Tolnai Népújság, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
2009-07-10 / 160. szám
5 2009. JÚLIUS 10., PÉNTEK - TOLNAI NÉPÚJSÁG PORTRÉ Verseghy A Mözsön élő fazekas az egészségét áldozta a habánért, ami azonban így is a legfontosabb az életében. Nem tudja elfogadni a megélhetési fazekasságot, pedig ő sem tud megélni a hivatásából. Otthon is a saját edényeit használja, mert azokból jobban ízlik neki az étel. NAGYON DURVA, VISZONT CSODASZÉP Tizenhat évesen, gerincműtét után több kapu bezárult Verseghy Ferenc előtt. De végül ez is hozzájárult ahhoz, hogy rátaláljon a nagy szerelemre, imádott hivatására, a fazekasságra, benne a habán kerámiára. Amiért az egészségét is feláldozta. Steinbach Zsolt Nagyon durva dolog, de csodaszép. így jellemezte a habán kerámia készítését Verseghy Ferenc fazekas népi iparművész. A durvaságot a habán edények díszítése jelenti, miszerint ezek a nehézfémtartalmú festékek, még a kerámia kiégetése előtt, a bőrön keresztül felszívódva tönkreteszik a májat, a hasnyálmirigyet. A csodaszépségről pedig mindenki meggyőződhet, ha megnézi az alkotó habán stílusú edényeit. Amelyekkel nemrég, eddig egyedülálló módon, első díjat nyert a XI. Alföldi Fazekas Triennálén, a „fazekasság Mekkájában”, Mezőtúron. És amelyek a Negyven év a korong mellett című, Alsónyéken nemrég megnyílt életmű kiállításán is láthatóak. A nyolc éve Tolna-Mözsön élő Verseghy Ferenc harmadikos gimnazistaként válaszút elé érkezett. Édesapja orvos volt, így a fiú komoly gerincműtéte után már tudták, hogy korábbi terveivel ellentétben nem fog tudni az agrárpályán elhelyezkedni. És mivel nem szerette volna tizenkilenc évesen rokkant- nyugdíjasként kezdeni az életet, olyan hivatást kellett választania, ami teljes életet tud biztosítani számára, és amit önállóan is tud végezni. Egy ismerős orvosnő, Boros Mária néni kérdezte tőle, hogy miért nem megy fazekasnak, hiszen sokat rajzolt, és a lakásuk tele volt a család barátja, a neves fazekas, Tamás László munkáival. Ez szöget ütött a fiú fejébe, édesapja pedjg hamarosan elvitte őt Kaposvárra, Laci bácsi műhelyébe.- Nagyon tetszett a műhely, a hangulat, az ott dolgozók társasága, részemről rendben volt a dolog - emlékezett vissza Verseghy Ferenc. - Laci bácsi akkor azt mondta, ráérünk még, beszéljünk róla később. Következő hétvégén felhívott az öreg. Megkérdezte: na gyerek, álmodtál a fazekasságról? Mondom neki, hogy mást se csinálok azóta. Erre azt mondta, hogy na, akkor jöhetsz. Később magyarázta el, hogy ez volt a legfontosabb mondat az életemben. Mert abból már tudta, hogy lesz belőlem valami. Tamás László nemcsak a mestere, hanem atyai barátja is lett, mind a mai napig. Verseghy Ferenc őt tartja az ország, sőt Európa (egyik) legnagyobb fazekasának. A Sárköz utolsó nagy mestere őrizte és újította meg a habánt Magyarországon. Verseghy Ferenc tehát érettségi után Kaposváron kezdett A hibás munkát összetöri, még ajándékba sem adja oda. Verseghy Ferenc az újrakezdés óta viszont már százhuszonöt „A” kategóriás alkotást jegyez A képgalériát keresse a TEOLhll hírportálon Névjegy 1950. május 10-én született Alsónyéken, negyedik gyerekként, egyetlen fiúként Ötéves korában költöztek Tolnára. A gimnáziumot Tolnán kezdte, a bonyhádi gimnáziumban érettségizett Nős, korábbi házasságából két gyermeke született Hobbija a horgászat Korábban megkapta a Népművészet Ifjú Mestere, illetve a Népi Iparművész címet Már évekkkel ezelőtt felterjesztették a Népművészet Mestere elismerésre. dolgozni. Tamáséknál lakott, vacsora után sokszor éjszakába nyúlóan folytatták a munkát a mesterével. Első önálló műhelyét is Kaposváron csinálta meg, 1972-ben. 1984-ben, válása után döntött arról, hogy elhagyja a várost, és a népművészetéről híres Buzsákon folytatta a munkát, ahol egy régi parasztházból alakította ki rezidenciáját. Tizenöt év után azonban nem tudta tovább űzni a mesterséget, mert, a fentebb már taglalt okok miatt az egészségi állapota nagyon megromlott.- Jöttek a kedves régi kuncsaftjaim, hogy miért nem dolgozok? Nagyon nehéz volt lelkileg feldolgoznom, hogy van egy csodálatos hivatásom, és nem csinálhatom - emlékezik vissza a legnehezebb időkre. Ám, mint kiderült, ez csak átmeneti szünet volt, később folytatni tudta a munkát. Közben ha- za-hazajárt Tolnára, iskolákban kézműves foglalkozásokat tartani. Aztán úgy döntött, hogy végleg hazatér. Azt mondja, egy kicsit megbánta. A Somogybán megbecsült alkotó szavai szerint Tolnában jóval kevesebb elismerést kap. Szerinte igaz az, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában. Míg Somogybán segítettek egymáson a kollégák, itt inkább belerúgnak egymásba. Verseghy Ferencnek ugyanakkor Magyarországtól Japánig, Izraeltől Hollandiáig, Ausztriától Amerikáig számos múzeumban TAMÁS LÁSZLÓ, a mestere: Nagyon ügyes, jól képzett, lehet benne bízni. Kérdés, hogy az egészsége hogy bírja. csupor István néprajzkutató, akinek nagy szerepe van abban, hogy Verseghy Ferenc újra dolgozik: Az elmúlt öt évben teljesítette ki igazán tehetségét. A kevésbé kutatott erdélyi, Mi az a habán? A habánok a protestantt- mus egyik ágából, az anabaptizmusból keletkezett keresztény vallási csoport. A 16-18. században Közép-Európában, így a Magyar Királyság és Erdély területén is éltek. A habánok magas szintű kerámiai ismeretekkel rendelkeztek. A magyar népi kerámiát számos formai, díszítésbeli és technikai újdonsággal gazdagították. Edényeiket ónmázzal fedték, díszítményeik színei az antimonsárga, a kobaltkék, a mangánlila és a türkizzöld. Nagyobbrészt díszkerámiát, vagy főúri háztartások edényszükségletét elégítették ki, de gyártottak használati ólommázas és mázatlan kerámiát, pl. kályhacsempéket is. (Magyar Néprajzi Lexikon) tönkre nálunk a népművészetet. Igaz, van olyan internetes kínai oldal is, ahová felteszel egy képet, hogy neked ebből az edényből kéne kétezer darab, és azt fillérekért megcsinálják neked, az alján Made in Hungary handpainted (kézzel festett) felirattal. A mözsi fazekas tud egyéb „rémtörténeteket” is. Azt mondja, konferenciákon hallotta, hogy nagy áruházláncokban árulnak olyan kerámiát, amelyből oldódik a mérgező anyag. És mindezt büntetlenül meg lehet tenni. Pedig szerinte csak le kellene zárni a szemét előtt a határt. És betartatni azt a jogszabályt, hogy utcán, boltban, magánházban is csak zsűrizett népművészeti terméket lehetne árusítani. A panasz helyett persze sokkal szívesebben beszél az alkotásról, a munkáiról. Arról nem szívesen, hogy néhány éve leszakadt a bicepsze, és újra kellett tanulnia írni, festeni. Arról viszont igen, hogy mióta öt éve újra nekiállt dolgozni, már százhuszonöt zsűrizett, „A” kategóriás munkát készített. Meg arról, hogy sikerült olyat csinálnia, amire a szülei „ott fent” és a mestere is büszke lehet.- A nevem már ott van a magyar és a világ fazekastörténelmében. Letettem valamit az asztalra. És ha az Úr megadja a lehetőséget rá, akkor szeretném ezt még bővíteni. Ha nem, nem. Én azt mondom, hogy ha ennyit éltem, akkor is teljes életet éltem. Az alkotásai közül egyébként mindig van olyan, amelyik a szívéhez közel áll. Megvan még a legelső, az országos ipari tanuló kiállításra készített darab, amit az alsónyéki tárlaton is kiállított. A mostani szívszerelme pedig egy rengeteg munkával készült bordás fedeles korsó, amit, amikor előhozott megmutatni, nem győzött simogatni. Előbb-utóbb viszont minden elkészült munkájában talál hibát. A két hónapja készült korsónál most kezdi látni, mit változtatna rajta. Viszont ha nagy hibát vét, akkor azt a munkáját azonnal ösz- szetöri. Nem adja oda még ajándékba sem. Mert minden darabon rajta van a neve. Ami megmarad, azt viszont vállalja. Verseghy Ferenc egyébként otthon is a saját edényeit használja.- Van porcelánom is, de a sajátomból sokkal jóízűbben tudok enni, egész más a hangulata. Ezek mikrózható, mosogatógépbe való edények. A vásárlóim sem csak nézegetik, hanem használják őket. Hiszen arra valók, azért készültek ezek az edények. Én pedig, amíg élek, pótlást mindig tudok csinálni. és magángyűjteményben ott vannak az alkotásai. Ám a neves fazekas népi iparművész nem tud megélni a fazekasságból. Korábban hat évig tanított, ami biztos jövedelemforrást jelentett. Most a szerény rokkantnyugdíja mellett bár tud dolgozni, de jóval lassabban, nehezebben, mint azelőtt. Azt mondja, a habán kerámiát nem az átlagember veszi. És bár így is drágállják a munkáját, kénytelen áron alul adni az edényeit. Egy ötezer forintos halászlés tálkából például durván hétszáz forint marad meg neki. Ilyen anyagi viszonyok mellett az ország szégyenének nevezte, hogy a fazekas triennálén elnyert első díját TESCO-s vásárlási utalványban kapja meg.- Megkérdeztem a kiállításon jelen levő államtitkár asszonytól: tessék mondani, tudok én ezzel az utalvánnyal villanyszámlát fizetni, anyagot, festéket venni? Mert nekem ezekre kellene a pénz. Verseghy Ferenc mindezek ellenére nem lenne képes arra, hogy úgymond könnyen eladható gagyit gyártson sorozatban, úgymond megélhetési fazekasként.- Ha én fazekas vagyok, az azt jelenti, hogy egy tiszta vonalat viszek végig. A megélhetési fazekasságtól irtózom. Ez ugyanolyan, mint a megélhetési lopás. Nincs ilyen. Vannak, akiknek csodaszép munkák kerülnek ki a kezeik közül, de mellette 80-90 százalékban gagyit gyártanak. És ez teszi Róla mondták alvinci habán kerámiából és a késő-habánnak nevezett, népiesebb stílusból gyúrta össze Verseghy a maga sajátos, összetéveszthetetlen, különleges stílusát, amely ugyanakkor nagymértékben kötődik a legtisztább hagyományokhoz. dr. SÜMEGI ZOLTÁN, Tolna polgármestere: Tanulmányai és munkája - mint a középkori mesterlegényeket - Verseghy Ferencet is máshová szólították egy időre. De tevékenysége a Dél-Dunántúlhoz fűződik, és a sváb-német kultúra ismerője- ként, gyakorlójaként mégis ízig- vérig magyar. I Na gyerek, álmodtál a fazekasságról?
