Tolnai Népújság, 2009. november (20. évfolyam, 256-208. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-11-08 / 43. szám

2009. NOVEMBER 8., VASARNAP 7 INTERJÚ Bochkor Gabor szerint gyanús és büdös, hogy az a két nagy párt, amely eddig a villamos színében sem tudott megegyezni, most az ő elhallgattatásuk ügyében ugyanazt az álláspontot képviseli. ^ Vv - \ y bumeráng Tömegeket háborított fel a Sláger Rádió megszűnésének híre. Az adást készítő csapatot nem lepte meg a felfokozott hangulat: régóta tudják, hogy a Bumeráng kultikus erejű műsor. „SZÁZEZREKNEK VAGYUNK CSALÁDTAG Bochkor Gábor szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e olyan frekvencia, ahol a Bumeráng megszó­lalhat, hanem hogy mind­ez miként történhet meg. Dián Tamás- Amióta kiderült, hogy elné­mul a Sláger, aláírásgyűjtés in­dult, sokan népszavazást szor­galmaznak. Mit szól ehhez?- Nem vagyok egy érzelgős tí­pus, de nagyon megható a felénk áradó szeretet. Az elmúlt napok­ban több tízezer SMS-t és e-mail üzenetet kaptunk, a telefonvona­laink is állandóan égnek. Mi itt, a rádióban úgy döntöttünk, hogy szabad folyást engedünk a hall­gatói érzelmeknek, hisz ez ter­mészetes része annak a kapcso­latnak, amit az elmúlt 12 évben az emberekkel kialakítottunk. Ami eddig történt, az a közönség önszerveződése nyomán indult. Mi soha nem fogjuk sugallni, hogy ki mit csináljon, legfeljebb informáljuk a többieket az aktu­ális, békés akciókról. És itt nem véletlenül hangsúlyoztam a bé­kés szót: nagyon fontos, hogy se­hol semmilyen erőszak ne történ­jen, bármilyen elkeseredettek is most egyesek.- Meglepték a reakciók?- Szerintem inkább azok hök­kentek meg, akik a megszünteté­sünkről döntöttek. Mi már rég­óta tudjuk, hogy a Bumeráng kul­tikus erejű műsorrá vált. És itt nem csak a hallgatottsági adatok­ra gondolok. A mi csapatunk sok­kal többet jelent a hallgatók szá­mára egy reggeli rádióműsornál. Ha lemegyek a boltba, és egy me- lós hátba vág, és azt mondja, hogy szemétség, ami velünk tör­tént, az nem azért van, mert ő mindenkivel így viselkedik. Ez az ember, és még rajta kívül sok százezer hallgató, havernak vagy családtagnak tart minket.- Az internetes vélemények között a jobboldalon mintha több lenne a kárörvendő.- Én ezt nem így érzem. Ne­kem pont az tűnt fel, hogy az em­berek pártállástól függetlenül csalódottak. És ez valahol érthe­tő is, hisz az a két párt, amely ko­rábban még a villamos színében sem tudott megegyezni, most a mi elhallgattatásunk ügyében ér­dekes módon ugyanazt az állás­pontot képviseli. Ez mindenki­nek nagyon gyanús és büdös.- Tlidják már, hogy mi lesz az utolsó adásban?- Nem, de ezt nem is lehet el­tervezni. Egy biztos: ahogy múl­nak a napok, az valamennyiünk számára egyre durvább érzés. A rádióban nemrég megbeszéltük, hogy november 18-án este min­denki bejön, és az éjfélig hátralé­vő utolsó órákat együtt töltjük. Szívem szerint én csak egyszer temetnék, s az aznap reggel tíz órakor lesz, de amikor szóltak, természetesen azt mondtam: ne­kem is itt a helyem.- No és a másnap? Az milyen lesz?- Egyelőre csak azt tudom, hogy nem fogok korán kelni. A Bumeráng csapatát egyben sze­retném tartani, hiszen a magyar rádiózás piacán mi képviseljük a legnagyobb értéket. Kétségem sincs afelől, hogy ha a Slágeren többé nem szólhatunk, ennek a műsornak akkor is helye lesz a magyar rádiózás palettáján.- Valóban tárgyalnak a Sláger Rádió frekvenciáját elnyerő Neo FM rádióval arról, hogy ott folytatnák tovább?- Egyszer találkoztunk velük, ők szeretnék a Bumerángot. Mi elmondtuk, hogy csak csapatban tudunk gondolkodni. Első a Slá­ger, s csak azután tudunk érdem­ben tárgyalni. Ennyi történt.- Szólhat a Bumeráng máshol is ugyanúgy, mint eddig?- Szerintem igen. Amikor a Da- nubiusról áttekertünk a Sláger­be, sokan fogták a fejüket, hogy mihez kezdünk majd egy örök­zöld zenéket sugárzó rádióban. Az eredményt ismerjük: a hall­gatók jöttek velünk, mi pedig ki­válóan beilleszkedtünk az itteni közösségbe. No persze ebben an­nak is nagy szerepe volt, hogy tel­jesen szabad kezet kaptunk a műsorkészítésben. A kérdés te­hát nem az, hogy lesz-e olyan frekvencia, ahol a Bumeráng megszólalhat, hanem hogy mind­ez miként és milyen körülmé­nyek között történhet meg.- Önnek voltak sikeres és ke­vésbé maradandó műsorai a televízióban. Miért fordított há­tat annak a műfajnak?- Mert az egy kiszolgáltatott szerep. A csatorna megveszi a li- cencet, felépíti a stúdiót, majd ke­res egy olyan arcot, akivel mind­ez eladható. Az ember valójában egy kész szerkezetbe csöppen be­le, nagyon kevés múlik rajta, de ha valami nem működik, mégis ő az első, akit kirúgnak. Jó példa erre a Buzera esete. Amikor a TV2 megvásárolta a műsor licen- cét, a németek külön szóltak, hogy ez egy lassan beérő produk­ció, kell egy kis idő, amíg a nézők Mi elmondtuk, hogy csak csapatban tudunk gondolkodni. Első a Sláger Rádió, s csak azután tudunk érdemben tárgyalni. Ennyi történt. Névjegy SZÜLETETT: Budapest, 1964. március 25. EGYETEM: Humboldt (Berlin), angol-germanisztika szak foglalkozása: televíziós, rá­diós műsorvezető, szerkesztő műsorai: Polip, Klip-mix, Aré­na, Sztárock (MTV), Cappucci­no (Danubius Rádió), Bume­ráng (Sláger rádió) partnere: Várkonyi Andrea lányuk: Nóra megszeretik, de utána roppant si­keres lesz. Ehhez képest a TV2 már az első néhány adás után el­kezdte tologatni a kezdési idő­pontokat, majd amikor azt látták, hogy mindez nem tesz jót a né­zettségnek, az egész műsort meg­szüntették. Akkor elhatároztam, hogy soha többet nem fogadok el olyan felkérést, amiben rám kényszerítenek valamit.- Boros Lajos egyszer azt nyi­latkozta, hogy ön tudatosan építi a sztárimázsát.- Lajossal nem mindenben ér­tünk egyet, ez is egy ilyen téma. Nem azért kezdtem rádiózni vagy tévézni, hogy híres legyek, ez inkább a tevékenységem vele­járója volt. Viszont ha úgy szól a kérdés, hogy a műsoraimat tuda­tosan fejlesztem-e, vagy megválo­gatom-e a megszólalásaimat, ak­kor arra határozott igennel fele­lek. Ám ennek semmi köze a sztársághoz.- Sokáig szinte senkinek nem nyilatkozott. Miért? S azóta mi változott?- Volt idő, amikor bármely új­ság számára elérhető voltam, s azt hittem, ez majd megvéd a nemtelen támadásoktól, de nem így történt. Az első adandó alka­lommal a hátamba szúrták a kést, azaz olyat is írtak, ami egy­szerűen nem volt igaz. Egy idő után már az volt a módszer, hogy megszületett a cikk, majd felhív­tak, hogy mondjak valamit, s ha azt feleltem, hogy ez nem igaz, akkor az írás végére odabigy- gyesztették, hogy Bochkor ter­mészetesen tagad. Rájöttem, hogy mondhatok bármit, a cikk úgyis megjelenik, nekem legfel­jebb annyi beleszólásom van, hogy asszisztálok-e mindehhez. És ekkor úgy döntöttem, hogy nem. Később aztán leültünk egy­két bulvárújság szerkesztőjével tisztázni ezt a helyzetet, s azóta kölcsönösen próbáljuk rendezni ezt a viszonyt.- Bár a műsorban tökéletesen együttműködnek, a magánélet­ben Boros Lajossal tartják a három lépés távolságot. Ez mi­ért van?- Lajos egy ilyen ember. Ő a családja körében érzi magát biz­tonságban. Nem járunk egymás­hoz, nincsenek közös program­jaink. Érdekes módon Vogával sokkal közvetlenebb a viszo­nyom, ő kíváncsibb rám mint em­berre. Nekem meggyőződésem, hogy a Lajos engem abszolút té­vesen ítél meg, a baráti arcomat például egyáltalán nem ismeri. De nincs ezzel semmi baj: ma már inkább az lenne a fura, ha egyszer csak becsöngetne hoz­zám. Egyébként ezzel kapcsolat­ban Lajos egy elméletet is kidol­gozott: azt mondta, ha túl közel engedne magához, akkor már nem lennénk egymás számára érdekesek. És ez valahol igaz is, hisz így a műsorban jobban rá tudunk csodálkozni egymás véle­ményére.- Önről sokáig el sem tudták az emberek képzelni, hogy megállapodhat, most pedig pél­dás családapa. Ebben a szerep­ben mit volt a legnehezebb megszokni?- Nem volt ilyen. Olyan termé­szetesen ismerkedtünk össze a lányommal, mintha mindig is az életem része lett volna. Rengete­get tanulok Nóritól, sokat változ­tatott rajtam. Megtanultam gye­rekfejjel gondolkodni, és sokkal türelmesebb és higgadtabb let­tem. Ma már ő tölti ki az életemet, hozzá viszonyítok mindent.- Amióta családos ember, a re­püléssel nem lett óvatosabb?- A két dolog között nincs ösz- szefüggés. Repülni sokkal bizton­ságosabb, mint autóba ülni. A ko­csimban ülve viszont határozot­tan megfontoltabb lettem. Ma már nem száguldozok, ha pedig gyerekkel vagyok, nem találni nálam körültekintőbb sofőrt. A t i k i

Next

/
Oldalképek
Tartalom