Tolnai Népújság, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178.-202. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-08-08 / 31. szám
2010. AUGUSZTUS 8., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Nem szakad meg a lánc verbunkot jár a fiatal táncos. Az öltözete fényes csizma, posztónadrág, fehér ing, mellény, kalap, a sárközi parasztember évszázados viseleté. Mint ahogy évszázados a zene, amely szól, és a tánc, amelyet előad. Látszik rajta, hogy szívvel, kedvvel átéléssel teszi, amit tesz, s neki magának legalább olyan örömet szerez a produkció, mint a nézőknek. a sok kincs közül, amelynek birtokosai vagyunk, s amelyre büszkék lehetünk, a hagyományaink a legbecsesebbek közé tartoznak. S hogy ezt a múlt században időben felismertük, s a harmadik évezredben is féltve őrizzük, irigyelt szerencsénk más népekhez képest. jómagam nem egyszer voltam tanúja fesztiválok, különféle rendezvények alkalmával, hogy a külhoni vendégek irigységgel vegyes csodálattal nézték hagyományőrző együtteseink produkcióit. Nekünk valami olyanunk van, amit ők már régen elvesztettek. Élő, létező népzene, néptánc, amely a mindennapok része, nagyon sokan művelik, és mindenki ismeri és szereti. EZEN A HÉTVÉGÉN nem kellett nélkülöznie annak, aki hagyományőrző együtteseket akart látni-hallani. Volt népművészed kiállítás-megnyitó, bukovinai találkozó, falunap, amelyeken országon belüli, és határon túli hagyományőrző együttesek műsorát élvezhette a közönség. A bölcsek azt mondják, hogy aki nem ismeri a múltat, az nem érdemli a jövőt. Ám mondhatnánk úgy is, hogy aki nem őrzi és ápolja múltjának értékeit, az nem tudja, hogy ki is ő valójában. Vigasztaló a tudat, hogy nekünk, magyaroknak, nem kell edől félnünk. Megvan a kincsünk, őrizzük és ápoljuk, és továbbadjuk az utánunk következőknek, hogy a lánc soha meg ne szakadjon. Párizsban sem elég csak az ecset piktúra A Montmartre helyett most Dombori ihleti a bezonsi művészcsapatot Triptichont hoztak magukkal a városházára A francia festők a Tolna megyei képzőművészek által alapított Bárka szalon vendégeiként érkeztek hétfőn Domboriba, ahol jövő szerdáig maradnak. Közben felderítik a környéket is: Martine Fohanno, Christianne Mihajlovic, Pascal Angebaud, Berardino di Berardino, Benoit Chapon, Francois Huard, Bruno Pommay és Louis Tartarin tegnap Sióagárddal ismerkedett. Szerdán a megye- székhelyen Horváth István polgármester fogadta a csapatot. A bezonsi művészek a Domboriban közösen készített, három táblából álló művet hozták magukkal ajándékként. lámoktól a falfirkákig - felhasználva teremtett magának sajátos, üde és a szó szoros értelmében új világot.- Remy Blanchard, Robert Combas, Hervé di Rosa - sorolta példaképnek tartod elődeit. Ezek a nevek ugyan nem sokat mondanak a francia kortárs alkotóművészedéi nem foglalkozó átlagembernek: de az tény, hogy az említett személyiségeket világszerte jelentős - ámbár vitára ingerlő - újítókként tartják számon. Nemcsak a felszín, hanem a mély is metamorfózison megy keresztül. Ebben a közegben a szép és a rút elveszíti hagyományos jelentését - hívta fel a figyelmet Louis Tartarin. Felmerül természetesen, hogy a kellemes, ám hagyományos látnivalókat kínáló Tolna megye milyen tartalmi-formai újításokra ihleti a bezonsi művészeket. - Ez most a befogadás időszaka - jelentette ki a francia vendég, s egyúdal megerősítede: az élmények óhatatlanul megjelennek majd a csapadagok vásznain. Erről három nap múlva bárki meg is győződhet Ugyanis augusztus 11-én a bezonsi művészek a dombori táborban kiállításon teszik közszemlére helyben készíted alkotásaikat. Francia látásmóddal örökítik meg a magyar - azon belül a Tolna megyei - tájat a Bezonsból érkezett művészek. A csapat vezetőjével Szekszárdon, a testvértelepülésen beszéltünk. Szeri Árpád Tréfásnak szánt megjegyzésünket jól értve - milyen gyakran fest Párizsban a Montmartre-on? - félmosollyal az arcán válaszolt: soha. Pedig Louis Tartarin tehetné, legalábbis elvileg. Hiszen Bezonsból, Szekszárd testvértelepüléséről érkezed Tolna megyébe, nyolcadmagával együd. Abban a városnegyedben lakik tehát, mely Párizs külterülete. így, legalábbis térben, nem lenne különösebb akadálya elmerülni a bohém, extravagáns piktorokat is befogadó Montmartre világában: már csak azért sem, mert Louis Tartarin maga is festő. A szó legjobb, művészetet feltételező értelmében - ez pedig egyúttal már sejteti is, hogy miért nem kedvence az a híres-neves helyszín...