Tolnai Népújság, 2009. november (20. évfolyam, 256-208. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-11-22 / 45. szám

2009. NOVEMBER 22., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Nem mágia, hanem egyszerű fizika tanítás Meg kell ismerni a környezetünket akkor is, ha ez nem olyan könnyű Dr. Berkes József az éle­tét a fizika tudományá­nak szenteli. Azon fára­dozik, hogy megmutassa ennek a sokak számára „nemszeretem” tantárgy­nak a szépségét és szük­ségességét. Venter Marianna- Nemrégiben egy szekszárdi szakközépiskolában tartott kí­sérleti bemutatót. Az iskola szaktanára, aki meghívta erre az előadásra, elmondta, hogy soha ilyen érdeklődés nem öve­zett még fizikaórát. A terem zsúfolásig megtelt, felerészben olyan diákokkal, akik nem is ta­nulják már ezt a tárgyat, és bár az óra tovább tartott a tervezett­nél, senki sem reklamált, hogy lekési a buszt, vagy fontos ese­mény miatt azonnal indulnia kell. Ez a helyzet általában nem jellemző az úgynevezett reál tárgyak óráin. Pedig, a jelek sze­rint, lehet ezt a tárgyat úgy ta­nítani, hogy „megfogja” a diá­kokat.- Egyre kevesebben vannak, akik még látták-hallották a le­gendás Öveges professzort. Ne­kem abban a szerencsében volt részem, hogy részt vehettem egy előadásán Budapesten, és igazi, életre szóló élmény volt. a Ahogyan beszélt, ahogyan előa- § dott, ahogyan egészen egyszerű = kísérletekkel megértette a min- § két körülvevő világot. |- Egy nagyon fontos kifeje- £ zés hangzott el. A minket kör rülvevő világ. A fizika erről szól?- A fizika, a matematika, a kémia, egymással összefüggő, egymást segítő tantárgyak, és azt magyarázzák meg nekünk, amit magunk körül látunk. Mi zajlik, miért és hogyan. Ebben az egyre bonyolultabbá váló vi­lágban fontos lenne tisztában lenni ezekkel a dolgokkal.- Hol megy félre a dolog? Miért veszítik el a diákok az érdeklődésüket?- Az érdeklődés meglenne, ott keletkezik a hiba, amikor tantárgyként kezdik tanulni a világot. A XX. század a fizika évszázada volt. Rengeteg dolog történt: lett atomrakéta és hid­rogénbomba, tranzisztor, hold­Névjegy: DR. BERKES JÓZSEF 1942-ben született Kaposvárott Általános iskolai tanulmányait Nagyba­jomban, középiskoláit a kapos­vári Táncsics Mihály gimnázi­umban végezte. 1965-ben diplo­mázott a Pécsi Tanárképző Fő­iskola matematika-ftzika-mű- szaki ismeretek és gyakorlatok szakán, 1976-ban az ELTE-n középiskolai fizikatanári okle­velet, majd 1983-ban ugyanott doktori fokozatot szerzett zalaszentgróton az általános iskolában kezdett tanítani, ezt követően pedig a szigetszent- miklósi szakmunkásképző in­tézet tanára volt 1972-ben a Pécsi Tudományegyetem (akko­ri nevén Janus Pannonius Tu­dományegyetem) fizika tanszé­kére került, ahol alapvetően fi­zikatanítás módszertanával foglalkozott számos fizika tehetségkutató verseny szervezésében és lebo­nyolításában vett részt, mind általános, mind középiskolai szinten, öt évig volt tagja az OKTV szakközépiskolai fizika versenybizottságának. Tagja a TIT-nek és az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, tizennégy éve érettségi elnök Pécsett és Somogy megyében. Vendégel& adó volt a Kaposvári Egyete­men, és rendszeresen tartott előadásokat Baranya, So­mogy, Tolna és Zala megyében továbbképzéseken. Szaktaná­rok, igazgatók és szaktanács- adók meghívására rendszere­sen tart kísérleti bemutatókat általános és középiskolások­nak, mindenütt az országban, sőt a határokon túl is. Részt vett az Ericsson-díj és a Rátz Tanár Úr Életműdíj bíráló bi­zottságának munkájában. Társszerzőként jegyzetek, fel­adatgyűjtemények szerzője. kitüntetései: Felsőoktatásért kitüntetés (2001), Eötvös Érem (2004) Dr. Berkes József a szekszárdi Bezerédj középiskolában tartott rendhagyó fizikaórát Sok elkötelezett tanár fáradozik a tantárgy érdekében. utazás, génsebészet, az infor­matika pedig oly mértékben ter­jedt el és fejlődik, ami korábban elképzelhetetlen volt. Akkora az ismeretanyag, amelyet egész egyszerűen nem lehet átfogóan tanítani. Csak a legfontosabbat, a minket körülvevő mindenna­pi dolgokat érdemes megértet­ni. Ahogy kompetenciaként em­legetik az értő olvasást, ugyan­olyan kompetenciának kellene lennie, hogy a gyerek „olvassa” a körülötte lévő világot, a termé­szetet. Hogy megértse, a dolgok nem mágikus formában jönnek létre, hogy miért nem lehet pál­cával vizet fakasztani, hogyan lehet egyszerű mechanikai problémákat megoldani, fel­mérni. Mert ha ismerjük az okokat, akkor befolyásolhatjuk a következményeket. Hogy hol megy félre a dolog? Ebben vét­kes lehet a tanított anyag tartal­ma, az alkalmazott módszerek és a követelmények is.