Tolnai Népújság, 2010. május (21. évfolyam, 101-124. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-05-30 / 21. szám

2010. MÁJUS 30., VASÁRNAP SZTORI 5 Nincs már magyar bohócparadicsom tréfagyártók Legtöbbet a gyermekektől tanulnak a nagy nevettetők - Születni kell a feladatra Fagyos hétvége a vendégnek és a vendéglátónak Serédi Jusztinján esztergomi ér­sek 1945-ben bekövetkezett halá­la után a Vatikánban XII. Pius pá­pa fogadta Nagy Töhötöm jezsui­ta szerzetest, aki egy írásos jellemzést vitt Rómába a szóba jöhető utódokról. Köztük volt egy eredetileg Pehm Józsefként született férfi leírása is, aki ekkor már Mindszenty József néven veszprémi püspök volt. A dokumentum sze­rint Mindszenty egyfelől következetes, szilárd és semmi nehézségtől vissza nem riadó férfi, kiváló szervező tehet­séggel. Ellene szóló érvként hoz­ták fel azonban, hogy túlságosan rideg, szigorú, nyersen mondja meg az igazságot, túlságosan nagy az akaratereje, királypárti, és a kommunisták is méltaüan- kodnak ellene. Kanyó András újságíró könyve, az Igazságté­tel - Mindszenty má­sik arca a köztársa­sággal és a kommu­nista hatalommal vég­letekig szemben álló érsek életét írja le. A könyvben arról is képet kaphatunk, hogy az egyházakba mennyi­re épültek be az ügynökök. AII. vatikáni zsinatra (1962-1965) utazó egyik 16 fős egyházi dele­gációból például 9 volt beépített ember. ■ Viszünk esernyőt, nem va­gyunk mi cukorból! Irány a fes­tői falucska, pontosabban attól néhány kilométerre a hotel az erdő közepén. Romantikus. péntek délután még láthattuk a napsütötte Bakonyt, szombat este már zuhogott. ÉJJEL HÁROMKOR kopogtattak: az éjjeli portás volt, hogy áll­junk el a kocsival onnan, aho­vá leparkoltunk, mert reggelre valószínűleg kiönt a patak. András magára kapta a cucca­it, uzsgyi, ki a hideg éjszakai esőbe. A portás mutatja az au­tót, amelyik mellé állnia kelle­ne, mire a párom közli: de hi­szen ez az ő kocsija. Hát a má­sik kié akkor? - kérdezi a por­tás. András visszakérdez, hogy ő azt honnan tudja, a hotel sze­mélyzete íratta fel a vendégek­kel a rendszámaikat. a reggeunél a nappalos portás bejelentette: kiöntött a patak, Bakonybél felé hamarosan le­hetetlen lesz kijutni. Magunk­ba tömtünk a kaját, majd olyan stílusban gyömöszöltük be a bőröndökbe a cuccainkat, ahogy a filmekben az elegem- van-elköltözöm helyzetek sze­replői szokták. (Mindig azt hit­tem, ez csupán fikció, mert így nem csukódik le a bőrönd fedele. Tévedtem.) MIRE BEPAKOLTUNK, jött a hír, hogy lezárták az utat. A portás hozzátette, amíg az eső el nem áll (márpedig négy napig esni fog), sok jóra ne számítsunk. A hajamat téptem idegessé­gemben: mi lesz az esü és másnap reggeli melómmal, ha nem jutok haza? KÉT ÓRA MÚLVA VÉGRE JÖTT egy fiatal pasas, hogy siessünk, a másik irányba per pillanat járható az út, de csak óvatosan. Hát tényleg szügyig gázoltunk a vízben a Suzukival. Tíz percen múlt, hogy nem ragad­tunk ott. s mindezt miért? A tulaj elme­sélte még a hotelben. Kedves eleink buzgón bányászták a bakonyi bauxitot, még a víz­záró rétegeket is átfúrták, így folyamatosan szivattyúzták a talajvizet, hogy az ne törjön be a bányába. A bányászat megszűnt, a szivattyúzás is, a talajvíz maradt. Ráadásul annak idején a fákat is hűbele- balázs módjára irtották. Ezek­ről a helyekről akadálytalanul zúdul le az égi áldás. a fizető vendég tehát me­nekülhet, az ottaniak pedig ' sírva számolgathatják káraikat. bakonybélben víkendeztünk két hete, amikor jött az ítélet­idő. Minket ugyan nem öntött ki a víz, mint ürgét a lyukból, de majdnem. még április elején foglaltuk le a szállást. Dehogy gondoltunk mi a fagyos szentekkel! Csak az lebegett a szemünk előtt, hogy addigra rég vége a sze­szélyes hónapnak, jön a finom májusi meleg. Igaz, a Bakony­ban mindig pár fokkal hűvö­sebb van, de sebaj, gondoltuk, megizzadunk majd a hegymá- szásban-kirándulásban. amikor itthon megtudtuk, hogy eső lesz, még mindig csak vonogattuk a vállunkat. A szakma csúcsa szergej kurepov „Szergej bohóc” a hetvenes évek elejé­től élt Magyarországon. Ismertségét a Szervusz, Szergej című sorozatnak kö­szönhette, amely 1979-1982 között futott a Bergendy ze­nekar közreműködésével. A tréfákat maga Romhányi József írta. Szergej 1985-ben Kanadába disszidált, ezért a műsort is betiltották, s csak 1989 után vetítették újból. Kurepov 67 éves korá­ban halt meg, 2006-ban. Eötvös Gábor Az 1940-es években kezdte pályáját. Nem volt teljesen kifestve az arca, nem volt bohóchaja és bohóccipője sem, mégis az egyik legismertebb és legna­gyobb magyar zenebohóc volt. Több mint hatvan évet töltött a pályán, két híres ki­szólása volt, a „maestro, music: cak-cak” és a „van mááásik”. oleg popov A leghíresebb orosz bohóc 1930-ban szüle­tett Moszkvában. 1981-ben elnyerte a bohóc-Oscart, a monte carló-i szakmai feszti­vál Arany Bohóc díját. Stí­lust teremtettek, ahogyan a későbbiekben arcfestési tech­nikája is mintaszerűvé vált. grock A svájciak hegedűs zenebohóca. Tökélyre fejlesz­tette csetl&botló figuráját, aki a hangszereivel bolon­dozva nevettette közönségét. hócparadicsom”. A Fővárosi Nagycirkusz az egyetlen porond, ahol igazi megbecsülésnek örvendhetnek a bohócok. A családi és utazó társula­tokban általában családi alapon oldják meg a kér­dést. így maradnak a lu­xushajók, Dubai és az európai szórakoztató­parkok. Idehaza pedig főként családi és céges rendezvények. „A legnagyobb szomo­rúságunk az, hogy meg­szűnt a varieté Budapesten. Ha lenne egy olyan mulató, ahol estéről estére felléphetnénk, a magyar bohócok között is le­hetnének igazi sztárok." RADOS virág Fábos Erika •Jelenleg öt bohóc tanul az artis­taképzőben, és a következő évfo­lyamra is vannak már hárman, ami óriási dolog, mert 1986-tól húsz éven keresztül egy diplo­más bohóc sem végzett Magyar- országon. Zoboky Zoltán nyolc éve tanít az artistaképzőben. Ta­nítványai között vannak zenebo­hócok, akrobaták, pantomime­sek, és akadnak, akik a zsonglőr- ködéshez is értenek. „1996-ban diplomáztam az Ál­lami Artistaképző Intézetben mint zsonglőr-zenebohóc - mondja Zoboky Zoltán. - Nálam kicsit más volt az életút, mint ál­talában, hiszen nem voltunk a hagyományos értelemben vett cirkuszi dinasztia. Igaz, édes­apám és édesanyám artista volt, de rajtuk kívül egyikőjük csa­ládjában sem volt más, és ők is elhagyták a pályát. Édesapám fáklyákkal zsonglőrködött, talán ezért vonzott engem is ez a szak­ma. Az viszont nem volt kérdés, hogy bohóc akarok lenni.” Zoboky Zoltán szerint sok min­dent meg lehet tanulni ebből a mesterségből, de van, ami elen­gedhetetlen, amire születni kell. Például derűs, optimista és pozi­tív világszemlélet nélkül biztosan nem lesz valakiből jó nevettető. „Szerencsés voltam, mert töb­bek között Nánási Ottótól és Laczkó Vladimirtól tanulhattam - mondja Zoboky Zoltán. - De meghatározó volt, hogy 1996- ban ösztöndíjat kaptam az ame­rikai Ringling cirkusz • bohóc­iskolájába, amely a legnagyobb utazó cirkusz Amerikában. Ren­geteget tanultam ott.” Zo-zo bohóc persze szerencsés is. Van három gyermeke, mellet­tük jól megtanult bánni a kicsik­kel, igaz, a műsoraiban nem so­kat segítenek. Inkább az apjukat látják, mint a bohócot, ezért másként is reagálnak a poénok­ra, mint a többi gyerek. „A közönség alakít legtöbbet a fellépéseken. Ha az első öt má­„A közönség alakít legtöbbet a fellépéseken. Ha az első öt másodpercben nincs nevetés, az bukás.' sodpercben nincs nevetés, az bu­kás. Persze az sem mindegy, hogy néz ki a bohóc. A kosztüm­mel is fazont szab magának a fel­lépő. Én színes frakkokban sze­repelek. Az első ruháimat Zoób Kati tervezte, azóta persze már híres tervező lett, és sajnos nincs erre ideje, úgyhogy most az Ope­raház szabói varrják a jelmezei­met. Sokat ki kell bírniuk: van, amikor húsz gyerek ráncigálja egy-két órán keresztül. A cipő a másik kritikus pont, eredetinek és kényelmesnek kell lennie, és a legegyszerűbb is vagy negy­venezer forintba kerül.” Magyarország, annak elle­nére, hogy most úgy tűnik a következő években lesz profi utánpótlás, nem „bo­Az udvari bolondtól a színpadi sztárokig A görög színház aranykorá­ban tűnt fel a tragikus színész, akinek ellenpárjaként születhe­tett a komikus személyiség. A bolondé hagyományos sze­rep volt a középkori, majd Er- zsébet-korabeli angliai szín­házban is. A 15. században Anglia színházaiban mint az ördög jobb keze jelent meg. Vicces, ostoba alak volt, aki előrelátó, bár néha cinikus, de segítőkész figura. A színházi bohócok azonban a commedia dell’arte világából jött keserű Pierrot figurák utó­dai. A cirkuszi bohóc eltér ettől, és Angliában a lovardákban született, ahol ágy gondolták, hogy a szünetekben szórakoz­tatni kellene a közön­séget. A 18. század vé­gére már önálló számokkal is felléptek egy-egy műsorban, és a mai értelemben vett klasszi­kus bohóc vált belőlük. A gyereknap a bohócok ünnepe is, ilyenkor min­den valamirevaló prog­ramban szerepel legalább egy nevettető. Zo-zo, azaz Zoboky Zoltán 14 éve bo­hóckodik. Mindszenty, a legitimista antikommunista

Next

/
Oldalképek
Tartalom