Tolnai Népújság, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-29 / 176. szám

2009. JULIUS 29., SZERDA - TOLNAI NÉPÚJSÁG SOROZAT 5 AFGANISZTÁNI KÜLDETÉS 6. „Az európaiaknak órájuk van, nekünk meg időnk” (Afgán mondás) Szubjektív útinapló Camp Pannóniából, Baghlan tartományból A NŐK UTCÁRA SE MEHETNEK EGYEDÜL SOROZAT Munkatársunk, bán János egy hetet töltött Afganisztán­ban a Magyar Honvédség ka­tonai táborában egy újságíró- küldöttség résztvevőjeként. Tapasztalatairól folytatások­ban számolunk be. Afganisztánban a nők és a gyermekek helyzete elkeserítő. A háborúk sorozatából eszmé­lő országban az évszázados alá­vetettség, és a szigorú, iszlám törvények miatt többnyire nem tanulhatnak, nyilvánosság előtt csak az egész testet fedő burkában mutatkozhatnak, ott­honukat is csak családi kíséret­tel hagyhatják el. Vida Szűcs Hajnalka főtörzs­őrmester a Pol-e Khumriban ál­lomásozó magyar Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) civil- katonai kapcsolatok munkáján belül kimondottan a nők és gyer­mekek helyzetével foglalkozik. A téma oly kiemelt, hogy 2009- ben az amerikaiak a nőkre, nők jogaiért folyó harcra helyezik a fő hangsúlyt Afganisztánban. De mit tehet a nők helyzetének javí­tásáért egy magyar hölgy?- Tartományi újjáépítési cso­portként működünk, főként épü­letek, iskolák, intézmények, gá­tak, hidak helyreállításával, megépítésével foglalkozunk. A nők, gyermekek helyzetét min­den féléves váltásban egy-egy megbízott kolléga segíti.- Hogyan lehet a több évszáza­dos szokásokat megváltoztat­ni? Van erre egyáltalán esély? — Immár a hatodik féléves váltás dolgozik Afganisztánban, és a magam részéről azt látom, hogy az ország szépen fejlődik. Elein­te csak egy női szervezet volt, most már öt működik. Óriási a behoznivaló, hisz az írástudat­lanság a nők körében döbbene­tesen magas. A nők jelenleg dél­előtti, délutáni kurzusokon var­ró-, hímző-, horgolótanfolyamra járhatnak, sokan összeállnak számítógépes tanfolyamra, vagy Vida Szűcs Hajnalka a Pol-e Khumri nőiskolában. A legrászorultabb intézményeket végiglátogatva gyűjti össze az igényeket, mire van szükség a tanításhoz éppen megtanulnak pékségben dolgozni. Van, aki csirkekeltető tanfolyamon vesz részt. Mi per­sze azt szeretnénk, hogy ne csak a tudást szerezzék meg, hanem képesek is legyenek megélni ab­ból a tudásból, elsajátított isme­retből. Előfordult korábban, hogy néhányan varrógépet kap­tak, de miután elvégezték a var- rótanfolyamot, a férjeik kijelen­tették, hogy nem engedik ki őket a lakásból, nem dolgozhatnak. — Láttunk női iskolát, árvahá­zat. Európai szemmel elképesz­tő körülmények között zajlik ott az oktatás... — Legrosszabb helyzetben az árvaházak és a női börtönök la­kói vannak, de szörnyű intéz­mény még az özvegyek háza is. Afganisztánban, ha meghal a férj, és nincs fiú, aki eltartja az anyját, akkor mód van rá, hogy az özvegyek házába menjen. Ugyanis nem dolgozhatnak, nem tudnak miből megélni. A sorsuk elkeserítő. Jártam Deh Sallahban egy ilyen kb. negy­venfős özvegyek házában, ahol gyerekekkel élnek együtt az asz- szonyok. A helyi shura (idős, te­kintélyes helyi képviselő) bérel számukra egy épületet. — Hogyan lehet leküzdeni a társadalmi idegenkedést az új­tól? Főképp úgy, hogy katonák hozzák az újat... — A fejlődés szerintem elkerül­hetetlen. Hadd hozzam példá­nak a varrótanfolyamot. Elké­pesztően szép, minőségi horgo­lásokat, hímzéseket készítenek az itteni asszonyok. Ezek a ru­hák bárhol a világon megállnák a helyüket, a kecskegida szőré­ből készült kendőket egyedül itt, Afganisztánban készítik. Ezekkel kereskedni lehetne, rá­adásul a nők többsége nagyon komolyan veszi a munkát, és tud is dolgozni. Szorgalmasab­bak, mint a férfiak. Szeretné­nek fejlődni, és a maguk részé­ről nem látnak más kiutat. Csak hagyni kellene őket, hogy dolgozhassanak.- De hogyan lehet erről meg­győzni a férfiakat?- Nehezen, az biztos. De végté­re is, ez egyfajta kényszer. Na­gyon alacsony az életszínvonal, és a nők munkájára óriási szük­ség van a családok eltartásá­ban. Van, aki eleinte a szó szo­ros értelmében alamizsnáért jön gyerekestől. De olyan is akad, aki másnap már nem ke­nyérért jön vissza, hanem azért, mert munkát szeretne. Azt ta­pasztalom, ha nem kezdik el időben, 7-8 éves korban az ok­tatást, utána már nagyon nehéz dolguk van.- Hogyan fordulnak önhöz a helyi nők, asszonyok? Ide jön­nek, a táborba?- Péntek kivételével minden nap jöhetnek, tolmács segítségével beszélünk velük. Nő egyébként csak nővel tárgyalhat, a burkát csak nő előtt vehetik le. Eleinte ebből gond volt, mert nem akar­ták engedni, hogy lefényképez­zük a segítségért érkezőket. Saj­nos a különböző visszaéléseket csak ezzel a módszerrel tudjuk kiküszöbölni. Nemrégiben azt kértem a helyi női szervezettől, hogy állítsanak össze egy listát, mely iskolák lehetnek szerintük a legrosszabb helyzetben. Nem­rég a külső járásokban fordul­tunk meg, úgy láttam, ott is ren­geteg a tennivaló. Például két me­nekülttábor működik a tarto­mányban. Az egyik egyfajta min­ta „lakótelep”, szépen kiépítve: a legtöbb segítség értelemszerűen oda irányul. Legutóbb ötszáz szá­raz, tartós ételcsomagot, ruhát, egyebet osztottunk ki ott, és őszintén szólva nem ugyanazt az örömet láttam az arcokon, mint mikor az özvegyek házában né­hány darab matraccal, párnával és szintén ételcsomaggal ajándé­koztuk meg a lakókat. Ott na­gyon örültek, mert oda nagyon ritkán vagy egyáltalán nem jut­nak el a támogatások. — Érik-e fenyegetések azokat, akik tanulni kezdenek, vagy esetleg munkát vállalnak? — Nőnap után, amikor a helybé­li női szervezet tartott egy ün­nepséget, ahol 200-300 vendég is volt, készültek képek, melye­ken a nők burka nélkül voltak, utána ezeket a hölgyeket fenye­gették meg és nem engedték, hogy folytassák tanulmányaikat. Több lányiskoláról is tudok, ahol hasonló atrocitás érte a tanuló­kat illetve a tanárokat is. Mi a je­lenlétünkkel igyekszünk de­monstrálni, hogy megvédjük ezeket az embereket.- Érez-e félelmet, amikor ki kell mennie a városba, mondjuk meglátogatni egy is­kolát? —Abszolút nem félek, tudom, mi a feladatom, katona vagyok. Azért vagyok itt, hogy nőkkel, gyerekek­kel foglalkozzak, próbáljak rajtuk segíteni és vannak kollegák itt azért, hogy a munka közben az én biztonságomat garantálják. Előfordult persze, hogy mutogat­tak, megdobálták az autóinkat, de meg tudjuk védeni magunkat. Úgy érzem, jó a magyarokról, a PRT-ról a helyiek véleménye. —Hogyan került erre a poszt­ra? Valamilyen speciális felké­szülést igényelt ez a munka? — Nem ez az első misszióm, tudtam, hogy mit vállalok. Min­dig is érdekeltek a különböző se­gélyszervezetek munkái, mint a Máltai Szeretetszolgálat, a Vö­röskereszt vagy a Buddhisták te­vékenysége. Nagyon szeretem, amit csinálok, az ad erőt, hogy látom az emberek arcán a bol­dogságot, amikor adtam, tettem értük. S akkor egy kicsit úgy ér­zem, már nem volt hiábavaló idejönnöm! Az árvaházi gyermekek között, a magyar iskolások ajándékainak átadásakor Amikor az egyetemista lányok még miniszoknyát is hordhattak készültek még a szovjet meg­szállás előtti időkben olyan fényképek, melyeken Kabul­ban egyetemista lányokat lát­ni rövid szoknyában, fedetlen fővel - avat be minket né­hány érdekességbe Bokor Bence főhadnagy, akinek szintén a civil—katonai együttműködés a szakterüle­te. - Vidéken természetesen mindig is zárkózottabbak, konzervatívabbak voltak a nők. A szovjetek elleni harc során, a 80-as években vá­laszreakcióként indult el a társadalom a szigorúbb, val­lásilag merevebb irányba. a tálibok később ezt a folya­matot még erőteljesebbé tették. Mostanság főként burkát vise­lő nőket lehet látni Afganisz- tán-szerte. Persze sok minden függ a népcsoportok, törzsek helyi szokásától, hagyományá­tól. Például Baghlan tarto­mány (itt van a magyar PRT) délnyugati részen a nők in­kább kendőt hordanak, és ke­vésbé kerülik az arc- és szem­kontaktust. A főbb útvonalak mentén, és ahol más népcso­portok laknak, ott majdhogy­nem kötelező a nőknek a bur­ka viselete. a burka színe tükrözheti a családi állapotot, bár a leg­többször kék színűt viselnek. A 8-10 éves gyereklányok iskolai egyenruhája fekete ruha és fe­hér kendő. Sok lány már tíz-ti- zenkét éves korától eltakarja az arcát, bár ez ebben a kor­ban még nem mindegyikükre jellemző.

Next

/
Oldalképek
Tartalom