Tolnai Népújság, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-01-02 / 1. szám

2011. JANUÁR 2., VASÁRNAP INTERJÚ 7 Schmidt maria A Terror Háza igazgatója szerint elég lenne a másolatokat átadni az egykor megfigyelteknek. A történész úgy véli, vannak aggodalomra okot adó jelek a médiatörvényben. MINDENKI, MINDEN DÖNTÉSÉVEL POLITIZÁL Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgató­ja új könyvében „politika­ilag inkorrekt”, ami sze­rinte a kívánatos hozzáál­lás. Ügy gondolja, a mé­diatörvény adhat okot az aggodalomra, de bízik ab­ban, hogy a törvényhozás korrigál. Politikai ambíci­óiról szólva pedig csak annyit mondott: „a helye­men vagyok”. Fábos Erika- Az esszékből összeálló köte­tének az a címe, hogy Politi­kailag inkorrekt. Adódik a kérdés: mit nevez ma politika­ilag korrektnek és valóban korrekt-e, ami korrekt?- Rögtön az elején szögezzük le: a politikai korrektség nem magyar sajátosság. Az abszurd alapvetés szerint csak a balolda­li értékeknek megfelelő termé­kek szalonképesek, így minden mást kizárnak ebből a szalonból: legyen szó kormányzati struktú­rákról vagy történelemszemlé­letről. Ez nem csak a magyar bal­oldalra jellemző, általánosan el­fogadott a nyugati világban. Nálunk annyival pikánsabb a helyzet, hogy a rendszerváltoztatás előtt mást tekintet­tek politikailag kor­rekt beszédmódnak. Ugyanazok. Az imperialistákat szidni és a szovjet modell eredményeit ecse­telni - akkor ez volt „píszí”. A lé­nyeg azonban a szalon. A könyv­be tehát az ez ellen írott közéleti tárgyú cikkeimből válogattam, de történelmi vonatkozású íráso­kat is talál benne, hiszen a hu­szadik század története is hem­zseg azoktól a tabuktól, amelyek­re egyesek még ma is felszisz- szennek, ha szóba merjük őket hozni, netán más megvilágítás­ban gondolkodnánk róluk.- Ezzel valamilyen módon a mai politikai kultúrát is mi­nősíti. Mit gondol, miért, mi­től lett ilyen?- Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell értenünk a múltunkat. Nem tagadhatjuk el az elmúlt negyven-ötven évet. A könyvem több fejezetében is foglalkozom azzal, hogy nap mint nap mek­kora árat fizetünk azért, hogy nincsenek példaképeink, az ér­tékhiányos állapotért. Nem me­rünk büszkék lenni. A rend­szerváltoztatás óta eltelt húsz évet sem értékeljük a helyén. Csalódottak, kiábrándultak va­gyunk, pedig ’56-ban sokan az életüket adták azért, hogy de­mokráciában, szabadságban él­hessünk. Még csak húsz év telt el, ez történelmi távlatból na­gyon kicsi idő. Még nem tud­tunk minden tabut ledönteni, de már egyre többen gondoljuk úgy, hogy nincs egyetlen narra- tíva, egyféle kánon, monopoli­zált történelem.- Úgy gondolom, az nemcsak a politikai élet „profi" szerep­lőin múlik, hogy milyen a po­litikai kultúra, a politikai köz­beszéd egy országban. Ön sze­Történelmi szempontból megbocsátha­tatlan, amit Gyurcsány tett. rint mekkora felelőssége van ebben az értelmiségnek?- Az értelmiségnek és min­denkinek óriási a felelőssége. A rendszerváltoztatással vissza­kaptuk a szabadságunkat. Ez nagy felelősséggel is jár. Ne fe­lejtsük el, mi választjuk meg a politikusainkat. Mi alakítjuk a közbeszédet. Döntéseink lenyo­mata a kor- és a kórkép. A bé­nultság oka, hogy hosszú évek teltek el bizalmi válságban, elve­szett a hitelesség, mint ahogy említettem: mindennek ára van. A bizalmat nagyon nehéz meg­szerezni, ezzel szemben illé­kony.- A figyelemfelkeltés is célja volt, amikor összeválogatta az írásokat?- Igen, történészként, egyete­mi tanárként, intézmények ve­zetőjeként folyamatosan fel aka­rom hívni a figyelmet, éppen ezért olyan értelmező írásokat akartam az olvasóknak’ adni, amelyek őket is vitákra, gondol­kodásra sarkallják. Munkám so­rán igyekeztem olyan nemzetkö­zi konferenciákat, kerekasztal- beszélgetéseket, vitákat szervez­ni, ahol különböző világnézetek, álláspontok ütközhetnek, ahol tabuk dőlnek meg. Vallom, csak ez hoz­hat megújulást.- A választópol­gárok többsége - én azt tapasztalom- nem a politikával magával és nem a lényegi kérdésekkel foglalkozik, hanem a politiku­sok meg a pártok (feltétele­zett) motivációival, a másik része meg már azzal sem, mert elege van az egészből. Mivel lehetne elérni, hogy a helyükre kerüljenek ezek a dolgok?- Én ezt nem így látom. Min­den politika. Csak nálunk ez a fo­galom is hol szitokszó, hol pedig túlmisztifikáljuk, pedig minden cselekvésünkkel politizálunk: amikor iskolát választunk, vagy eldöntjük, melyik hentesnél vá­sároljuk meg a húst, mit olva­sunk, melyik csatornát nézzük.- Gyurcsány Ferencnek egy egész fejezetet szentel a köny­vében. Ekkora jelentősége lett volna Gyurcsány Ferencnek?- Történelmi szempontból megbocsáthatatlan, amit tett. Itt és most elég, ha csak 2004. de­cember 5-ét említem, már ez az egy tény kimeríti a nemzetáru­lást: elárulta a határainkon túl élő testvéreinket. Az emberek ítéletet mondtak: a Fidesz két­harmadában benne van a Gyur- csány-korszak mérlege.- Sólyom Lászlóról elég sarko­san kritikus véleményt fogal­maz meg a könyvében. Mi a nagyobb baj, ha egy köztársa­sági elnök túlzottan önjáró, szuverén és civil a hivatalá­ban, vagy az, ha politikailag éppenséggel nagyon is kor­rekt?- Sólyom László számtalan­szor lavírozta magát köztársasá­gi elnökhöz méltatlan helyzet­be: gondolok itt több szerepté­vesztésre, diplomáciai malőrre vagy a hitelvesztésére a szólás­„Meg kell adnunk a türelmi időszakot a jelenlegi kormánynak. Korai még az értékelés.' szabadság terén. Ezt fejtem ki a munkájáról írott esszéimben. Történészként pedig a fölött nem hunyhatok szemet, hogy Sólyom László, az Alkotmánybí­róság első elnökeként tudatosan akadályozta meg az igazság ér­vényesülését ügynökügyben, és hozta ezzel az új rendszert mo­rálisan lehetetlen helyzetbe. Számomra Mádl Ferenc köztár­sasági elnöki tevékenysége a kö­vetendő példa. Névjegy SCHMIDT MÁRIA 1953-BAN született Budapesten 1978-BAN szerzett diplomát az ELTE BTK történelem­német szakán- Kenedi János úgy kom­mentálta a Kenedi-bizottság megszüntetését, hogy ezzel a kormány az „ismeret­megvonás”, a tudományos kutatás korlátozásának eszközéhez nyúl. Mit gondol erről?- Látja, erről is beszélek Só­lyom László munkásságának megítélésekor. Amit húsz évvel ezelőtt nem tettünk meg, az ma már szinte csak pótcselekvés. A 1995-BEN tett doktori vizsgát 1996 óta tanít a Pázmány Péter Egyetemen 1999-BEN PhD fokozatot szerzett 2005-től habilitált doktor 2010 óta egyetemi tanár történelem egyszer kínál csak fel lehetőségeket.- Mi a véleménye arról az el­képzelésről, hogy mindenki hazaviheti a róla szóló jelenté­seket?- Az áldozatoknak joga, hogy megismerhessék, ki, mit és mi­ért jelentett róla, a másolatokat hazavihetik, azzal egyetértek, de remélem, hogy az eredeti példá­nyok kiadására vonatkozó el­1998- 2002 között Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadója 1999- től a XX. Század Intézet, 2000 óta a XXI. Század Intézet főigazgatója 2002 óta a Terror Háza Múzeum főigazgatója képzeléseket a kormányzat új­ragondolja, és a törvénybe ez a PR-ízű javaslat nem kerül bele.- Történészként mit gondol, 20 évvel a rendszerváltás után egyáltalán ez még egy objekti­ven megítélhető helyzet?- Sajnos eddig ennek voltunk tanúi, ezért nem hisznek az em­berek már a bizottságokban: lát­szatmanőver, túladminisztrált- ság jellemzi őket. Eddig sok ér­tékelhető nem történt, csak al­kalmat adnak a mazsolázgatá- sokra.- Egyáltalán az ügynökkér­dést lehet még korrekt módon rendezni Magyarországon?- Az idő múlásával ez egyre nehezebb. Én azonban hiszek abban, hogy mindenféle irat­megsemmisítés ellenére előbb utóbb minden fontos tényre fény derül.- Mit gondol, jól él a kéthar­mados többséggel a Fidesz?- Nagyon nehéz időszak van mögöttünk, miközben tanúi va­gyunk egy óriási globális válto­zásnak is. A huszonegyedik szá­zad kérdéseire a régi modellek már nem adják meg a választ. Meg kell adnunk a türelmi idő­szakot a jelenlegi kormánynak. Korai még az értékelés. Még csak egy-két cölöpöt vertek le egy járatlan úton, épphogy el­kezdődött valami. Tudom, nehéz ilyenkor türelmesnek lenni, de várjuk meg, milyen hatásai lesz­nek az intézkedéseknek.- A médiatörvények az ön vé­leménye szerint nem veszé­lyeztetik a sajtószabadságot és ezzel nem újból csak a „politi­kai korrektséget” szolgálják, vagy szolgálják ki?- A 21. században vagyunk, a blogok világában. Minden pilla­natban cenzúrázatlan véle­ményt nyilváníthatunk. Nem gondolom, hogy ezzel a kor­mány ne lenne tisztában. Vár­juk ki a végét. Vannak aggoda­lomra okot adó jelek, de remél­jük, amint a hatóság ezeket érzé­keli, korrigál.- A Magyar Nemzet egy isme­retlen szerzője önt korábban politikai szervezkedéssel vá­dolta meg. Sikerült már kiderí­tenie, hogy ki írta azt a cikket?- Ennyi év után is csak azt mondhatom, semmi jelentősége. Az idő engem igazolt.- Sokszor kérdezték és min­dig hárított, a megnyilatkozá­saiból mégis időről időre úgy tűnhet, érdemes feltenni a kérdést: vannak-e politikai ambíciói?- Nem hárítottam én soha. Három múzeum jött létre törté­nészi koncepcióm alapján, egyetemi tanárként tanítok a Pázmány Péter Katolikus Egye­temen, egyszóval a helyemen vagyok.- Hisz vagy inkább csak bízik abban, hogy lesz újra politika­ilag inkorrekt a politikai kul­túra Magyarországon?- Hiszem. Látja, a „politikai­lag inkorrekt beszédnek” is el­jött az ideje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom