Tolnai Népújság, 2011. október (22. évfolyam, 230.-255. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-10-30 / 42. szám

2011. OKTÓBER 30., VASÁRNAP 5 TOLNÁBAN KÖZELRŐL A Beatles világát idézték meg beatback Liverpoolban született, Pakson valósult meg a koncert ötlete A BeatBack együttes, azaz Újvári Dávid, Kántor István, Kasléder Albert és Kováts Gergely több mint hatvan Beatles-dalial készült a koncertre A Beatles halhatatlan - ezt ünnepelhették tegnap remek hangulatban az érdeklődők Pakson egy kiállítás, filmvetítések és egy koncert keretében. Mindezt négy rajongó, a BeatBack zenekar tagjai tették lehetővé. Hargitai Éva, Poszterek, korabeli újságok, könyvek, bakelitlemezek kazet­ták és CD-k sokasága, és egyéb Beatles-relikviák - mindezt megtekinthették az érdeklődők tegnap az Across the Beat Universe című kiállításon Pak­son, a művelődési központban. A tárgyak között igazi érdekes­ségekre bukkanhattak a rajon­gók, és azok is, akik csak ér­deklődnek a téma iránt. Példá­ul a Daily Mirror John Lennon haláláról kiadott eredeti különszáma, a Magical Mystery Tour ritkaságnak számító dup­la középlemez kiadására vagy a Halhatatlan Beatles Baráti Kör (HBBK) tagsági igazolványára, amelyet annak idején Kántor István, a szervező BeatBack ze­nekar tagjának nevére állítot­tak ki. Az együttes hozta ugyan­is össze saját, családi, illetve a baráti körből összegyűjtött em­lékekből a tárlatot. Tette mind­ezt a Beatles-napra, amely Kováts Gergely dédelgetett ál­maként valósult meg. Bár ő ma­ga még meg sem született, ami­kor a zenekar feloszlott, édes­apja révén tulajdonképpen a Beatles zenéin nőtt fel, ahogy a zenekar legtöbb tagja. Bevallá­sa szerint most sincs más olyan együttes, amelynek, ha egy al­bumát felteszi, azt végig tudná hallgatni azzal az érzéssel, hogy azon egy rossz szám sem volt. így szinte természetes, hogy amikor Angliába sodorta az élet, Liverpoolba, az együttes „szülővárosába” is tett egy za­rándokutat, ahol az összes Beat- les-emlékhelyet meglátogatta a tagok szülőházától kezdve a sárga tengeralattjáróig. Gyako­ri vendég volt a Cavern klub­ban is, ahol jó pár évtizeddel ko­rábban a gombafrizurás fiúk bandája is bontogatta szárnya­it. Itt vett részt egy Beatles tribute koncerten, ahol megszü­letett az ötlet: ilyesmit itthon is kellene csinálni. Ezt az álmot aztán addig dédelgette, mígnem idén sikerült összehoznia hozzá egy remek kis csapatot. A kon­cepció egy egész estés buliról szólt, aztán kibővült egy kap­csolódó kiállítással, majd vetí­téssel is. Kasléder Albert, a csapat basszusgitárosa elmondta, úgy tervezték, 64 dalt fognak a há­rom blokkban előadni, a When I’m Sixty-Four című számhoz is kapcsolódva. Hangsúlyozta, igazából örömzenélésről van szó, mindannyian játszanak más formációkban is, de nem főállású zenészek. Hozzátette, amennyiben az este sikeressé­ge indokolja, természetesen le­het folytatása is a koncertnek. Újvári Dávid, az alkalomra összeállt banda dobosa hozzátette, először hárman al­kották a csapatot, és előkészí­tették a zenei alapokat, aztán Gergő rátalált Kántor Istvánra, akivel teljessé vált a létszám. Bár tapasztalatai szerint általá­ban a Beatles zenéje az idősebb generációk tagjait vonzza, hi­szen ők nőttek fel abban a kor­szakban, talán a koncert lehető­séget ad arra, hogy a fiatalab­bak is megismerjék az együt­tes zenei sokszínűségét, hiszen a csapat több tekintetben is kor­szakalkotó volt, jóval többet tett le az asztalra, mint a korai évek populárisabb, egyszerűbb slá­A tegnapi Beatles-nap résztve­vői egy teszt erejéig próbára tehették az együtteshez kap­csolódó ismereteiket is. Min­den bizonnyal egy rajongónak nem okozhatott nehézséget be­ikszelni a helyes válaszokat a három felkínált lehetőség kö­zül, a laikusoknak azonban nem kis fejtörést okozhattak a kérdések. Például nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy az 1966-ban megjelent Revolver címet viselő album borítóké­pet Klaus Voormann, egy né­met származású basszusgitá­ros és festőművész készítette, gerei. Talán elég példának any- nyi, hogy annak idején úttörő­ként már a pszichedelikus, vagy éppen a hardrock hang­zásvilággal kísérleteztek. A Beatles-számok kerek egé­szet alkotnak, amihez nincs mit hozzátenni, nem érdemes vál­toztatni - méltatta Kántor Ist­ván is a brit banda munkássá­aki a Beatles-tagok egyik leg­jobb barátja volt Vagy azt, hogy az együttes volt az első rockzenekar, amely stadionban lépett fel, mégpedig több mint 55 000 ember előtt 1965-ben a New York-i Shea Stádiumban. Talán azt sem mindenki szá­mára egyértelmű, hogy a While My Guitar Gently Weeps című szám gitár­szólóját Eric Clapton játszot­ta. A helyes megfejtők termé­szetesen elnyerhették jutal­mukat is, hiszen közöttük ajándékokat sorsoltak ki a koncert folyamán. gát. Hozzátette, zenészként ez annyiban jelent hátrányt, hogy nincs mozgástér, improvizációs lehetőség, mint a jazzben és a bluesban. A sikerük titka több összetevőből áll. A fiúk nagyon jól egymásra találtak, megérez­ték a korhangulatot, megtalál­ták a jó eszközöket, és nem mel­lékes, hogy őszintén csinálták. Ő maga annak idején idősebb testvérei révén ismerkedett meg az együttessel, tőlük kap­ta az első lemezét. Aztán annyi­ra megkedvelte a csapat zené­jét, hogy kamaszként az emlí­tett baráti kör tagja is lett. Mint elmondta, a szervezet teret adott a rajongóknak, hogy re­likviákat, hanganyagokat sze­rezzenek be, cserélgessék azo­kat, koncerteket, találkozókat tartottak. Megmutatta első gi­tárpántját is, amelyen szép számmal akadtak Beatles-jelvé- nyek. A koncertet pedig, ha le­het, még autentikusabbá tette, hogy Angliából beszerzett gitár­ja és erősítője is olyan típusú, mint amivel hajdanán a Beat­les-tagok is koncerteztek. MARIANNA A szeretet lángjai több mint négy évtizedes emlék kelt életre a minap a gondolataimban. Szinte kí­vülről láttam öt-hat éves ön­magam, amint magas szárú cipőmre felhúzom a csillogó, fehér hócipőt, felveszem a ró­zsaszínű műszőrme bundá­mat a fehér horgolt sapkával, •^s megfogom nagymamám kesztyűbe bújtatott kezét. Egy gyerek számára hosszú­nak tetsző sétát teszünk a gyorsan sötétedő koraesté­ben, aztán megállunk a déd- mama és a dédpapa sírjánál a temetőben, és hosszú, kar­csú, hófehér gyertyákat gyúj­tunk, miközben lassan szál­lingózik a hó. Tokajban gye- rekeskedtem, ott a temető a hegyoldalban van, és mesébe illően csodás látványt nyúj­tott a sok száz gyertya reme­gő fénye a novemberi sötét­ségben. nem nagyon értettem még akkor, miért is gyújtjuk a gyertyákat, és hogyan került a dédpapa meg a dédmama ez alá a földhalom alá. De megfogott az ünnepélyes, szomorkás hangulat, a cso­dálatos gyertyafény, és vala­hogy megéreztem ennek a gesztusnak a fontosságát. Ma már tudom, hogy kegye­lettel felkeresni a szeretett holtakat, és gyertyát gyújta­ni az emlékükre, elsősorban az élőknek fontos. Az élők­nek, akiknek nagyon hiá­nyoznak elveszített szerette­ik és barátaik, és akik - bár­mennyire is szeremének - nem tudnak többet adni ne­kik a gyertyák és a szívük melegénél. ismét eljött mindenszentek napja, ismét felragyognak a szeretet és az emlékezés fé­nyei a temetőkben. Koszorú­kat és virágokat viszünk, mécseseket és gyertyát gyúj­tunk azoknak, akik már nin­csenek közöttünk, és hiányu­kat minden egyes nap meg- érezzük. S hisszük, hogy lesznek majd, akik, ha eljön az ideje, értünk is meggyújt­ják a szeretet lángocskáit. Beatles-teszten is próbára tehették magukat Megóvják a kivágásra ítélt fákat Megmentenék a bányászmúlt tárgyi emlékeit történelem Van, ahol már létrehoztak egy kiállítást, és van, ahol még keresik az alkalmas helyet dombóvár A Földünkért világ­nap alkalmából részt vett a „Fo­gadj örökbe egy fát!” akcióban az önkormányzat, a Dombóvári Ön­kéntes Polgári Természetőr-egye­sület, illetve néhány civil szerve­zet. Kivágásra ítélt fákat mentet­tek meg a városban. Az akció cél­ja, hogy a kiszáradt vagy cson­kolt fákat újra zöld ruhába öltöz­tessék. A jelentkezők megállapo­dást is körnek a várossal, mely­ben vállalják, hogy legalább ne­gyedévente ellenőrzik a növé­nyek állapotát - tudtuk meg Oro- va Edina önkormányzati sajtóre­ferenstől. A világnapot 1991 óta tartják. Ekkor született meg a Föl­dünkért elnevezésű új élővilág­megőrzési stratégia. ■ B. S. A bányászmúlt írásos és tárgyi emlékeit igyekeznek megmen­teni a Mecsekalján. Van, ahol már látogatható kiállítást hoztak létre, van, ahol még keresik az alkalmas helyet és az alkalmas embert, aki majd gondozza a gyűjteményt. Hosszú évtizede­ken, esetleg egy évszázadon át is folyt a bányaművelés, a hely tör­ténetének, a családok életének részévé vált. Szászváron, az 1983-ban lét­rehozott kiállítást Csorna István , gondozza. Ott, az adminisztratív f létszámmal együtt hatszáz em- s bért alkalmazott fénykorában a £ bánya. Tolna megyeiek is átjár- J tak, amikor az itteni üzemek be- § zártak. A bányászati kiállításon A váraljai bányamúzeum gyűjteményét Simon Sándor felügyeli korabeli térképek, fotók, zász­lók, egyenruhák mellett munka­eszközök, robbantó- és fúrógé­pek is láthatók. Nagymányok is bányásztele­pülés volt, ám a már egyszer ösz- szehordott gyűjtemény ismét ré­szeire bomlott. Nincs bányásza­ti kiállítás. Kari Béla polgármes­ter szerint igen mutatós anyagot lehetne az érdeklődők elé tárni, de egyelőre nincs alkalmas em­ber, aki ezzel foglalkozna. Ru­hák, műszerek, gépek, térképek, oklevelek és más dokumentu­mok vannak különböző raktá­rakban és magángyűjtemények­ben. Idővel, minden bizonnyal létrejön a nagymányoki bá­nyászmúzeum is. Váralján 15 éves a gyűjte­mény, amit Simon Sándor fel­ügyel. Maga is bányász volt, szakszerű tárlatvezetést tud tar­tani. Egy 1962-ben felhagyott akna bejárati részét alakították át a kiállítás céljára. Évente négy-ötszáz látogatója van a bá­nyászmúlt relikviáit bemutató tárlatnak. A járatokat támasztó ácsolatoktól a bányamentő fel­szerelésig sok minden várja az érdeklődőket. Néha a helybeli­ek is elmennek nosztalgiázni a múzeumba. Valamikor kétszáz váraljai bányász dolgozott a kör­nyék bányatelepein, Szinte minden családnak vannak bá­nyával kapcsolatos emlékei Vár­alján. ■ W. G. i « f' r 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom