Tolnai Népújság, 2009. november (20. évfolyam, 256-208. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-11-08 / 43. szám

2009. NOVEMBER 8., VASÁRNAP 13 MŰVÉSZBEJÁRÓ Tártat az év természetfotóiból naturart Haarberg Orsolya képei győztek Az év természetfotósa pályázaton Haarberg Orsolya szerez­te meg a legtöbb helye­zést a naturArt - Az év természetfotósa pályázat kategóriáiban, ráadástll ő készítette el az év termé­szetfotóját is. A Norvégiá­ban éló' fotóst kérdeztük. Mézes Gergely- Mi volt a legextrémebb hely­zet, amellyel találkozott?- Általában nagyon felkészül­ten megyünk egy-egy fotóstúrá­ra, ezért csak ritkán ér bennün­ket meglepetés. 2008-ban Olasz­országban, a Gran Paradiso Nemzeti Park egyik menedékhá­zában volt a szállásunk, 2700 méter magasságban. Október vé­gén érkeztünk, és a park őrei azt mondták nekünk, hogy decem­ber közepéig ne is számítsunk havazásra. így aztán egy szál ba­kancsban mentünk fel a mene­dékházba. Aztán mégis esett, a hatodik reggelre másfél méteres­re nőtt a hótakaró, így már nem volt mire várni, többórás küsz­ködés után lejutottunk a hegyről. Később hótalpakkal felszerelve mentünk vissza, és nekiálltunk fényképezni a kőszáli kecskéket. Egymástól mintegy száz méterre dolgoztunk, amikor az első lavi­na lezúdult, éppen közöttünk. Et­től kezdve egymást érték a lavi­nák, ezért gyorsan elhagytuk a meredek hegyoldalakat. Fontos, hogy tiszteljük a természet erőit.- Hogyan választják ki a témá­kat, amelyeket fotózni fognak?- Szeretünk az északi területe­ken dolgozni, főként télen. A hó és a havazás minden táj- és állat­fotót megbolondít. Kedvenceim a partvidéki területek, mert ­bármennyire is furcsán hangzik a Magyarországon díjazott képe­imet ismerve - a legkedvesebb témáim a víz, a jég és a kövek.- Ön szerint mitől lesz egy-egy természetfotó egyedi és megis­mételhetetlen műalkotás?- Az egyedi műalkotáshoz gondolat, kreativitás és egyéni látásmód szükséges. A megismé- telhetetlenhez azonban szükség van egy kivételes szituációra is.- Jövőre változik a pontozás, az itthon készült képeket plusz egy ponttal jutalmazza a zsűri. Szüksége van a hazai fo­tósoknak ilyen támogatásra?- Tájépítész végzettsége van, hogy lett természetfotós?- Egyetemistaként kezdtem el fényképezni, és 2001-ben, az egyetem negyedik évében felvet­tek a Magyar Természetfotósok Szövetségébe. A természetfotó­zás megmaradt hobbiszinten, mert nem láttam megélhetési le­hetőséget benne Magyarorszá­gon. Az egyetem után megpá­lyáztam egy doktori ösztöndíjat a Nyugat-Magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási Intézetében, ahol a hódok táplálkozási visel­kedésével foglalkoztam, folytat­va a WWF hód-visszatelepítési programjában 1995 óta végzett munkámat. A doktori kutatásom terepi munkarészét Norvégiában szerettem volna végezni, amihez nyertem egy nyolc hónapos ösz­töndíjat a norvég államtól. Ebben az időszakban találkoztam a fér­jemmel, aki szabadúszó termé­szetfotós Norvégiában, és miután összeházasodtunk, úgy döntöt­tünk, hogy megpróbálunk együtt dolgozni a szakmában. Norvégi­ában jó ára van a természetfotó­nak, és viszonylag nagy kereslet van rá, ezért nem lehetetlenség megélni belőle. Emellett magyar- országi képeladások is segítik a munkánkat.- Az Ébredés című képe mellé írt szöveg arról árulkodik, hogy zord körülmények­kel kell megbirkózniuk egy-egy fotózáson.- Szeretem a kihíváso­kat, mert számomra a küzdelem értékesebbé te­szi az elkészült képet. A zord időjárási viszo nyok, a hó, a szél és a csikorgó mínuszok­ban megjelenő zúz­mara nagyon sokat adhat a képhez, tehát mond­hatjuk úgyis, hogy a természetfotózás­ban a zord munka- körülmények tű­rése a „művészet ára”. Névjegy 1977-ben született, eredeti neve Baján Bozsér Orsolya. 20 ÉVESEN KEZDETT el fényképezni. 2004- ben, egy nyolc hónapos norvégiai kutatóút során megismerte párját, Erlend Haarber- get, akivel azóta együtt élnek közös szenve­délyüknek, a természetfotózásnak. képeit számos természetfotós megmérette­tésen díjazták. 2007-ben ő készítette az év természetfotóját, és előkelő díjat kapott a Shell Wildlife Photographer of the Year pályázaton is. 2008-ban 1. lett tájképével a GDT European Wildlife Photographer of the Year fotópályázaton. Í Több mint négyezer fotó érkezett a naturArt - Az év természetfotósa pályázatra. A legjobb 115-ből nyílt kiállítás a Természettudományi Múzeumban.- Nem feltétlenül. A hazai fo­tósok magyarországi képei bár­mikor versenybe szállhatnak a világ más tájain készült felvéte­lekkel. Elég, ha a nagy nemzetkö­zi pályázatokra gondolunk, ahol szinte minden évben több díjat is elhoznak a magyarok. Szerintem inkább a pályázatnak van szük­sége erre a támogatásra, hogy visszanyerje egyedi, inkább ha­zai képeket bemutató karakterét.