Tolnai Népújság, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-01-03 / 1. szám
2010. JANUAR 3., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Egyszemélyes segítőszolgálat lélektől lélekig Családon belül az emberek úgy élnek, mint az idegenek Egy nyugdíjas paksi asz- szony. így emlegetjük Molnár Imréné, Ancikát. Hogy ki is, mi is ő, nehéz megmondani. Egyszemélyes intézmény, amolyan segítőszolgálat. Ő az, aki ad, ha nagy a szükség, aki gondol az elesettekre ünnep idején, de ajtaja azok előtt is nyitva áll, akiknek lelki problémájuk van. Vida Tünde Nyugdíjba vonulása után talált igazi otthonra Pakson Molnár Imréné. Fácánkerten született, élt Tolnán és Dunaszentgyör- gyön is, de nem sokkal azután, hogy 2001-ben Paksra költözött, rájött, hogy az itteni emberek lelke áll legközelebb hozzá. - Az utca is fantasztikus, mintha oda születtem volna, úgy elfogadnak - fogalmaz. Nem teljesen ismeretlenként érkezett, hiszen 1981-től már darukezelőként az atomerőműben dolgozott. Nem ez az eredeti szakmája, elektroműszerésznek tanult. Nem mintha fiús alkat lett volna, sőt soha nem is gyakorolta, csupán azért választotta, mert már akkor látta, hogy a férfiakat jobban becsülik. Úgy gondolta, ha ilyen hiva- tásálesz, jobban kivívja az elismerést. Végül mégsem ezzel, hanem a másokért való cselekvéssel sikerült magára vonni a figyelmet. Mint mondja, már Tolnán is próbálkozott különféle akciókkal, de a városvezetés nem igazán támogatta. Az efféle hajlamait eleinte szocialista brigádvezetőként élte ki, kollégái fölött egyetlen nőként, mindig anyáskodott. Ha olyan alkalom volt, mindig ő főzött a társaságnak. Ancika - bár özvegy és gyerekei is kirepültek már - nem érzi magát magányosnak. És annak ellenére, hogy mindig szűkösen élt, és ma sem dúskál a jóban, nem tartja magát szegénynek sem. Sőt! Ő az, aki ad, ha nagy a szükség. Többnyire nem a sajátjából, de, ha úgy hozza a sors, abból is. - Híre ment, hogy segítek. Megkeresnek a szomszéd falvakból. Bejönnek az orMolnár Imréné, Ancika mindig szűkösen élt, de nem érzi magát szegénynek, sőt akár a sajátjából is ad voshoz, aztán dönteniük kell, vagy a gyerek gyógyszerét váltják ki, vagy a jegyet veszik meg hazafelé... Sokszor adok, mert látom, hogy őszinték - mondja. Aztán másik esetet idéz fel, amikor a főutcáról nyíló udvarban, ahol amolyan találkahelyet alakított ki, megjelent egy másik szegény ember a nagy hidegben, mezítlábas cipőben... Neki Névjegy molnár imréné Schwarcz Anna 1948. december 4-én született Fácánkertben. Özvegy, két gyermek édesanyja. Levente 36 éves, Szentjaka- bon él, Annamária 33 éves Pesterzsébeten lakik. Három fiú unokája van: Andris, Bo- tond és Csaba. Elektroműszerésznek tanult, majd darukezelő végzettséget szerzett. is jutott ruha, miegymás. Ancikát ugyanis nemcsak a szükséget szenvedők találják meg, hanem azok is, akik segíteni tudnak. Átveszi az adományokat: hagyatékból származó bútorokat, feleslegessé vált háztartási gépeket, ruhákat, játékokat, könyveket. A nyugdíjas asszony missziója azzal kezdődött, hogy első Többféle masszázstanfolya- mot elvégzett, parapszi- chológusnak tanult. szekszárdon és Pécsett házgyárban dolgozott, 1981-től az ERBE vállalatnál volt darukezelő. Az atomerőműből ment nyugdíjba. Pakson él, a test és lélek karbantartásával foglalkozik, adományokat gyűjt és oszt. paksi karácsonyán kiállt a Szent István térre maga készítette süteményekből, szaloncukrokból készült csomagokkal, és elajándékozta azokat, nem kis meglepetést okozva. A következő évben már bográcscsal állt ugyanott és megtartotta az első „szeretetvendégsé- get”. A hozzávalókat úgy kala- polta össze. Ajándékot is gyűjtött, hogy ne legyen üres senkinél a karácsonyfa alja. Most már évente háromszor adományoz: húsvétkor, iskolakezdéskor, karácsonykor. Minap Böjté atya árváinak is küldött egy autóra való holmit Erdélybe.- Egy jó szó nem mindig elég - szögezi le. És abban is biztos, hogy a szeretetből adás a legnagyobb energiákat mozgatja meg az emberben. Aki kap, az pedig azt érezheti, hogy becsülik any- nyira, hogy megajándékozzák valamivel. - Minden embernek oda kellene figyelni a körülöttünk élőkre - vélekedik. Arról pedig meg van győződve, hogy van túlvilág, s aki ebbenaz életben nem tud megbocsátani másoknak és saját magának, nagy teherrel kezdi következő életét. Ancikát az utóbbi években már nem csak azok keresik fel, akik szűkölködnek anyagi javakban. A lelki sérültek is hozzáfordulnak. Ő pedig igyekszik segíteni. Nem annak a tudásnak a birtokában, amire akkor tett szert, amikor parapszichológiát tanult, hanem annak a tudatában, hogy rájött: a hit abban, hogy tiszta szívből szeretne segíteni, megmozgatja az erőket. Meghallgatja az embeMagamnak soha sem kérnék, megkapom ha itt az ideje. reket, legjobb tudása szerint tanácsot ad nekik. Legtöbbjüknek azt javasolja, menjen le a Dunára - ami a lélek folyója - eresszen útnak egy mécsest, és ezzel engedje el sérelmeit, tudjon megbocsátani önmagának is. - Ezáltal fantasztikus energiák szabadulnak fel, ami az immunrendszer védelmére szolgál, segít, hogy meglássam: a világ szép - fogalmaz. - A legnagyobb baj, hogy eltávolodtunk egymástól, elfelejtettük, hogy közösségben élünk. Családon belül az emberek úgy élnek egymással, mint az idegenek - összegzi. Hozzáteszi, nem baj, ha tévedünk, ha abból tanulunk, és úgy tudunk továbblépni, hogy megbocsátjuk önmagunknak. Hiszi, hogy a gondolatnak teremtő ereje van. Hétfőnként vele azonosan gondolkodó barátaival összejönnek, hogy égi segítséget kérjenek másoknak. Magamnak soha nem kérnék, mondja. Megkapom úgy is, ha eljön az ideje. JEGYZET STEINBACH ZSOLT Csodaváró fogyókúra szerintem még közepesen spicces paraszti ésszel gondolkodva is nyilvánvalónak tűink, hogy az eredményes fogyókúra egyetlen dolgon múlik: kevesebb energiát kell bevinni, mint amennyit felhasználunk. Ezt pedig lényegében úgy lehet megcsinálni, hogy vagy kevesebbet eszünk, vagy többet mozgunk, mint eddig. EseÜeg kombináljuk a kettőt. Ennyi. Ez persze egy akkora nyilvánvalóság, amit elvileg szégyen lenne egyáltalán leírni is. Csakhogy: a pofáüan, lenyú- lós, sarlatán, hihetetlen eredményeket mindenféle erőfeszítés nélkül ígérő, újabb és újabb drága fogyókúra módszerek változaüanul elképesztően népszerűek, középspicces parasztok, józan munkások, vagy sünrészeg értelmiségiek körében egyaránt. Persze ennek oka is nyilvánvaló: a nép természetesen sokkal jobban szeret álmodozni, csodát várni, szépen hangzó baromságokat elhinni, mint lemondani, szenvedni, izzadni. de nem csupán a fölös kilókat leadni vágyók körében népszerű szabadidős kultúr- program a csodavárás. Mert például szerintem azt is tudja minden paraszt, munkás és értelmiségi, hogy hosz- szabb távon legfeljebb annyi pénzt lehet csak elkölteni, mint amennyi bevételünk volt. Érdekes módon ezt az egyszerű törvényszerűséget a saját háztartásában szinte mindenki nyilvánvalónak tartja. De hogy ugyanez az állami kiadásokra és bevételekre is vonatkozik, arról már rengetegen hajlamosak elfeledkezni. Nyilván sokkal strapamentesebb szépen hangzó csoda-hazugságokban hinni. a csodákkal azonban van egy baj van: viszonylag eléggé ritkán szoktak bekövetkezni. Ezért is van az, hogy pusztán a hiszékenységének köszönhetően nem is fogyott még le senki. HIRDETÉS Megvásárolható a Tolnai Népújság szerkesztőségében, Szekszárdon, a Liszt Ferenc tér 3. sz. alatt, vagy megrendelhető telefonon: 74/511-538-as számon, e-mailben: zita.szegedi@axelspringer.lui címen és a Tolnai Népújság valamennyi kézbesítő munkatársánál. A Tolnai Népújság előfizetőinek 2500 Ft-os akciós áron, nem előfizetőknek: 4990 Ft ALMANACH 2009 ...mi történt Tolna megye településein egy év alatt? A t
