Tolnai Népújság, 2011. október (22. évfolyam, 230.-255. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-10-30 / 42. szám
2011. OKTÓBER 30., VASÁRNAP 5 TOLNÁBAN KÖZELRŐL A Beatles világát idézték meg beatback Liverpoolban született, Pakson valósult meg a koncert ötlete A BeatBack együttes, azaz Újvári Dávid, Kántor István, Kasléder Albert és Kováts Gergely több mint hatvan Beatles-dalial készült a koncertre A Beatles halhatatlan - ezt ünnepelhették tegnap remek hangulatban az érdeklődők Pakson egy kiállítás, filmvetítések és egy koncert keretében. Mindezt négy rajongó, a BeatBack zenekar tagjai tették lehetővé. Hargitai Éva, Poszterek, korabeli újságok, könyvek, bakelitlemezek kazetták és CD-k sokasága, és egyéb Beatles-relikviák - mindezt megtekinthették az érdeklődők tegnap az Across the Beat Universe című kiállításon Pakson, a művelődési központban. A tárgyak között igazi érdekességekre bukkanhattak a rajongók, és azok is, akik csak érdeklődnek a téma iránt. Például a Daily Mirror John Lennon haláláról kiadott eredeti különszáma, a Magical Mystery Tour ritkaságnak számító dupla középlemez kiadására vagy a Halhatatlan Beatles Baráti Kör (HBBK) tagsági igazolványára, amelyet annak idején Kántor István, a szervező BeatBack zenekar tagjának nevére állítottak ki. Az együttes hozta ugyanis össze saját, családi, illetve a baráti körből összegyűjtött emlékekből a tárlatot. Tette mindezt a Beatles-napra, amely Kováts Gergely dédelgetett álmaként valósult meg. Bár ő maga még meg sem született, amikor a zenekar feloszlott, édesapja révén tulajdonképpen a Beatles zenéin nőtt fel, ahogy a zenekar legtöbb tagja. Bevallása szerint most sincs más olyan együttes, amelynek, ha egy albumát felteszi, azt végig tudná hallgatni azzal az érzéssel, hogy azon egy rossz szám sem volt. így szinte természetes, hogy amikor Angliába sodorta az élet, Liverpoolba, az együttes „szülővárosába” is tett egy zarándokutat, ahol az összes Beat- les-emlékhelyet meglátogatta a tagok szülőházától kezdve a sárga tengeralattjáróig. Gyakori vendég volt a Cavern klubban is, ahol jó pár évtizeddel korábban a gombafrizurás fiúk bandája is bontogatta szárnyait. Itt vett részt egy Beatles tribute koncerten, ahol megszületett az ötlet: ilyesmit itthon is kellene csinálni. Ezt az álmot aztán addig dédelgette, mígnem idén sikerült összehoznia hozzá egy remek kis csapatot. A koncepció egy egész estés buliról szólt, aztán kibővült egy kapcsolódó kiállítással, majd vetítéssel is. Kasléder Albert, a csapat basszusgitárosa elmondta, úgy tervezték, 64 dalt fognak a három blokkban előadni, a When I’m Sixty-Four című számhoz is kapcsolódva. Hangsúlyozta, igazából örömzenélésről van szó, mindannyian játszanak más formációkban is, de nem főállású zenészek. Hozzátette, amennyiben az este sikeressége indokolja, természetesen lehet folytatása is a koncertnek. Újvári Dávid, az alkalomra összeállt banda dobosa hozzátette, először hárman alkották a csapatot, és előkészítették a zenei alapokat, aztán Gergő rátalált Kántor Istvánra, akivel teljessé vált a létszám. Bár tapasztalatai szerint általában a Beatles zenéje az idősebb generációk tagjait vonzza, hiszen ők nőttek fel abban a korszakban, talán a koncert lehetőséget ad arra, hogy a fiatalabbak is megismerjék az együttes zenei sokszínűségét, hiszen a csapat több tekintetben is korszakalkotó volt, jóval többet tett le az asztalra, mint a korai évek populárisabb, egyszerűbb sláA tegnapi Beatles-nap résztvevői egy teszt erejéig próbára tehették az együtteshez kapcsolódó ismereteiket is. Minden bizonnyal egy rajongónak nem okozhatott nehézséget beikszelni a helyes válaszokat a három felkínált lehetőség közül, a laikusoknak azonban nem kis fejtörést okozhattak a kérdések. Például nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy az 1966-ban megjelent Revolver címet viselő album borítóképet Klaus Voormann, egy német származású basszusgitáros és festőművész készítette, gerei. Talán elég példának any- nyi, hogy annak idején úttörőként már a pszichedelikus, vagy éppen a hardrock hangzásvilággal kísérleteztek. A Beatles-számok kerek egészet alkotnak, amihez nincs mit hozzátenni, nem érdemes változtatni - méltatta Kántor István is a brit banda munkássáaki a Beatles-tagok egyik legjobb barátja volt Vagy azt, hogy az együttes volt az első rockzenekar, amely stadionban lépett fel, mégpedig több mint 55 000 ember előtt 1965-ben a New York-i Shea Stádiumban. Talán azt sem mindenki számára egyértelmű, hogy a While My Guitar Gently Weeps című szám gitárszólóját Eric Clapton játszotta. A helyes megfejtők természetesen elnyerhették jutalmukat is, hiszen közöttük ajándékokat sorsoltak ki a koncert folyamán. gát. Hozzátette, zenészként ez annyiban jelent hátrányt, hogy nincs mozgástér, improvizációs lehetőség, mint a jazzben és a bluesban. A sikerük titka több összetevőből áll. A fiúk nagyon jól egymásra találtak, megérezték a korhangulatot, megtalálták a jó eszközöket, és nem mellékes, hogy őszintén csinálták. Ő maga annak idején idősebb testvérei révén ismerkedett meg az együttessel, tőlük kapta az első lemezét. Aztán annyira megkedvelte a csapat zenéjét, hogy kamaszként az említett baráti kör tagja is lett. Mint elmondta, a szervezet teret adott a rajongóknak, hogy relikviákat, hanganyagokat szerezzenek be, cserélgessék azokat, koncerteket, találkozókat tartottak. Megmutatta első gitárpántját is, amelyen szép számmal akadtak Beatles-jelvé- nyek. A koncertet pedig, ha lehet, még autentikusabbá tette, hogy Angliából beszerzett gitárja és erősítője is olyan típusú, mint amivel hajdanán a Beatles-tagok is koncerteztek. MARIANNA A szeretet lángjai több mint négy évtizedes emlék kelt életre a minap a gondolataimban. Szinte kívülről láttam öt-hat éves önmagam, amint magas szárú cipőmre felhúzom a csillogó, fehér hócipőt, felveszem a rózsaszínű műszőrme bundámat a fehér horgolt sapkával, •^s megfogom nagymamám kesztyűbe bújtatott kezét. Egy gyerek számára hosszúnak tetsző sétát teszünk a gyorsan sötétedő koraestében, aztán megállunk a déd- mama és a dédpapa sírjánál a temetőben, és hosszú, karcsú, hófehér gyertyákat gyújtunk, miközben lassan szállingózik a hó. Tokajban gye- rekeskedtem, ott a temető a hegyoldalban van, és mesébe illően csodás látványt nyújtott a sok száz gyertya remegő fénye a novemberi sötétségben. nem nagyon értettem még akkor, miért is gyújtjuk a gyertyákat, és hogyan került a dédpapa meg a dédmama ez alá a földhalom alá. De megfogott az ünnepélyes, szomorkás hangulat, a csodálatos gyertyafény, és valahogy megéreztem ennek a gesztusnak a fontosságát. Ma már tudom, hogy kegyelettel felkeresni a szeretett holtakat, és gyertyát gyújtani az emlékükre, elsősorban az élőknek fontos. Az élőknek, akiknek nagyon hiányoznak elveszített szeretteik és barátaik, és akik - bármennyire is szeremének - nem tudnak többet adni nekik a gyertyák és a szívük melegénél. ismét eljött mindenszentek napja, ismét felragyognak a szeretet és az emlékezés fényei a temetőkben. Koszorúkat és virágokat viszünk, mécseseket és gyertyát gyújtunk azoknak, akik már nincsenek közöttünk, és hiányukat minden egyes nap meg- érezzük. S hisszük, hogy lesznek majd, akik, ha eljön az ideje, értünk is meggyújtják a szeretet lángocskáit. Beatles-teszten is próbára tehették magukat Megóvják a kivágásra ítélt fákat Megmentenék a bányászmúlt tárgyi emlékeit történelem Van, ahol már létrehoztak egy kiállítást, és van, ahol még keresik az alkalmas helyet dombóvár A Földünkért világnap alkalmából részt vett a „Fogadj örökbe egy fát!” akcióban az önkormányzat, a Dombóvári Önkéntes Polgári Természetőr-egyesület, illetve néhány civil szervezet. Kivágásra ítélt fákat mentettek meg a városban. Az akció célja, hogy a kiszáradt vagy csonkolt fákat újra zöld ruhába öltöztessék. A jelentkezők megállapodást is körnek a várossal, melyben vállalják, hogy legalább negyedévente ellenőrzik a növények állapotát - tudtuk meg Oro- va Edina önkormányzati sajtóreferenstől. A világnapot 1991 óta tartják. Ekkor született meg a Földünkért elnevezésű új élővilágmegőrzési stratégia. ■ B. S. A bányászmúlt írásos és tárgyi emlékeit igyekeznek megmenteni a Mecsekalján. Van, ahol már látogatható kiállítást hoztak létre, van, ahol még keresik az alkalmas helyet és az alkalmas embert, aki majd gondozza a gyűjteményt. Hosszú évtizedeken, esetleg egy évszázadon át is folyt a bányaművelés, a hely történetének, a családok életének részévé vált. Szászváron, az 1983-ban létrehozott kiállítást Csorna István , gondozza. Ott, az adminisztratív f létszámmal együtt hatszáz em- s bért alkalmazott fénykorában a £ bánya. Tolna megyeiek is átjár- J tak, amikor az itteni üzemek be- § zártak. A bányászati kiállításon A váraljai bányamúzeum gyűjteményét Simon Sándor felügyeli korabeli térképek, fotók, zászlók, egyenruhák mellett munkaeszközök, robbantó- és fúrógépek is láthatók. Nagymányok is bányásztelepülés volt, ám a már egyszer ösz- szehordott gyűjtemény ismét részeire bomlott. Nincs bányászati kiállítás. Kari Béla polgármester szerint igen mutatós anyagot lehetne az érdeklődők elé tárni, de egyelőre nincs alkalmas ember, aki ezzel foglalkozna. Ruhák, műszerek, gépek, térképek, oklevelek és más dokumentumok vannak különböző raktárakban és magángyűjteményekben. Idővel, minden bizonnyal létrejön a nagymányoki bányászmúzeum is. Váralján 15 éves a gyűjtemény, amit Simon Sándor felügyel. Maga is bányász volt, szakszerű tárlatvezetést tud tartani. Egy 1962-ben felhagyott akna bejárati részét alakították át a kiállítás céljára. Évente négy-ötszáz látogatója van a bányászmúlt relikviáit bemutató tárlatnak. A járatokat támasztó ácsolatoktól a bányamentő felszerelésig sok minden várja az érdeklődőket. Néha a helybeliek is elmennek nosztalgiázni a múzeumba. Valamikor kétszáz váraljai bányász dolgozott a környék bányatelepein, Szinte minden családnak vannak bányával kapcsolatos emlékei Váralján. ■ W. G. i « f' r 4
