Tolnai Népújság, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-06-06 / 22. szám

2010. JÚNIUS 6., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL A szakmai megbecsülés igen fontos értékközlés Az iskola feladata összetettebb, mint csupán a tananyag átadása Egyetlen dolognak kell feltétlenül jellemeznie egy pedagógust, és ez a belülről fakadó gyerekek iránti szeretet. Az összes többi pótolható, hiszen a tanítványok kikényszerí­tik az emberből a mes­terségbéli tudás folyama­tos fejlesztését. Ez Ónodi Szabolcs hitvallása. A bonyhádi gimnázium igazgatójával pedagógus­nap alkalmából beszél­gettünk. Vizin Balázs- Mi ösztönözte a tanári pá­lyára, a testnevelés, a bioló­gia, a földrajz irányába?- Pedagóguscsaládból szár­mazom. Édesapám francia-ma­gyar szakos középiskolai tanár volt. Számomra evidens volt, hogy ezt a pályát választom. A biológia-fóldrajz-testnevelés en­nél már összetettebb. Mert többségében a humán művelt­ség iránt volt elhivatott a csa­lád. Viszont édesanyám az erdé­szetnél dolgozott, amely a ter­mészet közelébe hozott. A bioló­giát nagyon megszerettem. Ezért felsőfokú tanulmányaim­ban ezek mellé tettem le a vok- somat.- Meglátása szerint mi az iskola feladata amellett, hogy a tananyagot átadja a diákok­nak?- Én az iskola feladatát sok­kal összetettebbnek gondolom, mintsem a kötelező tananyag átadása. Ha csak erről szólna, akkor elég lenne ehhez egy szá­mítógép és csendes magány. Szerintem az iskola egy olyan „megszentelt tűzhelye az örök­ké való eszméknek”, amely er­kölcsöt és morált, viselkedés- és munkakultúrát közvetít a diá­koknak szervezett formában. A protestáns oktatási elmélet is a teljességre törekszik, ahol a test, a lélek és a szellem egysé­get alkot.- Kérdés, ez a teljesség mennyire valósul meg ma­napság?- Azt nem tudom megítélni, hogy az iskolák többségében Névjegy ónodi Szabolcs 1944. január 30-án született Dunavecsén. Tanulmányait a szabadszállá­si általános iskolában kezdte. A kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnázi­umban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait Pécsett, majd a Testnevelési Egyetemen végez­te. Atlétikából, labdarúgásból, tornából edzői végzettséget szerzett. Felesége ugyancsak a pedagógusi hivatást választot­ta, ma már nyugdíjas éveit töl­ti. Két gyermekük született. Attila a Kertészeti Egyetemen szőlészetet-borászatot tanult. Gabriella lányuk a Testnevelé­si Egyetemen diplomázott. Ónodi Szabolcs öt unoka bol­dog nagypapája. Ónodi Szabolcs, a bonyhádi gimnázium igazgatója kitart a pedagógusi pálya szépsége mellett, bár jelenleg lesújtónak látja a közoktatás helyzetét milyen mértékben. Azt hiszem, hogy a Petőfi Sándor Evangéli­kus Gimnáziumban igen. Hi­szen számtalan olyan vissza­csatolás van részben a végzett gyerekek, részben a szülők ré­széről, amelyben ezt a teljessé­get igazolják. Ez a délutáni sport-, kulturális és szabadidős programoknak is köszönhető, amely egy oktatási intézmény életében ugyanúgy fontos, mint a délelőtti tanórák minősége.- Ez azt is jelenti, hogy a pe­dagógus ösztönző ereje még a délutáni elfoglaltságok idején sem elhanyagolható?- Pontosan. Én abban a sze­rencsés helyzetben voltam, hogy kezdő tanár koromtól ki­emelkedő tanáregyéniségek vettek körül. Akikre igazán fel tudtam nézni, és olyan emberi, szakmai tartást, a diákok irán­ti mélységes alázatot tanultam tőlük, amely végigkíséri a pá­lyámat. Amikor 1975-ben átke­rültem a bonyhádi gimnázium­ba, itt egymást érték az igazán nagy tanáregyéniségek. Példá­ul Schwarz Tibor igazgató urat említeném, akitől a felelősség- teljes döntéseket, a feszes mun­katempót és a munkamorált sa­játítottam el.- Részt vett a Bölcsek Taná­csának munkájában is, amely az oktatásügy hiányos­ságait, lehetséges megoldása­it kutatta. Müyennek látja a mai közoktatás helyzetét?- Lesújtónak. Az a józan pa­raszti ész, amely a következő generációnak át tudott adni ér­téket, mintha cserbenhagyta volna az utóbbi pár évben a ma­gyar iskolarendszert. Azt érzé­keltem, hogy a közoktatás-poli­tikának mintha célja lett volna a pedagógus szakma, hivatás kiürítése. Hiszen mindenről szólt az iskola, csak arról nem, hogy a pedagógusnak kulcssze­repe van. Én ezt látom a leg­gyengébb láncszemnek. Eljutot­tunk odáig, hogy aki pedagó­gusnak készül, döntését szána­lommal fogadják.- Nagy a lemorzsolódás, ön mégis kitartott a hivatása mellett.- Általában a pozitív hatások miatt választ az ember hivatást. Amikor aztán megismeri a ne­hézségeit is, óhatatlanul azt- érezheti, talán egy másik jobb lett volna. Az én pályámat is el­kísérte ez az érzés. Volt négy-öt olyan alkalom, amikor úgy gon­doltam, hogy pályát kell módo­sítanom. A lehetőségek vonzó­ak voltak. Különösen a Testne­velési Egyetem irányába, a sport, sportvezetés vonalába, de a borászatban is nagy kihívást éreztem. Azonban mindig volt valami, ami azt sugallta, hogy semmi okom nincs a váltásra, emiatt kitartottam a hivatásom mellett.- Köztudott, hogy a közélet­ben is aktív szerepet vállal.- Több helyen is. Nem tudom, hogy miből adódik, talán abból, hogy ott, ahol eddig tevékeny­kedtem, elégedettek voltak a munkámmal. Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Olimpiai Bizott­ság tagja lehetek. Szakmai meg­tiszteltetés, hogy a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületében alelnököskö- döm, a Testnevelési Egyetem Társadalmi Tanácsadó Testüle­tében számítanak a munkám­ra. A politikai pályám úgy adó­dott, hogy a rendszervál­tás után megszólítottak, képvi­selői feladatot láttam el a me­gyei önkormányzatban és Bony- hádon jelenleg is. Legutóbb a Magyar Evangélikus Egyház Országos Zsinata az Evangéli­kus Oktatási Bizottság elnöké­nek választott.- Az említett feladatok mel­lett jut ideje kikapcsolódásra?- Sajnos csak nyomokban. De azt a kevés időt legszíveseb­ben 5 unokám társaságában töl­töm. A hobbim a szőlészkedés- borászkodás mellett aszta­losmunkák készítése. Ezek bő­ségesen lekötik minden szabad­időmet. JEGYZET VENTER MARIANNA Eső után változás ötéves forma kislány jó négyméteres faágat húz ma­ga után, aztán megmeríti a városközpontban lévő szö- kőkútban. Ha túlozni akar­na az ember, azt mondaná, talán ő az egyetlen, aki ma­napság még képes szórakoz­tatónak találni a vizet. merthogy az utóbbi hetek­ben vitathatatlanul a víz volt az úr. Eddig még sosem tapasztalt mennyiségben ömlött az eső, megállás nél­kül, napokig, szélvihar és hideg kíséretében. Gyéren csordogáló patakocskák vál­toztak örvénylő folyóvá, kis folyócskák viselkedtek ten­gerként. Falvak, városok küzdöttek az utcákon höm­pölygő vízzel, és előfordult olyasmi is, ami még talán sohasem ebben az ország­ban: egy víztározó környé­kéről kitelepítették a lakos­ságot, katasztrófától tartva. az áldatlan állapotok és a milliárdos károk ismételten felhívták a figyelmet két na­gyon fontos dologra. Az egyik inkább filozofikus je­lentőségű, nevezetesen az, hogy az elemekkel szemben az ember még mindig in­kább törpe, mint óriás. A másik tanulság viszont na- gyonis kézzelfogható jelen- >i téssel bír. Mégpedig azzal, hogy tetszik, nem tetszik, igenis tudomásul kell ven­nünk, hogy globális szinten valami történik az éghajlat­tal, s nincs más lehetősé­günk, mint ehhez alkalmaz­kodni. Át kell értékelni az eddigi védekezési stratégiá­kat, talán még az árterek ki­terjedését is. Lehet, hogy másként kell építkeznünk, eddig ismeretlen óvintézke­désekre, biztonsági előírá­sokra lesz szükség éveken vagy évtizedeken belül. nem biztos, hogy mindez ör­vendetes változás lesz. Ami biztos, ehhez is alkalmazko­dunk majd, mint olyan sok más dologhoz. Hiszen az em­ber azért lett az, ami, mert képes a változásra. A Tolnai Népújság ajandeka: ma a Tolnai Népújság és a vasárnapi együttes előfizetői ajándékba kapják a Fanny magazin legújabb számát. 2.BÉSZ mfé$ GYÜMÖLCSÖZŐN a délben és este 7 '^4 Hintái, tíia, j-Áfe Hstvp/rtat WmFlE-TS*-r^atr* tersPeí —-•* Hogyan járjunk, üllőnk, álljunk, »mailünk? Rendelje meg Ön is! ; Tel.: 74/511-503 VASÁRNAPI Tolnai Népújság A vasárnapi lap Lehetőséget adnak fiatal szerzőknek is kézjegy antológia A könyv ünnepének jegyében mutatták be az új, ló. kötetet szekszárd Az ünnepi könyvhét alkalmából a Csányi-emlék- plakett átadása mellett bemutat­ták a Kézjegy 16. antológiáját is. A legújabb kötetben mintegy 50 Tolna megyei szerző versei és prózái olvashatók. Köztük Wessely Gábor, lapunk újságíró­jának szerzeményeit is megta­láljuk benne. A Kézjegy szer­kesztői 17 évvel ezelőtt kezdték meg működésüket, az első kiad­ványuk a Sintértelep címet vi­selte. A csoport első antológiája 15 éve látott napvilágot, s azóta minden évben megjelent egy újabb kötet. Szerkesztői alapítot­ták meg a Csányi-emlékplakett elismerést is, melyet olyan sze­mélyek kaphatnak,, akik átlagon felül teljesítenek az újságírás, il­letve az irodalom területén. Az elmúlt ló év során több mint 100 alkotó művei jelentek meg a kö­tetekben, köztük több középis­kolásé, sokuk azóta már saját könyvet is kiadott. A legújabb antológiában több fiatal szerze­ményeit is olvashatjuk, köztük Simon Bernadettét és Müller Klaudiáét is. Pályájuk egyengetésében so­kat segít nekik tanáruk, Kis Pál István, akinek alkotásai ugyan­csak megtalálhatóak a könyvben. A Kézjegy 16. antológiát Drescher Attila és Kosztolányi Péter szer­kesztették, a kötet illusztrációit Straubinger Ferenc művésztanár készítette. ■ M. Á. Simon Bernadett (balról), Kis Pál István és Müller Klaudia V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom