Tolnai Népújság, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-09-04 / 35. szám

2011. SZEPTEMBER 4., VASARNAP 7 INTERJÚ harsányi levente Hollywoodi mese, ahogyan a médiába került. Bár a Rádió 1-ből lassan kiöregszik, az idősebbek szívébe is belopózott, ezért lesz hová átmentenie magát. // „SZERETHETŐ FIGURÁT MAKITOK” Aszfaltbetyárként ismeri az ország Harsányi Le­ventét, aki sajátos humo­rával dolgozta be magát a médiába. A Lottóshow há­zigazdájaként sem tagad­ja meg néha polgárpuk­kasztó stílusát. A kötött ségeket nem tűri, ha mű­sorkészítésről van szó. Árvay N. Tivadar- Annyi szerepben bukkan föl, nehéz nyomon követni a karri­erjét. Ha megkérdezik, hogy mivel foglalkozik, mit mond?- A névjegykártyámon az sze­repel: Harsányi Levente, műsor­vezető is.- Mit jelent az is?- Jelzi, hogy sok mindenben szeretem kipróbálni magam. Vendéglátó-ipari szakközépisko­lában érettségiztem, tehát kép­zett szakács, pincér, cukrász, szállodaportás stb. lehetnék. El­kezdtem a főiskolát is, de nem fe­jeztem be, mert bekerültem a mé­diába. Viszont elvégeztem a sze­gedi bölcsészkaron a kommuni- g P kációs szakot.- A média előtti időszakban mit csinált? Minden volt, csak akasztott ember nem?- Nem ennyire színes a sztori. Aközépiskola után felszolgáltam, aztán katona lettem, ami ma már ritka. Az utolsó 18 hónaposok kö­zött vonultam be. A magyar hon­védség parancsnokának voltam a személyi sofőrje, lenne mit me­sélnem. A leszerelés után újra pincérkedtem, amikor 1996 feb­ruárjában utolért egy felkérés, bi­zonyos Aszfaltbetyár című mű­sorra, amely a TV3-on indult. Az­óta a médiában dolgozom.- Mint a mesében. Ilyen egy­szerű volt bekerülni a tévébe?- Klasszikus hollywoodi törté­net. Pörzse Sándor - aki akkor a TV3 szórakoztató osztályának az igazgatója volt - kért fel a feladat­ra. A kapcsolatot egy fogtechni­kus barátomnak köszönhetem, ő az a szakember, aki a fogakat ké­szíti a fogorvosnak, esetünkben annak a fogorvosnak, aki történe­tesen Pörzse Sándor felesége volt- szóval a barátom, akit hívjunk Attilának, de csak azért, mert ez a neve, szólt, hogy lesz egy buli az említett fogorvoséknál, és elmen- nék-e vele? Persze, hogy elmen­tem. Farsang volt, mindenki elő­adott valamit, mi egy dalt írtunk, gitároztunk, rappelgettünk, fo­gyasztottunk tán némi alkoholt is, úgyhogy oldott állapotba ke­rültünk. Megtetszettek a poénja­im, beékelődtem a társaságba, újabb meghívásokat kaptam tő­lük. Végül Pörzse megmutatta az Aszfaltbetyár szinopszisát, hoz­zátéve, hogy engem képzelt el a műsorban.- Bevállalta?- Igen, bár jeleztem neki, a te­levízióról annyit tudok, hogy ne­künk is van egy otthon, ezért ko­moly segítségre lesz szükségem. Az első felvételen két-három vad­idegen fogadott, úgyhogy a segít­ségből nem sok lett, de elkezdtük a műsort. Az elején párhuzamo­Harsányi Levente inkább nyugodtan él, mint hogy politikusnak álljon. De ha tudná, hogy tényleg tehet a szőkébb lakókörnyezetéért, polgármestef még lenne san pincérkedtem és aszfaltbe- tyárkodtam. Néhány adás után voltak, akik rákérdeztek az étte­remben, hogy honnan ismernek, nem szerepelek tán valami „hogyishívják” műsorban? Be­mutatkoztam, mondtam, hogy az Aszfaltbetyárt csinálom. A leg­többen rávágták: „Na, az az! Tet­szik nekünk!” Úgyhogy három hónap után feladtam a pincér­kedést, és maradt a média.- A TV3 vezetése pedig remél­te, hogy a „Harsányi-stüusra” vevő lesz a közönség. Volt egy fura meteorológus is a csator­nánál, az Időjós, szóval úgy lát­szott, hogy a tévé összeszedett néhány lökött gyereket, hogy valami szokatlannal bombázza a nézőket. Bejött a dolog?- Szerintem be. De ne felejtsük el, hogy 1996-ot írtunk, a keres­kedelmi tévék indulásának ideje 1997. Volt egy év előnyünk, ami­kor tulajdonképpen azt csinál­tunk, amit szerettünk volna.- Nem volt konkurencia?- Egyrészt. Másrészt meg olyan megkötések nélkül lehetett műsort készíteni, amire ma nincs lehetőség. Sem fókuszcso­portos felméréseknek, sem elő­zetes elemzéseknek nem kellett megfelelni. Nem az eredmények alapján szűrtek ki, mint a feladat­ra legalkalmasabb személyt, akit ráadásul az első negatív visszajel­zésre lecserélnek. Megálmod­tunk valamit, és úgy valósíthat­tuk meg, ahogyan elképzeltük. Azóta tudom, hogy egy jó entrée mennyire fontos. Nyert ügye van annak, aki olyan műsorral indul, amelyben szerethető figurát játszhat. Nekem önmagamat kel­lett hoznom, ezért vesztenivalóm sem volt. Sem a felelősségét, sem a szakmai súlyát nem éreztem, odamentem, mint Harsányi Le­Minél többet tudsz, annál jobban rájössz, hogy milyen keveset tudsz. Tehát ha van is a szakmai képzésnek előnye, egy bizonyos ponton túl nincs rá szükség, mert ha önmagunkat kell fel­adnunk, akkor nem lehetünk elég eredetiek. vente, s tulajdonképpen folytat­tam azt, amit a bulin csináltam, ahol Pörzse megismert.- Azóta azért diplomás kom­munikációs szakember lett, te­hát a tudás is fontos, nem?- Persze elvégeztem az egyete­met, de igaz a mondás, miszerint minél többet tudsz, annál jóban rájössz, hogy milyen keveset tudsz. Tehát ha van is a szakmai képzésnek előnye, egy bizonyos ponton túl nincs rá szükség, mert ha a szakmai megfelelés érdeké­ben önmagunkat kell feladnunk, akkor nem lehetünk elég egyedi­ek, eredetiek. A „darab-darab”, „műsor-műsor" szemlélet éppen ezt az eredetiséget öli ki a keres­kedelmi csatornákból. Ha egy műsorvezető nem jó, akkor jön egy másik, ha ő sem válik be, jön a harmadik. Ezért van például az általam nagyon tisztelt Fábry Sándor erős nyomás alatt. Olyan feladatokat kell végrehajtania, amelyeket az eredeti felállás sze­rint nem vállalt volna.- Nem akar beállni a sorba?- Nem tudok ilyen lenni.- Pedig szeretne önálló műsort.- Szeretnék, és ötletem is van.- De kinek kell, ha csak a „da­rab-darab” műsorok futnak?- Egyelőre senkinek, bár ez nem feltétlenül igaz. Szerzőként, kreatívként a háttérben sok lehe­tőséget kapok, hogy megvalósít­sam az elképzeléseimet. S bár er­ről az oldalamról kevesebben is­mernek, ez nem is baj. Amit látnak belőlem, azt úgy tudom Névjegy SZÜLETETT: Budapest, 1970. március 21. foglalkozása: műsorvezető is, kommunikáció szakon szerzett diplomát Szegeden. 1996-1997 KÖZÖTT OZ Aszfaltbetyár és a Zenefon című műsort vezette a TV3- nál. 1998-BAN kezdett rádiózni, a Rádiól-nél, ahova egy rövid kitérő után visszatért, jelenleg a reggeli műsort vezeti. A MAGYAR TELEVÍZIÓBAN a Luxor, majd a Szerencseszom­bat egyik házigazdája, illetve a Csináljuk a fesztivált műsorvezetője. díjai: Legjobb rádiós műsorvezető (2001, 2002) KEDVENC KABALAÁLLAT: a pókarcú kocsonyanyúl helyett a teknős KEDVENC ORSZÁG: Olaszország KEDVENC VÁROS: Róma kedvenc étel: sztrapacska megvalósítani, hogy nem állok be a sorba. A gondolatiságomhoz hasonló műsorokat vállalom el, ha a felkérések megtalálnak. Ko­pogtathatnék is, hiszen ismerem a műsorgyártók nagy részét, de konkrét elképzelésekbe nem fel­tétlenül szeretnék belesimulni.- Hogyan találták meg a Luxor vagy a Lottó műsorához? Ezek nem rétegműsorok, a fiataltól az öregig mindenkinek tetsze­nie kell.- Őket kellene megkérdezni, hogy miért engem választottak, mindenesetre Gundel Takács Gá­bornak, akivel a Luxort, majd a Dalnokok Ligáját vezettem, na­gyon sokat köszönhetek. Renge­teget tanultam tőle. Szerintem egyébként a fiatalok és idősek halmazának közös metszete va­gyok, rajtam keresztül megszó­líthatok a fiatalok és az idősek is, ezért választottak engem.- Az idősebbek is ismerik?- Persze. A Csináljuk a feszti­vált révén, amelyben Korda György közreműködésével állí­tottuk fel az MTV nézettségi re­kordjait. Megdöbbentett, hogy a műsor után a nagymamák mi­lyen határozottsággal nyúlnak rá a felkaromra a közértben, hogy: „Maga az? Örülünk, mert nagyon szeretjük!” Jól elbeszélgettem ve­lük az unokákról. Akkor sikerült ezt a korosztályt megnyernem.- Mi a helyzet a Micsuda bloggal? A belföldi turizmus népszerűsítésére azóta sem született szellemesebb produk­ció, pedig csak egy Ganxsta Zoleeval szemben elvesztett fo­gadás miatt csinálta. Nem ke­resték meg, hogy folytassa?- Azért kicsit többről volt szó. A felkérést egy ügynökségtől és a Magyar Turizmus Zrt.-től kap­tam, miután megtudták, hogy vesztettem, és végig kell látogat­nom Észak-Magyarország neve­zetes helyeit. Vicces, fogyasztha­tó történeteket kértek, amelyek­ben bemutatom a vidéket, úgy, ahogyan Levi gondolja. Némi in­formális rész persze elvárás volt, de a többi én voltam, ezért szólal­tattam meg rengeteg utca embe­rét, ami erős műfaji elem az ese­temben. A blog úgy indult, hogy lesz folytatása, mégis hibernált állapotban került. Szeretném, ha lennének új részek.- Nem gondolkozik azon, hogy mással foglalkozzon? Lehetne például szállodaigazgató, ott­hon van az idegenforgalomban.- Tényleg szerettem volna szál­lodát igazgatni. Édesapám mond­ta, hogy az emberek öltözködni és enni mindig fognak, a nagy­mamám meg mindig ott sütött, főzött előttem, úgyhogy innen a vendéglátós vágy. De erről egy­előre letettem, noha a végzettsé­gem megvan. Várom a felkérést.- A Rádiói-es munkából előbb- utóbb kiöregszik.- Igen, már gondolkozom az át­meneten. Pont Ganxstával be­szélgettünk erről, aki a fiatalok egy részének már Zoli bácsi, so­kan úgy kérnek tőle autogramot, hogy a szüleiknek viszik, akik rajta nőttek fel. Az a reális és he­lyes, ha az ember át tudja magát menteni az előbb említett példá­nál maradva az egyik korosztályi halmazból a másikba.- És mi a helyzet a politikával? Akar még polgármester lenni?- Zuglóban élek, ha tudnám, hogy valóban tehetnék valamit a szűkebb lakókörnyezetemért, ne­kifutnék. Akkor gondoltam ezt komolyan, amikor olyan polgár- mesterünk volt, aki jó, ha egyszer átment Zuglón. Márpedig csak az hozhat jó döntéseket, és ezt a vá­laszthatóság egyik alapkritériu­maként meg is jelölném, aki ott, helyben él. De amíg politikai ala­pon születnek döntések, addig nem is látom értelmét, hogy elin­duljak egy választáson.- A gyermeknevelésben' mennyire veti be a viccet?- Nándi fiam nemhogy érti, de minősíti is a tréfáimat. Néhány eszement és logikátlan mesémre, amelyben Piedónétól és Pókem­bertől kezdve a hét parlamenti képviselőn át Zsuzsikáig, a bala­toni lángosárusig mindenki sze­repel, szokta mondani, hogy apa, ezt nem hiszem el, borzalmas!- Testvér mikor érkezik?- Dolgozunk rajta, bár most építkezem, és egy gyors kalkulá­ció után, úgy 30 százalék ráha­gyással arra jutottam, hogy mire készen leszünk, marad 4000 fo­rintunk, amiből mindenki kap egy pizzát. De jövőre talán meg­erősödünk annyira, hogy vállal­hassuk a kistesót.- Úgy tudom, az interjú után Nacsa Olivér esküvőjére megy. Tényleg megnősül a barátja?- A nyilvánosság teljes kizárá­sával... Úgyhogy sem megerősíte­ni, sem cáfolni nem tudom ezt az információt, de találkozom vele a hétvégén. •s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom