Tolnai Népújság, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-02-28 / 9. szám

2010. FEBRUÁR 28.. VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Talpra állnak a nagy tűz után vizsgálat A szakértő szerint kétség kívül elektromos zárlat okozta a tüzet Tizennyolc év munkája egy éjszaka leforgása alatt a tűz martalékává lett, Paks egyik kedvelt étterme porig égett a hét elején. Erős azonban a tulajdonosok elszántsá­ga: talpra állnak, és újjá­építik az éttermet. Vida Tünde Az új, ideiglenes helyen készülnek most a finom pizzák. Balra Kern Zoltán, mellette a bátyja, Kern Ferenc, jobbra Bóka Zoltán pincér Paks Nyílik az ajtó, újabb ven­dégek érkeznek. A bent lévők ismerősként köszöntik őket. A pincérek rutinosan végzik a dolgukat. ínycsiklandó illatok töltik be a helyiséget, két poha­rat összekoccintanak, nevetés hangzik fel. Mint tizennyolc éve minden nap. Pedig az említett tizennyolc év munkája egy éj­szaka leforgása alatt a tűz mar­talékává lett. Paks egyik ked­velt étterme hétfő reggelre po­rig égett. A vendégek most egy ideiglenes helyen találják meg a megszokott arcokat és ízeket. a A leégett épület helyén a tulaj- | donosok reményei szerint újra s felépül a pizzéria. Az Építők útja sarkán min- | dennaposak a nézelődők, § fényképezkedők. Van, aki visz- szafogottan, az utca túlsó olda­lán megállva sajnálkozik. Má­sok közelebbről is szemügyre veszik az utóbbi évek legna­gyobb paksi tűzesete pusztítá­sának nyomait, latolgatják az okokat. Másokat még a romok köré feszített szalag sem akadá­lyoz meg abban, hogy bemenje­nek, és ott fotóztassák magukat. Kern Zoltán üzletvezetőt ez a végsőkig elkeseríti és nem rejti véka alá a véleményét.- Aki ezt nem élte át, nem tudja, mit je­lent, ha tizennyolc év munkája odaveszik - mondja. Ennél már csak a mendemondák fájnak neki jobban, meg az „úgy kellett nekik...” kezdetű vélemények. Azt meg, hogy nekik bármi kö­zük volna a tűzhöz, kikéri ma­gának. - Soha nem tartoztam beszállítónak, alkalmazottnak, nem kértek tőlem védelmi pénzt, én sem szorítottam sen­kit sarokba, csak tettük a dol­gunkat - fogalmaz keserűen. Ahogy bátyjával közösen fel­idézik, a családi vállalkozás ti­zennyolc évre nyúlik vissza. Az étterem 1992-ben nyílt meg a lakótelepen, Zoli és édesany­ja még az év őszén átvette, majd nem sokkal később csat­lakozott hozzájuk az idősebb fiú, Feri. 1998-tól már az épü­let is a tulajdonukban van. Pontosabban egy része, mert még két üzlet működött ben­ne. A pizzéria - nemcsak rendkívül jó fekvése miatt - kedvelt hely lett Pakson. Népszerű­ségén mit sem változtatott, hogy közben éttermek szület­tek és szűntek meg. Az elmúlt vasárnapon, este 10-kor zárt az egyik alkalma­zott. A hír, hogy baj van, nem sokkal két óra előtt érkezett. Zoliék külföldön voltak, Feri és az édesanyjuk viszont perce­ken belül a helyszínre értek, így saját szemükkel kellett végignézniük, ahogy porig ég minden. A cipőbolt akkor kez­dett égni, mesélik, hozzátéve, hogy ez cáfolja azt a híreszte­lést, hogy azt gyújtotta volna fel valaki. - Tőlünk teríedt a tűz - szögezi az idősebb fivér. A lángokban odaveszett min­den, az összes berendezés, gép, meg a többmilliós árukészlet. A nulláról kellett újrakezdeni, és ebben nem is késlekedhettek, hiszen az étterem nyolc család megélhetését biztosítja. Nem akarták, hogy ők utcára kerül­jenek, és azt sem, hogy a vendé­gek elpártoljanak. Nagyon gyor­san sikerült egy új, átmeneti te­lephelyet találni, hiszen Pakson A tűzoltóság szakemberei fo­lyamatosan vizsgálódtak az elmúlt napokban. Az előzmé­nyek feltárásába bekapcsoló­dott dr. Kováts László Dezső. A nagy tűzesetek vizsgálatá­ban sokat tapasztalt, elismert szaktekintély pénteken azzal távozott, hogy kétséget kizáró­an elektromos zárlat okozta a köztudomású, hogy a Kossuth utcában korábban működő ét­terem üresen állt. A tulajdonos­sal kézbe csaptak, péntek óta már fogadják is a vendégeket. Ez azonban már nem volt olyan egyszerű. Saját épületből, frek­ventált helyről költöztek egy bérleménybe, és semmi sem volt, amit magukkal vigyenek, hitelben kell beszerezni az alap­anyagokat, pótolni a szükséges papírokat. Kiszolgáltatott hely­zetbe kerültek. Zoltán abban bí­zik, hogy a hivatalok - köztük tüzet, s ezt a hivatásos szer­veknek bizonyítékokkal alátá­masztva dokumentálja is. A kár Zoli becslése szerint hat­van-nyolcvan millióra rúg. Az épület megmaradt része való­színűleg menthetetlen, sőt élet- veszélyes, ezért kellett körülke­ríteni. Az őrzésének gondja is a tulajdonosok vállát terheli. a biztosító - a szokásosnál gyor­sabb ügyintézéssel a segítsé­gükre lesz.- Nem kérünk könyörado- mányt, mert nem szeretnénk, ha ez visszatetszést keltene - fogalmaz az üzletvezető arra re­agálva, hogya rosszindulatú vé­lemények és híresztelések mel­lett szerencsére akadnak bőven olyanok is, akik segítséget aján­lottak, sőt olyanok is, akik gyűj­teni kezdtek nekik. A konku­rens vállalkozók közül sem mindenki „koccintott” a ver­senytárs padlóra kerülése mi­att, viszont volt olyan, aki segí­tett. Egyfolytában csörög a tele­fon, együttérző, segíteni akaró barátok és ismeretlenek hívják. Ez is erősíti az elszántságukat: talpra állnak, és újjáépítik az éttermet. Miközben múltról, jelenről és jövőről esik szó, sorra érkeznek a vendégek, mintha jelenlétük­kel szeretnék üzenni, a kötődés nem(csak) az épületnek szólt, és ők nem hagyják cserben a Ciao-t. ■ Péntek óta már fogadják a vendégeket. A tűzvizsgálók dolgoznak, a kár 60-80 millió JEGYZET SZERI ÁRPÁD Árulkodó értékelés túlzás lenne azt állítani, hogy a parlamenttől kényte­len-kelletlen elköszönő kép­viselők mindegyikében túl­tengett az önkritika. Sőt, né- hányuk megjegyzése - ez a húsz év úgy, ahogy van, jó volt, jó volt veletek, további szép éveket kívánok, nagyon jó volt ez a húsz év - arra en­ged következtetni, hogy ezt az említett „nagyon jó, na­gyon szép” két évtizedet az urak a padsorokban átszu­nyókálták. Ami egyébként akár erénynek is tekinthető: amíg ugyanis valaki jókat horpaszt, legalább addig nem képes jóvátehetetlen kárt okozni. mert akár tetszik, akár nem, kár ért rengeteg állam­polgárt, jóllehet a búcsút in­tő honatyák közül néhányan ezt is kétségbe vonják. „Ma lényegesen jobban élnek az emberek Magyarországon, mint a rendszerváltás ide­jén”, illetve „ebben az or­szágban ma jobban élnek az emberek, mint húsz évvel ezelőtt” csengett egybe kí­sértetiesen két, meghatáro­zónak tartott politikus véle­ménye is. Mindössze egyva­laki vett egy mély lélegzetet és közelített a valós helyzet­hez, imigyen: „Legjobban az bánt, hogy úgy érzem, min­den jó szándékunk ellenére nem lett jobb általunk a vi­lág, nem csökkent a sze­génység, és nem lett keve­sebb a nyomorúság”. első olvasásra akár beleegye- zően is bólinthatnánk, de má­sodjára rá kell jönnünk: még ez a viszonylag belátó (önér­tékelés is jellegzetes politikusi fogalmazás. Hiszen erről a szinten maradó szegénységről és nyomorúságról egyre több elszegényedett, illetve nyo­morba jutott honfitársunk mesélhetne. ami pedig a jó szándékot ille­ti, arról már Váci Mihály óta tudjuk, hogy kevés. Igaz, ma ez a költő nagyjából annyira ismert, mint egy, a lényeget bevallani hajlandó politikus. Gyerekek táncoltak a színpadon Pénteken rendezték a dombóvári művelődési házban a VI. Népi Gyerekjáték- és Gyerektáncfesztivált. A helybelieken kívül többek között Tamásiból, Iregszemcséről is érkeztek szereplők. A helyi Kapos Néptánc Együttes gyerekcsoportja (a képen) először szerepelt színpadon a nyilvánosság, szülők, rokonok előtt. Széles körben terjesztik a művészetet kiállítás Színvonalas alkotásokat mutatnak be a közönségnek a művészek szekszárd Hangulatok címmel nyílt meg tegnap délután az ART'999 művészeti egyesület ki­állítása a Babits művelődési ház üvegtermében. A szemet gyö­nyörködtető, színvonalas mun­kák alkotói: Ambrus Gyula, Ba­logh Jenő, Balogh László, Balta­vári István, Bágyi Zsuzsanna, Czvitkovics Márta, Csíki János, Deliné Horváth Marianna, Faluközy József, Gábori Sándor, Gyenis István, Hammer Andrásné, Hucker Ferenc, Ju­hász Lászlóné, Kiss József, Lambert Anna, Máté Carmen, Májer Zsófia, Májer Tóbiás, Né­meth István, Pék Borbála, Pribenszky Mária, Raffay Györgyné, Rell Jakabné, Rotkay Zsuzsanna, Sütő Károly és Szűcs Józsefné. Az ART’999 Tolna Me­gyei Képző- és Iparművészeti Egyesület 1990-ben alakult a me­gyében élő művészek közremű­ködésével. Az idén huszadik szü­letésnapját ünneplő egyesület tagjai a képzőművészet szinte minden ágát képviselik. A fő cél­kitűzés nem más, mint a művé­szet mind szélesebb körben törté­nő terjesztése. Eddigi fennállásuk alatt mintegy kétszáz egyéni és kollektív kiállítás fémjelzi műkö­désüket, mind a megyében, mind a megyén kívül, mind az ország határain túl. Az ART'999 tárlata március 10-ig látható, naponta 10-18 óráig. ■ V. M. Balogh Jenő alapító tag, szekszárdi festőművész nyitotta meg a tárlatot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom