Tolnai Népújság, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-10-11 / 40. szám

2009. OKTÓBER 11, VASÁRNAP 7 INTERJÚ filmrendező A jövő héten kerül a mozikba Mészáros Márta új filmje, az Utolsó jelentés Annáról. A film Kéthly Annáról, a híres szociáldemokratáról szól, közben tükröt tart a Kádár-kor elé is. „NEM A TETT A BAJ, HANEM A HALLGATÁS” Mészáros Márta szerint feudális gyökerei vannak nálunk a nők társadalmi szerepének. Mézes Gergő- Mit mond Kéthly Anna élete a mai nézőnek? Miért ezt a történetet választotta?- Az ember mindig érdekes történeteket keres. Kéthly Anna élete pedig egy olyan történet, amely filmre való. Az angolok vagy a franciák már biztos több filmet is készítettek volna róla. Sajnos Magyarországon tele va­gyunk kibeszéletlen, feldolgo­zatlan történetekkel.- Számos filmet készített nők­ről, 2002-ben például A nő és a politika címmel három ri­portfilmet is forgatott. Kere­sett egy játékfilmre való női történetet?- Valóban sok filmet csinál­tam nőkről, az egyszerű mun­kástól az apácáig. Politikusnőről viszont alig. Magyarországon sajnos nagyon kevés nő vesz részt a politikában. Hogy miért alakult így, azt nem tudom, talán a feudális gyökerek miatt. Len­gyelországban ez egészen más­ként van. Ott például egy egész dokumentumfilm-sorozatot for­gathattam a politikusnőkről, mert nő volt a Nemzeti Bank el­nöke vagy például Varsó polgár- mestere is. Szerintem ez rop­pant érdekes, hiszen annak elle­nére, hogy Lengyelország erő­sen katolikus, mégis nagyobb tisztelettel kezelik a női szere­peket, mint itthon. A férfi-női vi­szonyok is sokkal romantiku- sabbak, érzelmesebbek, mint Magyarországon.- Ön szerint mi a baj a ma­gyar férfiakkal?- Nemcsak a férfiakkal van baj, hanem az egész nemzettel. A múltkor olvastam egy statisz­tikát, amely szerint mi vagyunk a legpesszimistább nemzet a vi­lágon. Az emberekben túl kevés szeretet van önmaguk és a kör­nyezetük iránt.- Mennyi a fiktív elem a Kéthly-filmben?- Én úgy fogalmaznék, hogy ami a filmben látható, az mind megtörténhetett. Lehet, hogy nem pont így volt, de amit bemu­tatunk, abban semmi hamis nincs. A játékfilm roppant pri­mitív műfaj. Tehát szükségsze­rű, hogy legyen a történetnek íve, eleje, közepe és vége. A film Kéthly Annáról szól, arról, hogy milyen ember volt ő.- Milyen?- Egyszerű munkáscsaládból származott, de képes volt fel­emelkedni. Húsz évig volt egye­dül női képviselő a parlament­ben. Szinte minden fontos kér­désben hallatta a hangját, és nem is hatástalanul. Aztán a há­ború után, amikor a kommunis­ták elpusztították a szociálde­mokrata pártot, nem kötött kompromisszumot, börtönbe ke­rült, kivégzéssel fenyegették. 1956-ban Nagy Imre meghívta őt a kormányba, de már későn, az oroszok már Budapest határá­hetvenes években Jan Novicki- vel templomba mentünk, és az ottani pap imát mondott az oro­szok által kivégzett katyni áldo­zatokért. A főtéren pedig a diá­kok szamizdat lapokat osztogat­tak. A lengyelek valamiért ke­vésbé rettegtek attól, hogy vala­ki feljelenti őket. Ott kezdtem el érezni, hogy ez a rendszer vala­mikor el fog bukni.- Mégis mindig visszajött. Miért?- Mert itthon üdítő kivételt je­lentettek a filmek. Pedig az én filmjeimet utálták, a kritikák le­húzták őket a sárga földig. De mivel külföldön nagy sikerem volt, ezért mindig adtak pénzt a következőre. A gépezet már nem volt halálos, csak éppen állandó feszültségben éltünk, besúgók vettek minket körül, már azért behívattak, ha külföldön nem „balos” lapnak adtunk interjút.- Mitől volt a magyar film kivétel?- Attól, hogy a valóságról be­széltek. Jancsó Miklós Szegény- legények című filmje Magyaror­szágról szólt, magyar hősökről, magyar árulókról. Azt hiszem, ezért lett világhírű, és nem a hosszú snittek miatt. Jancsó filmje valamit kiszabadított, a többiek, például Sára Sándor, Szabó István, Sándor Pál pedig fel tudtak zárkózni hozzá. A ma­gyar filmművészet ettől lett vi­lághírű. Névjegy 1931-ben született, Buda­pesten. Apja, Mészáros László szobrászművész a sztálini terror áldozatául esett. 1935-1946 között a Szov­jetunióban élt, majd itt vé­gezte a főiskolát is filmren- dező szakon. A pályája kezdetén filmhíradókat és dokumentumfilmeket rendezett Bukarestben és Budapesten. 1958-BAN feleségül ment Jancsó Miklós filmrende­zőhöz. 1958-1968 között a Ma­film rövidfilmrendezöje. 1968-ban rendezte első nagyjátékfilmjét, az Eltá­vozottnapot, a főszerepet Kovács Kati játszotta. 1975-BEN készítette az Örökbefogadás című film­jét, amelyért a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál történetében első rendező­nőként kapta meg az Arany Medve díjat. Évekig élettársa volt Jan Nowicki lengyel színész, aki több filmjének is főszereplője. FONTOSABB DÍJAI: BalÓZS Béla-díj (1977), Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, FIPRESCI-díj (1977), Cannes-i Nemzetközi Film- fesztivál, a zsűri külön nagydíja (1984), Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, Ezüst Medve díj (1987), Kossuth-díj (1990), Ma­gyar Köztársasági Érdem­rend középkeresztje (2005). fontosabb filmjei: Eltávo­zott nap (1968), Szép lá­nyok, ne sírjatok! (1970), Örökbefogadás (1975), Ki­lenc hónap (1976), Örök­ség (1980), Anna (1981), Néma kiáltás (1982), Nap­ló gyermekeimnek (1984), Napló szerelmeimnek (1987), Napló apámnak, anyámnak (1990), A hete­dikszoba (1995), A teme- tetlen halott (2004).- Nagyon sok tehetséges film­rendező van ma, sőt, talán túl sok is. Fontos témákról szólnak az alkotásaik, de én nagyon hiá­nyolom belőlük azt, amitől ezek a filmek csak itt, Magyarorszá­gom születhettek meg. Az új ge­neráció sajnos még nem csinál­ta meg a mai Szegénylegényeket. ban voltak. Ekkor emigrált, és azért harcolt, hogy a Nyugat ne ismerje el a Kádár-rezsimet. Ugyanakkor művelt, okos és nő­ies is volt, nagyon szeretett pél­dául cipőket vásárolni, öltözköd­ni. A férfiak, akik körülvették, királynői jelenségről beszéltek.- A filmben a Fekete Ernő ala­kította Péter azt a feladatot kapja a titkosszolgálattól, hogy hozza haza a politikus­nőt. Miért akarta volna Kádár maga mellett tudni a hajlítha- tatlan Kéthlyt?- Szerintem csak a konszoli­dációt akarta ezzel igazolni, azt, hogy Magyarország mégiscsak demokratikus ország. Sajnos a magyar társadalom elfeledke­zett arról, hogy mekkora terror volt itt 1963-ig. Kádár próbálta magát olyan emberekkel körül­venni, akiknek társasága a kon­szolidációt sugallta a Nyugat fe­lé. Aczél György ráadásul meg tudott győzni néhány művészt, például Illyés Gyulát, de ezt Kéthlyvel - mint ahogy anno Nagy Imrével sem - nem lehe­tett megtenni. Túl kemény volt. Marosán György írja a könyvé­ben, hogy árulónak nevezte őt, amikor bejelentette a két párt egyesülését. Egyébként a film­mel a szociáldemokrata pártnak is emléket állítunk, amely na­- Azt nyilatkozta, hogy a filmmel a hetvenes éveket is bemutatja, a puha diktatúrát. Önt mi nyomasztotta a legin­kább akkoriban?- A szürkeség, a jelentékte­lenség. A szüléimét az 56-ot megelőző diktatúra pusztította el, engem ez a párt már nem bántott. Mégis utáltam. Ezért is mentem Lengyelországba a 70- es évek végén. Ott valahogy min­den más volt, ott az ember tudta, hogy a „barrikád” melyik oldalán van. Em lékszem, valamikor a- Ha beszéltünk a magyar film „hőskoráról”, akkor mi a véleménye az új generációról, akiket szemmel láthatóan nem a nagy magyar valóság érdekel, hanem valami sokkal általánosabb? Aczél György meg tudott győzni néhány művészt, például Illyés Gyulát, de ezt Kéthly Annával - mint ahogy anno Nagy Imrével sem - nem lehetett megtenni. gyón fontos politikai szereplő volt a két világháború között. Éppen úgy, mint a Parasztpárt. Mindkettőt a kommunisták pusztították el, és a mai napig ér­ződik a hiányuk. Nem tudom, ez miért alakulhatott így, hiszen va­lamennyi országban léteznek ilyen pártok, sőt, olykor kor­mányra is kerülnek.- Utólag hogy látja a 2004-es Temetetlen halott című film­jét, sikerült Nagy Imréről új diskurzust indítani?- Az biztos, hogy a film jó idő­ben született. Nagy Imréről so­kat lehet vitatkozni, hiszen na­gyon összetett személyiség volt. Nem volt nagy politikus, mégis azzá vált a megfelelő pillanat­ban. Két évig várta a kivégzé­sét, mégsem tört meg. Átlépett a történelembe. Persze voltak utólag viták, hogy a többieket nem hősként ábrázoltam, noha azok voltak. Mindenki hős volt. De ez nagyon bonyolult kérdés. Például a mostani filmem besú­gó főszereplője sem negatív ka­rakter, inkább tipikus, hétköz­napi, kádári ember, aki alkal­mazkodik az élethez. Sőt, ő leg­alább bevallja a testvérének, hogy mit csinált. Sajnos ezt Ma­gyarországon nagyon kevés em­ber tette meg. Holott nem azzal van a baj, hogy akkor megtet­ték - hiszen nem csinálhattak mást -, hanem azzal, hogy azóta nem beszélnek róla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom