Tolnai Népújság, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-30 / 228. szám

5 2010. SZEPTEMBER 30., CSÜTÖRTÖK - TOLNAI NÉPÚJSÁG KÖRKÉP A lakossággal együtt kell látni és érezni elismerés Nemcsak a díjak igazolják az elvégzett munka értelmét, a fejlődés árulja el a legtöbbet Bognár Jenő hobbiként tekint a munkájára, és elégedettséggel töltik el az eddig elért eredmények. De közben mindig az új feladatokra koncentrál Bognár Jenő, Bátaszék polgármestere Bezerédj István-díjat vehetett át a megyenapon. Az elisme­rést a település várossá válásában és folyamatos fejlődésében vállalt szere­péért, valamint a kistér­ség gazdasági és kulturá­lis életének fejlesztéséért végzett munkájával érde­melte ki. Hanoi Erzsébet Eddig elkerülték a hivatalos elis­merések, idén viszont már a má­sodik díját vehette át, július 29- én Mayer Mihály megyés püs­pök részesítette Bognár Jenőt egyházi kitüntetésben. A díja­zott azt mondja, a megyenapi el­ismerés is váratlanul érte, de örömére szolgál, hiszen olyan névsorhoz csatiakozhatott, ame­lyen általa nagyra tartott szemé­lyek neve szerepel. De nemcsak ezek az elismerések bizonyítják az eddig elvégzett munka értel­mét.- Augusztus 20-án ünnepelte Bátaszék várossá válásának 15. évfordulóját. Ez az ünnepség számomra azt igazolja, hogy ösz- szefogással egy kis lakosságú te­lepülés is sok csodára képes - mondja Bognár Jenő.- Mi terelte a politikai pályá­ra?- 1983 óta vagyok ezen a pá­lyán, a rendszerváltás utáni négy év kihagyásával. Azóta megtapasztaltam, hogy ez a munka hétfőtől hétfőig tart, szol­gálni kell az émbereket. Azt szoktam mondani, hogy szá­momra csak egyféle politika lé­tezik, mégpedig a várospolitika. Bátaszéken mozogva figyelem a hiányosságokat, a változást és a fejlődést. Ha pedig hívnak, me­gyek. Legyen az az óvodások bál­ja vagy egyesületi rendezvény. És bizony eléggé lelkizés alkat vagyok, ami sok belső vívódást okoz számomra. De ezzel együtt hálás vagyok a sorsnak, hogy a munkám egyben a hobbim is.- Mi az, amivel a feszültséget oldani tudja?- Ami némi kikapcsolódást je­lent, az az éneklés. Tagja vagyok a Szent Cecília Kórusnak, illetve egy fiatal tehetségekből álló ka­marakórusnak is. Előbbinél egy középkorosztály vesz körül, utóbbinál magasabb művészeti igényeimet elégíthetem ki.- Ön miben változott az el­múlt évek során?- Azelőtt termelőüzemben dolgoztam, általában asszonyok között. Ezek a nők amellett, hogy nehéz fémipari munkát végez­tek, nevelték a gyermekeit is, nagyra tartom őket ezért. Amió­ta pedig unokáim vannak, még inkább becsülöm a fiatal édes­anyákat. Megtanultam, hogy an­nak, aki ezt a pályát választja, nagy empátiával kell a többi em­ber felé fordulnia. Az időseket azért tisztelem, mert miután az egész életüket végigdolgozták - itt Bátaszéken különösen nehéz sorsuk volt a ki- és betelepítések miatt -, még most sem tudják a békés nyugdíjas éveiket tölteni, hiszen a családot anyagilag is to­vább kell segíteniük. Egy polgár- mesternek, azt hiszem, kicsit olyan szerep jut, mint a csalá­dokban az édesapának. Segíte­ni, látni, érezni kell a gondok­ban és az örömökben egyaránt.- Mire a legbüszkébb?- Arra, hogy a látványos beru­házások mellett Sikerült meg­őrizni Bátaszéken a békét és az egymásra való odafigyelést.- És magánemberként?- Magánemberként természe­tesen a gyermekeimre és az uno­káimra. Sajnos az egyik unokám távol, Németországban él. Ez egy kicsit fáj, de egy szülőnek azt is el kell fogadnia, hogy a gyerme­ke tőle messze találja meg a bol­dogulást. Amikor viszont együtt vagyunk, igyekszem minél hasz­nosabban kihasználni az eltöl­tött időt. Művészetet szerető ember­ként pedig arra vagyok a leg­Névjegy bognár JENŐ 1945-ben született a Csongrádi megyei Sövényhá­zán. Édesanyja tüdőbetegsége miatt az orvosok levegőválto­zást javasoltak, így költözött a család előbb Lengyelbe, majd onnan Alsónánára. Bognár Je­nő ott fejezte be általános isko­lai tanulmányait, aztán Pécsre járt gépipari technikumba. Ké­sőbb egyetemi végzettséget szer­zett. Bátaszékre 1967-ben, nősü­lése után került, a felesége ka­pott itt pedagógusi állást Két gyermekük, egy lányuk és egy fiuk született. Most pedig már két lányunokával is büszkél­kedhet a család. büszkébb, hogy sikerült újjáé­píttetni a római katolikus temp­lom Angster-orgonáját.- Ennyi feladat mellett meny­nyi szabadideje marad?- Nincs igazán szabadidőm. A szabadságaim is általában benn­maradnak. De most már érzem, hogy ideje beiktatni egy kis pi­henőt. Úgy tervezem, hogy né­hány igaz jó baráttal Erdélybe utazom, ahol béke és nyugalom veszi körül az embert. Útána az­tán feltöltődve tudok nekivágni az új feladatoknak.- Szokott-e egyáltalán teljesen elégedett lenni?- Összességében elégedett ember vagyok. Legutóbb a szü­reti felvonuláson éreztem így, amikor is a háromórányi műsor után úgy állhattam föl, hogy ezért érdemes dolgozni, hiszen nagyon sok tehetséges ember él itt Bátaszéken. De mindig jön­nek újabb és újabb célok. Már most is a következő feladatra fi­gyelek. A városból elszármazot­takat várjuk, akik nagyon hálás vendégek. Presztízsprojektek kontra megtérülő beruházások Hősi halottai előtt tiszteleg Medina avató Helyreállították a falu néhány éve megrongált háborús emlékművét Ismét méltó emlékmű tiszteleg a világháborúk áldozatai előtt A képgalériát keresse a TEOLhu hírportálon szekszárd - A szekszárdiak­nak elsősorban munkahelyte­remtésre, biztos megélhetésre lenne szükségük a várost eladó­sító presztízsberuházások he­lyett - foglalható össze az MSZP szekszárdi polgármesterjelöltje, dr. Harangozó Tamás tegnapi sajtótájékoztatójá­nak üzenete. A szo­cialista politikus emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi városvezetés 900 millió forintos hitelből élményfürdőt, 240 mil­liós kölcsönből atlétikapályát, ugyancsak kétszázmilliós nagy­ságrendű, szintén tisztán hitel­ből finanszírozott műfüves pá­lyát épít(ett), ezzel eladósítva a megyeszékhelyet, évtizedekre előre megkötve a mindenkori vá­rosvezetés kezét. Dr. Harangozó Tamás kitért a diákétkeztetést szolgáló új, há­romezer adagos konyha létesíté­sére is. Mint mondta, ezzel párhu­zamosan a régi kisebb konyhá­kat bezárták, dolgozókat küldtek el. A helyi beszállítók piaca pedig csökkent, hiszen az új konyha fél­kész, nagyrészt külföldi terméke­ket dolgoz fel nagyüzemi módon. A szocialista polgármesterje­lölt úgy vélte: aki szerűit a város­nak a fentiekhez hasonló beru­házásokra van szüksége a mun­kahelyteremtő projektek, a he­lyi vállalkozók piaci lehetősége­inek bővítése helyett, az nem a valóságban él. Horváth István polgármester sze­rint a fenti projek­tek nem presztízs- beruházások, és azokat a lakosság többsége tá­mogatja. A sportkomplexum bő­vítése erősíti a település meg­tartó erejét. Az élményfürdő öt­ven új munkahelyet teremt, a melegvíz többcélú felhasználá­sa révén kilenc-tíz év alatt meg­térül a beruházás. Az új konyha miatt nem lesznek leépítések. Ez a fejlesztés hét-nyolc év alatt fog megtérülni, a csúcs­technológiájú konyhán jó minő­ségű ételeket készítenek, a lehe­tő legolcsóbban, ahogy eddig, úgy a jövőben is magyar, lehe­tőleg helyi alapanyagokból. A város stabil gazdálkodása pedig „elbírja” ezeket a beruházáso­kat - hangsúlyozta Horváth Ist­ván. ■ S. K. Medina Katonai tiszteletadás mellett avatták tegnap a telepü­lés háborús emlékművét a falu központjában. Ahogy a műsor­közlő fogalmazott, nem ünnepel­ni, hanem emlékezni gyűltek össze. Emlékezni azokra, akik an­nak idején az első vagy a második világégés miatt családjuktól tá­vol, embertelen körülmények kö­zött lelték halálukat, és akiknek most csak ily módon tudják megadni a végső tisztességet De ahogy Bereczki Zoltán refor­mátus lelkész felhívta rá a figyel­met, más sajnálatos eseményt is felidéz az avató. Mégpedig azt, hogy 2007-ben barbár kezek meg­rongálták az emlékművet, és eltu­lajdonították róla a bronz turul­szobrot. Ezt és az emlékműoszlo­pot állították most helyre. Az ünnepségen a medinai is- » kola tanulói, valamint Sárdiné I Iker Anna szavalt, Bereczki Zol- 1 tán pedig megszentelte az em- | lékművet. Majd az önkormány- | zat, a helyi polgárőrség, a Medi- = nai Nyugdíjasok Érdekszövetsé­ge és a református egyházközös­ség nevében koszorúkat helyez­tek el a talapzatnál. Végül a falu óvodásai gyertyagyújtással fe­jezték ki hálájukat a hazáért éle­tüket adó hősöknek. Az új szob­rot Tövisháti András szobrász­restaurátor készítette restaurá­ló habarcsból, vagyis úgyneve­zett „kővé váló öntvényből”. A felújításhoz a paksi atomerőmű nyújtott anyagi támogatást az önkormányzatnak. a ■ A fejlesztések kerültek ke­reszttűzbe. \ p

Next

/
Oldalképek
Tartalom