- Mit lehet tenni, pontosab­ban mit kellene tenni, hogy ez a fontos ismeretanyag megfelelő teret kapjon ebben a mai világban, amely szinte minden vívmányát ennek a tudománynak köszönheti?- Motiválni kell a diákot, a ta­nárt, sőt a szülőket is. Egy „nem fontos” tantárgy tanulását a szülő sem tartja fontosnak és a diák sem. Sőt, olykor a tanárok sem. A mai társadalomban saj­nos nem divat az értékszerzés. Mert értéket csak kemény és ki­tartó munkával lehet teremte­ni. Szerencsére ma is vannak elkötelezett tanárok, akik szív- vel-lélekkel támogatják a tehet­ségeket, és vannak elkötelezett diákok is, akik kiváló verseny- eredményeket érnek el. Ők táp­lálják a reményt, hogy egyszer visszanyerheti a rangját egy olyan tantárgy, amely eligazít a minket körülvevő világban. JEGYZET VENTER MARIANNA Angyalka már a pulton van MÉG egy Jó hónap van hátra, de már számos jelét láthatjuk a karácsonyi ünnepek köze­ledtének. Szaloncukor és tél­apó, mikulás-zacskók, üresek és előre töltöttek és mindenfé­le dekoráció. Ez utóbbi való­színűleg még a tavalyi kész­letből maradt, mert meglehé- tősen gyér a választék, és né­mely textilangyalka és világí- tós télapó eléggé megviselt­nek látszik. ám A lényeg a lényeg: közele­dik a karácsony. A szegény magyar szülő ráadásul két­szeresen áldoz decemberben az ajándékozás oltárán, mert­hogy nekünk Szent Miklós napján is ki kell tennünk ma­gunkért. szívesen tesszük, de még milyen szívesen, csak egy a baj: egyre kevesebb, amiből tehetjük. Az ünnepi eszem- iszomra és az ajándékra való, nem is sovány összeget vala­hogyan elő is kell teremteni. TAGADHATATLAN Ugyanis, hogy bizony nálunk is elég­gé elüzletiesedett a szeretet ünnepe, minden azt sugall­ja, hogy nem elég jó szülő, és nem elég szerető társ az, aki nem teríti be ajándékdo­bozokkal a karácsonyfa alját. Hogy mindezt megtehesse, még ünnepi kölcsönt' is ve­het fel, amit aztán nyöghet, egészen a következő kará­csonyig. Tartok tőle, hogy a szaloncukros zacskókat né­zegetve nem egy felnőttnek görcsbe rándul a gyomra, már egy hónappal az ünnep előtt. Aminek persze nem a vásárlási kényszerről kelle­ne szólnia, meg arról, hogy ki hány köbméter vagy kiló ajándékot kapott. persze nem hinném, hogy a prédikáció sokat változtatna a már beidegződött szokáso­kon. így aztán biztos lehet benne az ember, hogy akciós áron elkel majd a csengőjét vesztett mikulássapka és a maszatos szárnyú angyalka is. Amilyen ez az év, legfel­jebb az idén beérjük a kiska­rácsonnyal is. Jó falatok jó társaságban civilek Disznótoros vacsorára hívták a támogatóikat Emléktábla az alapítónak barátok Szekszárd és Bezons között a kaland folytatódik szekszárd A Szekszárd-Újvá- rosi Római Katolikus Társaskör a tagok kívánsága alapján tavaly tartott első ízben disznóvágást és disznótoros vacsorát, amely- lyel hagyományt szerettek volna teremteni. A közös lakmározásra a tár­saskör tagjai mellett a támogató­kat hívják meg a finom falatok mellé kellemes együttiétre, be­szélgetésre. A Szent István Házban tartott disznótoron a hagyományos fo­gások kerültek az asztalra: íny­csiklandozó húsleves, töltött ká­poszta, sült hurka, kolbász. A fo­gások mellé a társaskör sző- lészkedő tagjai a saját ízletes bo­rukat kínálták. ■ V. M. Az ízletes disznótoros vacsora mellé jóízű baráti beszélgetés dukál szekszárd A Szekszárd és Bezons közötti testvérvárosi kapcsolat megteremtője, Csá­szár József egykori városi ta­nácselnök tiszteletére avattak emléktáblát szombat délután a megyeszékhelyen, a Bezons- parkban. Mint azt dr. Fisi Istvánná, az ünnepséget szerve­ző Szekszárd-Bezons Baráti Tár­saság elnöke beszédében el­mondta, 1967. szeptember 30-án írták alá a testvérvárosi szerző­dést, és 42 esztendővel ezelőtt ez igazi kuriózumnak számított. Szekszárd volt az első város az országban, amelynek „nyugati” partnervárosa lett, és ez a kap­csolat immár több mint négy év­tizede töretlenül virágzik, és bíz­Dr. Fisi Istvánná és Marcel Prigent nak abban, hogy továbbra is vi­rágozni fog. Marcel Prigent, a bezonsi test­vérvárosi bizottság elnöke a volt és a jelenlegi polgármester leve­lét olvasta fel az avatóünnepsé­gen. Mindkét üzenet azt hangsú­lyozta, hogy ebben a széthúzó világban nagy kincs egy olyan kapcsolat, amely az együttmű­ködésről és az összetartozásról szól. Hisznek abban, hogy ez a több mint negyven éve indult ka­land tovább folytatódik. Az emléktábla felavatását kö­vetően ifj. Császár József, az egy­kori városvezető fia a család ne­vében köszönetét fejezte ki azért tiszteletért, amellyel a két város édesapja emlékét őrzi. ■ M. V. A * A I A

Next

/
Oldalképek
Tartalom