- Ön a Wüd Wonders of Europe projekt egyik fotósa. Mi a feladata?- Ez egy nagy nemzetközi pro­jekt, amelynek célja Európa ter­mészeti értékeinek bemutatása. 2008 tavaszától 2009 nyaráig 60 európai természetfotós több mint 100 fotós missziót teljesí­tett Európa 45 országában. A megbízások során készült képek egy része megtekinthető a pro­jekt weboldalán. Az igazi attrak­ció 2010-ben kezdődik. Ekkor in­dul európai kőrútjára a képek ja­vából összeállított kültéri kiállí­tás, előadások sora veszi kezde­tét, és több nyelven megjelenik a Wild Wonders of Europe nagy formátumú albuma. A projekt­ben a férjemmel együtt mindket­ten részt vettünk. Az én megbí­zásaim között szerepelt Izland és a stockholmi szigetvilág fény­képezése. HÍRSÁV Magyar Filmfesztivál Los Angelesben TIZENNÉGY MAGYAR alkotást mutatnak be Amerikában a november 5-én kezdődött Los Angeles-i Magyar Film- fesztiválon, amely 8 játék­filmet, 4 dokumentumfil­met és 2 rövidfilmet tűz műsorra. A fesztiválon töb­bek között látható lesz a Made in Hungária, a Vala­mi Amerika 2., a Príma primavéra, a Puskás Hungary és A repülés története is. Elhunyt Lossonczy Tamás festőművész életének 106. évében ked­den elhunyt Lossonczy Ta­más Kossuth-díjas festőmű­vész. A haláláig aktív mű­vész utolsó kiállítása a Magyar Nemzeti Galériá­ban volt augusztus-szep­temberben. Berlinben élő írónő kapta a Goncourt-díjat A SZENEGÁLI apától szárma­zó, Berlinben élő francia Marie Ndiaye Trois femmes puissantes (Három erős nő) című regénye kapta a leg­rangosabb francia irodalmi díjat, a Goncourt-t. Az író­nőnek magyarul is olvasha­tó néhány műve, például A boszorkány című regénye. Színpadon Bécsben a Harmonia caelestis ESTERHÁZY Péter Harmonia caelestis című regénye alapján készült zenés dara­bot mutatott be pénteken a bécsi Burgtheater színház. A Németországban élő Már­ton Dávid rendező szerint a színpadi mű olyan, zenéből és szövegből formált „kol­lázs”, amely felhasználja az eredeti szöveg töredékessé­gét. Az előadás összesen 16 alkalommal látható. Esterházy Péter írta a regényt Nonstop Beethoven a Zeneakadémián méltó búcsú Kocsis Zoltán kilenc szimfóniát vezényel egymás után Az egyedüllét a témája a szentendrei kiállításnak Beethoven mind a kilenc szimfó­niája felcsendül ma a Zeneakadé­mián Kocsis Zoltán vezényleté­vel. A művészek így búcsúznak a rekonstrukció előtt álló épület­től, amelyet két évre bezárnak. A vállalkozás művészileg is je­lentős, emellett komoly fizikai igénybevétel a zenészeknek és persze Kocsis Zoltánnak is. „Ez komoly igénybevétel min­denkinek - mondja Kocsis Zol­tán. - Talán legkevésbé a karmes­ternek, mert hát nem ő játszik. De ismertem olyan zenészt, aki egyvégtében eljátszotta a 32 szó- J nátát, ami jóval több, csaknem 11 § óra, míg a szimfóniákat le lehet Kocsis Zoltán vezényletével az összes Beethoven-szimfónia felcsendül zavarni hat óra alatt, ha az ember egyvégtében hallgatja vagy ösz- szeteszi az időket. Természetesen pihenőidő kell közöttük, nem le­het hirtelen átváltani a IV. szim­fóniáról az V. szimfóniára. Fel kell készülni lelkileg, közérzetileg és a tempó szempontjából is a kö­vetkező tételre.” És hogy lesz-e különlegessége a nonstop előadásnak? „Én eddig is a beethoveni metronómjelzése­ket követtem, ebből a szempont­ból semmi újdonság nem lesz. De bármelyik szimfónia változ­hat az előadás bármelyik pilla­natában. Nem árt felkészülni a meglepetésekre!” ■ Egyedül. Ez a címe annak a fotó- kiállításnak, amely november 4-e óta látható Szentendrén, a Modern Art Galériában. Az al­kotó, Hegedűs Ákos/morpho szinte az egész világot bejárta, Brazíliától Kenyáig, hogy megtalálja azo­kat az embereket, akiknek arca, jelen­léte és szótlansága többet mond minden szónál. El­ső látásra a tárlat szomorúnak tűnhet, ám az alkotó szerint ez nem így van. A képein látható alakok és portrék társtalansága csupán azokat az érzéseket erő­síti fel, amelyek a látogatókban amúgy is jelen vannak. Képei te­hát önmagunkkal, saját kétsége­inkkel szembesítenek. „Az egye­düllét nem egyenlő a magánnyal - állítja. - Az egyedüllét csak egy szituáció, a magány állapot. Mindkettő lehet szo­morú, de a múló idő az egyetlen, ami ma­gányossá tesz. Egész életünkben azon merengünk, mi-dolgunk van a világon, s amikor rájövünk, hogy képtelenek vagyunk válaszolni, elkezdjük siratni a múltat, és maradunk magunkra, nagyon.” Az Egyedül című tárlat decem­ber 20-ig látható. ■ Dián T. ■ Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. i i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom