Tolnai Népújság, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-02-13 / 7. szám

2011. FEBRUÁR 13., VASÁRNAP SZTORI 5 Polgárőrség: harc a közömbösség ellen önkéntesek Életeket mentenek, megelőzik a bajt, de mégsem kapnak túl sok támogatást Még nem rendőr, de már nem egyszerű polgár. Az országban 80-90 ezer pol­gárőr ügyeli a rendet, fi­gyel a közterületekre, óv minket, akár saját ma­gunktól is. Mindezt in­gyen, szabadidejükben. Kun ]. Viktória Gurulunk a budapesti Király ut­cában. Óvatos fékezés. Nem tör­ténik semmi. Domonkos szugge- rálva figyeli a járdaszegélyt. Semmi. Kürt. Az éles hangra a férfi tekintete lassan emelkedik a nadrágja cipzárjáról. Tudatát viszont valamelyik szórakozó­hely borospohara korábban már elnyelte. Láthatóan fogalma sincs, hogy a kürt neki szól. Foly­tatja a megkezdett műveletet, egyre nagyobb a tócsa a járdán és az ott parkoló piros Suzukin. Do­monkos lehúzza az ablakot. „Ezt abba kellene hagyni!” Újabb bamba tekintet, de a szükség nem enged, bár a férfi már bi­zonytalan. Alexandrának elfogy a türelme, egyenmellényében ki­pattan az Opelből, hogy rendet tegyen. A férfi nem sokat ért a szavaiból, és fogalma sincs, hogy csupán jóindulatból nem hívták ki rá a rendőrséget. Ezzel több tízezer forintos bírságot úszott meg. Az eset bekerül a szolgála­ti naplóba, Alexandra pedig szto­rikba kezd. Cserbenhagyásos gá­zolásról, rablásokról, piaci razzi­ákról, késelésekről, ellopott és megtalált autókról, életmentés­ről, alkoholmérgezésekről. Háromnegyed egy, péntekről szombatra virradó éjszaka. A „legígéretesebb” nap a héten, a szórakozóhelyek zsúfolásig, az * I Domonkos és Alexandra jól Ismerik a budapesti éjszakát. Amit lehet, megoldanak, de sosem a rosszindulat, hanem a segítőkészség vezérli őket utcákon még csak páran, akik ha­mar feladták az alkohollal folyta­tott küzdelmet. „Sosem lehet tud­ni, mi vár kint - mondja Alexand­ra, aki ismeri a pesti éjszaka min­den rezdülését. - De ha elindul, az olyan, mint a lavina, nincs megállás reggelig.” Barátokhoz megyünk a Markó utcába, bejelentkezni a mentők­höz, szolgálatra, majd a Szinyei utcai kapitányságra, majd a buda­pesti polgárőrközpontba. Térfi­gyelő monitorok, nyomkövetők­kel felszerelt terem, 24 órás ügye­letben négy polgárőr, a kertben nyolc egységesen felszerelt autó és a csapat ékszere, az ajándék­ba kapott kék tűzoltóautó. Jön a Nyugati téri aluljáró, néhány magát „bent felejtett” hajléktalant ébresztgetünk, a két-három örömlány és futtatói békében megférnek itt velünk és a szintén itt járőröző két rendőr­rel. Ma ők is leginkább hajlékta- lanmentésben utaznak, gumi­kesztyűt Alexandra ad nekik, az­tán ki erre, ki arra. Domonkos árgus szemekkel fürkészi az utcákat, minden gya­nús jelnél lassít, hátha segíteni kell. Hogy mit keres éjnek évad­ján az utcán? A fiatal agrármér­nök, egykori ENSZ üzleti szakre­ferens szerint gyakran a közép­korra emlékeztető állapotok kö­zött, az egykori lovagrendek nél­kül zajlik az élet. „Mi egyfajta modern kori lovagok vagyunk.” Radó Iván, a Terézvárosi és Belvárosi Polgárőr Egylet társel­nöke, a belvárosi polgárőrség motorja közben ma otthon ma­radt, onnan irányítja az esemé­nyeket. 1989 óta ügyeli a közbiz­tonságot, látott már mindent: ütötték, szúrták, élesztett újra és üldözött elkövetőket. Most az utóbbi idők két megrázó esete nem hagyja nyugodni. „Két perc választott el, hogy el­kapjuk a gázolót, aki a zebrán csapta el a lányt. A furgon nem is lassított. Ha egy picit előbb érünk oda, tuti, hogy sehova nem megy” - dühöng Iván a Damjanich utca sarkán történt cserbenhagyásos baleseten. De a West-Balkán ese­tén sem tért még napirendre. „Ki­tették a földre a három lányt. Te ezt érted? Álltak fölöttük, hívták a mentőt és vártak. Eszébe nem jutott senkinek odaugrani és megkezdeni az élesztést. Alapve­tő dolgok, amit egy biztonsági őr­nek vagy egy laikusnak is tudnia kellene. És hogy hány ilyen, po­tenciális „vesztőhely” van a bel­városban? Csak a VI. kerületben hétszáz szórakozóhely van, ame­lyek töredékében gondoltak a biz­tonságra, a tűzvédelemre vagy ar­ra, hogy vészhelyzetben kinek mi a teendője. Nonszensz!” - fakad ki a vezető. Szerinte a polgárőrség az egész országban a legjobban szervezett és legsokoldalúbb csapat. Harcot hirdettek a társadalmi közömbös­ség ellen. A rendőrségi létszám duplája, vagyis 80-90 ezer ember megy naponta utcára, hogy ügyeljen a köztisztaságra, a biz­tonságra. Feladatuk az ifjúságvé­delem, a bűnmegelőzés, olykor a tűzoltás, de a forgalomirányítás­ban is komoly szerepet vállalnak. A diáktól a nyugdíjasig a pol­gárőrséghez bárki jöhet. „A kor­határ 17-18 év, kell erkölcsi bizo­nyítvány, ma már kötelező a pol­gárőrképzés és nem árt, ha az il­lető magyar állampolgár vagy leg­alábbis tartósan itt él. Mire vala­ki profi lesz, hosszú éveket kell az utcán tölteni” - sorolja Radó. Vannak persze anomáliák is. Például nem érti, hogy még gesz­tusértékű támogatást sem kap­nak. „Nyilván települése és kerü­lete válogatja, de hihetetlen, hogy a szolgálati autómmal, ami per­sze saját, ha leállók intézkedni, parkolódíjat kell fizetnem. Arról már nem is beszélek, hogy a mel­lénytől kezdve a felszerelésünkig vagy az életmentő táskánkig mindent magunknak kell besze­reznünk. Itt nincs jutalom vagy elismerés, sőt Most is mi mehe­tünk a bíróságra. Egy törvény- tisztelő állampolgár ugyanis fel­jelentett minket, hogy vörös ke­reszt van a szolgálati autónk ol­dalán. Itt tartunk” - mondja ke­sernyés mosollyal az elnök. Az emberek jó része ennek el­lenére azt gondolja, jobb, ha „szót fogad”. Péntekről szombat­ra virradóra ez volt a benyomá­som, amikor a mellény láttán a cigarettázó férfi és a borosüve­gekkel himbálódzó tinik vissza­fordultak az aluljáró lépcsőjén. A polgárőrségre vonatkozó szabályok: formaruha, amely nem alkalmas a megtévesztésre, és gázspray kizárólag a védelmi helyzetekhez 1. A polgárőrség és a polgár­őrök tevékenységük ellátása során hatósági jogkörrel nem rendelkeznek, kénysze­rítő eszközt nem alkalmaz­hatnak. 2. Formaruhája a Magyar Hon­védség, a rendvédelmi szer­vek vagy más hatóság tagjai­nak egyenruhájához való ha­sonlósága miatt megtévesz­tésre nem lehet alkalmas. 3. Gázspray kivételével nem tarthat magánál közbizton­ságra különösen veszélyes eszközt, továbbá nem visel­het lőfegyvert. 4. Megkülönböztető mellényt köteles viselni, amely jól lát­ható Polgárőrség felirattal van ellátva. 5. A polgárőr kizárólag jogos védelmi helyzetben használ­hat gázsprayt A polgárőrközpontban a térfigyelő kamerák képei segítik a munkát 6. Jogosult a szabálysértés, bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt a cselek­mény abbahagyására felszó­lítani, a cselekmény folytatá­sát megakadályozni, illetve a bűncselekmény elköveté­sén tetten ért személyt visszatartani. Köteles azon­ban az elfogott személyt ha­ladéktalanul a büntetőeljá­rásról szóló törvény szerint eljárni jogosult nyomozó ha­tóságnak átadni, ha erre nincs módja, e szervet nyom­ban értesíteni. 7. Baleset helyszínén a közleke­dés zavartalanságának biz­tosítása érdekében jogosult jelzőőri feladatok ellátására. 8. A polgárőrség a rendőrséggel való együttműködés keretében részt vehet a körözött gépjár­művek azonosításában. Jóhiszeműen a gáncsoskodással szemben RADOS dtt VIRÁG KÉPZELD, KIRABOLTAK - mondta nagyanyám a telefonban. Ha­nyatt-homlok rohantam hozzá, egészen magán kívül volt sze­gény. Becsöngetett hozzá két pasas munkásruhában, mond­ván, vízvezetéket szerelnek a házban. Szóval a szokásos ha­landzsa, nagyanyám pedig beengedte őket. Amíg az egyik kihívta őt a fürdőbe, a másik el­emelte az összes arany ékszert plusz hetvenötezer forintot. nagyanyám odavolt az esettől. És leginkább önmagára volt mérges. Hogy lehetett ilyen hi­székeny éppen ő, aki mindig mindenkit óvatosságra int mindenkivel szemben? MONDTAM ERRE NEKI, amit a nyomozó is, aki később átvet­te tőlem a feljelentést: ne ön­magát hibáztassa a történte­kért, hanem a szélhámos tol­vajokat. Az elkövetők a bűnö­sek, nem az áldozat. Még sze­rencse, hogy a szolidabb fajtá­ból valók voltak (már ha egy bűnözőre lehet ilyet monda­ni): csak értékek után szag­lásztak, a tulajdonost nem bántották. Imádott nagyma­mámnak szerencsére a haja szála sem görbült. DE Ő VIGASZTALHATATLAN ma­radt, már ami a saját vélt hibá­ját illeti. „Milyen hülye voltam, a falba tudnám verni a feje­met” - ismételgette sokáig. Úgyhogy amikor néhány hó­nap múlva egy zsebtolvaj el­emelte hátizsákomból a pénz­tárcámat, az én drága nagyma­mám jól megmosta a fejemet, amiért nem vigyáztam eléggé. MÚLT HÉTEN borzasztó kelle­metlenség ért. Megbízást kap­tam egy kis cégtől némi kü­lön munkára, amit lelkiisme­retesen és legjobb tudásom szerint el is végeztem. Megbí­zómnak azonban nem tetszett valami, de ahelyett, hogy ezt megbeszélte volna velem, ne­kem támadt, és vádaskodni kezdett. Valósággal összetör­tem az igazságtalanság súlya alatt. Egyik barátom, akinek meséltem az esetről, jóindula­túan bár, de némi lesajnálás- sal a hangjában „naivának” ti­tulált. Mert megbíztam a megbízómban, feltételeztem, méltányolja majd a munká­mat. Másik barátom azt vágta a fejemhez: mit vagyok úgy oda, megbízóm csupán jól fel­fogott érdekei szerint csele­kedett. megint arra kell gondolnom: a feje tetején áll ez a világ. Aki jó­hiszemű, az sajnálatra méltóan naiv, és aki gáncsoskodik, az viselkedik normálisan. Ahhoz kell alkalmazkodni. Ha nem te­szed, kötözni való bolond vagy, holdvilágfaló ábrándos lélek, aki nem való erre a bolygóra. bánom is én, de akkor sem me­gyek át a túloldalra. Más sem hiányzik nekem, mint hogy ala- koskodjak, bárki kedvéért is. És nem azért, mert valamiféle grál- lovag(nő) vagyok. Egyszerűen így kényelmesebb. Nekem sok­kal könnyebb úgy viselkedni, ahogy gondolkodom és érzek. Úgy nem viszi el a drága ener­giámat a rengeteg fejtörés, ho­gyan és miképp legyek eléggé fondorlatos mások szemében. Díjnyertes, de szomorú budapesti pillanat Öngyilkos Ugrás Lakatos Péter fotóriporter jókor volt jó helyen, és szenzációs képet készített. Igaz, az alkalom szomorú volt: tavaly május 22-én egy férfi felmászott az öngyilkosok kedvelt helyére, a budapesti Szabadság híd tetején lévő Turul-szoborra. Hiába győzködték a tűzoltók, ő egy idő után sprayjel befújta, majd felgyújtotta magát. Egy percig égett, majd levetette magát. Az úttesten halt szörnyet. Az MTI külsős fotóriportere az ugrás pillanatát örökítette meg, és képével a héten elnyerte a legrangosabbb fotóriporteri világdíj, a World Press Photo hírfotó kategóriájának első díját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom