Tolnai Népújság, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-02-01 / 05. szám

2009 FEBRUAR 1., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELBŐL Szekszárdiul indult, világfi lett fotóriporter Miközben rohant, mindenki ráhúzott egyet, aki csak érte Móricz Simon idén tölti be 29. életévét, de fotóriporterként már számtalan díjat bezsebelt Többszörös sajtófotó-dí­jas, kiállításai vannak, mégsem tartja magát művésznek. Ő fotóripor­ter. Ugyanolyan lelkese­déssel örökít meg egy tűzcsapot, mint a belgrá­di tüntetést. Legfeljebb az előbbinél kevesebb pofont kap. Rácz Tibor Manapság nem sokan mond­hatják el magukról, hogy a munkájuk egyben a hobbijuk is. Móricz Simon, a Népszabad­ság fotóriportere ezen ritka em­berek közé tartozik. Már általá­nos iskolában, amikor első, fil­mes fényképezőgépével a diák­táborok eseményeit rögzítette, s látta megjelenni fotóit a tábori hírmondóban, tudta, ez a neki való szakma. Öt éve dolgozik az ország egyik legolvasottabb po­litikai napilapjánál, s mint mondta, annak ellenére, hogy már néhány kiállítás is kötődik a nevéhez, nem szereti, ha a fo­tósokat, s közte őt, művésznek nevezik. Karrierje annak idején Szek- szárdon kezdődött, igaz, akkor még csak érdeklődött a fotózás irányt. A mostani Dienes Valé­ria Általános Iskola padjait kop­tatta, s szerinte édesanyja nyol­cadikos korában nagyon jó dön­tést hozott. Felköltözött Buda­pestre, hogy a kis Simonnak, akármit is akar kezdeni magá­val az életben, legyen rá lehető­sége. A Práter utcában érettsé­gizett, ott szerzett fényképész végzettséget, s utána a Bálint György Akadémia fotóriporter szakán tanulta a szakmát.- Az álmom teljesült, amikor fölvettek a laphoz. Már egészen fiatal koromban tudtam, A Nép- szabadságnál akarok dolgozni, s tudatosan készültem rá. Igaz, hogy ennek ellenére ez is mun­ka, amit szakemberként el kell végeznem. Napilapnál nagy a hajtás, este még nem tudom, hol leszek, mit fotózok másnap. Emellett, mivel politikai lap va­gyunk, sokszor protokollt örökí­tünk meg, ami valljuk be, nem egy izgalmas dolog. Ám ennek ellenére szerencsére minden­ben meg tudom találni a lehető­séget. Akár egy tűzcsapban is ­mondta egyik este, amikor a megyeszékhelyen találkoztunk. Épp laptopjával volt elfoglalva, egy fotópályázatot küldött be, este 11 órakor. Szereti ugyanis az utolsó pillanatra hagyni az Névjegy: Móricz Simon 1980-BAN született Kiskunha­lason. SZAKMAI TANULMÁNYOK: 1999- 2001: Práter utcai szakmun­kásképző iskola, fényképész szak 2001-2002: MÚOSZ Bá­lint György Újságíró iskola fo­tóriporteri szaktanfolyam. MUNKAHELYEK: 2002-2003 : Budapesti Nap fotóriportere 2003: Népszabadság fotóri­portere. ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁS: 2006: Mil­ilyesmit. Előfordult, hogy reg­gel ötig ült a számítógép előtt, s figyelte, amint anyagának fél­óránként egy százalékát feltöl­ti a gép. Ám hiba lenne azt hin­ni, hogy a munkája tömény lenáris Park, Csiga Galéria. díjak: 2007: Magyar Sajtófo­tó Pályázat, MÚOSZ Nagydíj 2007: Magyar Sajtófotó Pá­lyázat, Munkácsi Márton-díj a legjobb kollekcióért 2007 : Magyar Sajtófotó Pályázat, 30 év alatti, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter. 2008: Magyar Sajtófotó Pályá­zat, 30 év alatti, legjobb telje­sítményt nyújtó fotóriporter. TAGSÁG: 2002: MÚOSZ. unalom, s hogy állandóan poli­tikusokról készít portrét. Leg­jobb bizonyíték erre hordozha­tó számítógépe, amelynek egyik sarka szinte már alig van meg. Letörött ugyanis, amikor Koszovó kikiáltotta tavaly a füg­getlenségét. - Tudtam, hogy az­nap éjjel történni fog valami, szinte szikrázott a levegő a fe­szültségtől. Belgrádban több ezer ember gyűlt össze az utcá­kon, s mindent szidtak, ami amerikai. Elsősorban a McDolaldsokat, amelyből néhá­nyat fel is gyújtottak. Akkor próbáltam minél közelebb ke­rülni az eseményekhez. Buda­pesten az MTV székházának ostromán ezt megtehettem, nem bántottak azért, mert fotós vagyok. Ám Belgrádban, ami­kor észrevették, mit csinálok, csak a gyorsaságomon múlt, hogy megúsztam épségben. Mint a vesszőfutás olyan volt, amerre rohantam, mindenki rám húzott egyet, aki elért. A számítógépem a hátizsákom­ban volt, akkor sérült meg - mondta. A megmérettetéseken is eredményes a 28 éves, most már pesti srác. A 2008-as Ma­gyar Sajtófotó Pályázat legtöbb díját, szám szerint négyet Mó­ricz Simon nyert el. Az elmúlt két évben is számos elismerés­ben részesült Két éve a MÚOSZ Nagydíjávai is kitüntetették. Aztán a Bécsi melegfelvonulás című munkájáért átvehette a Társadalomábrázolás-doku- mentarista fotográfia kategória első-, a Birkanyírás című soro­zatáért a Képriport kategória harmadik díját. Megkapta a leg­jobb kollekcióért járó Munká­csi Márton elismerést, továbbá a legjobb teljesítményt nyújtó 30 év alatti fotóriporternek járó díjat is. Utóbbit harmadszor nyerte el. Ám szerinte bármit is ér el az a ember, célja az, hogy mindig változzon. - Az irányvonalak, az ízlés változik. Egy valami nem: gondolkodni kell - tette hozzá. Kérdésemre viszont azt mondta, nincs még Móricz-lá- tásmód a képalkotásban, folya­matosan próbálgatja magák fi­gyeli a hazai és külföldi fotóso­kat, és próbálja a stílusát kiala­kítani. Mint mondta, nagyon erős a hazai mezőny, nagyon te­hetségesek, és jók a magyarok. Régebben szinte elképzelhetet­len volt, hogy hazai fotós nem­zetközi pályázatot nyerjen, ma már ez természetes. Példaképei többek közt Robert Capa, André Kertész, Gárdi Balázs. Mint mondta: attól még messze van, hogy egy fotóra azt mondják, lám ez egy Móricz-kép. Azt pró­bálja ábrázolni, amiről van ki­alakult véleménye, vannak mű­vészeti attitűdjei, de nem tartja magát művésznek. Ő fotóripor­ter, és számára első a munka. Saját anyagain csak úgy tud dolgozni, hogy feláldozza a sza­badnapjait. Mint mondta, a ma­gánéleti kapcsolatait is nehéz ápolni, hiszen sosem tudja, ép­pen mi esik be, mi történik a következő órában. Hozzátette azonban, most szerencsés hely­zetben van, mert a kedvese is fotóriporter, így megérti. Sötét napok az év elején a rendkívüli helyzet rendkí­vüli megoldásokat kíván - állítják a bölcsek, és a jelen történései bizonyítani lát­szanak a mondás igazságát. Valóságos bankrablásdöm- ping borzolta a kedélyeket az elmúlt héten, nem akadt olyan nap, hogy ne próbál­tak volna kifosztani valami­lyen pénzintézetet. mivel nem valószínű, hogy a bankrabló szakiskola vég­zős osztályának gyakorlati vizsgáját időzítették ezekre a napokra, logikusabb ma­gyarázatnak tűnik, hogy idén januárban több a vég­sőkig elkeseredett ember, mint korábban. Mert a jelek arra utalnak, hogy az elkö­vetők többsége nem meg­rögzött bűnöző. semmiféle felmentést nem kívánok adni a rablóknak a tettükre, félreértés ne essék. Tüdjuk, hogy nem ez a meg­oldás. Ám könnyen el lehet képzelni, hogy valaki, akinek egy kiszámíthatóbb és embe­ribb vüágban még az sem jutna eszébe, hogy elcsalja a parkolójegyet, végső elkese­redésében olyat tesz, ami már nem bocsánatos bűn. vegyünk csak egy egyszerű példát. Két átlagos keresetű felnőtt és két gyermeke, .de­vizahitellel. Ez utóbbi egy év alatt másfélszeresére nőtt, esély van rá, hogy havi 120-150 ezer forintra kú­szott fel a törlesztés. Ha net­tóban van ennyi az egyik kereset egyáltalán, az már el is ment erre. A másikból - ha megmarad mindkét ál­lás - kellene fizetni rezsit, iskolát, biztosítást, autót, influenza-oltást, ja, és per­sze az élelmet. Ha nem megy, ha nincs törlesztés, jön a végrehajtás. S akkor se lakás, se addig befizetett pénz, se semmi. Széthulló család, szegénység, remény­telenség. Egy ilyen helyzet­ben pedig már nem is olyan nehéz elképzelni, hogy vala­ki végzetes lépésre szánja el magát. Fergeteges disznólkodás volt Bilitón hagyomány Akinek úgy hozta kedve, segédkezett, a többiek mulatoztak BíRlTÓ Korábbi helyszínéről, Gyapáról Biritóra költözött a már több éves múltra visszatekintő hagyományőrző disznóvágás. A programot a Paksi Turizmusért Egyesület Prímás szakosztálya rendezi élén Kun Szilárddal, aki­nek sok hasonló kezdeményezés fűződik a nevéhez. Miként koráb­ban, ezúttal is több vonzó prog­rammal ötvözték a disznóölést. Akinek úgy tartotta kedve, se­gédkezhetett a vágásnál, pörkö­lésnél, vagy a konyhában a hur­katöltő és a kondérok körül. Má­sok mulatozva töltötték a napot, amiben Szabó Adrien és a Gö­i I Szabó Adrienn és a Görömbő Kompánia húzta a talpalávalót römbő Kompánia volt segítsé­gükre. Wolf Gábor két csemetéjé­vel, Marcival és Renával nagyon kellemesen töltötték a napot. A gyerekek a disznóvágáson segéd­keztek, de utána sem maradtak teendő nélkül. A kislány Vanyó Adrienn kézműves mellett, a kis­fiú a terítésben ügyeskedett. A Mondik házaspár másodízben jött Kecskemétről. Mint Krisztina elárulta, nekik a hagyományőrző program tetszik, környékükön nem hallottak hasonlóról. - Azo­kat az értékeket találjuk meg itt, amelyek hiányoznak a mai em­ber életéből. ■ V. T. HIRDETÉS A fotókat a teol@teol. címre várjuk. hu A játék részleteit a www.teoi.hu honlapon olvashatják Tolnai Népújság A hír velünk jc Keressük a legbájosabb anyát és lányát! Olyan anyák és lányaik jelentkezését várjuk, akik szívesen megmutatnák olvasóinknak szépségüket. » * i * r

Next

/
Oldalképek
Tartalom