Tolnai Népújság, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)
2011-03-14 / 61. szám
2011. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG 15 GYERMEKVILÁG Mandulából és cukorból készül a kapós csemege Kevesen vannak, akik nem szeretik a marcipánt, a mandula és cukor édes, aromás elegyét. Talán azok is kevesen vannak, akik tudják, milyen sokféleképpen magyarázzák a csemege eredetét. Az egyik történet szerint a marcipán ősét már az ókori Perzsiában is ismerték, ám akkor még más recept alapján készítették: a hozzávalók között mandula, méz, olívaolaj és pár csepp rózsaolaj is szerepelt Aztán a keresztes háborúk idején a marcipán eljutott Európába is. Mivel azonban a cukor igen drága és ritka kincs volt, a főurak, királyi udvarok lakóinak kiváltsága volt a marcipán fogyasztása. A név eredetének másik magyarázata egy legendához kapcsolódik. A nagy 14. századi pestisjárvány idején fontos volt, hogy olyan élelmiszereket gyártsanak, amelyek hosszú ideig elállnak. Egy Márton nevű milánói pék gyúrt olajos magvakból, és a szülei akkor is szeretik, ha éppen nagyon dühösek rá Képünk illusztráció Fontos, hogy a gyermek tudja, Marcipán, a különleges csemege mézből pogácsákat, amelyek tökéletesen megfeleltek ennek az elvárásnak. A sütemény neve Márton kenyere, azaz panis martius, vagy marci-panis lett, németül Markusbrotnak hívták. Szintén olasz eredetet igyekszik alátámasztani a történet, miszerint egy velencei cukrász kislányának és a véletlennek köszönhető az elegy. Az első marcipán golyókat pedig a Szent Márk téren, a szent ünnepén árusították, és Szent Márk kenyerének nevezték. Ezzel még nincs vége a sornak, létezik egy lübecki legenda is. Eszerint a 15. század elején nagy éhínség pusztított a városban, amely éppen hadban állt. Ekkor futott be a kikötőbe egy mandulával megrakott gazdátlan görög vitorlás, amelynek rakományát egy cukrász vásárolta fel. A mandulát megőrölte, cukorral, rózsavízzel és tojássárgájával keverte össze, majd golyókat formázott belőle. Forrás: Wikipédia Büntetni, dicsérni is kell nevelés A gyerekeknek is szükségük van korlátokra, szabályokra Nem az a kérdés, hogy le- het-e büntetni, hanem az, hogyan lehet jól alkalmazni a nevelési eszközt, hogy az hatékony legyen, és ne okozzon kárt. Hargitai Éva A büntetés éppen olyan alapvető és szükséges nevelési eszköz, mint a jutalmazás, a dicséret - mondta Király Gabriella klinikai gyermek szakpszichológus, a Paks Térségi Pedagógiai Szolgáltató Központ igazgatója. A büntetésről sajnos elsőként a verés jut az emberek eszébe, mint annak a legdurvább formája. A gyermek számára azonban nem ez a legrosszabb, ami történhet, hanem a figyelem megvonása, inkább elviseli a pofont, mert tudja, hogy akkor legalább rá figyelnek. A büntetésnek persze számos formája van, a rosszalló tekintettől kezdve a dorgáláson át a különféle szankciókig. A gyerekeknek szükségük van korlátokra, mert ezek nélkül nem válhatnak a szabályokat, egymást tiszteletben tartó felnőttekké. Az azonban nem mindegy, hogyan büntetik a gyermeket. Fontos, hogy a megfelelő időben, azaz közvetlenül a kiváltó cselekedet után történjen, hogy a gyermek tudja, mi az a viselkedés, amit a szülő elutasít. Ugyanezen okból fontos az is, hogy meg is mondják neki, miért kapja. Korábban elterjedt volt a nézet, mely szerint a gyereknek mindent meg kell magyarázni. Ezzel szemben ma egyre inkább elfogadottá válik az álláspont, mely szerint vannak dolgok, amelyeket nem szükségszerű megindokolni. Néha elég azt mondani: ezt ne csináld, mert én azt mondtam. Például nem érdemes egy kétéves gyereknek részletesen megmagyarázni, hogy miért nem ajánlatos a konnektorba dugnia az ujját, elég ha tudja, hogy azt nem szabad. Fontos azonban, hogy az sem elég, ha azt mondják, azért kapja a büntetést, mert rossz volt. Ebből ugyanis még nem tudja meg pontosan, hogy mit is takar az a rossz. A büntetés mértékét az elkövetett tett súlya is meghatározza, de a gyermek személyiségéhez is kell igazodnia. Például egy szorongó, félénk kicsit már egy rosszalló tekintettel is elég lehet megróni. Sokszor már az is elég egy gyermeknek, ha azt mondA büntetésnek a kell igazodnia. A következetesség nagyon fontos a büntetésben A büntetés során fontos, hogy a szülő következetes legyen, azaz ha egyszer megbünteti a gyermeket egy helytelen cselekedetért, azt legközelebb is büntetéssel, és lehetőleg azonos mértékben sújtsa. Fontos, hogy ebben a kérdésben a szülők között is legyen konszenzus, azaz ha anya nem nézte jó szemmel, hogy a tapétára zsírkrétával tájképet készített az apró alkotó, akkor azzal apának is ajánlott egyetértenie, illetve legközelebb hasonló esetben ugyancsak büntetést kiszabnia, jó lenne, ha ez az együttműködés a nagyszülőkkel, az óvodával, iskolával is működne, bár ennek kivitelezése korántsem egyszerű. ják, ezt ne csinálja, mert anyu szomorú lesz. Persze az apróságok rafináltak, megpróbálnak kibújni a büntetés alól, és igyekeznek a csínyt akkor elkövetni, amikor a szülő nem látja, de tudniuk kell, hogy az később kiderül, és nincs kibúvó, a tetteiknek minden körülmények között következményei lesznek. Ami azonban nagyon fontos, hogy a büntetésnek nem szabad szeretetmegvonással járnia. A gyereknek ugyanis tudnia kell, hogy még akkor is szeretik, amikor éppen nagyon dühösek rá. A kicsik alapvetően is szenvednek a szeparációs szorongástól, félnek a szülő szeretetének elvesztésétől, amin csak ront egy pont erre építő megrovás. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a büntetés mellett rendelkezésre áll a jutalmazás eszköze is, és fontos hogy a két nevelési mód alkalmazása egyensúlyban legyen egymással. Azaz nem elég, ha megbüntetik a gyermeket a helytelen viselkedésért, meg is kell jutalmazni, dicsérni, ha úgy cselekszik, ahogyan azt elvárják tőle. MESE Nini, kácsa! Juczi sétálni vitte a babáját a kertben.- Ni, baba - mondotta, - nyitva maradt az ajtó. A baba nem szólt semmit, Juczi mégis ráfogta, hogy a baba azt mondta:- A bizony, nyitva hagyták.- És most kedved volna kimenni a vízhez, úgy-e? Kiszöknél, ha merné? No, ne félj semmit, veled megyek, hogy bajod ne essék. Ezzel a jobb kezében lóbálva a babát, úgy, ahogy volt, egy szál ingben kiosont a vízhez.- Látod, baba, ez víz. Van benne sok hal, sok szép fehér kacsa. Úgy-e, ilyet még sohasem láttál? Aztán itt ni, híd is van. Ezen elmehetünk a víz fölé. Gyere hát, te gyáva baba, elviszlek a hídra. De csúnya, furcsa híd is ez! Se karfája nincs, mint más hídnak, és olyan keskeny. Aztán a mint a babával szép óvatosan rálép, hát látja, hogy ennek a hídnak vége sincs. Megszűnik, alighogy kezdődött, a víz kellő közepén. Aztán ott elül, alatta - csobog a víz, aztán kács kács... félelmetes hangok...- Kácsák - mondotta Juczi- ka. És négykézláb előre kúszott, óvatosan, hogy a kácsák észre ne vegyék. Ott van, ni, a végén. Előre hajol, nézi a lubiczkoló kacsákat. Nézi, nézi és nem is gondol a babára, a kinek a kedvéért kiosont a házból.- Kácsa - dünnyögte magában, - nagy kácsa, fekete kácsa, fehér kácsa, ez a mama, tarka kácsa, az... kicsoda is az? Hát a dada. Aztán apró kacsák, ezek a gyerekek. Ejnye, be jól tudtok úszni! Én is tudok, de csak a fürdőkádban. Tudok sok más egyebet, amit ti nem tudtok. Tudtok ti magyarul? Tudtok ti innen lenézni a vízbe? Úgy-e, hogy félnétek? Jertek föl, ha tudtok! Vagy nézzünk farkasszemet. Aki előbb elneveti magát, az vesztett. így találtam Juczit, farkasszemet nézve a kacsákkal. Juczi csak győzte komolysággal, a kacsák is. Az a szürke kacsa azonban, melyre ráfogta, hogy az a dada, egyszer csak megunta a dolgot s fejjel a víz alá bukott.- Ohó - kiáltotta Juczi, - te elnevetted magad. Megállj, te rossz kacsa, holnap megeszlek pecsenyének! Nagyapó meséskönyve Fejtörő Könyvajánló A cseregyerek DVD-ajánló Az álmodó Csak éjszaka táplálkozik, a nappalokat bezárkózva tölti a szobájában, a fürdőszobát nem látogatja. Jasper cseregyerek: Lon- donból érkezett Bécsbe. De miért viselkedik ilyen lehetetlenül? Miért nem áll szóba a család tagjaival, amikor az lenne a feladata, hogy javítson a kiskamasz Ewald csapnivaló angol kiejtésén? És mivel sikerül végül is szóra bírni őt, miután már-már az őrületbe kergeti vendéglátóit? Az a pár nyári hét örökre ' emlékezetes marad Jasper és a Mittermeier család számára. A nagysikerű könyv osztrák szerzője a gyerekkönyv írók Nobel-díjaként számon tartott Andersen-díj egyik kitüntetettje. Christine Nöstlinger: A cseregyerek, Animus Kiadó Kft., 2011., 144. oldal. Forrás: www.libri.hu Azalmodo Ben Crane (Kurt Russell) a legjobb tréner a lovaspályán, ám karrierje leáldozóban van. Kénytelen elszegődni egy lótenyésztőhöz, akinek rengeteg a pénze, de még több az arroganciája. Ben karrierje akkor ér igazán véget, mikor díjnyertes gondozott lova, Sonya eltöri a lábát. Palmer, a tulajdonos egyből le akarja lövetni az állatot, ám Ben szembeszáll vele, már csak lánya miatt is, aki imádja a lovat. Összeszólalko- zásuk eredményeként mindhárman az utcára kerülnek. Sorsuk kilátástalannak tűnik, ám ekkor Cale (Dakota Fanning), Ben lánya lehetetlen kéréssel fordul apjához: gyógyítsák meg Sonyát, hogy újra versenyezhessen. A film igaz történeten alapul. Az álmodó, amerikai családi film, 2005. Rendező: John Gatins. Érdemes egy kicsit megdolgoztatnod az agytekervényeidet, hiszen könyvet nyerhetsz a Tolnai Népújság fejtörőjével. Ehhez csak meg kell keresned a választ az alábbi kérdésünkre, majd beküldeni a Tolnai Népújság címére. MILYEN ALAPANYAGOKBÓL KÉSZÍTETTÉK AZ ÓKORI PERZSIÁBAN A MARCIPÁN ŐSÉT? CÍM: Tolnai Népújság Szerkesztősége, 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. A borítékra írjátok RÁ: Fejtörő. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: március 18. MÚLT HETI NYERTESÜNK: Szombathy Szilárd (Szekszárd). Gratulálunk!