Tolnai Népújság, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)
2011-03-10 / 58. szám
11 AZ OLDALT SZERKESZTETTE: Molnár Ágnes, 30/650-3013, agnes2 . molnar@axels.hu Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a www.teol.hu-n . Remek hangulat volt ismét a > farsangunkon f|g? ’ A gyönki Tolnai Lajos Német i Nemzetiségi és Két Tannyelvű f Gimnázium idén is megrendezte a hagyományos farsangi , ünnepélyét, mélyen minden f évben az elsősök vesznek J í részt. A cél, hogy diákok, taná- J t rok, apukák és anyukák job- J ban megismerhessék egy- J mást, egy kicsit kilépve a szűk j iskolai keretekből. A tanulók á j, műsorral is kedveskedtek a % szülőknek, a 9. A osztály pél- f dául zenés-táncos produkció- f val készült. Fantasztikus volt, igazi diszkóhangulatot teremtettek, amiben osztályfőnökük, I» Fork Rózsa tanárnő is segítse- ] f gükre volt. A 9. B-sek a vadnyugatra 1 F röpítettek minket, és meg- | f mutatták, hogyan táncol egy é I igazi cowboy. Felkészülésük- Tj % ben osztályfőnökük, Gyén f V Szilárd segítette őket. A7. A J f osztály egy csajos tánccal ké- | szült. Mi kevesen vagyunk j | ugyan, de mindenki tudja, I hogy a kevesebb néha több. 1 I Osztályfőnökünk, Dömötör | Erzsébet tanárnő lelkesedé- ' se ránk is hatással volt. Miután mindenki bemu- f tatta a produkcióját, dr. Humné Szentesi Katalin J igazgatónő szólt egy pár szót I a jelenlévő szülőkhöz és diá- ^ kokhoz. Aztán folytatódott a ®. I mulatság, a zenéről a kistormási Tibsa-band gon- I doskodott. A diákok táncoltak és éne- * keltek, a szülők és a tanárok I inkább beszélgettek, ismer- < kedtek egymással. A kollégi- | I um konyhája készült egy kis 4 I meglepetés pogácsával és 4 meleg teával, ami igazán jól | jött mindenkinek. A szülők f | is hozzájárultak a jó hangú- | * lathoz egy kis üdítővel és sü- | | teményekkel. Nagyon jó, csa- J ládias légkör kerekedett eb-'i bői a kis farsangi mulatság- 4 s ból, mindenki remekül érez- te magát. Erdős Noémi, Gyönk, | TLG, 7 A TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2011. MÁRCIUS 10.. CSÜTÖRTÖK Nagy a gondolat hatalma megoldások Segít, ha leírjuk és borítékba zárjuk a problémákat Sokan nem is gondolnák, mekkora hatalommal bírnak a gondolatok. Ami többször eszünkbe jut, előbb-utóbb beépül az elmébe, és valósággá válhat. Wolf Kitti Az élet nem egyszerű, ezen a tényen semmit sem kell magyarázni. A suli, a család, a kapcsolatok mindamellett, hogy elengedhetetlen részei életünknek, rengeteg konfliktus és probléma forrásai is egyben. Főleg most, amikor sokunknak közeleg az érettségi, még mindig nem akar beköszönteni a tavasz, így nem árt némi praktika, hogy átvészeljük a rázós időszakokat. Sokszor érezzük úgy, hogy nem bírjuk tovább, hogy kimerültünk mind fizikailag, mind mentálisan, miközben tovább kell mennünk. Hajtani, dolgozni, tanulni. Az élet folytonos küzdelem, de van néhány módszer, amivel talán köny- nyebb feldolgozni a mindennapi nehézségeket. A legegyszerűbb, de mégis talán a legnehezebb megtanulni, hogy gondolatainknak hatalma van. Apró, dédelgetett elmefuttatásaink nagyobb jelentőséggel bírnak, mint hinnénk. Ha megoldást szeretnénk találni a problémáinkra, először érdemes magunkba nézni, és. ott helyretenni a dolgokat. Persze sokaknak furcsa lehet elképzelni, hogy a gondolataink segítségével boldogabbak lehetünk, de ez akkor is igaz. Tény, hogy nem egyszerű, hiszen a rossz gondolatok akarva-akaratlanul beférkőznek az életünkbe, de kezdetben az is elég, ha sokszor elmondjuk, amit szeretnénk, vagy ami boldoggá tenne minket. Mint mindenhol az életben, itt is küzdeni kell, mégpedig a rossz gondolatok ellen. Egy idő után a kimondott szavak nem maradnak csupán üres dolgok, hanem beépülnek az elménkbe, és az agyunk elhiszi azokat. Ha ügyesek vagyunk és lelkesek, akkor a pozitív gondolatok nagyon hamar forradalmi változást hozhatnak az életünkbe. Sajnos ez a negatívakra is vonatkozik. Erre egyébként van egy jó példa: ha mondjuk a vizsgára pont a 10-es tételt nem Nem kell ahhoz parafenoménnek lenni, hogy uraljuk a gondolatainkat. Ha jó dolgokra gondolunk, akkor azokat fogjuk bevonzani. Aki nem hiszi, próbálja ki tanultad meg, és azt mondogatod magadban, hogy ne a tízest húzzam, ne a tízest húzzam, tuti, hogy azt húzod. A másik módszer is nagyon érdekes. Egy tanulmány szerint, ha az emberek elzárják azokat a tárgyakat, amelyek rossz dolgokra emlékeztetik őket, akkor az emlék valójában eltűnik belőlük. Vagy legalábbis enyhül. Ugyanez a helyzet a negatív gondolatokkal, a félelmekkel és kétségekkel. Mindenkinek vannak gondjai, de egy egyetemi kutatás szerint, ha ezeket leírjuk és borítékba zárjuk, meglehetősen Meg kell tanulnunk kezelni a kínos szítukat is problémák mindig is voltak, vannak és lesznek is, amíg világ a világ, de ha jót akarunk magunknak, akkor igyekszünk megtanulni kezelni a kellemetlen helyzeteket, a kudarcokat és csalódásokat. Meg kell tanulnunk felállni és talpon maradni akkor is, amikor úgy érezzük, hogy tényleg semmi erőnk. Muszáj meglátnunk, és ami még fontosabb, értékelnünk azt, amink van, és ami körülvesz minket. azokat az apró dolgokat, amelyek mellett rendszeresen csak elmegyünk, hiszen mindennaposak, de ha egyszer csak eltűnnek az életünkből, akkor hatalmas űr keletkezik. Legyenek azok egyszerű tárgyak, vagy épp emberek. könnyíthetünk a lelkűnkön. Az írással valamilyen szinten kiadjuk magunkból a rosszat, a borítékkal pedig elzárjuk azokat. Sokan gondolhatják, hogy ez butaság, de ki tudja? Végszükség esetén annyit megér, hogy legalább kipróbáljuk őket. Természetesen ezek mind olyan dolgok, amelyekben főleg hinni kell, és úgy alkalmazni, hogy közben bízunk és hiszünk a javulásban. Mindenki máshogy vezeti le a feszültséget. Valaki sportol, fut vagy olvas, de ezek mellett mindenképp fontos időt fordítani saját magunkra is. Hiszen ha a lelkünk rendben van, akkor van erőnk a mindennapokhoz, és ez a legfontosabb. Menni, menni, menni előre, és nem hátrány, hogy ha eközben még jól is érezzük magunkat. A cikk szerzője a paksi ESZI 12. D osztályos tanulója Mikor már majdnem feladod, hirtelen megszólal a jelzőcsengő. Ekkor valami megmozdul benned, izgatott leszel, hiszen tudod, nemsokára vége, és kezdődik valami új. Már csak 5 perc van hátra: ki fogom bírni... 4 perc: már közeledünk... 3 perc: elkezdek mozgolódni... 2 perc: már ugrálok a széken... 1 perc: miért ilyen lassan telik az idő? Hirtelen megszólal a dallam, mely igazi energiabombaként hat rád. Egyre erősödő hangok ütik meg a füledet, felugrasz a székedből, beledobod... vagyis szépen elrakod a könyveket és a füzeteket a táskádba, majd a szabadság érzésétől túláradva, barátaiddal együtt kimész (pontosabban kimenekülsz) a teremből. A folyosóra lépve úgy érzed, újjá- születtél a mozgolódásban, a tömegben és a zajban. Gyorsan futsz a következő teremhez, le a cucc a pádhoz, és már vissza is az életbe. Valaki a barátaihoz megy beszélgetni, másvalaki megostromolja a büfét, hiszen ki tudna ellenállni az ott kapható sok finomságnak? Főleg ugye a csokinak... Ezek a tíz- - valamikor tizenöt - perces szünetek olyanok a tanórák között, mint egy nagy tenger közepén a kis szigetek. Igazi Hawaii. Persze, mint mindennek, ennek is megvannak az árnyoldalai. Az örömteli percek alatt ott motoszkál benned a tudat: nemsokára vége lesz e szép mesének, így megpróbálod minden kis pillanatát élvezni, amíg szabad vagy. És ismét megszólal. Ezúttal nem az előbbi érzések töltenek el, hanem a keserűség íze van a torkodban. Érzékeny búcsút véve a barátaidtól - vagy a büfétől - megsemmisülten kullogsz vissza a tanterembe, mint akitől elvették élete minden apró örömét. Szép Réka 9. B Garay János Gimnázium A büfé olykor életet ment Példaképem a padtársam Aranyköpések- Menjek harcba, Picúr? - kérdezte Gombi pár héttel ezelőtt könnyek között a kedvesétől. A Való Villa szépfiúja ígéretéhez híven csatába is állt, ahonnan viszont vesztesen távozott. Igaz, Gombi ezt egy cseppet sem bánta, hiszen így nem kellett tovább várnia, hogy együtt lehessen Picúrral és a családjával. A szépfiú - ahogy többen nevezik - vegyes érzelmekkel távozott a luxusbörtönből, hiszen számos felejthetetlen élmény kötötte oda. Mindezek mellett azért elárulta, kicsit csalódott volt a szavazatok miatt, úgy gondolta, ennél azért többen fognak voksolni rá. Lovász Menyhért Szeretném bemutatni Lovász Menyhértet, aki a TLG 12. B osztályos tanulója. Menyus a gimnázium általános tagozatára jelentkezett, itt a színjátszó kör aktív tagja volt. A 10. évfolyam elvégzése után kisebb kerülőt tett, kitanulta a kőművesszakmát. Egészségügyi okok miatt nem dolgozhatott, és mivel beindult nálunk a dráma tagozat, visszajött. Nemcsak szereplőként, hanem koreográfusként is dolgozik a színdarabok előadásában. Több énekversenyen is részt vett, ahol szép eredményeket ért el. A trombita mellett autodidakta módon tanult meg gitározni és hegedülni. Ez utóbbit kamatoztatta az Lovász Menyhért - 12. B osztály iskolai szalagtűző rendezvényen, ahol az évfolyam a Most múlik pontosan című dalt adta elő, Menyus hegedűszólójával. A zene mellett a tánc is fontos szerepet játszik az életében, Menyus 8 éves kora óta a varsád! néptánccsoport tagja. Egy osztályfőnöki órán be-' szélgettek a vörösiszap-katasztró- fáról, és ő volt az, aki megszervezte a jótékonysági előadást, aminek bevételét eljuttatták a károsultaknak. Továbbtanulási tervei között szerepel a katonai pálya, de az éneklést sem hagyja abba, egy budapesti stúdióval szerződése is van. Reméljük, hamarosan viszontláthatjuk őt a televízió képernyőjén. Kölesdi Donna TLG 11. B Peti szolmizál az énekórán:- Dó, dó, mi, mi, ló... Érdekes felvetés: - Miért gurulnak ezek a tollak? Miért nem csinálják őket szögletesre? Fanni olvasgatja a meghirdetett tanfolyamokat: - Érdekes ez a vám- és pénzügyőrzés. Enyhe célzás a matektanártól:- Ne legyenek már ennyire nők. Betti megállapítása:- Kicsit fasiszta a négyesem. A kémiatanár:-A dolgozatok a páncélszekrényemben vannak, a végrendeletem mellett. i t i i
