Tolnai Népújság, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-27 / 301. szám

2008. DECEMBER 27., SZOMBAT - TOLNAI NÉPÚJSÁG MEGYEI TŰKOR MIHALYFALVI LÁSZLÓ „NYELVEBEN EL A NEMZET.” Boldog új évet! boldog új évet! Naponta hall­juk a kívánságot. A boldogsá­got azonban nemcsak kíván­ni kell, hanem tenni is kell érte. Mikor mondhatjuk egy­másnak tiszta szívvel, hogy boldog új évet kívánok? Mi­kor lesznek boldog éveink? majd ha úgy közelítjük meg egymást, mint tanítványát a jó tanár, aki értékelésében először arra tér ki, hogy mi a jó a feleletben; és csak utána szól a javítandó dolgokról. majd ha Rómában, Peking- ben és Budapesten nem lesznek hajléktalanok, kol­duló nyomorékok. majd ha a világ egyetlen tá­ján sem halnak éhen ártat­lan gyermekek. majd ha a rászorulók nagy ünnepeink idején nem me­leg ételhez, hanem élhető élethez jutnak. majd ha az erőszak, a durva­ság helyét átveszi a megér­tés, a szelídség. majd ha egy nemes célért - hazánk boldogulásáért - össze tud fogni e nemzet. majd ha szent eszméket tu­dunk állítani fiataljaink, gyermekeink és unokáink elé; hogy ezekből a tiszta, csillogó tekintetű ifjakból ne egymást ócsároló, gyűlölő felnőttek legyenek. majd ha megőrizzük nemze­ti hagyományainkat, értéke­inket, szokásainkat, meséin­ket, dalainkat; nemzeti öntu­datunkat. majd ha eljön az idő, amikor ha valaki nem tud vagy nem akar jót tenni, legalább nem cselekszik rosszat. majd ha látszólag apró dol­goknak is tudunk örülni. folytathatnám a sort, de ezt mindenki megteheti. Egyet azonban soha nem szabad fe­ledni: Az élet túl rövid ahhoz, hogy acsarkodással teljék el. csak a felsorolt és fel nem sorolt feltételek teljesítése esetén mondhatjuk ki, az immár tartalommal is meg­telt, nem felszínes, tetteket is ígérő mondatot, hogy: Bol­dog új évet kívánok! Akkor lesznek boldog éveink. Illés Roland édesanyja mellett ülve büszkén mutatja rénszarvasvezetői jogosítványát, amit azért nem biztos, hogy elfogadnának a hazai hatóságok Meglátogatta a Mikulást utazás Ott járt, ahol a szánt rénszarvasok és husky-k húzzák Illés Roland azon kevés gyermek közé tartozik, akik lakhelyükön, Lapp­földön találkozhattak a Mikulással. Sőt mi több, rénszarvasok és kutyák vontatta szánon is utaz­hatott. Hargitai Éva Mínusz tíz fok, hó, rénszarvas-, és husky-szán - mindezt bizony nem itthon tapasztalhatja meg az ember. A szekszárdi Illés Ro­land is egészen Lappfóldig uta­zott, hogy meglátogassa a Miku­lást. A tízéves fiatalember hu­szonöt társával együtt november végén az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány jóvol­tából jutott el a nagyszakállú lak­helyére. Gyorsan kellett döntenie az út­ról, hiszen csak két nappal az in­dulás előtt szóltak neki a szerve­zettől. Egy kis gondolkodási időt kért, mert tartott tőle, hogyan fogja majd érezni magát huszon­öt ismeretlen gyermekkel. Sze­rencsére jól döntött, és már nem bánja, hogy igent mondott. Bár anyukája, Illésné Vizi Hajnalka tudta, hogy a csoporttal nyolc kí­sérő utazik onkológus orvosok­kal, azért végigizgulta azt a pár napot. Roland már nem izgult annyi­ra, amikor több órányi repülőút után, végre megérkeztek Lapp- földre, ahol -10 fok és körülbelül 15 centis hótakaró fogadta őket. Első nap máris megostromolták a Mikulás birodalmát, bár az nem egészen úgy nézett ki, mint ahogyan azt elképzelték. Min­denhol manók fogadták őket, de az egész olyan volt, mint egy gyár, ahol szalagon szállítják az ajándékokat. A Mikulás magyar nyelven köszöntötte őket, de csak egy kis éneklésre és fényképezkedésre volt mód. Megragadta őket a télapó hatal­mas szakálla, ám sajnos kilógott a lóláb, illetve a télapó álla, ahol elengedte a ragasztó. Azért nem csüggedtek, mivel hamarosan rénszarvasszánon is tehettek egy kört. Arra figyelni­ük kellett, hogy ne tegyenek hir­telen mozdulatot az állatok köze­lében, mert aki csak Rudolfot is­meri, az nem is gondolná, hogy milyen könnyen magvadulnak, és mekkorát tudnak rúgni. Bár az út rö­vid volt, a szán pedig lassan haladt, azért ez sem volt rossz. Főleg, hogy kaptak egy úgynevezett rénszarvasszán-ve- zetői jogosítványt is, valamint egy indiánsátor-szerű építmény­ben tűz körül ülve szürcsölget­hették el a forró test- és lélekme­A Mikulás szakálla majd' nem leesett. A lappföldi út örök, szép emlék marad számára a délutánokat szabadon töl­tötték, volt, aki részt vett a szervezett programokon, míg más a szálloda nyújtotta lehe­tőségeket használta ki. Roland élt az utóbbiakkal is, ami a medencében való pan­csolást jelentette volna, ha a víz nem olyan hideg, mint az olvadt hó. így némi megmártó­zást követően kísérői javaslatá­ra a finn szaunát is kipróbál­ta, a megfázást elkerülendő. szerencsére a társaság is nagyon jó volt, így a kezdeti félelmei is hamar elillantak, az út pedig egy örök, szép em­lék marad. legítő teát. A sebességgel azon­ban a következő állomáson, a husky farmon már nem volt probléma.- Néhányan felültünk egy kí­sérőnkkel a szánra, majd ti'z-ti- zenkét kutya húzta azt az erdő­ben, miközben a hajtó kiabált ne­kik - idézte fel emlékeit a fiatal­ember. Hozzátette, sokmindent mesél­tek a kutyákról, de már nem nagyon em­lékszik, az biztos, hogy egészen kicsi koruktól erre nevelik őket, és ekkora csapat­ban már nincs szükség vezérku­tyára. A farmon az ifjak megkós­tolhatták a rénszarvasgulyást is, ami Roland szerint hasonló a ma­gyarhoz, csak éppen paprika nincs benne. Innen igazi relikvi­ával, egy husky-mintás bicská­val gazdagabban távozott. Másnap vadasparkba látogat­tak, ahol rengeteg érdekes állatot láthattak, a jegesmedvétől kezd­ve a rénszarvason és vadászgöré­nyen át egészen a hóbagolyig. A husky-farm mellett ez volt a leg­nagyobb élmény a fiú számára. Ellátogattak az Arktikumba is, az északi élővilágot bemutató múzeumba, ahol természetképe­ket, filmeket nézhettek meg. Hárman vitték házhoz az idősek ünnepi ebédjét Töretlen a néni életkedve köszöntés 103 éves lett Tolna megye legidősebb lakója decs A településen már évek óta hagyományosan szállítanak ebé­det az egyedül élő időseknek ka­rácsony napjain. Az előző ciklus képviselői kezdték el a karitatív akciót, a 2006-ban választott új testület pedig tovább folytatta a kezdeményezést Sándor István­ná Kiss Erika képviselő, a szoci­ális bizottság tagja elmondta, az önkormányzat a szociális keret­ből finanszírozta az ünnepi ebé­deket. Az idősek otthonának konyháján húsleves, rántott és sült hús is került a dobozokba. Sándornénak Bergerné Ifjú Er­zsébet képviselő és Szabó Sándor külsős bizottsági tag segített a ki­szállításban. Első nap ajándék gyanánt szaloncukrot is vittek a házakhoz, ahol az idősek hálásan fogadták a segítőkész önkor­mányzati dolgozókat. Volt, aki­nek könny is gyűlt a szemébe, és voltak, akik viszonzásul manda­rint, vagy csokoládét is adtak kép­viselőknek. Sándomé meglátása szerint az idősek örülnek, hogy gondol rájuk az önkormányzat, és bár ők nem várnak el cserébe semmit, az ünnep alkalmából el­fogadják a hálából adott édessé­get Volt, ahol be is mentek a ház­ba beszélgetni, az egyedül élők­nek szükségük van egy kis társal­gásra. Az önkormányzatnak az idősek klubja is segítségére volt, hogy hova vigyenek ebédet - ösz- szesen húsz házhoz mentek ki a képviselők. ■ K. R Lenti Józsefnét sokan köszöntötték 103. születésnapján dombóvár A város és egyben Tol­na megye legidősebb lakóját, a 103 éves Lenti Józsefnét köszöntötték december 23-án. Rózsa néni jelen­leg a Platán Otthon lakója. Az ön- kormányzat köszöntőjéből kide­rült, hogy élete során átélte mind­két világháborút, és nélkülöznie is kellett. Egészen 96 éves koráig otthon élt, és gondozta házát, kert­jét. Egy sajnálatos baleset miatt azonban tolókocsiba kényszerült, és az otthon lakója lett. Rózsa né­ni életkedve azonban a mai napig töretlen. Születésnapján sokan kö­szöntötték: többek között Szabó Loránd polgármester, Krauss Pé­ter alpolgármester és Fehér Jánosné, az Egyesített Szociális In­tézmény igazgatója is. ■ K. K. Köszöntötték a jubiláló véradókat cikó Bár a legutóbbi véradá­son kevesebb donor jelentke­zett a vártnál, így is elfogad­ható volt a számuk. Három jubiláló fiatalembernek mondtak köszönetét, illetve adták át a Vöröskereszt aján­dékcsomagját az alapszerve­zet helyi vezetői, Fehér Zoltánná és Walter Józsefné. Nagy László 60., Nagy Lajos 40., Búzás Zsolt pedig 20. al­kalommal adta vérét, (hi) Elismerő ajándék a tájékoztató munkáért GERJEN Csobogót kapott ajándékba Gerjen község a paksi atomerőmű Látogató­központjától. Mint azt Máté Dénes polgármestertől meg­tudtuk, a műtárggyal a tele­pülésnek az atomerőmű működésével kapcsolatos, hosszú évek óta tartó szín­vonalas tájékoztató munká­ját ismerték el. (vm) Az idén már nem kell parkolási díjat fizetni szekszárd A karácsonyi ün­nepek után sem kell fizetni a városban a parkolásért. Dr. Kiss Gyula, a díjbeszedő au­tomatákat üzemeltető Szek­szárdi Vagyonkezelő Kft. ügyvezető igazgatója elmond­ta, a döntés értelmében egé­szen január 5-ig ingyen hasz­nálható a megyeszékhely va­lamennyi parkolója, (ii) 2 fe Január 5-ig nem kell fizetni Lehet már tekerni Tamási és Pári között tamási Lezajlott a kerékpár­út műszaki átadása. A Ta­mási és Pári közötti közle­kedést könnyíti, a munkába járókat és a kirándulókat egyaránt szolgálja az új, 6 kilométer hosszú létesít­mény. A százmilliós beruhá­zás kivitelezését a Tam-Bau Kft. végezte. Közbeszerzési eljáráson, nyolc pályázó kö­zül nyerte el a helyi cég ezt a munkát, (wg) Tartós élelmiszereket kaptak a rászorulók tolna megye Kistormáson, Udvariban, Miszlán és Varsá­don is több kilónyi tartós élelmiszerrel segítették a rá­szoruló emberek karácso­nyát. Kótainé Nagy Katalin, a Rászorultak Támogatásá­nak Egyesülete megyei veze­tője elmondta, lisztet, spaget­tit és kekszet csomagolt az embereknek. A megyei veze­tő hozzátette, jó lenne, ha a szeretet nemcsak csomag formájában, hanem az embe­rek szívében is létezne, (kp) @ további hírek: www.teol.hu V

Next

/
Oldalképek
Tartalom