Tolnai Népújság, 2010. május (21. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-31 / 124. szám

4 KÖRKÉP TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2010. MÁJUS 31., HÉTFŐ Vitt mindent a víz az Mfos tengelici csomópontjánál Ma is a jogi pályát választaná életút Egyformán sikeres volt az államigazgatásban és a törvénykezésben is tolna megye Cseresznyenagysá- gú jég, majd özönvízszerű eső zúdult Dunaszentgyörgy kör­nyékére tegnap délután 3 óra fe­lé. Az Mó-os autópálya 127-es ki­lométerszelvényénél, azaz délre a tengelici csomóponttól a lezú­duló víz „vitt mindent”: a vízel­vezető-rendszert darabjaira szaggatta, a töltést kimosta. A le­állósáv körülbelül 10-12 méter hosszan beszakadt, alatt még több óra múltán is folyónyi víz hömpölygött. A földeken össze­gyűlt sáros áradat a Budapest fe­lé tartó pályára ömlött. Négy au­tó ütközött gyors egymásután­ban a szalagkorlátnak, mert a járművek irányíthatatlanná vál­tak. A baleseti helyszínelés és a pálya megtisztítása több órát vett igénybe, de utána sem en­gedték a közlekedést, mert újabb eső érkezett és félő volt, hogy az átázott, megrongált autópályán újabb omlás történik. Csabai Pé­ter, az M6 Tolna Üzemeltető Kft. üzemeltetési vezetője elmondta, megvizsgálják, hogy a haladó sá­vok alatt mennyire stabil a töl­tés, utána döntenek arról, hogy átadják-e a forgalomnak. Az özönvíz gondokat okozott a 6-os úton is. Dunaszengyörgytől néhány száz méterre délre, elön­tötte az utat a víz. A mentesítés nem volt zökkenőmentes, este nyolckor még dolgoztak. Her­man Gábor, a paksi kapitányság közlekedési alosztályának veze­tője elmondta, hogy a markoló­gépek, amelyek segítségével az úttestről le akarták vezetni a vi­zet, megsüllyedtek. Dunaszengyörgyről tizen­nyolc, Paksról három riasztás fu­tott be a tűzoltóságra. A Paksi Rendőrkapitányság ügyeletese 21 órakor úgy tájékoztatott, újabb gócpont alakult ki Pakson, a Vas­úti Múzeumnál, ahol a hatos út egyik sávját teljesen, a másikat félig elborította a sár és a víz, rendőri irányítással biztosították a közlekedést. Gyűrűsnél hason­ló gondot okozott az eső, mondta el az ügyeletes. ■ Vida T. X GYORSSZAVAZAS ■ Ön szerint kinek a hibája, hogy beszakadt az M6-0S? Szavazzon honlapunkon / ma 16 óráig: „ TEOLhu ^ A szavazás eredményét a keddi számunkban közöijük. A közelmúltban tartott megyei jogásznapon dr. Uhrin János vehette át a szervezet által tavaly ala­pított Perczel Béla-díjat, amellyel a kiemelkedő tel­jesítményt nyújtó kollégá­kat ismeri el a szakma. Venter Marianna- Az ön idejében is ilyen nép­szerű volt a jogi pálya, mint most?- Nem, akkoriban nem tódul­tak erre a pályára a fiatalok. A kor szellemének ismeretében talán lesznek, akik emlékeznek még rá, hogy szinte gyanakodva nézték azokat, akik ezt a hiva­tást választották. Szintén arra a korra volt jellemző Bauer apát­plébános úr reagálása, aki azt kérdezte, amikor megtudta, ho­vá járok: Hát van ma jog? Min­den esetre, bejutni azért köny- nyebb volt a jogi karra, mint ma­napság.- A megyei önkormányzatnál dolgozott tizennyolc évig. Ez is volt a szándéka?- Be kell vallanom, hogy nem készültem az államigazgatás­ban dolgozni. Legszívesebben a büntetőjogi tanszéken marad­tam volna, de nem volt tanárse­gédi státusz. Egy ismerős invi­tált a megyei tanácshoz, és utó­lag nézve, nem bánom, hogy ott kezdtem a szakmát. Nemcsak | szerteágazó ismeretanyagra, de t szerteágazó ismeretségre is J szert tehettem. Nagyon hasz- I nos évek voltak. Oktattam az államigazgatási főiskola levele­ző tagozatán, 1962-ben pedig létrehoztuk a tanácsi jogi iro­dát, amely azoknak a tanácsi vállalatoknak és intézmények­nek a jogi képviseletét látta le, amelyeknek nem volt saját jog­tanácsosa. A jogi iroda révén bírósági gyakorlatra is szert te­hettem.- Egy meglehetősen nagy ug­rás következett, az államigaz­gatásból a törvénykezésbe, pontosabban a munkaügyi bí­róság elnöki tisztébe.- Akkoriban sokkal keve­sebb munkaügyi per került a bíróság elé. A sok állami, taná­csi vállalatnál, intézménynél ugyan sűrűn merültek fel mun­Dr. Uhrin János vehette át a jogásznapon a Perczel Béla-díjat, amellyel szakmai teljesítményét ismerték el kaügyi jogviták, de minden cégnél volt munkaügyi döntő- bizottság, amely - fogalmaz­zunk úgy - jól képzett laiku­sokból állt. Azt kell mondanom, jól végezték a munkájukat, ugyanis az általuk hozott dön­tések háromnegyedét mind a dolgozó, mind a munkáltató el­fogadta. Akkoriban a dolgozók bátrabban álltak ki a jogaikért, mert tudták, hogy akár a javuk­ra, akár ellenükre születik a döntés, nem számíthatnak re­torzióra a munkahelyükön. Ma már más a helyzet. A legtöbb munkaügyi per, amit dolgozó kezdeményez, általában akkor történik, amikor már nincs a cégnél az alkalmazott.- Vannak emlékezetes esetei?- Több is akad. Az egyik leg­mulatságosabb egy úgynevezett leltárper végén történt. A raktá­rosok, üzletvezetők anyagi fele­lősséggel tartoztak - és tartoz­nak ma is - ha hiány lép fel. Egy állami vállalat egyik lerakatánál folyton leltárhiány volt. Kihelye­zett tárgyalást tartottunk, és lát­tuk, hogy a cég nem teremti meg a feltételeket arra, hogy biz­tonságban legyen az áru. A ke­rítésen például csak az nem má­szott át, aki nem akart. így aztán a bíróság nem adott helyt a cég kérésének, miszerint a raktá­rosoknak fizetniük kell. Amikor kihirdettem az ítéletet, a feszült csöndbe belehasított a lerakat vezetőjének boldog kiáltása: van Isten! A megkönnyebbült kiál­tást persze hatalmas nevetés kö­vette.- Tíz év elteltével újabb váltás következett, szinte egy időben a rendszerváltással.- A megyei bíróság elnökhe­lyettese lettem, hozzám tartoz­tak a cégekkel, vállalkozások­kal kapcsolatos ügyek. A világ tényleg nagyot változott ezen a területen is. Csak egy példa: amikor kezdtem, három bejegy­zett cég volt Tolna megyében, s néhány évvel később neveztük ki az első cégbírót. Ma pedig egy egész jogászcsoportot alkot a cégbíróság. Névjegy: DR. UHRIN JÁNOS 1936. július 13-án született Szekszárdion. A család 1940-ben Bonyhád- ra költözött, így általános és középiskolai tanulmányait a völgységi városban végezte. 1955-ben érettségizett a Petőfi Sándor Gimnáziumban. Ezt követően a Pécsi Tudomány- egyetem állam-és jogtudomá­nyi karán szerzett - cum laude - diplomát 1959-ben. Az egyetemi tanulmányok be­fejeztével a megyei tanács tit­kárságán kezdett el dolgozni, főelőadóként, a jogi csoport­ban. Tizennyolc évig dolgo­zott itt, előbb jogi csoportveze­tő, majd titkárságvezető lett. 1978 január elsejétől a mun­kaügyi bíróság elnöke. Tíz évet töltött el ebben a tiszt­ségben. 1988. január elsejétől a me­gyei bíróság elnökhelyettese. Ezt a tisztséget 27 évig töltöt­te be. Hetvenéves korában vonult nyugdíjba, 2006-ban. Házas, felesége Föglein Éva. Egy lányuk és két unokájuk van. Hobbija az utazás, a kertész­kedés és az olvasás, és persze az örök szerelem: a színház. ELISMERÉSEI: Államigazgatás kiváló dolgo­zója Kiváló igazságügyi dolgozó Megyei bírósági főtanácsosi cím Perczel Béla-díj- A kedvenc időtöltései között említi az utazást. Vannak ked­venc úticéljai?- Nem könnyű választani, minden úticél kedves volt a szá­momra. Ami talán az örök ked­venc, a horvát tengerpart. Az or­szágok közül nagyon szeretem Ausztriát valamint Olaszorszá­got. Magyarországon pedig leg­kedveltebb úticéljaink a gyógy­fürdők.- Ha újra kezdené?- Elégedett embernek érzem magam, mind a pályafutásomat, mind a magánéletemet tekintve. Ha még egyszer kezdeném, azt hiszem, akkor sem választanék másik hivatást. A magyar hősökre emlékeztek megyeszerte A Bartina elhozta Tolnába a nyarat imagyműsor Telt ház tapsolt a színpadra lépő valamennyi korcsoportnak TOLNA MEGYE A Magyar Hősök Emléknapját minden évben május utolsó vasárnapján tart­ják Magyarországon. Eredete az 1917. évi VIII. törvényre ve­zethető vissza. Ebben mondták ki először, hogy nemzetünk hő­si halottainak ke­gyelet teljes tisztele­tét megfelelő módon kifejezésre kell jut­tatni. A szocializ­musban nem ünne­pelték ezt a napot. A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére a 2001. évi LXIII. törvény alapján minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Emlékünnepévé nyilvá­nította. Tolna megyében több hely­színen is, így például Nagymá- nyokon és Tamásiban is meg­emlékeztek hazánk hősi halottairól. A Bonyhád melletti kisvárosban az ün­nepi istentisztelet után az emlékezők megkoszorúzták az világhábo­rús emlékműveket. Tamásiban a Kossuth téri I. Világháborús és a könyvtár előtti II. Világhá­borús emlékmű mellett a teme­tői kápolnánál is elhelyezték az emlékezés virágait. ■ R. T. ■ Hivatalos em­léknap 2001- ben lett a hő­sök napja. Dr. Szabó Zsolt emlékének is adó­zott múlt szombaton Nyárköszön­tő Nagyműsorával a szekszárdi Bartina Néptánc Közhasznú Egyesület. A nemrég elhunyt fér­fi másfél évtizeden át kimagasló táncos egyénisége volt az együt­tesnek, 1991-ben pedig a jogtu­dományban való jártasságával se­gítette létrehozni az egyesületet, melynek 15 éven át elnöke volt. . A főhajtás, illetve Horváth Ist­ván polgármester üdvözlő szavai után egymást követően léptek a Babits Mihály Művelődési Ház színpadára a korcsoportok és mu­tatták be koreográfiákat - Min­den évben megtartjuk ezt a ren­dezvényt, ami tanulmányi vizs­gának is megfelel - mondta el la­Első műsorszámként a Nagyegyüttes adott elő mezőméhesi táncokat púnknak Matókné Kapási Júlia művészeti vezető. Az osztályzat a közönség rend­szeresen felcsattanó, hosszas tap­sa alapján nem is lehetett más, mint jeles. A táncosok telt ház előtt léptek fel, valamennyi jegy elkelt már napokkal az előadást megelőzően. A művészeti vezető 4 kiváló, egyéb elfoglaltságai miatt távozó táncosnak - Mohai Attilának, Hutai Attilának, Csige András­nak és Helfenbein Dávidnak - is köszönetét mondott és kívánt ne­kik sok sikert a jövőben. Számuk­ra ez a Nyárköszöntő, a befejezés­ként előadott közös színpadi kép jelentette - tagként - az utolsó táncot a Bartinában. ■ Sz. Á. 1 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom