Tolnai Népújság, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-10-11 / 40. szám
2009. OKTÓBER 11, VASÁRNAP 7 INTERJÚ filmrendező A jövő héten kerül a mozikba Mészáros Márta új filmje, az Utolsó jelentés Annáról. A film Kéthly Annáról, a híres szociáldemokratáról szól, közben tükröt tart a Kádár-kor elé is. „NEM A TETT A BAJ, HANEM A HALLGATÁS” Mészáros Márta szerint feudális gyökerei vannak nálunk a nők társadalmi szerepének. Mézes Gergő- Mit mond Kéthly Anna élete a mai nézőnek? Miért ezt a történetet választotta?- Az ember mindig érdekes történeteket keres. Kéthly Anna élete pedig egy olyan történet, amely filmre való. Az angolok vagy a franciák már biztos több filmet is készítettek volna róla. Sajnos Magyarországon tele vagyunk kibeszéletlen, feldolgozatlan történetekkel.- Számos filmet készített nőkről, 2002-ben például A nő és a politika címmel három riportfilmet is forgatott. Keresett egy játékfilmre való női történetet?- Valóban sok filmet csináltam nőkről, az egyszerű munkástól az apácáig. Politikusnőről viszont alig. Magyarországon sajnos nagyon kevés nő vesz részt a politikában. Hogy miért alakult így, azt nem tudom, talán a feudális gyökerek miatt. Lengyelországban ez egészen másként van. Ott például egy egész dokumentumfilm-sorozatot forgathattam a politikusnőkről, mert nő volt a Nemzeti Bank elnöke vagy például Varsó polgár- mestere is. Szerintem ez roppant érdekes, hiszen annak ellenére, hogy Lengyelország erősen katolikus, mégis nagyobb tisztelettel kezelik a női szerepeket, mint itthon. A férfi-női viszonyok is sokkal romantiku- sabbak, érzelmesebbek, mint Magyarországon.- Ön szerint mi a baj a magyar férfiakkal?- Nemcsak a férfiakkal van baj, hanem az egész nemzettel. A múltkor olvastam egy statisztikát, amely szerint mi vagyunk a legpesszimistább nemzet a világon. Az emberekben túl kevés szeretet van önmaguk és a környezetük iránt.- Mennyi a fiktív elem a Kéthly-filmben?- Én úgy fogalmaznék, hogy ami a filmben látható, az mind megtörténhetett. Lehet, hogy nem pont így volt, de amit bemutatunk, abban semmi hamis nincs. A játékfilm roppant primitív műfaj. Tehát szükségszerű, hogy legyen a történetnek íve, eleje, közepe és vége. A film Kéthly Annáról szól, arról, hogy milyen ember volt ő.- Milyen?- Egyszerű munkáscsaládból származott, de képes volt felemelkedni. Húsz évig volt egyedül női képviselő a parlamentben. Szinte minden fontos kérdésben hallatta a hangját, és nem is hatástalanul. Aztán a háború után, amikor a kommunisták elpusztították a szociáldemokrata pártot, nem kötött kompromisszumot, börtönbe került, kivégzéssel fenyegették. 1956-ban Nagy Imre meghívta őt a kormányba, de már későn, az oroszok már Budapest határáhetvenes években Jan Novicki- vel templomba mentünk, és az ottani pap imát mondott az oroszok által kivégzett katyni áldozatokért. A főtéren pedig a diákok szamizdat lapokat osztogattak. A lengyelek valamiért kevésbé rettegtek attól, hogy valaki feljelenti őket. Ott kezdtem el érezni, hogy ez a rendszer valamikor el fog bukni.- Mégis mindig visszajött. Miért?- Mert itthon üdítő kivételt jelentettek a filmek. Pedig az én filmjeimet utálták, a kritikák lehúzták őket a sárga földig. De mivel külföldön nagy sikerem volt, ezért mindig adtak pénzt a következőre. A gépezet már nem volt halálos, csak éppen állandó feszültségben éltünk, besúgók vettek minket körül, már azért behívattak, ha külföldön nem „balos” lapnak adtunk interjút.- Mitől volt a magyar film kivétel?- Attól, hogy a valóságról beszéltek. Jancsó Miklós Szegény- legények című filmje Magyarországról szólt, magyar hősökről, magyar árulókról. Azt hiszem, ezért lett világhírű, és nem a hosszú snittek miatt. Jancsó filmje valamit kiszabadított, a többiek, például Sára Sándor, Szabó István, Sándor Pál pedig fel tudtak zárkózni hozzá. A magyar filmművészet ettől lett világhírű. Névjegy 1931-ben született, Budapesten. Apja, Mészáros László szobrászművész a sztálini terror áldozatául esett. 1935-1946 között a Szovjetunióban élt, majd itt végezte a főiskolát is filmren- dező szakon. A pályája kezdetén filmhíradókat és dokumentumfilmeket rendezett Bukarestben és Budapesten. 1958-BAN feleségül ment Jancsó Miklós filmrendezőhöz. 1958-1968 között a Mafilm rövidfilmrendezöje. 1968-ban rendezte első nagyjátékfilmjét, az Eltávozottnapot, a főszerepet Kovács Kati játszotta. 1975-BEN készítette az Örökbefogadás című filmjét, amelyért a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál történetében első rendezőnőként kapta meg az Arany Medve díjat. Évekig élettársa volt Jan Nowicki lengyel színész, aki több filmjének is főszereplője. FONTOSABB DÍJAI: BalÓZS Béla-díj (1977), Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, FIPRESCI-díj (1977), Cannes-i Nemzetközi Film- fesztivál, a zsűri külön nagydíja (1984), Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, Ezüst Medve díj (1987), Kossuth-díj (1990), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005). fontosabb filmjei: Eltávozott nap (1968), Szép lányok, ne sírjatok! (1970), Örökbefogadás (1975), Kilenc hónap (1976), Örökség (1980), Anna (1981), Néma kiáltás (1982), Napló gyermekeimnek (1984), Napló szerelmeimnek (1987), Napló apámnak, anyámnak (1990), A hetedikszoba (1995), A teme- tetlen halott (2004).- Nagyon sok tehetséges filmrendező van ma, sőt, talán túl sok is. Fontos témákról szólnak az alkotásaik, de én nagyon hiányolom belőlük azt, amitől ezek a filmek csak itt, Magyarországom születhettek meg. Az új generáció sajnos még nem csinálta meg a mai Szegénylegényeket. ban voltak. Ekkor emigrált, és azért harcolt, hogy a Nyugat ne ismerje el a Kádár-rezsimet. Ugyanakkor művelt, okos és nőies is volt, nagyon szeretett például cipőket vásárolni, öltözködni. A férfiak, akik körülvették, királynői jelenségről beszéltek.- A filmben a Fekete Ernő alakította Péter azt a feladatot kapja a titkosszolgálattól, hogy hozza haza a politikusnőt. Miért akarta volna Kádár maga mellett tudni a hajlítha- tatlan Kéthlyt?- Szerintem csak a konszolidációt akarta ezzel igazolni, azt, hogy Magyarország mégiscsak demokratikus ország. Sajnos a magyar társadalom elfeledkezett arról, hogy mekkora terror volt itt 1963-ig. Kádár próbálta magát olyan emberekkel körülvenni, akiknek társasága a konszolidációt sugallta a Nyugat felé. Aczél György ráadásul meg tudott győzni néhány művészt, például Illyés Gyulát, de ezt Kéthlyvel - mint ahogy anno Nagy Imrével sem - nem lehetett megtenni. Túl kemény volt. Marosán György írja a könyvében, hogy árulónak nevezte őt, amikor bejelentette a két párt egyesülését. Egyébként a filmmel a szociáldemokrata pártnak is emléket állítunk, amely na- Azt nyilatkozta, hogy a filmmel a hetvenes éveket is bemutatja, a puha diktatúrát. Önt mi nyomasztotta a leginkább akkoriban?- A szürkeség, a jelentéktelenség. A szüléimét az 56-ot megelőző diktatúra pusztította el, engem ez a párt már nem bántott. Mégis utáltam. Ezért is mentem Lengyelországba a 70- es évek végén. Ott valahogy minden más volt, ott az ember tudta, hogy a „barrikád” melyik oldalán van. Em lékszem, valamikor a- Ha beszéltünk a magyar film „hőskoráról”, akkor mi a véleménye az új generációról, akiket szemmel láthatóan nem a nagy magyar valóság érdekel, hanem valami sokkal általánosabb? Aczél György meg tudott győzni néhány művészt, például Illyés Gyulát, de ezt Kéthly Annával - mint ahogy anno Nagy Imrével sem - nem lehetett megtenni. gyón fontos politikai szereplő volt a két világháború között. Éppen úgy, mint a Parasztpárt. Mindkettőt a kommunisták pusztították el, és a mai napig érződik a hiányuk. Nem tudom, ez miért alakulhatott így, hiszen valamennyi országban léteznek ilyen pártok, sőt, olykor kormányra is kerülnek.- Utólag hogy látja a 2004-es Temetetlen halott című filmjét, sikerült Nagy Imréről új diskurzust indítani?- Az biztos, hogy a film jó időben született. Nagy Imréről sokat lehet vitatkozni, hiszen nagyon összetett személyiség volt. Nem volt nagy politikus, mégis azzá vált a megfelelő pillanatban. Két évig várta a kivégzését, mégsem tört meg. Átlépett a történelembe. Persze voltak utólag viták, hogy a többieket nem hősként ábrázoltam, noha azok voltak. Mindenki hős volt. De ez nagyon bonyolult kérdés. Például a mostani filmem besúgó főszereplője sem negatív karakter, inkább tipikus, hétköznapi, kádári ember, aki alkalmazkodik az élethez. Sőt, ő legalább bevallja a testvérének, hogy mit csinált. Sajnos ezt Magyarországon nagyon kevés ember tette meg. Holott nem azzal van a baj, hogy akkor megtették - hiszen nem csinálhattak mást -, hanem azzal, hogy azóta nem beszélnek róla.
