Tolnai Népújság, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-10-03 / 39. szám
2010. OKTÓBER 3., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Élményterápia az élménybirtokon Hiszik, minden jó és szép lesz, nem érnek rá sírni, keseregni Ha az égiek próbára tesznek egy családot, és egy gyermek egészségét veszik el, szükség van pozitív élményre, ezt adja a reneszánsz élménybirtok Korunk rettegett betegsége, a rák a gyermekeket sem kíméli. A betegség és a hosszan tartó gyógykezelés igen nagy testi és lelki megterhelést jelent mind a fiatalok, mind családjuk számára. A problémák enyhítése, a betegséggel való sikeres megbirkózás rendkívül sokrétű segítséget igényel. Egyik eszköz az élményterápia, amelyhez - mint a tegnapi nap is bizonyította - a legkiválóbb terep egy élménybirtok. Vida Tünde o Nézd, apu! A bácsinak | szoknyája van - mondta nevet- < ve egy ötéves forma fiúcska. A bikali reneszánsz élménybirtokon nem a szerzetes ruhát viselő barát volt az egyetlen érdekesség, számos dolog vonta magára a gyerkőcök figyelmét. Hangoskodva, perlekedve érkezett a birtok bolondja, az apró- dok sólymokkal a karjukon sétáltak, a kovácsműhely felől is, az istállók irányából is érdekes hangok csábították a társaságot. A kisebb-nagyobb gyerekek mégis türelmesen hallgatták végig a bejáratnál elhangzott köszöntőket. A népes, majd’ kétszázötven fős vendégsereget maga a tulajdonos, Kollár László fogadta. Arról beszélt, hogy mit jelent az, hogy „élménypark”, a reneszánsz birtok miért más, mint a többi látványosság. Elmondta, hogy itt lehet nézelődni is, de nem érdemes, mert sokkal jobb, ha mindent kipróbálnak a gyerekek. - Gondoljunk csak arra, hogy mennyi negatív élmény ér bennünket a munkában, a közlekedésben, a mindennapok során. Milyen nagy szükségünk van a pozitív élményekre. Ezt a parkot azért hoztuk létre, hogy kellemes élményeket nyújtson - mondta. Aztán hozzátette, hogy erre különösen akkor van nagy szükség, ha az égiek próbára teszik az embert azzal, hogy az egészségét veszik el. S még inkább akkor, amikor a beteg még gyerek és semmit nem követett el, amivel az egészségét rombolja. Kollár László szavai persze nem voltak véletlenek, a vendégek a Tölösi Péter Alapítvány szervezésében érkeztek a birtokra. A pécsi székhelyű szervezet a leukémiás és tumoros megbete- gedésű gyerekek gyógyításában vállal szerepet. A csoportban, amely Bikáira látogatott, kezelés, kontroll alatt álló gyerekek, gyógyult betegek vannak családjukkal, illetve olyan felnőttek családostól, akik gyermekként daganatos betegséggel küszködtek - mesélte a főtérre tartva Sallai Adrienn, az alapítvány menedzsere. A vidám csapaton végignézve szavai hihetetlennek tűntek. Ezt még tovább erősítette, a csibészes mosolyú Illés A TÖLÖSI PÉTER ALAPÍTVÁNY 20 éve támogatja és segíti az onkológiai osztályon ápolt gyerekeket és szüleiket. Eves szinten 45 megbetegedést regisztrálnak, dr. Szűcs Rozália évente 350 gyereket hív vissza kontrollvizsgálatra - tájékoztatott Sallai Adrienn menedzser. Elmondta, az alapítvány a Pécsi Gyermekklinika onkológiai osztályának működését terápiás, diagnosztikai eszközök vásárlásával segíti, pszichológus segítségévet lelki támaszt, gyógytornát biztosít a Roland és édesanyja, Hajnalka, akik mosolyogva, készségesen meséltek arról, amin keresztülmentek. - Először fájt a fejem és rosszul voltam - kezdte a 12 éves Roland. - Agydaganat - reagál teljesen természetesen a kérdésre, hogy mit diagnosztizáltak nála. - Amikor megmondták, ő szerintem nem fogta fel - teszi hozzá édesanyja. Mint mondja, elhatalmasodott rajta az érzés, hogy most mi lesz, mit tegyen. - Borzasztó volt, nem kívánom senkinek - fogalmaz. Szavai szerint embert próbálóak voltak a kezelések. A kemoterápia 2007 augusztusától 2008 februárjáig tartott, csak megnehezítette, hogy a karágyerekek és szüleik számára, rehabilitációs központot működtet A felépülést szolgáló kezdeményezések egyike az élményterápiás program, aminek lényege, hogy nemcsak a beteg gyermek, hanem szülei, egészséges testvérei is részt vesznek, sőt - miként tegnap Bikaion is - a segítő szakemberek is csatlakoznak, akiknek rendkívül nagy öröm, hogy „látják hegyet mászni” azokat a gyerekeket, akiket egykor kezeltek, s akik akkor lábra sem tudtak állni. csony is beleesett, nem tudták, kórházban „ünnepelnek-e”. Hajnalka elárulta, hogy férjével elváltak, de Roland édesapja maximálisan támogatta őket, sőt annak élettársa is. - Azt mondták a kórházban, hogy ilyen családot még nem láttak, hogy két anyuka, két apuka ül a gyerek ágya mellett - meséli. A gyerekek többsége a főtéren játszik már, miközben az alapítvány elnökével dr. Szűcs Rozáliával beszélgetünk arról, hogy jó lenne tudatosítani, hogy ez a betegség is gyógyítható. A mostani és a hasonló rendezvények alkalmasak arra, hogy ezt a betegséggel küszködök is láthassák, mert találkoznak olyanokkal, akik túl vannak az egészen, családjuk van, és teljes életet élnek - fogalmazott. Egyikük Kun Csaba, akinek a hasüregében 1978-ban, kilencéves korában találtak daganatot, rögtön az elején elnézését kér, mert nem tud a témáról anélkül beszélni, hogy elérzékenyülne.- Hálával tartozunk azért, hogy vannak ilyen találkozók, mert láthatják azok a szülők, akiknek a gyermekük küszködik ezzel, hogy van remény - mondja. - Azt szeretném, hogy á gyerekeim közelébe se kerüljenek annak, amit nekem át kellett élnem - teszi hozzá. A több mint harminc éve történtekre élénken emlékszik. Azt mondja, akkoriban 8-10 gyerekből egy, ha életben maradt. Ő nem félt a haláltól, sőt inkább várta, hogy vele is megtörténjen, hogy ne kelljen keresztülmennie a kezeléseken, ne kelljen átélnie a fájdalmakat. - Nem sajnálni kell a gyerekeket, hanem reményt adni - összegzi. A sajnálat, sőt az elkeseredés nyoma sem látszik a Bánfalvi családon. Timi, az anyuka segít számbavenni az apróságokat: Bíbor, Bogi, Balázs és Bálint nevet, játszik körülötte önfeledten. Ő maga is csak annyi időre száll ki a közös versengésből, amíg dióhéjban elmeséli történetüket. Pécshez közel, Nagykozárban élnek. A ma ötéves Bálintnál 2008. december 12-én diagnosztizálták a leukémiát. Most a kezelés végénél tartanak, december 12-én derül ki, hogy fellélegezhetnek-e. A legnehezebb Timi szerint az életük szervezése, iskolába, óvodába vinni a gyerekeket, miközben rengeteg időt töltöttek Bálinttal kórházban. A nagymama a szomszéd utcában lakik, ő sietett segítségükre. A gyerekek üdvrivalgása szakítja félbe, mielőtt csatlakozik megint hozzájuk, teljes meggyőződéssel mondja: - Meggyógyulunk és megyünk tovább. Ez a kis Bánfalvi család úgy gondolja, hogy minden sikerül, minden jó és szép lesz, nem érünk rá sírni, keseregniA közös élmény megkönnyíti a gondok elviselését VENTER MARIANNA Miénk a választás húsz éve annak, hogy minden nagykorú magyar állampolgár kifejezheti óhaját az ország politikájával, irányításával kapcsolatban minden negyedik esztendőben, mégpedig választás - igazi, nem csak annak nevezett választás - útján. Akik ez alatt a húsz év alatt nőttek fel, azok nem tudják, vagy ha tudják is, nem élték át, milyen volt, amikor nem rendelkeztünk ezzel a jogosítvánnyal. Elvileg persze igen, de gyakorlatilag nem. Hiszen hogyan is lehetne választásnak nevezni, amikor egyeüen párt egyetlen jelöltjére lehet szavazni? A maik azt dönthetjük el, kik legyenek azok az emberek, akik lakóhelyünk önkormányzatában képviselnek minket. Emberekre szavazunk, akiket ismerünk, és éppen ezért talán könnyebben megtaláljuk közülük azt, akiben megbízunk, akivel egyformán gondolkodunk, akinek egyetértünk a nézeteivel, terveivel, akiről hisszük, hogy érti és átérzi gondjainkat, problémáinkat. nincs ív teendő, mint elmenni voksolni, és bizalmat adni annak, akit kiválasztottunk. A választásokon azonban a választójoggal rendelkező magyaroknak még mindig tetemes százaléka nem vesz részt. Bizonyára vannak, akiket betegség, hirtelen jött probléma, utazás, egyéb méltányolható dolog tart távol. Ám a „hiányzók” többségét nem. S ők, a kényelmességből, közömbösségből vagy kiábrándultságból távol maradók, a „mit számít az az egy szavazat” elvét vaUók, majd meglehetősen elégedetlenek lesznek, ha nem azokat látják a helyi önkormányzat soraiban, akiket szerettek volna. Talán egyszer majd ők is rájönnek, hogy igenis, számít az az egyetien szavazat is. Mert valóban miénk a választás. Programsorozattal ünnepelték az iskola jubileumát A népzene elkötelezett művelői mérettek meg talái Népszerűsége a családias hangulatnak és az elhivatottságnak köszönhető kakas d Fennállása 50 éves évfordulóját ünnepli idén a kakasdi Bezerédj Amália Általános Iskola. Ebből az alkalomból kulturális, sport- és szabadidős programokat szerveztek a hétvégén. Mint azt Sebestyénné Taksonyi Mária, az intézmény igazgatója elmondta: az ötvenes szám köré több esemény társult, egyebek mellett 50 perces váltófutáson vehettek részt a diákok. A kézműves-foglalkozásokon és a sportprogramokon is nagy volt az érdeklődés. Tegnap délután pedig a volt és a jelenlegi diákok közös gálaműsort tartottak a fa- luh'ázban. A közel százméteres rétes elfogyasztása után bál zárta a rendezvényt. ■ B. V. bony Mi mindent megtettünk azért, hogy az időjárást jobb kedvre derítsük, de a legszebb muzsikák ellenére is csak a borongós arcát mutatta - mondták humorosan a bonyhádi művelődési központ előtt próbáló ifjú zenészek tegnap. Ők a 14. Országos Népzenei Találkozóra érkeztek a völgy- ségi fővárosba. Némi izgalom mindenki arcán látható volt, hiszen egy öttagú zsűri előtt kell bizonyítaniuk tudásukat a hétvégén. A színpadra lépés előtti utolsó pillanatokat is kihasználták a felkészülésre. Kiss Blanka a művelődési központ egyik csendes helyén játszott a hangszerén. A húszéves fővárosi lány kellemes emlékeiről mesélt, ugyanis már harmadik éve vesz részt a rangos zenei találkozón. Elmondása szerint ennek népszerűsége a családias légkörnek, és a népzene iránt elkötelezett versenyzőknek köszönhető. Ezt Juhász Józsa, az eseményt szervező Vörösmarty Mihály Művelődési Központ igazgatója is megerősítette. Az idén minden eddiginél nagyobb volt az érdeklődés: a közel 225 versenyző 91 produkciót ad elő szombaton és vasárnap délelőtt. A népzenei találkozó fellépői részesei voltak a Völgységi Szüretnek is, ugyanis a versenyműsoruk után a szabadtéri színpadon gondoskodtak a jó hangulatról. Mint azt Szomolányi Szabolcs, a szüreti program szervezője elFelkészült zenészek érkeztek a népzenei találkozóra mondta: a már megszokott események mellé az idén újdonságként a Kultúrák Határok Nélkül vetélkedő döntője is társult. A rendezvény a Völgységben élő nemzetiségek népviseletét, szokásait és gasztronómiáját hivatott bemutatni. Szomolányi Szabolcs hozzátette, nem az eredmény a fontos. Sokkal inkább az, hogy a térségben élő emberek megismerjék egymást A kezdeményezés az ENSZ 2010-es felhívásához: a kultúra évéhez kapcsolódik. A program leglátványosabb része a szüreti felvonulás volt. A városi könyvtártól induló több száz résztvevő népzene kíséretében érkezett meg a művelődési központhoz. A napot stílusosan táncház zárta. ■ V. B. A A %
