiatalok szívüket-lelküket beleadták azokba a kézműves reme­kekbe - szőttesekbe, kézzel varrt sapkákba, mézeskalácsokba -, ame­lyeket a helyszínen meg is lehetett vásárolni - számolt be Benke Anita az otthon terápiás munkatársa. A múltat kutatta, a jövő érdekében dolgozott szekszáro-paks Már Horváth István Szekszárd polgármestere is dr. Rosner Gyula színes egyéni­ségét emelte ki, amikor szólt a tu­dósról, megemlékezett a tanítóról, a művészemberről, aki kiválóan rajzolt, és akár muzsikus is lehe­tett volna, s a kiváló családapáról, akire gyerekei máig büszkék. Ne­vét utca őrzi a megyeszékhelyen. A továbbiakban sok más mellett dr. Visy Zsolt egyetemi tanár szubjektiven, de alapos tanul­mányban emlékezett. A megszó­lalók mindegyike bemutatta a lob­banékony, mindig a jobbért harco­ló tudóst, ismeretterjesztőt, a má­ra legendássá vált régésztáborok szervezőjét, szellemi vezetőjét, a muzsikust, műkritikust, mestert és barátot. Kaczián János, a me­gyei honismereti egyesület elnöke mint alapító tagról emlékezett meg. Sok egyéb mellett azt mond­ta, mindig a jövőről szenvedélye­sen álmodok vitték a vállukon a dolgokat. Végül az egyesület em­lékplakettjét adta át az özvegynek azzal, hogy a honismereti mozga­lom megyei jelesei között mindig elhangzik a tudós neve. A tegnapi megemlékezés a paksi múzeum első igazgatójára, dr. Rosner Gyula régészre már reggel elkezdődött Pakson, az ünnepi szentmisével. Ezt követő­en az Erzsébet szálló dísztermé­ben mutatták be a meghívottak­nak a régészről készült doku­mentumfilmet. ■ 1.1. \ t 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom