Tolnai Népújság, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-10 / 85. szám

5 2009. ÁPRILIS 10., PÉNTEK - TOLNAI NÉPÚJSÁG NYUGDÍJASOK Cigányzene és kánkán teszi színesebbé a fellépést A közösség élteti az időseket életút Az igazgatósághoz sok iskolán kívüli feladat is tartozott dalmand Szorgalmasan próbál a Dalmandi Rozmaring Együttes a húsvét hétfői fellépésükre. Ta­másiba kapott meghívást az együttes 12 tagja. Babati Imréné, az egyesület elnöke elmondta, hogy két műsorszámmal készül­nek. A Cigányzenekar című pro­dukciójuk már évek óta nagy si­kert arat, hét-nyolc éve része a repertoárjuknak. A csoport vi­dám hangulatú produkciója he­gedűst, nagybőgőst és énekese­ket is felvonultat. A másik mű­sorszám, ami helyet kap fellépé­sükön Tamásiban, egy friss pro­dukció lesz: kánkánt varázsol a színpadra az együttes. Idén elő­ször vesznek részt a fesztiválon, amelynek már hagyománya van a városban. A meghívást Ta­mási nyugdíjas szervezetének elnökétől kapták, aki január­ban egy dalmandi bálon látta az együttes repertoárját. A Rozmaring Együttes tagjai szí­vesen fogadták a meghívást, a műsor után következő vacsorán és bálon vendégül látják őket barátaik. ■ Kazinczi Katalin Hároméves lett a belecskai nyugdíjasklub belecska Hároméves fennállását ünnepelte a hétvégén a belecskai nyugdíjasklub. Szeledeli György- né, a klub vezetője elmondta, na­gyon jó hangulatú ünnepséget szerveztek testvérszervezetük, a pincehelyi nyugdíjasklub képvi­selőinek részvételével. Az alka­lom fényét emelte a gyönki ha­gyományőrző tánccsoport, két versmondó előadása, a pincehe­lyiek, valamint a klubtagok mű­sora. Templomba látogatásuk al­kalmával pedig a magyarkeszi asszonykórus egy dallal lepte meg őket. A klub születésnapja mellett megünnepelték hetvene­dik évüket betöltött tagjaikat is. Egyébként az elmúlt három év­ben nem sok minden változott. Jelenleg huszonnégyen vannak. A helyi közhasznú társaságnak dolgoznak, hogy finanszírozni tudják kirándulásaikat. A napok­ban pedig elkezdenek készülőd­ni majálisukra, amelyre másik testvérklubjukat, a csikóstőttősi szervezet tagjait szeretnék meg­hívni. ■ Hargitai Éva 1 Névjegy Régen sok mindent végeztek társadalmi munkában - mondja Kartai István nyugdíjas Iskolaigazgató A mai világ a pénzé, a ré­gi idők világa a közösségé volt, vélekedik Kartai Ist­ván nyugdíjas iskolaigaz­gató. Három-négy évtized­del ezelőtt teljesen termé­szetes volt, hogy együtt hordták az épülő iskolá­hoz a téglát a szülők és pedagógusok, együtt ásták a földbe az olajtartályt a gyerekek és tanáraik. Vida Tünde Kartai István nyugdíjas dunaszentgyörgyi iskolaigazga­tó kalendáriumba illő precízség- gel idézi fel emlékeit. A dátumok sem okoznak neki gondot. Pedig az sem lenne csoda, ha megkop­tak volna, Pista bácsi februárban töltötte a nyolcvankettőt. Ma már többnyire csak kertészkedik, a házuknál van egy kis barackos, és fiának is van gyümölcsöse. A kert nem új keletű szerelem, nemcsak a nyugdíjas években megszaporodott szabadidő eltöl­tését szolgálja. Kartai István bá­báskodásával jött létre a hetve­nes években a kertbarát kör, ami ma is nagyon jól működik. - Úgy érzem, hogy olyan mozgalmat indítottunk el, aminek van lét­alapja - fogalmaz. Hosszú pályafutása során per­sze nem ez volt az egyetlen kez­deményezés, ami a nevéhez fű­ződik, s amire ma is emlékez­nek. Régen - a hatvanas, hetve­nes, de még a nyolcvanas évek­ben is - sok mindent végeztek társadalmi munká­ban. És az iskolaigaz­gatósághoz is hozzá­tartozott olyan fel­adat, aminek vajmi kevés köze volt az oktatáshoz. Pista bácsi igazgatósága idején épült az új óvoda, majd 1961-ben az emeletes iskola. A szülők és a pedagógusok együtt rakták a téglát a vagonokból Tolna- Mözsön. Természetesen a fűtés megoldása is közös ügy volt, ha kellett a gyerekek vályogot hoz­tak, amivel a pedellus, Sólya Pis­ta bácsi javította a kályhát, ha kellett, együtt ásták a földbe a hatalmas tartályokat, hogy áttér­hessen az iskola az olajfűtésre. - Kátrányt olvasztottunk egy nagy üstben, azt zsákokra kentük, ez volt a szigetelés. A tartályt flasencuggal engedtük le Pista bácsi vezényletével - idézi fel egy egykori, akkor hetedikes di­ák. Hencze Sándor - aki ma pol­gármester - még arra Is emlék­szik, hogy utána mákos tésztát ettek közösen. Hencze Sándor nagy ered­ménynek tartja a nyolcvanas években létrehozott diákotthon intézményét. Aminek szintén a ma már nyugdíjas iskolaigazga­tó, Kartai István volt a vezéralakja. Akko­riban nagy gondot jelentett az, hogy a pusztai, meg a ci­gánytelepen élő gyerekek nem jártak rendszeresen iskolába. Azzal, hogy sikerült létrehozni a diákotthont, nemcsak a tanít­tatást oldották meg, hanem elő­segítették a szocializációt, beil­leszkedést is. A dolog ugyanis azzal kezdődött, hogy a gyereke­ket megfürösztötték, megtanítot­ták az alapvető higiénés szabá­lyokra. A faluvezető és a pedagó­gus szerint nagy részben a diák­otthonnak köszönhető, hogy Dunaszentgyörgyön ma nincs se cigánytelep, se beilleszkedési gond. Mára megváltozott a világ, ál­lítja tanítvány és tanár egybe­1927. FEBRUÁR 17-én Nagydorogon született, ott, majd Tengelicen járt elemi iskolába. szekszárdon a fiú pol­gáriban tanult 1942-ig. Ezek után felvételizett si­kerrel a nagykőrösi Dunamelléki Református Tanítóképzőbe, ahol 1947-ben szerzett diplo­mát. felesége, Kaszás Sára tősgyökeres dunaszent­györgyi, 1951-ben háza­sodtak. istván fia Szekszárdon él, a húsipar utolsó mo­hikánja, Csilla lánya Nagykanizsán kertész­mérnök-tanár, egy lány és három fiú unokájuk van. A DUNASZENTGYÖRGYI ál­talános iskolában 1947- től 1988-ig dolgozott, öt évig igazgatóhelyettese, huszonhat évig igazgató­ja volt az iskolának. hangzóan. A mostani világ a pénz világa, az akkori a közössé­gé volt. Pista bácsi, mint mond­ja, mostanában öt vagy hat öt­venéves találkozón vett részt, így jól láthatta, hogy az akkori kö­zösségek jól összeforrtak, ma is működnek. - Közösséget nevel­tünk, ez még mindig megvan. Ez éltet bennünket - mondja. HÍRSÁV Simontornyán lesz a megyei találkozó SIMONTORNYA A házigazda BSZV nyugdíjasai május 16- án rendezik az „Életet az éveknek” nyugdíjasszövet­ség klubjainak megyei ta­lálkozóját. Az eseményen a szépkorúak a sportcsarnok­ban tréfás sorversenyeken mérik össze ügyességüket, találékonyságukat, bizonyít­hatják szellemi frissességü­ket. Közös ebéddel zárul a sportnap, (vl) Húsvét után, kedden locsolnak a férfiak PINCEHELY A locsolásért cserébe piros tojás és süte­mény jár a fiúknak - így van ez a pincehelyi Vörös­marty nyugdíjasklubban is, ahol jövő héten kedden tartják meg húsvéti ünnep­ségüket. A közel másfél év­tizedes klubhagyományok­nak és természetesen a népszokásoknak tesznek ezzel eleget, amit egy kis megvendégeléssel is össze­kötnek. (hé) Születésnapot ünnepeltek a nyugdíjasklub tagjai decs Nyolcvanéves tagját, Kapási Istvánt köszöntötte fel hétfőn a decsi nyugdíjas­klub tagsága a Faluházban. Ifjú Gyuláné klubvezető kö­szöntőjével, egy ajándékko­sárral, Biczó Ernő polgár- mester ajándékával, vala­mint Mészáros Istvánné szavalatával lepték meg az ünnepeltet. A családtagok pedig vacsorával vendégel­ték meg a köszöntőket, tudtuk meg Ifjú Gyulánétól, a klub vezetőjétől, (hé) Ifjú Gyuláné klubvezető @ TOVÁBBI HÍREK: www.teol.hu Mindig a kisembereken kezdik a nadrágszíj meghúzását mennyi a realitása? Minimálbért ajánl a politikusoknak válságkezelés gyanánt az utca nyugdíjasa- Ha öt percet beszélhetnék a parlamentben, biztos agyon­csapnának - vélekedik az „utca embereként” egy bátaszéki nyugdíjas arról, hogy szerinte miként fogadnák a politikusok az ő válságkezelő elképzeléseit. Kovács András 44 év és 112 nap fizikai munka után hat éve ment nyugdíjba. Feleségével sa­ját erőből építették családi házu­kat és a melléképületet is, ahol hajdan, a „mocskos rendszer­ben” volt, hogy több mint száz háztáji disznót is neveltek egy­szerre. Kovács András tájékozott, naprakész a honi közéletben. Nem vitatja, hogy állami kiadás- csökkentésre szükség van. Az viszont nem tetszik neki, hogy szerinte mindig a kisemberek­kel kezdik a nadrágszíj meghú­zását. Tiszteli ő a tanult, okos embereket. A Reformszövetség tagjaival is így volt, de csalódott bennük, amikor megismerte az elképzelés."'két. „A Gordont” is szimpatikusnak találta egy dara­big, de hát ő is a szegényekkel akarja kezdeni. Kovács András a tehetőseb­bekkel kezdené. Szerinte, ha az ország bajban van, akkor először is a politikusoknak kellene áldo­zatot vállalniuk: ő a parlamenti képviselőknek egy éven át mini­málbért adna. Hasonlóképp jár­na el a miniszterekkel és az ál­lami vállalatok vezetőivel. Egy­Kovács András szerint az érintetteknek nem tetszene a javaslat ben megígérné: ha emiatt ezek a szerinte tehetős emberek nem tudnának vacsorát adni a gyere­keiknek, akkor ő maga venne nekik. Kovács András végkielégítése­ket se fizetne az újra nem választott képvi­selőknek, a leváltott minisztereknek. - Ha a kisembert a fő­nöke elküldi, mert nem tetszik a munkája, akkor milyen alapon kaphatna végkielégítést? - teszi fel a kérdést. Az „utca nyugdíjasa” úgy véli, mindezen intézkedésekkel több, mint háromszázmilliárdot lehet­ne spórolni és a szociális kiadá­sokat nem kellene megnyirbál­ni. Ez a számítás legalábbis erő­sen vitatható, mindazonáltal ő sem látja realitását, hogy sajá­tos válságkezelő javaslatát kivi­telezni lehetne. Annak viszont örül, hogy vannak már politiku­sok, akik a követ­kező választásokig lemondtak a java­dalmazásukról. Ha Kovács And­rás ötlete nem valósul meg, ak­kor neki is le kell majd monda­nia a 13. havi nyugdíjról. Ám ha ez így is lesz, a bátaszéki nyug­díjas négy unokája ebből nem érezhet meg semmit. - Ha mi nem is eszünk, de nekik akkor is lesz mindig ajándék - fogad- kozik. ■ S. K. ■ Szerinte a te­hetősebbekkel kellene kezdeni. ■ Óvodát és iskolát is építettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom