Tolnai Népújság, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-04 / 2. szám

2 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2010. JANUÁR 4., HÉTFŐ SZÉKSZARD vélemény A szekszárdi emberek igényesek, vendégszeretők, lokálpatrióták. 2006-ban egy kivérzett, jövőkép nélküli várost vettünk át, ma kiegyensúlyozott a költségvetés. A kistérség és a város vezetése csapatmunka n MEGKEZDŐDÖTT A BERUHÁZÁSOK EVE Erős önkormányzati cé­gek, csapatmunka, együttműködés kicsiben és nagyban, szigorú költ­ségvetési gazdálkodás. Ezek a megyeszékhely fejlődésének a titkai, de­rült ki Horváth István polgármester évértékelé­séből. Ihárosi Ibolya szekszárd elmúlt évét próbál­tuk meg értékelni Horváth Ist­vánnal, a megyeszékhely polgár- mesterével.- Mi volt a legfontosabb ese­mény tavaly?- Nehéz egy témát kiemelni, mert sok minden történt. Gaz­dasági szempontból félelmekkel indult az év. Összehívtuk a vá­rosban működő jelentős számú munkavállalót alkalmazó cégek vezetőit, hogy tájékozódjunk, a válság milyen hatással lehet a város gazdaságára, a foglalkozta­tottságra. Látszott, hogy elsősor­ban az autóipari ágazat komoly nehézségek elé néz. Nagyon büszke vagyok arra, hogy szinte minden cégvezető azért küzdött, hogy megtartsa a képzett mun­kaerőt. Ennek meg is lett az eredménye, mert a nehézségek ellenére, úgy tűnik, túl tudják él­ni a válságot. Sőt, olyan is van amelyet a bezárás fenyegetett, majd mégis munkaerőt vettek fel. Akad olyan vállalkozásunk is, amely 2010 tavaszán 2,5 mil­liárd forintos fejlesztésbe kezd, 50-60 új munkahelyet is jelent majd. Csalódás volt viszont a Van de Velde, amelynek a meg­mentésében a cég magyarorszá­gi vezetése nem volt partner, en­nek következtében 330 embert elbocsátottak. A pozitívumok kö­zé tartozik, hogy az ipari park­ban üzemeket avattunk fel, át­adtuk az inkubátorházat.- A gazdasági környezetről evezzünk az önkormányzati vizekre.- Bebizonyosodott, helyes volt az önkormányzati cégek vissza­vásárlása és átszervezése. En­nek is köszönhető, hogy jövőre nem nőnek a közüzemi díjak. Fejlődött a sport-infrastruktúra. Készen vannak a műfüves pá­lyák, az atlétikapályák a tavasz- szal készülnek el. Elkezdődött a fürdőhöz szükséges kút fúrása.- Több tervezett beruházás vi­szont még el sem kezdődődött.- Ez egyáltalán nem rajtunk múlt! Mi megnyertük a pályáza­tokat, készen állunk a beruhá­zásokra, rendelkezünk az ön­erőkkel, de ahhoz hogy elkez­dődhessen a munka, a kormány­zati és az állami közreműködő szervezetekkel alá kell írni a végleges támogatási szerződése­ket, amik ezen szervezetek las­súsága miatt késnek. Az Agora pályázatot 2008 tavaszán, a városrehabilitációs pályázatot 2008 őszén nyújtottuk be, mind­kettő esetében rendelkezünk a jóváhagyó döntésekkel. A város­rehabilitációs pályázatunkról 2009 augusztusában külön kor­mánydöntés született. Bízom ab­ban, hogy 2010 első negyedévé­ben megszületnek az aláírások és elkezdődnek a beruházások. Szintén pályázati pénzből meg­kezdődik 8 kilométer új csatorna építése, 540 háztartás csatlakoz­hat rá. Az is bizonyos, hogy lesz új vízbázisunk, a pályázat elő­készítésére már nyertünk 180 millió forintot. Sikeres volt és jö­vőre még intenzívebben folytató­dik a Szépítsük együtt Szekszár- dot akció.- Nemcsak kenyérrel él az ember.- Sikeresek voltak városi nagyrendezvényeink, olyannyi­ra, hogy a Szüreti Napokat a szakmai szervezetek az ország három legjobb fesztiválja közé sorolták. A siker nemcsak a szer­vezők munkáját dicséri, hanem azt is bizonyítja, hogy az itt élő emberek igényesek, vendégsze­retők, lokálpatrióták.- Ciklusról ciklusra tart a küzdelem a költségvetéssel. Most a számok azt mutatják, egyensúlyban vannak a bevé­telek a kiadással.- A magyarázat abban van, hogy nem költjük a város pén­zét, hanem gazdálkodunk vele. Az előző városvezetés, ha elfo­gyott a pénz, akkor eladott vala­mit, elköltötte a pénzt, majd is­mét eladott. Odafigyelünk min­den forintra, minden szerződés­re, ami nem ésszerű, arra nem költünk. Arra pályázunk, ami fontos a város életében. Világo­san szétválasztottuk a kötelező és nem kötelező feladatokat. Névjegy Nem költjük a város pénzét, ha­nem gazdálkodunk HORVÁTH ISTVÁN, Szekszárd polgármestere 1970-ben szüle­tett Szekszárdion. Felesége, Nestorovic Anica angoltanár­nő, három gyermekük van. Agrármérnök, vállalkozó. 1998 óta önkormányzati kép­viselő. 2006-ban megválasz­tották a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) Kereskedel­mi Szekciójának országos társelnökévé, majd a VOSZ Tolna Megyei társelnökévé. A 2006. évi országgyűlési vá­lasztásokon Tolna megyei te­rületi listán szerzett ország­gyűlési mandátumot, 2006. május 30-tól a parlament ön- kormányzati és területfejlesz­tési bizottságának a tagja. Horváth István, Szekszárd polgármestere, országgyűlési képviselő fizetett. Az elsők között hoztuk be a kötvény-konstrukciót, sze­rintem Magyarországon a mienk a legkedvezőbb, s ezzel ki lehe­tett váltani a drága hiteleket.- Jó, de hamarosan el is kell kezdeni a hárommilliárd fo­rint törlesztését.- Meg tudjuk majd oldani, hi­szen jelentős betéteink vannak, amelyek több kamatot hoznak, mint amennyit fizetünk. 2006- ban egy kivérzett, jövőkép nélkü­li várost vettünk át, ma kiegyen­súlyozott a költségvetés. A meg­tett intézkedések hatásai mostan­ra kezdenek összegződni.- Amikor polgármester lett, nehezen viselte a testületi és hivatali munka természetéből adódó viszonylag lassú döntési és végrehajtási folyamatot...- Ezt most is nehezen viselem, de bizonyos estekben be kellett látnom, hogy a közigazgatásban a legjobb szándék mellett sem tudnak az emberek gyorsabban dolgozni. A jogszabályi környe­zet olyan, hogy például egy ható­sági engedély kiadásához meg kell kérdezni másik tizenkettőt. Három év tapasztalataiból sokat tanultam, de bizonnyal még van mit. Nem változott azonban az elképzelésem, hogy a város ve­zetése nem egyszemélyes. Itt egy közösség és nagyszerű csa­pat munkájáról van szó.- Mi az oka annak, hogy meg­osztó döntéseknek is a része­se? Gondolok itt a tanácsköz­társasági emlékmű elszállítá­sára, vagy az országzászló visszaállítására.- Ezeket egyáltalán nem te­kintem megosztó döntéseknek, hiszen a tanácsköztársasági em­lékmű szoborparkba szállításá­ról a közgyűlés egyhangú dön­tést hozott. Az emlékmű rende­zetlen környezetben, balesetve­szélyes állapotban volt. Nem ápolták azok sem, akik egyetér­tettek történelmi szimbolikájá­val. Most méltó helyre került, s a város tulajdonában maradt. Az emléktáblákat megkapja az a kö­zösség, amely vállalta, hogy ezekből emlékhelyet alakít ki az alsóvárosi temetőben. A kettő együtt is kompromisszumos döntés volt, hiszen önálló emlék­művet kap a 48-as forradalom és a trianoni tragédia. Mindig irigy­kedve nézem, hogy bárhova me­gyünk a világban, mindenütt magasan lobog a főtéren a nem­zeti zászló és az embereknek nincs bűntudata, amikor nem­zettudatról beszélnek. így van például Angliában, Németor­szágban, Franciaországban, Finnországban, Romániában Horvátországban. A trianoni em­lékmű számomra a nemzet egyesítését testesíti meg.- Az nem mindegy, hogy tri­anoni emlékmű, vagy inkább országzászló.- Sokat vagyok a történelmi határokon belül, de a jelenlegin kívül is. Mindenütt azt látom, hallom, hogy ezek a jelképek az ott élő magyaroknak mennyire fontosak. Azt gondolom, nekem is megvan a magam értékvilága. Mindig az embert nézem és azt, amit tett. Jobboldali politikus­ként köztudott, hogy sok balol­dali értékrenddel rendelkező barátom van. Kapok olyan táma­dást a baloldalról, hogy a szélső­jobbhoz húzok, egyes jobbolda­li szavazók szerint pedig inkább túlságosan balra.- Egyéni országgyűlési képvi­selőként indul, polgármester, a kistérség elnöke. Hogyan ké­pes mindezen feladatokat egy személyben ellátni?- A város és a kistérség veze­tése nem egyszemélyes munka, a képviselők, a bizottságok, az alpolgármesterek, aljegyző, az igazgatóság-vezetők, a kistérség munkaszervezetének vezetője, az apparátusok tagjai rengete­get dolgoznak. Az önkormány­zati cégek, az intézmények ve­zetői tisztességesen teszik a dol­gukat. Az a fontos, hogy a meg­felelő ember legyen a megfelelő beosztásban. Ugyanakkor a munkában sok a párhuzam, hi­szen a kistérség településeivel az oktatásban, a szociális és az egészségügyi szférában már most is együttműködésben élünk. Ez is egyfajta csapatmun­ka és nem plusz feladatot jelent, hanem hatékonnyá teszi a mű­ködést. Sokkal nehezebb lenne a koordináció, ha más a polgár- mester, a kistérségi elnök és a képviselő. A szekszárdi kistérség polgár- mesterei is igazi csapatként dol­goznak, a közös munkához jó partnerekre leltünk egymásban. Nemcsak a térség képviselője, hanem a megyei jogú város pol­gármestere is felelősséggel tarto­zik a kistérségben élőkért is, hi­szen a szekszárdi munkahelye­ken dolgozók, az iskolákba járók jelentős része a környező telepü­lésekről jár be. Szerintem a polgármester fel­adata, hogy képes legyen straté­giai döntéseket hozni, tudjon csapatban gondolkodni, megfe­lelő partnereket válasszon ki, va­lamint katalizálja a döntéseket, a folyamatokat, a politikában, a kistérségben valamint a város­ban egyaránt. ▲ t i Nem arról van szó, hogy az utób­bira nem költünk, hanem súlyo­zunk. Az önkormányzati cégek ma már nem viszik, hanem hoz­zák a pénzt. Korábban a magán- befektetők évi 50-100 millió fo­rintot vittek ki a városból, ez most a szekszárdiaké marad. Be­bizonyosodott, hogy az önkor­mányzat is lehet jó tulajdonos. Míg korábban a részben önkor­mányzat cégek 16, most pedig a 100 százalékban önkormányza­ti cégek 33 településen szolgál­tatnak. Jól működnek az önkor­mányzati cégeink vajdasági be­fektetései. A Vízmű Kft. felújítá­si alapjából folyamatosan újítjuk fel a régi vezetékeket, mint pél­dául a Bezerédj, Bartina utcák­ban, így a meghibásodásból adó­dó károk jelentősen csökkentek. Nagyon fontos része a sikernek, hogy jó a kapcsolatunk a város­ban működő cégekkel, vállalko­zásokkal. Ami leglátványosab­ban a nagyrendezvények támo­gatásában mutatkozik meg. Ezekre az egyébként nem köte­lező feladatokra korábban a költ­ségvetésből kellett költeni, most önfenntartók, nem igényelnek közpénzt. Az eredmények szer­ves része, hogy a gazdálkodási szemléletet elfogadták az intéz­mények vezetői is.- Többször elhangzott, hogy százharmincmillió forint a bérmegtakarítás, ez nem adódhat a tavalyi leépítések­ből, hiszen a felmondási idő­ket fizetni kellett.- A leépítések nemcsak fájda­lommal járnak, de az első évben nem is hoznak megtakarítást. A megtakarítás a kiszervezésekből és a szigorú létszám-gazdálko­dásból adódik. Úgy látom, hogy Szekszárd egy kicsit mindig megelőzi a korát, mert mi figyel­jük a makrogazdasági folyamato­kat is, s ennek megfelelően ala­kítjuk ki döntéseinket Régebben az önkormányzatnak drága hite­lei voltak, késedelmi kamatokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom