Tolnai Népújság, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)

2011-03-28 / 72. szám

4 VADÁSZAT TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2011. MÁRCIUS 28., HÉTFŐ Talált pénz a gazdáknak a vadkár? vadásztársaságok Nagyobb a vadállomány által okozott kárigény, mint a bevétel Távol kell tartani a vadat a terménytől. Vadvédelmi kerítést állít a Szekszárd-Szálka Vadásztársaság Sötétvölgyben, mutatja Fazekas Péter vadőr Aranyérmes Tolna megyei dámbika trófea a FeHoVa-n Szép standok, érdekes progra­mok várták a FeHoVa 2011. kiál­lításra látogatókat az elmúlt hét­végén Budapesten. A Kárpát-me­dence vadászainak és horgásza­inak nagyszabású találkozóján a legnagyobb látogatottságot a „Magyarok Ázsia vadászösvé­nyem” elnevezésű trófea-bemu­tató, valamint a 2009-2010. évi vadászidény legszebb hazai va­dásztrófeáit felvonultató kiállítás mondhatta magáénak. Az utób­bin, a Nadler-trófea bemutatón egy Tolna megyében, 2009-ben Tamásiban elejtett aranyérmes dámbika trófea - 4,30 kg-os, 196,47 IP pontszám - is szere­pelt. Az elejtő vadász Fodor Ti­bor, a Hőgyészi Földtulajdonosi Közösség tagja. A legszebb trófe­ákról a Nimród Vadászújság ki­adványt jelentetett meg. Fodor Tibor az elejtett dámszarvassal Sikeres az erdei szalonka figyelő program Az erdei szalonka Magyarorszá­gon és Európa számos országá­ban egyaránt népszerű vadász­ható vonuló faj, az Európai Unió Madárvédelmi Irányelvének ha­tálya alá tartozik. Hazánk köz­ponti helyen található a madarak tavaszi és őszi vonulásának szempontjából, feltehetően több irányból érkező vonulási útvona­lak keresztezik itt egymást. A ma­gyarországi viszonyokról annak ellenére keveset tudunk, hogy a szalonka vonuló állományával kapcsolatos megfigyelések rend­kívül hosszú múltra tekintenek vissza. Az ország területén átvo­nuló állomány felmérése céljából 2009-ben erdei szalonka moni­toring program indult, melybe a Tolna megyei Vadászkamara is bekapcsolódott. A program első szakasza sikeresen lezárult, az adatok feldolgozás folyik. Nincsenek könnyű hely­zetben á vadásztársasá­gok, a növekvő vadkárok, a magas terményárak mi­att veszélybe kerülhet a működésük. F. Kováts Éva Mélyebben kell a zsebükbe nyúl­niuk idén több Tolna megyei va­dásztársaságnál is a tagoknak. Ha nem teszik meg ezt, nem vál­lalják a plusz kiadásokat, köny- nyen fizetésképtelenné válhat­nak a társulások a több milliós vadkárigények miatt. Különösen azokra a vadászatra jogosult tár­saságokra érvényes ez a megál­lapítás, melyek területe erdők­kel tarkított.- A vadkárokat megszüntetni nem lehet, csak csökkenteni. A legfontosabb ez ügyben az együttműködés a földtulajdono­■ A vetési időszak előtt egyeztetnek a gazdákkal. sokkal. Mi a gazdákkal egyeztet­ve mindent megteszünk a meg­előzés érdekében - állítja Pálfi lános, a Szekszárd-Szálka Va­dásztársaság elnöke. A társaság­hoz 4200 hektár terület tartozik, melynek 67 százaléka erdő. Amennyire szerencsés ez a nagyvad vadászatot tekintve, épp oly hátrányos a vadkár szempontjából. Az erdőből ki­járó vadak ugyanis előszeretettel keresik fel a szántókat, tesznek kárt a vetésekben, túrják ki a vaddisznók az elvetett kukori­cát, legelik le a szarvasok, őzek a zöldellő terményeket.- Próbáljuk megelőzni a káro­kat, még a vetési időszak előtt egyeztetünk a gazdákkal, hogy hová, mit vetnek. Abban is meg­állapodunk, hogy kinek mi a fel­adata, kit milyen kötelesség ter­hel a vadkárok megelőzése ér­dekében. Villanypásztorokat állítanak, bekerítik a vadkár sújtotta terü­leteket, hang- és szagriasztást al­kalmaznak, a vadőrök és a vadá­szok folyamatosan járőröznek, a vadkárelhárítás érdekében őrzik a vetést, elriasztják, kilövik a szántón megjelenő vadakat, je­lentette ki Pálfi lános hozzátéve, valamennyi, a társaság területén gazdálkodó földtulajdonossal írásbeli megállapodást kötnek. Ebben pontosan rögzítik, hogy kinek mi a kötelessége a meg­előzés érdekében. A kárelhárí­tás költségeit fele-fele részben próbálják megosztani. Például, ha a földtulajdonos veszi meg a vadvédelmi kerítés anyagát, ak­kor azt a vadásztársaság állítja fel. A szálkai vadásztársaság két vadőre folyamatosan járja a terü­letet, naplójukba naponta beír­ják mit tapasztalnak, így utólag könnyebben tisztázható, hogy kit, milyen felelősség terhel. Ha úgy látják, hogy a földtulajdo­nosnak intézkednie kell, akkor rögtön értesítik, de visszafelé is igaz ez, a gazdák is szobiak ne­kik, ha a társaságnak kell lép­nie a megelőzés érdekében. A vetéseket követően Szálkán a vadászok feladata az erdőben tartani a vadat. Ezt egyrészt ete­téssel próbálják elérni - ami szintén jelentős költségekkel jár - másrészt azzal, hogy üyenkor az erdőben nem, csak a mező- gazdasági területeken lehet va­dászni, hogy ne kifelé, hanem befelé hajtsák a vadat. Mindezek ellenére tetemes a vadkár - több mint 6 millió forintot fizettek ki 2010-ben - a társaság területén a gabonafélékben, a kukoricá­ban, de a szőlőültetvényekben is, mivel hozzájuk tartozik a szek­szárdi borvidék egy része is. Nincsenek jobb helyzetben azok a vadászatra jogosultak sem, ahol kevés az erdő. A Szentgyörgy Vadásztársaságnál - ahol 4500 hektáron folytatnak vadgazdálkodást, és aminek kö­rülbelül csak 20 százaléka erdő­sített, természetvédelmi, árvédel­mi terület - tavaly a vadkár érté­ke megközeh'tette a tízmillió fo­rintot- A közgazdasági szemlélet el­terjedése a mezőgazdaságban, a minél nagyobb árbevételre való törekvés és a természet más sze­replőinek, nevezetesen a vadál­lomány életterének a leszűkíté­se a fő gond - állítja Kovács End­re, a Szentgyörgy Vadásztársa­ság gazdasági vezetője. Senki nincs figyelemmel a természeti környezetre. A bejelentett vadká­rok összege egyre nő, a termény­árak elszabadultak, nagyságren­dekkel nagyobb a vadak által okozott kár, mint a társaság be­vétele. A gazdák toleranciája csök­kent, a vadkárt talált pénznek tartják, gyakran az agrotechnikai hibák miatt kiesett bevételüket próbálják meg kompenzálni vele. Mindennek a természet, a vadál­lomány látja a kárát Előbb-utóbb oda jutunk, mint Nyugat-Európa, eltűnik a nagyvad, mert megszű­nik az élettere. A megoldás az le­hetne, ha a földalapú támogatás mintájára természetmegóvás cí­mén kaphatnának a gazdálkodók támogatást, véli Kovács Endre. Próbálnak megegyezésre jutni Ha mégsem sikerült elhárítani a mezőgazdasági kárt, akkor a vadásztársaságok megegye­zésre törekednek a gazdákkal, próbálják elkerülni a bírósági utat A vadkár megosztás tagla­lásánál több tényezőt kell vizs­gálni. így a szándékoltságot, hogy a gazdálkodó szándéko­san vetett-e vadkárveszélyes te­rületre olyan növényt, melyen nagy vadkár keletkezhet, emel­lett az értesítés, együttműködés hiányát is vizsgálhatják. Baj, ha nem egyezik a bevétel-kiadás oldal A vadásztársaságok bevétele az évente befizetett tagsági díj­ból - ami 50 ezer forinttól több százezer forint is lehet fe­jenként a társaságoktól flggő en -, a vadászatok, trófeás va­dak kilövésének eladásából, valamint a vadhús értékesíté­séből adódik. Kiadásaik kö­zött szerepel a vadőr(ök), a könyvelő fizetése, a vadete­tés költségei, villanypásztorok, kerítések, magaslesek állítá­sa, stb. Ehhez csatlakozik a vadállomány által bizonyí­tottan okozott károk megtérí­tése, ami ha túl magas, mint idén, akkor az a társaság ka­száját kiürítheti. Ilyenkor, ha el akarják kerülni a felszámo­lást, a tagoknak mélyen a zse­bükbe kell nyúlniuk, a tagsági díjon felül plusz befizetésre kötelezhetik őket PROMÓCIÓ A vadgazdálkodás ökológiai egyensúlyt próbál teremteni össznemzeti érdek Államilag előírt, kötelező feladat, nem a vadfajok kiirtása, hanem a kordában tartása cél Hazánkban a vadgazdálkodás és ennek egy résztevékenysége kö­telező feladat, mondja dr. Király István, a Tolna megyei Vadász­kamara titkára. A kötelezettséget törvény írja elő: ‘„A vadászati jog: a vad, valamint élőhelyének vé­delmével, és a vadgazdálkodás­sal kapcsolatos, továbbá a va­dászterületen szabadon élő vad­nak az arra jogosult által történő elejtésére, elfogására, a hullatott agancs, valamint a vadászható szárnyas vad tojásának gyűjtésé­re, továbbá az elhullott vad tete­mének e törvény szerinti elsajá­títására való kötelezettségek és jogosultságok összessége.” Látható tehát, hogy nem csak „élmény” oldala van a tevékeny­ségnek, hanem fokozott szakmai és anyagi felelősséggel járó része is. Hogy mi teszi indokolttá a ha­zai kötelező jellegű vadgazdálko­dási tevékenység végzését egy olyan porban és országban ahol a vadászat már nem az élelem be­szerzésének egyetlen, vagy ki­egészítő módja? Nos, az egyik leg­főbb indok az, hogy hazánkban bizonyos országrészeket leszá­mítva - és itt is csak kis állo­mánynagyságban - nem élnek olyan csúcsragadozók, amelyek a gím- és dámszarvas, vagy akár a vaddisznó állományát termé­szetes módon szabályozni tud­nák. így e fajok létszámának „kordában tartása” tulajdonkép­pen állami feladat. Ellenkező eset­A vaddisznó is sok kárt csinál ben a nagyvadállomány olyan méretűre növekedhetne, hogy az erdő- és mezőgazdálkodást egyes térségekben ellehetetlenítené, va­lamint a természetvédelmi érté­keket fokozottan veszélyeztetné. Ebből eredően a vadgazdálkodás szakszerű és tartamos végzése össznemzeti érdek. Természetesen a vadgazdálko­dási tevékenység végzésekor nem a vadfajok kiirtása a cél, ha­nem annak az ökológiai egyen­súlynak a megteremtése, amely lehetővé teszi a kiszámítható gazdálkodást. Ennek érdekében a tevékenység folytatása állami eüenőrzés alatt folyik, hatóságok jelenléte mellett, egy adott va­dászterületen szigorú kontroll mellett. Ez azt jelenti, hogy csak hatóságilag jóváhagyott éves ter­vek alapján, az abban meghatá­rozott mértékben kerülhet hasz­nosításra az adott terület vadállo­mánya. Ennek megfelelően ha­zánk teljes területe vadászterü­Vadászvizsga tanfolyam vadászvizsgára és fegyveris­mereti vizsgára felkészítő tanfolyam és vizsga egy he­lyen, a megyében egyedül a Tolna Megyei Vadászszövet­ség szervezésében. Kezdés április hónapban. Információ: 06-30-239-4640 let, természetesen a jogszabály­ban foglalt kivételekkel: lakott terület, tanya, közút, stb. A 2010- es állapot szerint Magyarország területe 1369 vadászterületre ta­golódik. Ebből Tolna megyében 64 található. A vadászok száma 55 000 fő (a teljes lakosság 0,5%- a), amely az uniós átlag alatti­nak mondható. A mediterrán ré­gióban ez 2-3%, míg a skandináv országokban 3-5% közötti az arány. „ Ősi örökség ez, amit egyik em­berörököl, a másik nem. Ősi harc ez, kutatási vágy, megfigyelés, tu­dásszomj, kalandkeresés, gyűjté­si szenvedély, erdők, mezők, ná­dasok szeretete. ” (Fekete István) « 1 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom