Tolnai Népújság, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178.-202. szám)

2010-08-13 / 188. szám

11 2010. AUGUSZTUS 13., PÉNTEK - TOLNAI NÉPÚJSÁG EGYHÁZI TÜKÖR Szekszárdi bor nyerte az egyik év bora címet a piaristáknál Remélik, hogy megmaradnak zsidó hitközségek Tolna megyében már nincs működő gyülekezet A Radó Pince Cabernet cuvée-je és a Pócz Pincészet Portugjesere nyerte el idén a Piarista bor címet. A Piarista Rend Magyar Tartomá­nya által meghirdetett borváloga­tás díjazottjai pénteken, augusz­tus 6-án vehették át a boraikat ki­tüntető oklevelet. A győztes boro­kat a rend az év Piarista boraként hozza forgalomba. A régi piarista borászati hagyományokat fel­élesztő pályázaton idén a száraz vörösborok versenyeztek, negy­ven bor érkezett a második alka­lommal kiírt borválogatásra. A GYŐZTES BOROK: Radó Pince: Szekszárdi Caber­net cuvée 2007, száraz vörösbor. A Radó családnak immár negye­dik generációja foglalkozik elhi­vatottsággal, szakmai odaadással a szőlő termesztésével és a bor készítésével. Ez a cabemet cuvée, sauvignon és franc házasításával, magyar és francia tölgyfahordók­ban érlelődött. Testes, vastag bor, illatában és ízében a vanília és a csokoládé keveredik. Pócz Pincészet: Kokashegyi portugieser válogatás 2008, szá­raz vörösbor. A Pócz családi pin­cészet szőlőhöz való kötődése ge­nerációkra vezethető vissza. A balatonlellei Kokashegy öreg tő­kéinek bora, ötvenéves ültetvé­nyen szigorú terméskorlátozással termesztett szőlőből készült. Me­leg illatú, gyümölcsös, gazdag ízvilágú, bársonyos vörösbor. Kenyérszentelés és ünnepi mise a megyeszékhelyen Az augusztus 20-i program Szek- szárdon ünnepi szentmisével kez­dődik 8.45 perckor. A misét Bíró László püspök mutatja be. Ezt kö­veti az ökumenikus kenyérszen­telés és áldás Bacsmai László ka­tolikus, Balázsi Zoltán református és Sefcsik Zoltán evangélikus lel­kipásztor közreműködésével. A megszentelt kenyérrel a Művé­szetek Házához vonulnak a részt­vevők, a Csurgó zenekar, a Barti- na Néptánc Egyesület és az Ifjú Szív Együttes kíséretében. Ott tér­zene várja az érkezőket, a Szek­szárdi Gitárkvartett előadásában. A megszentelt, megáldott új ke­nyér megszegésére a városházán kerül sor. ■ W. Y. Egyre kevesebb az aktívan működő zsidó közösség. Elöljáróik szerint minden történelmi egyház bajban van, mert generációk nőt­tek fel vallástalanul. Wessely Gábor Korosodnak, fogyatkoznak a zsi­dó hitközségek tagjai. Tolna me­gyében már nincs is aktívan, rendszeresen működő gyüleke­zet. Egy-egy esemény kapcsán - például nemrég a szekszárdi ho­locaust-megemlékezésen - ösz- szejönnek a helyi izraeliták, de a hitgyakorlóknak Pécsre kell járniuk, ha istentiszteleteken akarnak részt venni. A pécsi főrabbi, Schönberger András sem dicsekedhet a zsi­nagógát megtöltő létszámmal. Elvileg a baranyai megyeszék­helyen mintegy százan vallják magukat zsidónak, gyakorlatilag viszont elférnek egy nem túl nagy gyülekezeti teremben, ami­kor összejönnek, igehirdetésre. ■ Faddon, 1985-ben egy sírköves lopatta el a zsi­dó temető köveit. Vidéken csak szórványokban él a hitgyakorló zsidóság, néhány nagyobb városban. A rabbiknak nincs földrajzi területük - kerüle­tük, régiójuk, egyházmegyéjük -, a saját hitközségükben tevékeny­kednek csupán. A pécsi Pécsen, a szegedi Szegeden, a kecskeméti pedig két városban: Kecskeméten és Nagykőrösön. Más szolgálati hely vidéken nincs, csak a fővá­rosban. Ettől függetlenül termé­szetesen ellátogatnak más telepü­lésekre is a vallási elöljárók, ha meghívják őket beszédet monda­ni, tanítani, igét hirdetni. A háború előtt Pécsen több mint háromezer zsidó élt, a hábo­rú után háromszáz, most meg száz. Azok többsége is 70-80 éves. Arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha elfogynak, a rabbi azt válaszolja, hogy nem fogynak el. Mint mond­ja: - Minden generáció azt gondol­ja, hogy vele végződik a sor, s az­tán a Felettünkvaló gondoskodik a megmaradásról. Azon nem tu- g dunk változtatni, hogy ennyien “ maradtunk, ám abban remény- 1 kedhetünk, hogy nem veszünk el. | E reménység tölti el dr. Stern g Pált is. A tolnai zsidó hitközség 2 Schönberger András pécsi főrabbi nemrég Szekszárdon járt Közeledik a zsidó újév, az 5771. esztendő AZ IDÉN SZEPTEMBER 8-ÁN este kö­szönt be a zsidó újév, a Ros Há- sáná A kétnapos ünnepen az ember teremtésének 5771. évfor­dulójára emlékeznek az izraeli­ták, és megújítják az Örökkéva­lóval kötött szövetségüket a világ megtartására és újjáteremtésére. Ezzel a két nappal veszi kezdetét a tíz bűnbánó nap, melynek be­tetőzése az engesztelő nap, a Jóm Kipur (idén szeptember 18.), amelyet végigböjtölnek Ez­után következik az önfeledt öröm ideje, a Szukkot, a sátoros ünnep (idén szeptember 23-29.), melynek betetőzése a Smini Áceretet, a Tóra örömünnepe (szeptember 30. - október 1). képviselője már régóta Budapes­ten él. Neve többször szerepelt mostanában a médiában. A tolnai zsidó temetőben történt vandaliz­must ítélte el. Mint megírtuk, 13 sírt rongáltak meg ismeretlen el­követők. Nem hagytak maguk után semmiféle irredenta firkál- mányt, s ebből arra következtet­nek, hogy a későbbi lopás előké­szítését szolgálta a sírkövek ki­döntése. Volt már erre példa dr. Stern Pál szerint. Faddon, 1985- ben egy sírköves megrendelésére loptak el köveket - újrafelhaszná­lásra - a zsidó temetőből. Cecén pedig útalapba hordták a sírkert köveit a ü. világháború alatt, hogy a tankok ne süllyedjenek el a föld­úton. A kegyeleti szempont nem szempont, bizonyos embereknél, bizonyos esetekben. A zsidóság megmaradását Bu­dapesten biztatóbbnak látja dr. Stern Pál, mint vidéken. A fiatalok egyre bátrabban vállalják hovatar­tozásukat, sokan tanulnak a felső- oktatásban, és aktív közösségi munkát fejtenek ki hitéleti és egyesületi téren egyaránt A hívek elöregedését egyébként általános jelenségnek tekinti a tolnai szár­mazású férfi. Azt mondja: - Nem­csak a zsidóságot sújtja ez a dolog, hanem a katolikusokat, reformá­tusokat, evangélikusokat is. A vi­lágháború utáni, vallás nélküli tár­sadalomban szinte elvárás volt a hitetlenség. Arra szeretném kérni az abban a közegben felnőtt szülő­ket, hogy ne ijedjenek meg attól, ha a jövőben a gyerekeik erkölcsi nevelésben részesülnek. HÍRSÁV Tábori lelkészt szentel a tábori püspök BONYHÁD Bíró László püspök új tábori lelkészt szentel fel Bonyhádon. Ezzel 25-re emel­kedik a magyarországi tábori lelkészek száma. Egy részük itthon szolgál, a többiek kül­földi misszókban. Markovics Milán Mór a völgységi város­ban nőtt fel. Itt szentelik most pappá augusztus 15-én, és itt mutatja be újmiséjét is, au­gusztus 19-én. (wg) Elmarad a keresztény áhítat fadd Elmarad a Szent István és az új kenyér ünnepe alkal­mából tervezett faddi keresz­tény áhítat, egészségügyi okok miatt. A közös imádsá­got augusztus 20-án, 9 órától tartották volna Faddon, a Bartal-kertben. Az áhítaton Bagi Sándor katolikus espe­res, Rácz József református esperes és Bereczki Zoltán re­formátus lelkész szolgált vol­na. (sk) Ökumenikus zenei fesztivál, tizedszer solymár A volt köztársasági elnök felesége, dr. Mádl Ferencné és dr. Beer Miklós katolikus püspök a fővédnöke a tizedik gospel fesztiválnak. Az ökumenikus zenei rendez­vény évről évre egyre népsze­rűbb, Tolna megyéből is so­kan látogatják. Az idei gospel fesztivál augusztus 28-án lesz, Solymáron, a sportcentrum­ban. Sztárvendégnek a Joany and the More Gospelt vala­mint a Bolyki Brotherst hív­ták meg. (wg) Ismét lesz német nyelvű mise tolna Német nyelvű misét rendeznek Tolnán szomba­ton, a német nemzetiségi nap alkalmából. Délelőtt 11 óra­kor, a tolnai templomban kez­dődik a mise, amit dr. Keresz­tes Pál, paksi plébános celeb­rál. A misén német nemzeti­ségi kórusok működnek köz­re, Óbudáról a Braun Haxler Kórus és a Braun Haxler Dal­kör, a Tatabánya-alsógallai kó­rus, a szigetcsépi kórus, vala­mint a Tolnai Német Nemzeti­ségi Baráti Kör kórusa, (sk) Továbbiak a TEOLhu hírportálon A cserkészek vidáman, de fegyelmezetten éltek a szabadban célokA fiatalok testi-lelki nevelésére, a társadalmi és szellemi képességek kifejlesztésére törekednek a táborban A pincehelyi cserkészcsapat ve­zetője, Kari Andor immár tizen­egyedik éve szervezi a nagy nyári tábort. Az idén Szemeti Sándornak köszönhetően a belecskai erdőben verhették fel sátraikat. Több mint ötvenen egy hétig éltek nomád körülmé­nyek között, melyet természete­sen önként vállaltak. A gyere­kek nem televízióztak, nem szá- mítógépeztek, s ez már megszo­kott - mondta Doffkay László- né, a simontornyai cserkészek vezetője, majd hozzátette: a ne­velés egyik fontos eleme ez is. Ebben az évben a tábor nem­zetközi jelleget öltött, a tamási, pincehelyi, simontornyai és celldömölki gyerekek mellett itt töltött néhány napot két, Erdély­ből - Szamosújvárról - érkezett cserkész. Egyikőjük, Zamora Jenő el­mondta, hogy a Balatonon nya­raltak és a kedves meghívásnak eleget téve kerékpárral jöttek. A táborban elsősorban tapasz­talatokat gyűjtenek. Egy érde­kes történetet is elmesélt az er­délyi cserkész a tábori síppal kapcsolatban, mellyel az újság­író tiszteletére összehívták a cserkészeket, akik nagyon fe­gyelmezetten és gyorsan gyüle- a keztek. Nos, az egyik szülő Er- | délyben tanúja volt egy hason- | ló esetnek és azt kérdezte, hol | lehet ilyet vásárolni, mert a gye- í rekeit szeretné ily módon össze­Sorakozó és csatakiáltás az alakulótéren. Vidámságban sem volt hiány gyűjteni. Csalódott volt a válasz miatt: ez egy közönséges síp, mely elsősorban a katonás, fe­gyelmezett cserkészekre gyako­rol ilyen hatást. A táborban találkoztunk Ma­gyar Lászlóval, a Táborkereszt országos vezetésének tagjával, aki elismeréssel beszélt a tábo­ri életről, a szervezésről, az ösz- szefogásról és a programokról. Itt a cserkészet alapelveiben megfogalmazottak: Isten, haza, az emberek szolgálata sűrítve mind jelen vannak. A jó célok­ra, a fiatalok testi-lelki nevelé­sére, a társadalmi és szellemi képességek kifejlesztésére na­gyon sok követendő példát ta­lálhattunk. Mindig fontosnak tartják a természet ismeretét és szüreteiét, az egészséges életet, az önfegyelmet, és a kitartást, valamint a népi hagyományok megőrzését. A táborlakók kedvenc játéka a méta volt, mely sok mozgást, kevés eszközt igényelt. A gye­rekek játszva, szórakozva tanul­tak, közben a fegyelem, az ösz- szetartozás is erősödött. Az egész emberré nevelést jól szol­gálta az önálló saját világ, saját élet s maga a táborépítés. A tá­borban önkéntes, vidám mun­kát tapasztalhattunk, ahogy az életben is Isten áldásával em­bertársaik javára kívánnak cse­lekedni. ■ Varga László

Next

/
Oldalképek
Tartalom