- A Montmartre nem a művészet köztéri bölcsője, mint egykoron - adott magyarázatot. - Mint jobbára minden, ez is kommercializálódod. Azaz a turistákra épülő kereskedelem, üzlet színtere led. Nem sok keresnivalóm lenne ott, Ezzel együd azt azért elismerte: nem zárható ki, hogy mint egykoron, manapság is elinduljon onnan egy művészi karrier. A művészet, azon belül a festőművészet társadalmi megítélése Franciaországban kedvező - válaszolt egy újabb kérdésre. Saját példájával, illetve csapatának példájával igazolja, hogy minden gond ellenére is van érdeklődés a kortárs piktúra iránt.- Ha Bezonsban kiállítást tartunk, az társadalmi eseménynek számít. Bár az érdeklődés nem mondható rendszeresen tömegesnek, azért szép számmal eljönnek a megnyitókra. Talán meg is lehet élni Francia- országban a festészetből? Újabb határozod fejrázás volt a feleletet- Nem. Mi, akik most Tolna megyébe érkeztünk, túlzás nélkül állíthatom, hogy valameny- nyien értéket teremtünk a vásznakra. Nekem nemcsak Franciaországban, hanem külföldön is voltak kiállításaim, festményeim elkerültek a világ számos pontjára. Mégis, mindannyian rendelkezünk civil foglalkozással. Csak a festészet nem hozna olyan jelentős és rendszeres bevételt, ami elegendő lenne egy elfogadható egzisztencia fenntartásához. Meg aztán, az embereknek egyre inkább másra kell a pénz, nem festményekre. Például ennivalóra... Bólintunk, ez a tartósnak tűnő állapot mifelénk sem ismeretlen, és akkor nagyon enyhén fogalmaztunk. A francia festőművészet zseniális alkotókat adod a világnak. Vajon mennyire ismertek a ma■ A figuration libre nevű stílusirányzat új világot teremtett, nem csak Franciaországban. gyár - klasszikus - festők Franciaországban?- Nem túlzottan - közölte a bezonsi vendég. - Ha most megkérdeznénk néhány francia honfitársamat, nagy valószínűséggel egyetlen nevet említenének. Victor Vasarely nevét. Tegyük hozzá, hogy a pécsi születésű Vásárhelyi Győző talán nem véletlenül ismert ennyire Franciaországban. Hiszen az op-art nemzetközi hírű mestere 1997-ben, 89 évés korában nem másutt, mint második hazájának fővárosában, Párizsban hunyt el... Amikor művészeti sd'lusáról kérdezzük, Loúis Tartarin a figuration libre kifejezést említene. Ez az úgynevezed szabad figurádé a nyolcvanas években nyert polgárjogot, amikor is az új francia művésznemzedék a mindennapi városi kultúra jellegzetes elemeit - az utcai rekSárközi kincsek a tájegység viseletét és díszítőművészetét mutatja be. A népművészet klvirágzása a paraszti polgárosodás időszakában címet viselő tárlat, amely tegnap nyílt meg a decsi tájházban. Az október 31-ig látható Időszaki kiállítás az első állomása a 11 tájház részvételével zajló kihelyezett időszaki tárlatoknak, amelyet a Magyarországi Tájházak Szövetsége szervezett. A Decsen folyó hagyományőrző munkát dicséri, hogy meghívásos alapon kerültek be a kiválasztott tájházak közé. Tizedszer találkoztak a polgárőrök szolgálat A megye lakossága és az önkormányzatok mindig számíthatnak rájuk dunaföldvár A közbiztonság védelme nemzeti ügy, tehát minden polgárőr hazafias feladatot lát el. Ezt dr. Túrós András, az Országos Polgárőr Szövetség (OPSZ) elnöke mondta megnyitó beszédében a X. Tolna megyei polgárőr találkozón, amelyet tegnap tartottak Dunaföldváron. Az OPSZ elnöke kijelentedé, hogy a jövőben is sok feladat vár a polgárőrségre, a közbiztonság és a vagyonbiztonság megteremtésében számítanak a segítségükre. Az országos elnök hangsúlyozta: fontos, hogy a polgárőrség megmaradjon, és soha ne legyen alternatívája. Széles János, a Tolna Megyei Polgárőr Szervezetek Szövetségének elnöke köszöntőjében elmondta, hogy bár a megyei polgárőrség létszáma nem túl nagy, a lakosság, az önkormányzatok a jövőben is ugyanúgy számíthatnak a munkájukra, ahogy eddig. A tegnapi nap azonban nem a munkáról, hanem a baráti találkozásról, a kikapcsolódásról szólt A dunaföldvári sportpályán a polgárőrökre és családjukra számos érdekes program várt. Technikai és tűzoltó bemutatók, folklórműsor, gyermekprogramok. Voltak versenyek is, erőnlétben, légpuska lövészetben, labdarúgásban és főzésben mérhedék össze tudásukat a megye polgárőrei. ■ V. M. ■ A megyében kb. 1900 polgárőr van. a g I u. Nagy sikert aratott a dunaföldvári Löfan mazsorettcsoport bemutatója
