Tolnai Népújság, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-10-10 / 40. szám

8 2010. OKTÓBER 10., VASÁRNAP GAZDASÁG teátrumok A hazai színházi rendszer nem működhet állami támogatás nélkül - vélik a lapunknak nyilatkozó direktorok, akik szerint a hazai színházi struktúra olyan érték, amit védeni kell. SZÍNHÁZ: ÜZLET KIS HASZONNAL Négy és fél millió eladott jegy mintegy nyolcmilli- árd forint értékben ­2009-ben ennyit költöt­tünk színházra. Az ösz- szeg ugyan hatalmas, de az állami, önkormányzati támogatások nélkül a ha­zai teátrumokban végleg lemehetne a függöny. Színházigazgatókat kér­deztünk. Mézes Gergely Száz éve egy vidéki színház évi 160 bemutatót tartott. Két napig játszottak egy előadást, délelőtt a színészek toborozták a nézőket. A jelmez, amelyikben egyik este Gertrudis pompázott, másnap már Lady Macbeth volt - mesél­te Harsányi Súlyom László, a ta­tabányai Jászai Mari Színház igazgatója. Az idők folyamán az­tán kialakult a hazai színházi | struktúra, amelynek társulati | rendszerét sokan hungaricum- | nak, megőrzendőnek tartják. A | hazai színház egyszerre széllé- £ mi műhely, a szórakoztatóipar egyik alapegysége, rendezvény­helyszín - a sokféle szerep kö­zött kell a színházigazgatóknak egyensúlyozniuk, megfelelniük a közönség, a szakma és a fenn­tartói, azaz önkormányzati vagy a minisztériumi elvárásoknakis. Annak érdekében, hogy ez utóbbi, vagyis a nagypolitika befolyása nyomjon a legkeve­sebbet a latba, 2008-ban meg­született az előadó-művészeti törvény, amely nem csak a szín­házak, zenekarok, balett- és táncegyüttesek költségvetési tá­mogatását szabályozza, de le­fektette az előadóművészekre vonatkozó speciális munkajogi szabályokat is. A legfontosabb változás, hogy a finanszírozást két részre bontották. A fenntar­tói ösztönző részhozzájárulás az előző év támogatásával ará­nyos, míg a művészeti ösztönző részhozzájárulás a nézőszám­tól függ. Ez utóbbi váltotta ki a legnagyobb vitát, hiszen előny­höz juttatja a nagy nézőterű he­lyeket. A sok férőhelyes teátru­mok érhetnek el nagyobb bevé­telt a módosított társaságiadó­törvény után: a jegybevételek 80 százalékáig a teátrumok hozzájárulást fogadhatnak be a vállalkozásoktól - ez sok millió forint pluszbevételt jelenthet. A csak „virtuális” társulattal rendelkező tatabányai színház­ban például, ahol a törvény élet­belépése egybeesett az épület re­konstrukciójával, visszás helyzet alakult ki. A felújítás évében a nézőszám alacsonyabb volt, így a 2010-es évet 27 millió forinttal kevesebb központi támogatással kezdték. A hiány pótlására pá­lyázaton nyertek 20 milliót, de a kifizetés októberig nem történt meg. „Ennek is köszönhető, hogy az új évad első felében nem tu­dunk saját bemutatót tartani. A magánszínházakhoz hasonlata-, san fogunk működni, olyan elő­adásokat hívunk meg, amelyek biztosan vonzzák a közönséget”- számolt be az igazgató. „A hely­zetet súlyosbítja, hogy az önkor­mányzat megkésve érzékeli a fel­újított épülettel járó többletkiadá­Pillanatkép a Pesti Magyar Színház Sweet Charity című előadásából. Csak a zenés daraboktól lehet üzleti sikert remélni. sokat, és csak reménykedünk, hogy a tényleges kiadásokhoz fogja igazítani a költségvetést. Évente körülbelül 270 millió fo­rintba kerülnek a közalkalmazot­ti bérek és a közüzemi díjak. Er­re jönnek még az egyébb dologi kiadások. Ezek együttesen elérik az 50 milliót is, miközben az ösz­Harsányi Súlyom László szes támogatási összegünk 260 millió forint. Tehát mintegy 60 milliós hiánnyal indulunk, és akkor a produkciók finanszíro­zásáról még szó sem esett” - ma­gyarázza Harsányi. A direktor, aki már tíz éve vezeti a színházat, leszögezte: nézőkben nincs hi­ány, fél év alatt túlteljesítették az egész évre tervezett bevételt, mintegy 71 millió forint folyt be az előző évad második felében. Harsányi Súlyom László hozzáte­tte: kénytelenek voltak az árakat drasztikusan megemelni. Szerin­te a lélektani határ most Tatabá­nyán 3000 forint körül mozog - 3400 forintot kértek az egyik si­kerdarabjukért, az Olivérért. „A jegyárak sosem egy-egy produk­ció valós költségeit tükrözik. A gyerek- és a bérletes előadások nyomott áron mennek, ami to­vább növeü a vesz­teséget. Ahhoz, hogy gazdaságo­san tudjon működ­ni egy színház, 800-1000 férőhe­lyes nézőtér kelle­ne, tehát a duplája annak, ami nekünk van” - magyaráz­ta. Kérdésünkre, hogy miért nem játszanak többször egy előadást, el­mondta, például a népszerű musical akkora apparátust kíván, hogy a sikere sem garan­tálja az üzleti megtérülést. A ki­sebb, tartalmasabb előadások mérsékelt érdeklődésre számít­hatnák, itt nem a nagy sorozat, hanem a választék szélesítése le­het a célravezető üzletpolitika. Gazdasági szempontok ide- oda, feladatuknak érzik a jövő színházlátogatóinak a kinevelé­sét, ezért iskolákba is kivisznek előadásokat, például a Jászai és a Krétakör közös produkcióját, a legendás Nézőművészeti Főisko­lát vagy a hamlet, ws-t. „Ilyenkor a színészeknek jár a gázsi, ki kell fizetni az utaztatás, a mű­szak költségeit, de csupán jelké­pes, 5-600 Ft-ot kérünk a jegye­kért. Ha nem tennénk, öt-tíz év múlva üres lenne a nézőtér.” A kétmilliós Budapesten más a helyzet. Bálint András, a körülbelül 400 millió forintból működő Radnóti Színház direkto­ra elmondta: an­nak ellenére, hogy a nézőtér szinte minden este meg­telik, nem lehet emelni a jegyára­kon. A jegybevé­telük évi százmil­lió forint körüli, a legdrágább be­lépő valamivel 4000 forint alatt van, a legolcsóbb kicsit több, mint egy mozijegy ára - mondja a direktor, aki 1985 óta vezeti a teátrumot. „Kicsi művészszínház a miénk, így aligha lehet elvárni, hogy a belé­pőkből tartsuk el magunkat” - vélte Bálint András. Szerinte kö­rülbelül a négyszeresébe kerül­nének a jegyek, ha önfenntartó­vá kellene válniuk. „Arról nem akarunk lemondani, hogy olya­nok is eljöhessenek, akiknek vé­konyabb a pénztárcájuk” - tette hozzá. Érdekes helyzetben van az ál­lami fenntartással működő Pes­ti Magyar Színház, amely 665 fős nézőterével képes lenne job­ban megtérülő produkciókat lét­rehozni. „Egy nagy átalakulás közepén vagyunk, az egész konstrukciót meg kell változtat­nunk” - mondja a színház új Bálint András igazgatója, Őze Áron, aki a teát­rum elmúlt éveit lapunknak „közalkalmazotti szaunához” ha­sonlította. „Itt meleg volt és biz­tonság, a nem túl magas, de ga­rantált fizetések mellett minden­ki megtalálta a számítását más­hol. Ebből elég volt, rendet kell tenni” - mondta, érdekesség­ként megemlítve, hogy 273 köz- alkalmazott kap bért a színház­tól, de 60-ról azt sem tudják, ki­csoda. A színidirektor hozzátet­te: a változások két év múlva Egy fillér állami támogatás nélkül dolgoztak idáig a független színházi társulatok. A lét a tét? A független színházi szcéna az idén még semmilyen állami támogatást nem kapott, ami­től katasztrofális helyzetbe ju­tottak a társulatok. A szerveze­tek eladósodtak, a munkatár­sak jelentős része pedig hóna­pok óta nem kap fizetést. A ßggetlenek az előadómű­vészed törvény értelmében az állami támogatás tíz százalé­kára lennének jogosultak, ösz- szesen 1,2 milliárd forintra. A kormányzati zárolás után ebből 66 százalék maradt, amit októberre és novemberre várnak - tájékoztatta lapun­kat Hudi László, a Független Színházak Szövetségének elnö­ke. (A megpályázható összeg­ről augusztus 2-án döntöttek: összesen 801 millió forintot osztottak szét 68 társulat és műhely között.) „A legnagyobb baj az, hogy a döntéshozatal­nak nem voltak szakmai szempontjai, csak pénzügyiek” - fogalmazott a rendező, aki szerint nagy hiba volt a mű­ködtetésre szánt pénzekkel késni. „Egy társulat nem tárgy, amit ki és be lehet kapcsolni. A működési költségeket nem lehet redukálni, és máshon­nan pótolni sem. Flogy nézzen a társulat vezetője a munka­társai szemébe?” - kérdezte az elnök. Hozzátette, hogy bajba jutott az is, aki pénz nélkül vá­gott bele új projektekbe, de az is, aki kivárt. „Csődhelyzetbe juthatnak a társulatok, és nincs, aki Hitelezzen. De az sincs könnyebb helyzetben, aki megkapja a pénzt, hiszen hogyan fogja utólag elkölte­ni?” - magyarázta Hudi Lász­ló, aki úgy tudja, a támogatási szerződések nagy részét már aláírták, de továbbra sem tud­ni, mi lesz a sorsa a visszatar­tott 34 százaléknak. A színpad tabu válság idején nehéz külső be­fektetőt, szponzort találni - eb­ben egyetértenek a lapunknak nyilatkozó direktorok. A szín­házak hirdetési felületei csak jelzésértékű bevételt hoznak, a nézőtérre pedig nem engednek be oda nem illő feliratot. csekély haszonnal kecsegtet az épület bérbeadása is. Bálint András elmondta: a Radnótit előadással együtt adja oda pél­dául céges partikra, de a ren­dezvényt nem engedik fel a színpadra. A teátrum vezetője kiemelte, ma inkább a mecena­túra a jellemző, cserébe a szín­ház nézőhelyet ajánl fel. A direktorok leszögezték, nem szabad, hogy a gazdasági szempontok elsodorják a hazai színházi élet sokszínűségét. „A színháztörvény arra min­denképp jó volt, hogy az állam megfogalmazta, fontos neki a színházi struktúra. A fenntar­tás sokba kerül, de a világ szel­lemi lecsúszása ellen a színház a legnagyobb fegyver” - véleke­dett Harsányi Súlyom László. lesznek kézzelfoghatók. Erősíte­ni szeretnék a marketing- és pr- tevékenységet is. „Az előző gaz­dasági vezetés nem törődött a társasági adók után kapható tá­mogatásokkal, idén erre ráhaj­tottunk” - emelte ki Őze. Az igazgató az árképzésről annyit mondott: lassú emelésre készülnek. „A Pesti Magyar Színház olcsó jegyei ma ellenke­ző hatást váltanak ki, azaz elbi­zonytalanítják a nézőt, vajon va­lóban értéket kap-e” - mondta. Mindemellett érdekes bérlet­konstrukciókkal próbálják fiata­lítani a közönséget. Például a bébiszitterbérlet szülőknek szól: míg a felnőttek a délutáni elő­adást nézik, a gyerekek dráma- pedagógiai foglalkozáson vehet­nek részt a stúdiószínpadon. A mintegy 900 millió forint­ból gazdálkodó teátrum - ebből 650 millió forint az állami támo­gatás és 250 millió forint a jegy­bevétel - igazgatója úgy véli, csak zenés vagy szponzorált elő­adás képes ma nyereséget ter­melni. „A kultúra területén a pi­ac szabályai kevéssé érvénye­sek, a produkciók egymással is versenyeznek. De a politikának be kell látnia, hogy szinte lehe­tetlen nyereségessé tenni a szín­házat. Illetve lehet, de ez a nye­reség nem anyagiakban mérhe­tő. Hanem műveltségben, er­kölcsben, mentalitásban” - vé­lekedett Őze Áron. Színházak látogatottsága Név Néző Előadás 1. Budapesti Operettszínház 370161 451 2. Madách Színház 341345 665 3. Vígszínház 334954 524 4. Magyar Állami Operaház 270662 295 5. Miskolci Nemzeti Színház 145377 442 6. Győri Nemzeti Színház 139477 331 7. Nemzeti Színház 109340 353 8. Thália Színház 141754 459 9. Móricz Zsigmond Színház 114271 399 10. József Attila Színház 104714 279 2009, FORRÁS: HVG 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom