Tolnai Népújság, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
2009-04-20 / 92. szám
4 KÖRKÉP TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2009. ÁPRILIS 20., HÉTFŐ Zenével, verssel emlékeztek az iskolájuk névadójára Nézőnek készül, ha nyugdíjas lesz hivatás A véletlen hozta a munkát, amely életévé, sőt életformájává vált bölcske A kultúra jegyében telt a péntek a Kegyes József Általános Iskolában. Az intézmény névadójára, a helyi származású festőművészre emlékeztek, aki Munkácsy Mihály kortársaként alkotott A Kegyes-napon a diákok saját tehetségükből adtak ízelítőt társaiknak. A felső tagozatosok a hetedik évfolyam zenés irodalmi műsorát tekintették meg. A nagycsoportos óvodások és az alsó tagozatos tanulók Pásztor Bertalan dunaújvárosi meseíróval találkozhattak Szalai Nikolett könyvtárvezető közreműködésével. A programok sora délután sem ért véget. A bölcskei óvodások énekkel, tánccal, körjátékkal készültek a napra, az alsó tagozatosok pedig versmondásban jeleskedtek. Az idősebb tanulók mesejátékokkal, valamint zenés számokkal álltak színpadra. A záró produkcióban a hatodik osztályosokból álló PP Mozgásklub step- aerobik előadása szórakoztatta a közönséget ■ H. E. A vörösborok jól szerepeltek a versenyen Paks Minden eddiginél több nevező volt az idei borversenyen, hetvenegy termelő százhatvankét mintával vett részt a bírálaton. Kanczler Istvánná borász elmondta, hogy a mennyiség nem ment a minőség rovására, sok érmet osztottak a bírák. Voltak kisebb típushibák, mint például a fehérborok esetében az, hogy az erjesztésnél túlmelegedtek a borok, így némi íz- és illathibával kerültek a palackokba. A vörösborok összességében jobban szerepeltek. Esetükben - különösen a testesebb fajtáknál - arra hívta fel a figyelmet a szakember, hogy nem szabad túl korán szüretelni. A négy bírálóbizottság végül huszonegy aranyérmet osztott ki. Tizenöt a 99 vörös minta közül került ki, hat a fehérboroknál talált gazdára. Utóbbiból negyvenöt mintát neveztek. Sem a siller, sem a rosé boroknál nem volt aranyérmes minta. A legeredményesebb termelő Várszegi Ferenc, Spiesz József és Fehér József volt. Várszegi Ferenc öt borából négy arany, egy bronzérmet ért. ■ V. T. Pék Jánosné, vagy ahogy a legtöbben ismerik Pékné Marika, mai kifejezéssel élve lehetne a szekszárdi Babits művelődési ház arca. Nemcsak munkája, élete is összefonódik a házzal. Venter Marianna- Manapság, főleg a fiatalok körében, alig elképzelhetőnek hangzik, hogy valaki több évtizedet töltsön el ugyanazon a munkahelyen, ráadásul egészen a kezdetektől. Pedig, ha jól tudom, véletlenül alakult így-,- Úgy volt, hogy a főiskola elvégzése után Mohácson fogok elhelyezkedni, pedagógusként. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy éppen akkor kezdte meg a működését a Babits művelődési ház Szekszárdon, a szülővárosomban, és munkatársakat kerestek az új intézménybe. A pedagógus pálya is nagyon szép lett volna, ebben biztos vagyok, de abban is, hogy közművelődési szakemberként itt találtam meg az igazi hivatásomat.-Ezek után felesleges kérdés lenne, hogy szereti-e a munkáját?- A művelődésszervezés kifejezés nem tudja igazán megmutatni, milyen sokszínű, milyen érdekes, változatos, ezerszínű és élvezetes ez a munka. Soha sem unalmas, tele van kihívással, hiszen percről percre változhat a helyzet, az utolsó pillanatban mondhatnak le előadást, mint ahogy erre már volt is példa. Nem várt akadályok léphetnek fel egy több száz főt mozgató fesztiválon, rendezvényen. A problémákra ilyen „vészhelyzetekben” megnyugtató megoldást találni hatalmas sikerélményt jelent. A munkám számomra életforma, hobbi, kedvtelés, egyszóval minden. Szorosan kötődve a megyéhez, a megyeszékhelyhez és természetesen a Babitshoz. Az, hogy az életem meghatározó része, mi sem mutatja jobban, hogy még a férjemet is itt ismertem meg a házban. S ami még nagyon fontos és kihagyhatatlan, és akikkel nagyon szeretek foglalkozni: az emberek. Azok, akikkel a munkám jellegéből Pék Jánosné egy véletlennek köszönhetően találta meg a hivatását, amely az egész életét meghatározta adódóan foglalkozom, a művészek, alkotók, menedzserek, és azok, akiknek mindez szól, a közönség.* A mi legnagyobb örömünk az, ha egy-egy színházi előadás, fesztiválprogram, vagy rendezvény után mosolygó, elégedett, jókedvű emberek távoznak a házból.-Említette a művészeket, alkotókat, akikkel pályája során alkalma volt találkozni.- A magyar kulturális élet nagyságai mind jelen voltak Szekszárdon, vagy előadóként, vagy kiállítóként. Hatalmas élményt jelentett találkozni Sinkovics Imrével, de a teljesség igénye nélkül említhetném Haumann Pétert, Bács Ferencet, Koncz Gábort, vagy egy másik műfajra térve Koncz Zsuzsát, Zoránt, a Hungária együttest, vagy az Omegát. ■ A munkáin számomra, életforma, hobbi, kedvtelés, egyszóval minden.- Ennyi év alatt bizonyára nem egy váratlan eseménnyel kellett szembenéznie. Van közöttük különösen emlékezetes?- Minden évben gyermeknap idején rendezzük meg a megyei gyermekrajz-kiállítást a márványteremben. Ez több száz rajzlapot jelent, amelyeket egyenként kell feltűzögetni a paravánokra. Néhány éve két napig dolgoztunk 40 fokos melegben a rajzokkal, és a kiállítás előtti nap estéjére sikerült mindegyiket felrögzíteni. Mivel nagyon meleg volt, korán reggel kinyitották a régi bejárat ajtaját, és a márványterem ablakait is. Jókora huzat keletkezett. Amikor bejöttünk dolgozni, több száz földön heverő rajzlap fogadott bennünket. Ráadásul az alkotók nevét külön kis cetlikre írtuk és tűztük a rajzok alá. Természetesen azokat is szétfújta a szél. Bevallom, elsírtam magam, de nem volt idő keseregni, mert délután háromkor nyílt a kiállítás, és addigra csodát kellett tenni. Sikerült, igaz, hogy a ház minden dolgozója megállás nélkül ezen munkálkodott, rajzokat és névcetliket párosított és tűzögetett. Az utolsó pillanatban készültünk el, hatalmas megkönnyebbüléssel álltunk a megnyitón, amikor odajött az egyik látogató: - Elnézést, de az egyik rajz, fejjel lefelé áll, nem zavarja magukat?-Nyugdíjasként dolgozik tovább. Meddig?- Azt még nem tudom. De azt igen, hogy ha egyszer igazán nyugdíjba vonulok, akkor igazi néző leszek. Nem azt figyelem majd egy-egy előadás alatt, hogy nem szakadt-e el a függöny, helyén van-e az ügyelő, vagy miért nem csukták be rendesen az ajtókat. Névjegy PÉK JÁNOSNÉ SZALONTAI MÁRIA, a szekszárdi Babits művelődési ház igazgató-helyettese 1948. június 5-én született Szekszárdon. Gyermekkorában Mohácsra költöztek, ott végezte el az általános iskolát, majd a Kisfaludy gimnáziumban tette le az érettségi vizsgát Ezt követően a pécsi tanárképző főiskolán magyar- rajz-népművelés szakon szerzett diplomát 1970-ben. Ebben az évben kezdte meg működését Szekszárdon a Babits Mihály művelődési ház, itt állt munkába 1970. július 1- én, és jelenleg is itt dolgozik. A Babitsban töltött közel négy évtizedben volt egy hétéves kitérő, 1983. és 1990. között a MESZÖV-nél dolgozott Házas, férje Pék János, akivel 1972-ben kötött házasságot. Leányuk, Zita, 1973-ban született. KITÜNTETÉSEI: 1976. Kulturális miniszteri dicséret 1982. Kiváló Munkáért kitüntetés 1989. Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetés 1999. Közjóért kitüntetés Szekszárd önkormányzatától U Z L E X E L J E IN { HIRDETÉS A Tolnai kézbesítőjénél most AKCIÓS áron adhat fel hirdetést! LAKOSSÁGI APRÓHIRDETÉS-MEGRENDELŐ LAP (Lakossági: albérlet, apró-cseprő, bútor, adásvétel, ingatlan, állást keres, társat keres.) Megrendelem Önöknél az alábbi szövegű apróhirdetés megjelenését: 1200 Ft 1800 Ft Kijelentem, hogy másokat hátrányosan érintő, sértő információt a szöveg nem tartalmaz. Az árak a Tolnai Népújságban való megjelenésre érvényesek, és megjelenésenként értendők. Keresse a Tolnai Ä hír velünk jár! 600 Ft I s e 9 * í t ü n k i
