Tolnai Népújság, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-28 / 227. szám
2011. SZEPTEMBER 28.. SZERDA GYERMEKVILÁG : Közel 100 000 forintos nyeremény! Ml AZ A BYRDING? A) A vikingek kedvenc sportja, a csúszókorong B) Kétszarvú viking madár C) A vikingek korabeli kompja Válaszolj a kérdésünkre és j nyerd meg a 100 állomás, 100 kaland teljes könyvsorozatot és az 50 000 Ft értékű Sodexo vásárlási utalványt MIT KELL TENNED? 1. Töltsd ki a lenti nyeremény- szelvényt 2. Vágd ki a jelzett vonal mellett 3. Gyújts össze 6 különböző sorszámú nyereményszelvényt 4. Tedd be eg\’borítékba, és add fel a következő címre: AS-M Kft. Ügyfélszolgálat 1122 Budapest, Városmajor utca 11. „A nyereményszelvények beküldésével hozzájárulok, hogy az itt megadott adataimat az Axel I Springer magyarországi érdekeltségi körébe tartozó társaságok korlátlan időtartamra nyilvántartásba vegyék, tárolják, feldolgozzák és kezeljék, részemre előfizetési akcióról, promóciókról és direktmarketing céllal tájékoztatót küldjenek." A játék szervezője az Axel Springer Magyarország Kft. A játék időtartama: 2011. szeptember 19.-2011. október 8. A nyereményszelvények beküldési határideje: 2011. október 14. Sorsolás 2011. október 18-án 10 órakor, közjegyző jelenlétében, a Szervező székhelyén (1122 Budapest, Városmajor u. 11.). A sorsoláson minden határidőig beérkezett szabályos pályázat részt vesz. Szabályos pályázatnak minősül 6 db különböző napon megjelent, a napilapban feltett kérdésre vonatkozó helyes válasz beküldése összegyűjtve. A hivatalos játékszabály megtalálható a megyei lap online elérhetőségén, a Gyermekvilág aloldalon, kérdés esetén kérjük, hívja ügyfélszolgálatunkat a 06/40-510- 51Ü€s telefonszámon. A sorsoláson 10 tartalék I nyertest húzunk. A nyerteseket telefonon értesítjük. A nyereményadót a Kiadó fizeti. A személyes adatok nyilvántartásba vétele és kezelése a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény és a kutatás és a közvetlen üzlet- szerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény alapján történik. A résztvevők adataik kezeléséről bármikor ingyenesen tájékoztatást kérhetnek, valamint kérhetik adataik helyesbítését vagy törlését az adatkezelo@axelspringer.hu vagy az Axel Springer Budapest Kiadói Kft., 1122 Budapest, Városmajor u. H., marketingosztály címen. Az adatok megadása önkéntes. 14 éven aluli személy esetén az adattároláshoz a gondviselő hozzájárulása szükséges. qp o* g ü 5 lt-x IG > O o 3 m 0 1 05 £ cr CD D5 cr CD g n [je* gj sr C/J N Cö cr “ CD £' $L CD> □ o □ Hajóval a túlvilágra is! vikingek Otthonosan mozogtak a tengereken iránytű nélkül Nem fogod elhinni! A viking nők elkísérték a férfiakat a háborúba! Noha a hadakozásban nem vettek részt, bőven akadt tennivalójuk: ápolták a sebesülteket, és finom ételekkel gondoskodtak a katonák erőnlétéről. Minden viking katona maga gondoskodott a fegyverzetéről. A közrendűek bőrsisakot, illetve -tunikát viseltek, késsel meg dárdával hadakoztak. A fémsisakot és -páncélt, az ékes kardokat csak a gazdagok engedhették meg maguknak. 793-at írtunk, amikor az angliai lindisfarne-i kolostort addig ismeretlen harcosok dúlták fel. Skandináviából jöttek, és attól a naptól 300 évig rettegésben tartották Európát. „A vikingek lelke benne volt a hajóikban” - tartja a mondás. Vitorlásaik orrát és farát csodás fa- ragványokkal díszítették, amelyek félelmetes állatok, fantasztikus szörnyek fejét, illetve farkát mintázták. Hitték, hogy a rettenetes sárkányok, kígyók, kutyák, keselyűk oltalmat nyújtanak számukra a tenger gonosz szellemeivel szemben. A viking vitorlások egyik fő típusa a drekar, azaz sárkányhajó volt. Ezek a karcsú és mozgékony hadihajók könnyedén siklottak be a sekély öblökbe. A folyókon felhajózva legénységük villámgyors rajtaütésekkel lephette meg a gyanútlan falvakat. A kereskedők ugyanakkor azon igyekeztek, hogy minél több értékes portékát juttassanak el a piacokra. Ők ezért - a rakomány számára kialakított széles és mély hajótörzs miatt - lomhább knörrökön utaztak. A part menti hajózáshoz, valamint a rövidebb átkelésekhez kis, robusztus „kompokat”, byrdinge- ket ácsoltak. Ma is csodálatot kelt, milyen otthonosan mozogtak a vikingek a tengeren egy olyan korban, amikor nemhogy műholdas rendszerek, de még térképek vagy iránytűk sem álltak a rendelkezésükre. Aktuális helyzetüket a nap, a hold és a csillagok állása alapján számították ki. Napkeltekor egy kezdetleges navigációs eszközzel, az ún. tájolókoronggal határozták meg a menetirányt. Megfigyelték továbbá a szeleket, hullámokat, óceáni áramlatokat, valamint a halak, a bálnák és a tengeri madarak vándorlását. A hajóépítéshez kiválasztott méretes fatörzseket télen vágták ki, mivel a nehéz rönköket a fagyott talajon könnyebben tudták a kívánt helyre vontatni. Ezután tölgyfából elkészítették az ívelt gerincet. A törzset tölgy-, kőris-, éger-, hárs- vagy nyírlemezekből ácsolták. A deszkák közötti réseket szigetelés gyanánt kátrányba áztatott állatszőrrel tömték be. Az árbochoz jókora, szálegyenes fákat - legtöbbször fenyőt - választottak. A sárkányhajók felbukkanása nemcsak a tenger szellemeit tartotta féken, hanem a helyi lakosság körében is óriási riadalmat keltett. Villásszakállú Sven (986-1014) dán, később norvég király bizonyos időközönként Anglia partjaihoz vezényelte hajóit, majd megüzente az ottaniaknak, hogy csupán váltságdíj fejében hajlandó elvonulni. Valahányszor visszatért, az angolok kifizették neki a danegeldet (ahogyan a vikingek által kicsikart sarcot emlegették). A vikingek portyáik célpontját a hazatérő kereskedőktől hallott hírek alapján választották ki. Az értékes kincsek mellett fiatal férleginkább a gyorsaság és a kegyetlenség jellemezte. A vikingek sokszor vitték vásárra a bőrüket, ám egyetlenegyszer sem mutatkozhattak gyávának. Talán ezzel magyarázható, hogy a dicsőség számukra sokkal többet jelentett, mint a saját életük. A „szalmán (értsd: otthon, a fekhelyükön) meghaltakat” megvetették, mert nem csatában, férfihoz méltón estek el. A bátor harcosok hittek abban, hogy soha nem merülnek feledésbe, hírnevük örökre fennmarad. Példaként a legendák hősei lebegtek a szemük előtt, akik kiérdemelték azt, hogy a másvilágon a Valhallába, Odin főisten lakhelyére jussanak, s együtt ünnepeljenek az istenekkel. Akadtak olyan harcosok is, akik önkívületben, tombolva rontottak az ellenségre. Fogukkal pajzsukat marcangolták, morogtak, akár a veszett kutyák, vagy éppen vérfagyasztó üvöltésüktől zengett a csatamező. Mivel állatbőrökbe öltöztek, berserkereknek, azaz „medveingeseknek" nevezték őket. A vikingek szerint ilyenkor Odin főisten sérthetetlenné tette és természetfölötti erővel ruházta fel mindannyiukat. A legnagyobb viking hadseregek 4000-7000 főt számláltak. Ezek nem jelentettek állandó regimentet, a nemesek - köztük a király is - a követőikből állították ösz- sze csapataikat. Az alkalmi harcosok a dicsőségért s a busás jutalomért - a zsákmány egy részéért - gyűltek uruk zászlaja alá. A kard egy előkelő férfi legféltettebb kincsének számított. A markolat díszítéséhez aranyat, ezüstöt és bronzot használtak. A kétélű pengét vaslemezek egymásra kovácsolásával állították elő, ezért rendkívül erős és rugalmas volt. A vikingek nemritkán nevet is adtak e becses harceszköznek, így tudunk „Lábba harapó” vagy „Odin lángja” névre hallgató kardokról. 100 állomás, 100 kaland A Gulliver kiadó szenzációs ismeretterjesztő könyv- sorozata az iskolások számára. Kapható a könyvesboltokban. fiakat és nőket hurcoltak magukkal, őket aztán eladták rabszolgának. A támadásaikat MESE A kóró és a kismadár EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT, volt a világon egy kismadár. Ez a kismadár egyszer elunta magát, rászállt egy kóróra.- Kis kóró, ringass engemet!- Nem ringatom, biz én, senki kismadarát! A KISMADÁR MEGHARAGUDOTT, elrepült onnan. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét.- Kecske, rágd el a kórót! kecske nem ment kóró-rágni, a kóró mégse ringatta a kismadarat. A kismadár talált egy farkast.- Farkas, edd meg a kecskét! farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kóró- rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Erre a kismadár talált egy falut.- Falu, kergesd el a farkast! falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy tüzet.- Tűz, égesd mega falut! tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Mendegélt a kismadár, most talált egy vizet.- Víz, oltsd el a tüzet! víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égemi, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. A kismadár talált egy bikát.- Bika, idd fel a vizet! BIKA NEM MENT Vizet inni, VÍZ nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kóró-rágni, kőm mégse ringatta a kismadarat. No, a kismadár talált egy fur- kót.- Furkó, üsd agyon a bikát! furkó nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy férget.- Féreg, fúrd ki a furkót! féreg nem ment furkót fúrni, furkó nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy kakast- Kakas, kapd fel a férget! szalad A kakas, kapja a férget; szalad a féreg, fúrja a furkót; szalad a furkó, üti a bikát; szalad a bika, issza a vizet; szalad a víz, oltja a tüzet; szalad a tűz, égeti a falut; szalad a falu, kergeti a farkast; szalad a farkas, eszi a kecskét; szalad a kecske, rágja a korát; a kóró bezzeg ringatta a kismadarat. ha még akkor se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna. (Magyar népmese)
