Tolnai Népújság, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)
2010-10-15 / 241. szám
4 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2010. OKTÓBER 15.. PÉNTEK NYUGDÍJASOK HIRSAV Citerazenekarral mentek a megyei találkozóra simontornya A decsi dalos találkozón a Simontornyai citerások is felléptek, az „Életet az éveknek” nyugdíjasklubok megyei rendezvényén a Simontornyai BSZV- klubot 18 tag képviselte. A kis csapatot elkísérte a velük igen jó kapcsolatot ápoló, már-már testvérnek tekintett arany minősítésű ci- terazenekar is, s igen jó hangulatot varázsoltak, (vl) Virágot, gyertyát és koszorúkat kínálnak szekszard A halottak napjára készülve a Mentálhigiénés Műhely Önkéntes Központ Nyugdíjas Tagozata október 25-én (hétfőn) kedvezményes áron virág-, gyertya- és koszorúárusítást tart reggel 8 órától Szekszárdon, az Arany János utca 12. szám alatti virágüzletben. Várnak minden nyugdíjast és nagycsaládost, (gy) Jó két hét múlva halottak napja Négy településről várják a szépkorúakat kisszékely Az idősek hónapja alkalmából az üdülőfaluban október 16-án, szombaton 14 órától térségi nyugdíjastalálkozót rendeznek. A helyiek mellett még négy település: Simontornya, Belecska, Tolnanémedi és a Fejér megyei Igar nyugdíjasai vesznek részt. A találkozó célja a baráti, jószomszédi viszony erősítése. Ezt bizonyára jól szolgálják majd a kötetlen, baráti beszélgetések és a nyugdíjasklubok rövid műsorai. (vl) Továbbiak a TEOLhu hírportálon Értelmes célok kellenek tevékenyek Észt, izmot megmozgattak a gyönki vetélkedőn Újból diáknak érezték magukat a versenyzők, hiszen teszteket kellett kitölteni a gyönki rendezvényen Gyünkön hagyomány, hogy minden évben ösz- szemérik szellemi és ügyességi tudásukat a megye nyugdíjasai. A vetélkedőnek csak nyertesei vannak, hiszen nem az eredmény, hanem a jó hangulat a fontos. Mauthner Ilona Hatfős csoportokban hajoltak tegnap a feladatlapok fölé Gyön- kön, a művelődési házban az idősebb korosztály képviselői. A tudáspróba Tolna megyével, hazánkkal, szavak értelmezésével valamint a számokkal volt kapcsolatos. Gyimesi János, a helyi nyugdíjasklub vezetője, a rendezvény főszervezője elmondta, évente öt nagyobb eseményük van, de ezek közül a mostani a legnyitottabb. Az Életet az éveknek címet viselő rendezvényükre a megyei elnök tájékoztatása szerint az idén a szőkébb pátriánk kilenc nyugdíjasklubjából érkeztek résztvevők. Míg a többiek a feladatokat oldották meg, addig Papp Józsefné (69 éves) szekszárdi és Hopp Gábor (62 éves) gyönki nyugdíjassal beszélgettünk arról, hogyan változik meg az ember élete, amikor már nem megy munkába nap mint nap. Gábor még csak ízlelgeti a pihenést, hiszen mindössze két hónapja nem dolgozik.- Hegesztőként 48 év munka- viszony után hivatalosan két éve vagyok nyugdíjas, de valójában csak két hónapja hagytam abba az aktív munkát. Őszintén remélem, hogy nem kell végleg szegre akasztanom a felszerelésemet. Még nem érzem magamat öregnek, aktívan - heti egy alkalommal rendszeresen - focizok Mindenki nyert, aki benevezett a feladatok megoldása után a következő csapatok vitték el a pálmát: első helyen a szekszárdi Platán Klub „A” csapata végzett 94,5 ponttal, másodikak lettek a bátaszékiek 81,5 ponttal, harmadikak pedig az iregszemcseiek 81 ponttal. Valójában mindenki nyert, aki benevezett a játékba, hiszen felszabadult jókedv kísérte a gyönki rendezvényt Az eredményhirdetés után terített asztal várta a nyugdíjasokat, az ebéd töltött káposzta és házi sütemény volt A gyönki Életet az éveknek című rendezvényt az idén is a paksi atomerőmű támogatta. Hopp Gábor és Papp Józsefné a tevékeny nyugdíjasok közé tartozik és naponta kerékpárral közlekedem. A gyerekem felnőtt, három unokám van, velük a hétvégéken találkozom. Az élettársammal gyakran kirándulunk, szívesen járunk nyugdíjasrendezvényekre, klubba, sőt táncolni is. Hopp Gábor szerint az tartja fiatalon az embert, ha célokat tűz ki maga elé, aktívan él, már amennyire az embernek az egészsége engedi, és sok gyümölcsöt fogyaszt. Papp Józsefné, Marika viszonylag korán, 52 éves korában ment úgynevezett előnyugdíjba. Akkor még volt ilyen. Ezt megelőzően 34 évig volt könyvelő, utoljára a szekszárdi Aranyfürt Tsz-nél dolgozott.- Bár imádtam a munkámat, mégis nyugdíjba mentem, mert sorra jöttek az unokák és kellett a segítség. Három lányom van, és mára öt unokám. Az első években sok időt töltöttünk a szőlőben is, ahol mindent megtermeltünk. Amikor 12 éve meghalt a férjem, úgy döntöttem, megválók a szőlőtől. Ezt követően kerültem szorosabb kapcsolatba a szekszárdi Platán Nyugdíjasklubbal, amelynek öt éve a vezetője is vagyok. Közben az unokáim is felnőttek, a legidősebb 22 éves. Ha visszatekintek az elmúlt évtizedekre, akkor elégedett vagyok. Voltak rosszabb időszakok is az életemben, de úgy gondolom, mindig el kell fogadni azt, amit az élet felkínál. Marika elmondta, férje halála után az segítette át a nehéz gondolatokon, hogy ott voltak mellette a gyerekei, unokái. Ment értük az óvodába, illetve amikor nagyobbak lettek, a nagyi mindig finom ebéddel várta haza az iskolából. Sokat segít a hétköznapokban, hogy van a klub, a rendezvényekre készülni kell, és jó együtt lenni, amikor kirándulnak, ünnepelnek, vagy éppen mint most, vetélkednek, mondta a 69 éves Papp Józsefné. A nyugdíjasok gyalog mentek a világnapon a Szigetre tolna Attól, hogy valaki szépkorú, még kíváncsi lehet a Szigetre. így volt ezzel a Tolna Városi Nyugdíjas Érdekszövetség számos tagja is. Igaz, nem augusztusban és nem is a budapesti hajógyári Szigetre látogattak el, hanem október 10-én, Tolna-Szigetbe, ahol a húszgyermekes, egykori fácánkerti Lukács família vendégei voltak, az egykori Heisler-birtokon. Történt mindez a Vüággyalog- ló Napon, amelyen immár negyedik éve vesz részt a civil szervezet Koleszár Istvánná, az érdek- szövetség elnökhelyettese elmondta, hogy ezúttal negyvenhatéin teljesítették a hét és lel kilométeres távot, köztük harminchat nyugdíjas, de néhány unoka is. Miután kigyönyörködték magukat vendéglátóiknál, visszagyalogoltak a városba, a civü házba, ahol közben elkészült az ebéd. Az ilyenkor szokásos pörkölteket az elmúlt két évben a nemrég elhunyt Rogács József készítette. Róla egyperces néma felállással emlékeztek meg. ■ S. K. Hollandiából hoztak ajándékot U Pincehelyre pincehely A testvértelepülésről, a holland Uitgeestből érkezett 34 tagú, zömében nyugdíjasokból ál- ló'csoportotfbgadott a közelmúltban a pincehelyi magyar-holland baráti egyesület A vendégek ellátogattak az abaligeti barlanghoz, majd Pécsre. Székesfehérvár nevezettességeit is megismerhették, beöltözve vettek részt a szüreti felvonuláson. A jó fogadtatást ajándékokkal hálálták meg, az öregotthonnak fa kerti ülőgarnitúrát és fűnyírót hoztak. Nem feledkeztek meg az óvodásokról sem, ők a több doboz játék mellett, babaházzal, számítógéppel gazdagodtak. Több ajándék sajnos illetéktelenek kezébe került A zárt helyen parkoló buszukat kirabolták, antik székeket, porszívót és sok más tárgyat loptak el, a busz tankjából 300 liter gázolajat szívtak le. Az anyagi kár mellett nagy erkölcsi kár is érte a két település kapcsolatát - mondta Mezei Andrásné, a baráti társaság elnöke. ■ Varga L. Apáról fiúra, generációkon át öröklődik a zene szeretete életút A XX. század magyar zenetörténetének ritka dokumentumai a Károly család gyűjteményéből PAKS Hét generációra már biztosan igaz, a nyolcadik esetében csak nagyon valószínű, hogy mindig volt, van és lesz zenész Károly János családjában. A zeneszerző, zenetanár unokája, Szörényi Szellő Boglárka még csak négy és fél éves, de sejteni lehet, hogy hamar „belebotlik” majd va- lamüyen hangszerbe. Erre nemcsak anyai ágon - Károly János egyik lánya, Ági az édesanyja - hanem apai ágon is megvan az indíttatás, hiszen édesapja, Örs és nagyapja, Levente is zenész. A másik Károly lány, Katalin a Nemzeti Színház munkatársa, a kecskeméti színház zenei igazgatója. Minderről a paksi Károly János annak kapcsán beszélt lapunknak, hogy „A XX. század magyar zenetörténetének ritka dokumentumai a Károly család gyűjteményéből” címmel kiállítása nyüt, és előadást is tartott a Pákolitz István Városi Könyvtárban. Hamar kiderül, hogy nem csak a könyvtárban bemutatott dokumentumok érdemesek a figyelemre, a tanár úr lakásán is rengeteg ereklyét, érdekességet őriz. És persze hangszerből is akad néhány. Csak eleinte tűnik tréfának, hogy még a garázsban is van zongora. S Károly János arra sem rest, hogy néhány szép dallam erejéig leüljön egyik mellé. Mint mondja, napi több órát gyakorol. Egyébként zongorahangolóként ma is tevékenykedik, és a zeneszerzéssel sem hagyott fel. Van a kellene hangolódni... A múlt felpaksi vonósnégyestől egy „meg- idézésére viszont azonnal kapha- rendelés” a tarsolyában, csak rá tó. Beszél ükapjáról, dédapjáról, Károly János a paksi városi könyvtárban a család gyűjteményéből származó érdekes dokumentumokat mutatja egy érdeklődőnek aztán nagyapjáról, aki katona és hadifogoly volt az első világháborúban. Négy év után tért haza Oroszországból, ahol a fogolytáborokban élénk kulturális élet folyt, maga is sokat zongorázott és több misét írt Inge alá rejtve hózta őket haza, még ma is őrzik egy kozák kancsukájának nyomait és a kiserdült vérét is. Aztán mesél apjáról is, akit a közelmúltban veszített el, s aki U. János Pálnak is játszott orgonán, még azt megelőzően, hogy pápává szentelték. Szavaiból kiderül, az ő életének is voltak regénybe illő epizódjai. Ám nem író, így nem könyv, hanem zeneművek, Az emlékek, a múlt felidézésére azonnal kapható. esetenként versek születtek az élményekből. így például a Requiem ’56 hőseiért című kórusmű. Károly János azt mondja, könnyen válik zenész abból, aki üyen családban nő fel. Nemcsak azért, mert lépten-nyomon hangszerbe botlik, hanem azért, mert magába szívhatja az elődök által felhalmozott tudást Apáról fiúra öröklődnek a tapasztalatok mellett a történetek is. Gyerekeinek, unokáinak ő is sokat mesél arról, amit gyerekként hallott kántor nagyapjától, amikor az egyik templomból a másikba mentek orgonáim. ■ Vida T. 1
