Tolnai Népújság, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-03-13 / 11. szám

2011. MÁRCIUS 13., VASARNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL A vendég magával viszi a szépséget hivatás A fodrásznak nem csak ügyességre, állóképességre is szüksége van A nőket ünnepelték az elmúlt héten. Amikor ez az ünnep meghonoso­dott, még kevés nő dolgo­zott főállásban, nem úgy, mint ma. Az alábbiakban egy tipikus „női foglalko­zás” képviselőjével is­merkedhetnek meg olva­sóink. Venter Marianna- Mikor határozta el, hogy fod­rász lesz?- Már gyerekkoromban, és ez egyáltalán nem túlzás. Hosszú hajam volt, engem nem vittek fodrászhoz, de mindig nagyon szerettem nézni, ahogy készül­tek a frizurák, szerettem fésülni a babáimat, és különféle hajvise­leteket kreálni nekik. Akkoriban elég nehéz volt bejutni a szak­képzőbe, a fodrász az egyik leg­keresettebb szakma volt. A női fodrász szakra nem is sikerült bekerülnöm, így lettem férfifod­rász, de nem bántam meg. Na­gyon jó mesterem volt, Vizsoly. Feri bácsi, aki Ónodon volt fod­rász, nála voltam tanuló. Nagy tisztelet és megbecsülés övezte a városban, és engem mindig csa­ládtagként kezelt. Különleges­ségnek számított abból a szem­pontból is, hogy „maszek” volt, ma azt mondanánk: egyéni vál­lalkozó. Akkoriban ez ritkaság- számba ment. Nagyon örültem, hogy elvállalt tanulónak, mert bizony gondban lettem volna: a szövetkezetben csak a tagok gye­rekei lehettek tanulók.- Mi a legjobb ebben a hiva­tásban?- A szépség, az ápoltság, a jól megcsinált frizura, amelyet a vendég magával visz, amikor ki­lép az üzletből.- Gondolom, tévednek, akik azt hiszik, ez egy könnyű munka.- Több soron is tévednek. Elő­ször is ott a fizikai igénybevétel. Napi nyolc órát állni, éveken, év­tizedeken keresztül, bizony fá­rasztó, és igénybe veszi a lábat. A hajmosás, nyírás, dauerolás, borotválás, szárítás, festés, szin­tén fizikai igénybevételt jelent. Nem lehet hibázni, nem lehet Özvegy Gálán Arnoldné Káposztás Margit 1954-ben született a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Ónodon. Általános iskoláit szülővá­rosában végézte, majd Mis­kolcon szerzett férfifodrász szakképesítést Másfél évig Ónodon, majd Tiszaújvá- rosban (az egykori Lenin- városban) dolgozott. 1976- ban férjhez ment, egy évig a volt NDK-ban éltek, mert férje ott dolgozott. 1977- ben költöztek Szek- szárdra, azóta itt él. 1980- ban állt munkába fodrász­ként az akkor központi fodrászatban. A rendszer- váltás után megvásárolta az üzletrészét, és azóta is ott dolgozik. Egy gyermeke, és három unokája van. Párkapcso­latban él. A legjobban kertészkedni szeret és finomakat sütni- főzni. Ha most kellene választania, akkor is a fodrász szakmát választaná özvegy Gálán Arnoldné Margó tévedni, mert annak látható kö­vetkezményei vannak. A férfi­frizurák rövidek, ott nem lehet „eltakarni” semmivel, ha meg­szalad az olló. Tehát folyamato­san koncentrálni kell. Harmad­szor pedig az emberek általá­ban szívesen beszélgetnek a fodrásszal, tehát megfelelően társalognia is tudni kell az em­bernek.- Több mint harminc éve dol­gozik a városközpontban, s bi­zonyára vannak visszatérő vendégei.- Vannak olyan kuncsaftok - sajnos mostanában már egyre kevesebben - akiknek a mun­kába állásom óta én készítem a frizuráját. Sok és sokféle ember ült már ebben a fodrászszékben, és nagyon sok élettörténetet hall­gattam már végig. Az évtizedek alatt életek, sorsok alakulását, sajnos olykor a végét is végigkö­vethettem.- Viszont a városnak egy ke­véssé frekventált részén él.- Szeretem a természetet, az állatokat, szeretek kertészked­ni, legyen az virágos-, vagy konyhakert. Összkomfortos ta­nyán élünk a párommal, ahol sok mindent megtermelünk. Disznót tartunk, baromfit, van két kutyánk és két macskánk. Vannak barátaink, akik segíte­nek a nagyobb munkákban, az ennivaló nagy részét pedig megtermeljük magunknak. Nyugalom és csend van, és gyö­nyörű a táj, persze mint mindennek, ennek is megvan az árnyoldala. Sokat küszkö­dünk a kátyús úttal. ■ Tévednek, akik azt hiszik, ez könnyű munka.- Már nyugdíjas, de még dol­gozik. Meddig?- Ameddig bírok, amíg lesz hozzá erőm és egészségem.- Az ön korosztályába tartozó emberek sok mindent megél­tek, és születésük óta sokat változott a világ. Milyennek találja a mostanit?- Egy szóval kimondva: ka­tasztrofális. Lehet, hogy ez elég sommás véleménynek hang­zik, de mindig is szókimondó ember voltam. S hogy miért? Manapság nem sokra becsülik, lenézik a kétkezi munkát, ami elég nagy baj. Szomorú a létbi­zonytalanság, a szegénység is. Mi is érezzük, egyre kevesebb a vendég. Sokan otthon festik, vagy nyírják a hajukat, és nem azért, mert igénytelenek, hanem mert nincs pénzük arra, hogy fod­rászhoz járjanak. Márpedig ez nem tartozik a luxus kategóriá­jába, vagyis nem kellene, hogy oda tartozzon.- Mit tart legfontosabbnak az életben?- Egészség, szeretet, boldog­ság és anyagi jólét. Ebben a sor­rendben.- Ha újra kezdhetné, akkor is fodrász lenne?- Igen. Minden nehézsége el­lenére nagyon szép szakma az enyém. Más hivatást nem is tudnék elképzelni. JEGYZET VENTER MARIANNA Helyben maradni ÖTVENES évei elején járó is­merősömet faggatom, milyen az új főnöke. Nem lehet rá panasz, mondja, és látszik, hogy úgy is gondolja. Ám egy kimondatlan „de” azért érezhető a szavaiban. Rá is kérdezek.- azt mondta hogy neki gya­nús az, aki évtizedek óta ugyanott dolgozik. Szerinte az üyen biztosan nem képes fejlődni, megújulni - sóhajtja ismerősöm. Ő maga több mint harminc éve, rögtön az érettségi után került a céghez, akkor még minden­féle képesítés nélkül. Kezdte az űrlapok kitöltésével, aztán ilyen tanfolyam, olyan kép­zés, végül főiskolai diploma került a tarsolyába. Megjárta a ranglétrát is, most csoport- vezető. De az új .vezetőnek gyanús. Merthogy három év­tizede ugyanott dolgozik. ismerősöm, és még oly so­kan rajta kívül nem nagyon tudnak mit kezdeni az egyre inkább elharapózó, „ameri- kaias” szemlélettel, misze­rint öt-tízévente váltani kell, megújulni, kihívásokat ke­resni, stb, stb. NEM ÉRTIK miért baj, ha vala­ki szereti a munkahelyét, jól végzi a munkáját, hűséges a cégéhez, szeretik az ügyfelek és megbíznak benne a kollé­gái. Miért baj az, hogy sokan szeremének abban a város­ban, faluban élni, ahol felnőt­tek, ahol rokonaik, barátaik élnek. MIÉRT kellene kritika nélkül, vakon utánozni azt, ami ná­lunk százszor nagyobb orszá­gokban bevett szokás? Ma­gyarországon sem az ingat- lanviszonyok, sem a családi kapcsolatok nem olyanok, mint a tengerentúlon, ahol 18 évesen gyakorlatilag telje­sen leválik a családról a fia­tal, és ezer kilométerekre köl­tözik a szüleitől. Nálunk má­sok a szokások, és mások az igények. Nem ártana a „hely­ben maradók” hasznosságát és hatékonyságát felmérni, mielőtt kritizálni kezdenék. HIRDETÉS uju Értesítjük vásárlóinkat, hogy 2011. március 17-én csütörtökön hús- és füstöltöt \ i- minidiszkont üzletet nyitunk raol..c...; a Lampek-Hús Kft. vágóhídjá (Tolna, Réti sor - Garai utca vége) Nyitva tartás: keddtől péntekig: 7-16 óráig, hétfő, szombat zárva Minden régi és új vásárlónkat szeretettel várunk' . - Lampek-Hús Kft., 20 éve a vevők szolgálatában. Tájékoztatjuk vásárlóinkat, hogy a Tolna, Árpád utcai üzletünkben továbbra is a megszokott árukészlettel és nyitva tartással várjuk Önöket, az útépítési munkák alatt is. Kárpát-medencei értékek Alsónyéken Európa a polgárokért A program hagyományőrző településeket fog össze alsónyék - Ez én vagyok! - mu­tatott rá meglepve egy régi feke­te-fehér fotón látható fiatal asz- szonyra Mailár Béláné. A jó né­hány évtizeddel ezelőtt készült kép az Alsónyéket bemutató tár­lat egy darabja, amelyet az „Eu­rópa a polgárokért” elnevezésű programra szerveztek a műve­lődési házban. A kétéves rendezvénysorozat­ban a sárközi falu képviseli hazán­kat Az első találkozó tavaly júni­usban volt Ipolynyéken, most hét­végén pedig Alsónyék látta vendé­gül másik nyolc Kárpát-medencei település képviselőjét. Lendvá- 1 ról, Csíkszeredáról, Szovátáról, J Kápolnásnyékről, Rimócról, Vár- I hosszúrétről, Kalondáról és Ipoly­Alsónyék polgármestere, Dózsa-Pál Tibor a kiállításon a vendégek gyűrűjében nyékről érkezett többek között kul­turális felelős, művész és civil szervezetet vezető szakember is, akik a kiállítás megnyitója előtt még egy tapasztalatcserére is ösz- szeültek pénteken. A program öt­letgazdája, Hrubík Béla ipoly- nyéki polgármester elmondta, hogy olyan településeket szeret­nének a kezdeményezéssel ösz- szefogni, ahol fontos a hagyo­mányőrzés. A mostani találko­zón sem csak a házigazda mutat­ta be értékeit, hanem valameny- nyi vendég lehetőséget kapott er­re. A régi fotók a múltat képvise­lik a kiállításon, a hagyományo­kat ma is őrző mesterek fafara­gásai pedig egyben jelentik a je­lent és a jövőt is. ■ H. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom