Tolnai Népújság, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-01-04 / 01. szám

2009. JANUÁR 4., VASÁRNAP INTERJÚ 7 legenda Sztankay István több mint fél évszázada van a pályán. Főszerepet játszik, verset mond, ügyel az egészségére, és még mindig szenvedélyesen gyűjti a rádiókat és a zseblámpákat. Sztankay Istvánon nem látszik a kor. Ma is olyan fiatalos, mint régen, és a hangja is pont ugyan­olyan, mint amikor Bel- mondót szinkronizálta. Csak az emlékei árulják el valódi korát. Hegedűs V. Rita- Szokott újévi fogadalmakat tenni?- Nem. Ilyenkor olyanokat mond az ember, amit nehéz telje­síteni. Ezért inkább én nem mon­dom ki. De egy napon például le­szoktam a dohányzásról. Ponto­san emlékszem rá, öt évvel ezelőtt történt, november 23-án. Előtte már többször próbálkoztam siker­telenül. Erős dohányos voltam, napi 35 szálat szívtam. Közben sokat dolgoztam, és a nikotin dop­pingolt. Szenvedélyemmé vált De 46 év dohányzás után úgy érez­tem, hogy telítődtem, és elérkez­tem ahhoz a ponthoz, hogy nem lehet már tovább csinálni. Ha ak­kor nem hagyom abba, akkor ma már biztosan nem élek. Azóta többször rá akartam már gyújta­ni, de ilyenkor mindig azt mon­dom, hogy csak egy fél órát bírjak ki. Miután letelik, azt mondom, hogy na, még egy órát. Azóta egy­más után mennek az órák. Újévi fogadalomként csak azt szoktam mondani, hogy meg fogok javul­ni, de ez eddig nem sikerült.- Miben szeretne megjavulni?- Erről nem érdemes beszélni. Titok. A megjavulás annyit tesz, hogy olyan rossz dolgokat próbál az ember elhagyni, amiket szeret A legrosszabb szokásom a ciga­retta volt, és le tudtam róla szok­ni. Emiatt azért adtam magam­nak egy jó jegyet.- Mit hoz önnek az új év?- Csak annyit tudok, hogy két színdarabban fogok játszani. Még most alakul a dolog, nem is mon­dok többet róla. De nem vagyok megijedve, mert van elég felada­tom. Most a Dollárpapa főszerepét játszom a Karinthy Színházban, és vidékre is járok fellépni, verset mondani. Nem vagyok mun­kaszűkében.- Mikor pihen?- A január egy kicsit mindig csöndesebb, de ez nem is baj, ilyenkor feltöltődöm. Akkor már esik a hó, nem lehet vidékre men­ni. lobban is esik, ha nem kell órá­kat utaznom, és eseüeg kitenni magam egy hóviharnak. A szerel­mesek napján, február 14-én van a születésnapom. Az a forduló­pont,* onnan már látni, hogy lesz itt még tavasz.- lói érzi magát?- Lekopogom, hogy igen. Sem­mi bajom sincs. Egy pár évvel ez­előtt még nem is gondoltam vol­na, hogy üyen idős leszek. Azt hit­tem, hogy az örök életre 45, leg­feljebb 50 éves koromban fogok átlavírozni. Azzal persze tisztá­ban voltam, hogy egy után a ket­tő jön, meg hogy a hatvan után a hetven. Csak azt nem tudtam, hogy ez ilyen gyorsan megy. Meg­lepő az idő múlása. Ötven évig ugyanis nem számított a kor. Ad­dig még a haj sem őszül annyira, de ha mégis, akkor az sármos. Most már annak örülök, hogy még yan hajam, és egy cseppet sem baj, hogy ősz. Sokat változik az ember az évek alatt. De ez a hölgyekre nem vonatkozik, mert ők nem öregszenek, mindig gyö­nyörűek és fiatalok maradnak.- Szilveszterkor a Bolondos va­káció című 1968-as filmjét vetí­tette a tévé.- Jó érzés, ha leadják egy-egy filmemet. Jó emlékeket idéznek. A Bolondos vakáció elkészítése­kor például még fiatal kezdő vol­tam. A film másik szereplője, Ernyei Béla akkor disszidált. Ezért az utolsó snittet, amiben együtt játszottunk, úgy vettük fel, hogy ő Bécsben volt, én meg itt­hon. Úgy oldottuk meg a jelenetet, hogy ő a fürdőszobában van, és a csukott ajtó miatt nem látszódik. A hangot pedig utólag vettük fel Bécsben. Nem jöhetett ugyanis haza, mert lecsukták volna. A rendező a nagyszerű Makk Károly volt. Ami pedig a televí­ziókkal való kapcsolatomat illeti, egy-két évvel ezelőtt még benne voltam a szilveszteri műsorok­ban, most azonban nem így jött ki a lépés. De hogy vetítik a film­jeimet, az jó.- A lánya követte önt a pályán. Örült neki?- Egy nőnek ez egy nehéz fog­meglepetten visszakérdeztek: „Miért, nem a Sztankay az?”.- Ön hogy indult el a pályán?- Hamar bekerültem a fősodor­ba. Szerencsém volt, felfigyeltek rám, adtak egy szerepet, amiben sikerült jól teljesítenem, így jött a következő feladat, meg a követke­ző. így kaptam meg Brecht Állít­sátok meg Arturo Uit! főszerepét, ami meghozta a sikert Majd oda­adták Rómeó szerepét is. Elját­szottam Sztálint, Hitlert, Napó­leont, Kálvin Jánost, Mátyást, Ha van valami érdekes hír, azt én tudni szeretném minél hamarabb. Ez a mániám. lalkozás. Elindulni is és folyama­tosan jelen lenni is. A lányom emi­nens tanuló volt, felvették a jogra, két és fél évet el is végzett Nem gondoltuk volna akkor, hogy szí­nésznő lesz, mert semmi jele nem volt ennek. De utána felvették a Színművészeti Főiskolára is, és otthagyta a jogi egyetemet Orsi­kám vidéken volt négy évig, szép szerepeket játszott. Most szabad­úszó, de szerencsére van munká­ja. Játszik a Karinthyban és a Jó­zsef Attila Színházban is. A fiam, Ádám, pedig újságíró lett.- A fia egyszer megírta, hogy mennyire bosszantja, hogy mindenki azt hiszi róla, hogy Schütz fia az édesanyja. *- Igen. Összeboronáltak min­ket Sajnos fia 58 éves korában úgy gondolta, hogy neki ebből az életből elég. Harminc évig játszot­tunk együtt. Nagy barátság volt köztünk. A Jövőre veled ugyanitt című darabot közel ötszázszor ját­szottuk el a közönségnek. De ezen kívül volt egy önálló estünk is. fia férje vitt minket kocsival a vidéki fellépéseinkre. Amikor egyedül ment el fellépni, mindig megkér­dezték tőle, hogy hol a férje. Mire ő válaszolt, hogy hát itt ül. Erre Goebbelst, szinte mindenkit / a történelemből.- Sokszor hallhat­tuk önt énekelni is. Honnan a zene szeretete?- Az édes apám görög katolikus lel- I kész volt. A Rákosi-kor- ban én segéd­kántor voltam nála. Orgonáltam és énekeltem is. Ebből adódott, hogy megtanul­tunk zongorázni, bár már megko­pott a tudásom.- Szokott még zenélni?- Az unokaöcsémtől kaptam egy ötoktávos szintetizátort. Nem hétoktávos, mint a zongora, de mindent le lehet rajta játszani. Bá­jos kis szerkentyű. Mostanában kicsit elhanyagolom, de a jogfoly­tonosság azért megvan. Ha eszembe jut egy dallam, akkor le tudom játszani. Emlékszem még arra, hogy Vujicsics Tiha­mér, a nagysikerű Bors és A Tenkes kapitánya című tv-soro- zatok zeneszerzője a szatyrában hordott egy gyerekzongorát, amin csak két oktáv volt. 1969-ben együtt dolgoztunk a Szentendrei Teátrumban, és a próbák alatt csak előkapta szatyrából a kis hangszerét, és azon ját­szotta le a kívánt dalla­mokat. Szenvedélyesen gyűjti a rádiókat és a zseblámpákat Miért?- Bárhova megyek, le­gyen az a kocsim, vagy a lakásom­ban a fürdő- szobától kezdve az il- lemhelyig, mindenhol ' van rádió. Az életünk felgyor- | suit. Most világ- l méretű gazda- L sági zűrzavar * van például. Érdekel. A rá­diókat hol itt Névjegy édesapja görög katolikus pap volt. Mielőtt felvették volna a Színház- és Filmművészeti Fő­iskolára 1957-ben, dolgozott kifutófiúként, csillésként föld alatti építkezéseken és anyag- mozgatóként is. 1961-ben dip­lomázott, és Miskolcra szerző­dött. 1963 és 1974 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, majd 1990-ig a Ma­dách Színház társulatához tartozott. Rövid szabadászás után 1991-ben szerződött a Jó­zsef Attila Színházhoz, amely­nek a mai napig tagja. kapcsolódom be, hol ott. Van, hogy fél napig nem kapcsolom be, de van, hogy éjszaka is hallgatom. Ez egy állandó tájékozódás a ré­szemről. Engem ez vonz. A tévé­ben is vannak ugyan hírek, de azok inkább szórakoztató jelle­gűek. A rádió minden órában friss híreket mond. Ha van vala­mi érdekes hír, azt én tudni sze­retném minél hamarabb. Ez a má­niám. Ezért ha tehettem, mindig vettem egy rádiót, és mára tele van velük a lakás. Szinte minden méretből és színből van már.- És mi a magyarázat az elem­lámpára?- Kilencéves voltam a második világháborúkor. Sajnos le kellett költöznünk a pincébe, ahol ötven napot kellett eltöltenünk. Már az összes kerület felszabadult, de ahol mi voltunk, ott a legvégsőkig folyt a harc. Ráadásul nem elég, hogy a pincében kellett lennünk, de ahogy lementünk, két nap múlva kialudt a villany. Egy idő után elfogyott a gyertya, kifogyott a petróleum a lámpákból, és már nem tudtunk mivel világítani. Ott maradtunk a sötétben legalább 35 napig. Borzasztó volt. Komoly sokkhatás ért Szeretem a sötétet, abban tudok jól aludni. De egy biztos: ha sötét van az akarato­mon kívül, fontos, hogy tudjak vi­lágosat csinálni. A jóisten azt mondta, hogy legyen világosság, és lön. Én meg a magam részéről az elemlámpákkal készültem fel. Nem hasonlítom magam a min­denhatóhoz, de fontos, hogy vilá­gosság legyen körülöttem. Az éle­tem minden területén. díjai: Jászai Mari-díj (1966, 1974), Farkas-Ratkódíj (1967), SZOTdíj (1970), érdemes mű­vész (1978), Erzsébet-díj (1992), József Attila-gyűrű (1994), Ma­gyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata (1997), Kossuthdíj (1998). „FONTOS, HOGY VILÁGOSSÁG LEGYEN”

Next

/
Oldalképek
Tartalom