Tolnai Népújság, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-24 / 300. szám
TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2008. DECEMBER 24., SZERDA 6 ÉMM,á533i- Mi az, hogy „igazi”? - kérdezte egy napon Bársonynyuszi a Bőrlovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?- Az, hogy „igazi”, az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak - felelte Bőrlovacska. - Az, hogy „igazi” vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.- Nem fáj az? - kérdezte Bársonynyuszi.- Néha fáj - mondta Bőrlovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?- Nem hirtelen történik - mondta Bőrlovacska -, csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha „igazi” vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit. (Margery Williams) Aki szeret, annak egyformán képesnek kell lennie elveszítenie és megtalálnia önmagát. (Paulo Coelho) A világon nem a tudomány, a szeretet művel csodákat. (Eötvös József) Hadd fejezzem be egy vallomással: hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: „Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!” Ennyi az egész. Szívesen átadom, mert ebben minden benne van. (Gyökössy Endre) A szeretet két embert gyógyít meg: azt, aki kapja, és azt, aki adja. (Karl Augustus Menninger) KARÁCSONY Ahol megfagyott a szenteltvíz iskolanővérek Nem térítenek, de tanítanak a kanadai indián-rezervátumokban is Egy tolnai apáca a tavalyi karácsonyt egy kanadai indián-rezervátumban töltötte. A helyi püspök hat gyereket keresztelt meg a közreműködésével. Wessely Gábor Tudták, hogy meg fog fagyni a szenteltvíz. Ezért vízforralót is vittek magukkal. Körülbelül mínusz 30 fok lehetett. A várostól, Hamiltontól 100 kilométerre feküdt az indián-rezervátum. Némelyik rezervátumban volt víz - amelyik bizonyos engedményekkel tűzdelt megállapodást írt alá a kanadai kormánnyal -, a többiben nem fúrtak kutat. Ez a rezervátum, amelyikben Mary Jeanne Davidson nővér látott el missziós tevékenységet, semmit nem írt alá. Az apáca most nem egyedül utazott. Magyarországi vendége volt: Koncz Györgyi, aki Tolnán nőtt fel, 1987-ben lépett be a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek kongregációjába, és 1989-ben tett fogadalmat. A Mária Julianna nevet kapta. Julianna nővér öt hónapot töltött tavaly Kanadában. Abból két hetet - a karácsonyt is - egy csöpp kis rezervátumban, Place Riverben. Azon a vidéken 3-4 rezervátumnak van egy iskolája, egy boltja és egy apró, fából ácsolt temploma. A templomban négy éve nem volt mise. Ám tavaly karácsonykor a püspök, Gerry Pettipas is odautazott a nővérekkel, és a farkasordító hidegben hat gyereket keresztelt meg. Iskolanővérek még ennél északabbra, az eszkimók között is dolgoznak. Az őslakosság mintegy 1,3 millióra tehető a mai Kanadában. Az eszkimókat nem illik eszkimóknak - fókazabálók- nak - nevezni. Imátoknak hívják őket. Az indiánok is kikérik maguknak a „leindiaizást”. Esetükben a naüve pipo vagy az aboriginal pipo a helyes formula. A püspök azt kérte az apácáktól, hogy ne térítsenek, csak hallgassák meg a rezervátumban élők panaszait, segítsék és szeressék őket. A hitgyakorlásban épp ezért vannak engedmények. Bizonyos mértékben keveredik a katolicizmus az ősi vallással. Julianna nővér (balról) és az indián szülők az egyik megkeresztelt gyermekkel, tavaly karácsonykor, a kanadai rezervátumban Körbe ülnek, köveket forrósíta- nak át, a kicsapódó pára, gőz felszáll az Istenhez, s ekkor szállhat az ima is. Közben körbeadják a békepipát, a közösséghez tartozás jeleként. Az indiánok harca a fehér emberrel még nem ért véget. A közelmúltban három rezervátum alatt találtak olajat. Lehet, hogy mostani lakókörnyezetüktől is megfosztják azokat, akiket az egész kontinens illetne. A köztük szolgáló, gyerekeiket tanító kanadai iskolanővér kiáll mellettük. Kérdés, mit nyom a latban néhány rézbőrű és egy apáca szava. Hívják vissza Julianna nővért erősítésnek, ám egyelőre Magyarországon is sok a tennivaló. Iskolákat működtetnek, miközben egyre kevesebben vannak, s akik vannak, idősödnek. Ahogy a plébániákon megjelentek a civil segítők, az iskolanővérek is megkezdték az úgynevezett társult tagok szervezését. A vegyes, férfi-női csoportokba elsősorban azokat várják, akik mélyebben szeretnék megélni a hitüket, de a 18. életévüket betöltött lányok missziós szolgálatra is jelentkezhetnek. A társult tag nem életre szóló fogadalmat, hanem ígéretet tesz, 1-3 esztendőre. Szűkebb és tágabb környezetének jobbítására törekszik imával és cselekedetekkel. S ha missziós munkára vállalkozik, megtapasztalhatja azoknak a gyermekeknek és felnőtteknek a hálateli ragaszkodását, akiket a nyomorból, az írástudatlanságból, a lelki tévelygésből, a védőoltások nélküli, egészségtelen közegből, rajta kívül senki nem iparkodik kiszabadítani. ■ Keveredik a katolicizmus az ősi vallással. Kettős évfordulót ünnepelhettek az iskolanővérek Több rezervátumnak van egy kis közös temploma a miasszonyunkről nevezett Szegény Iskolanővérek kongregációja német alapítású közösség, 175 éve, 1833-ban jött létre. Magyarországra 150 éve, 1858-ban került, temesvári központtal. Jelenleg 35 országban működik, 3700-3800 nővérrel. A Magyar tartományhoz - melynek határainkon kívül működő közösségek is részét képezik - 96 iskolanővér tartozik. Hat oktatási intézményt, illetve kollégiumot tartanak fenn: Budapesten, Debrecenben, Makón, Nagybecskere- ken (Szerbia, Bánát), Szegeden és Szovátán (Románia, Erdély). ebben áfából készült templomban keresztelt a püspök, a kemény kanadai télben, a magyar és a helybeli iskolanővér közreműködésével. Utoljára négy évvel korábban tartottak misét a rezervátumban. Kanadában is nagy a paphiány, nem jut minden kistelepülésre lelkipásztor. t Indiántemplom TARCA Hát nem teljesen mindegy? STEINBACH ZSOLT a egyszer, mondjuk, azzal állnék eléd, hogy szerinted mennyi lehet még hátra nekünk ezen a világon, egy nap, vagy talán még tízezer is, te talán csak annyit mondanál: ne bocsátkozzunk most valószínűség-számításokba, soha nem voltunk annyira jók matekból. Ezzel az erővel a csillagokat is elkezdhetnénk számolgatni, de úgyis csak eltévednénk odafent, a fényes végtelenben. Ha egyszer, mondjuk, azzal állnék eléd, hogy néha olyan reménytelennek látszik az élet, mert csak ki kell menni az utcára, fel kell venni a telefont, vagy be kell kapcsolni a tévét, és már el is van fújva az a kicsi, de kedves kis lángocska, amit aznap próbáltál görcsösen élesztgetni a didergő telkedben, szóval erre te csak annyit mondanál: ugyan már! És megsimogatnád az arcomat, hogy megnyugodjak Esetleg betakargatnál, hogy ne fázzon annyira a lelkem. És mondjuk eszedbe jutna, hogy megkérdezd: ismerem- e a didergő király történetét ? n erre felkiáltanék, hogy no hiszen, hát én ne ismerném, hiszen ezt szoktam mesélni neked, amikor téli estéken még zokniban is jéghideg a lábad. Úgyhogy éppenséggel nagyon is tudom, hogy talán még egy paksi atomerőmű se tud olyan jó meleget csinálni a villanykályhákba, mint egy mosolygós gyerek az ember szívébe, ahogy az a didergő királlyal is megesett. És akkor, miután eszembe juttattad ezt a didergés dolgot, talán megint elhatároznám, hogy nem hagyom magam didereg tetni. Mint valami gonosz kutyatulajdonos, régi hű társaimat, az elkeseredettséget és a szomorúságot beültetném az autóba, aztán egy kihalt helyen kilökném őket a kocsiból, és csikorgó kerekekkel elhajtanék, ddigra talán végérvényesen leszámolnék azzal az illúzióval, hogy van esély akár csak egy kicsit is változtatni a világon. Feltartott, üres kézzel, huszonkét centi kerületű bicepszemmel jelezném, hogy sem eszközöm, sem erőm, sem tehetségem a világ jobbítására, de még a városoméra se. Hogy nem akarnék én már küzdeni, harcolni, görcsösen építgetni semmiségeket, amiket úgyis lerombolna valaki. Nekem már csak egy szék kellene, ahonnan elnézelődhetek, csendben és szelíden. bból a székből, persze, csak benneteket néznélek. Mindenekelőtt a három kiskorú állampolgárt, akik, ha otthon vannak, hiába, hogy 19,5 fokra van beállítva a spórolós szobatermosztát, akkor sincs hideg. Meg persze téged néznélek vigyorogva, a szép új gyapjú térdzoknidban, amiben talán te se fáznál már. Meg a Nagypapát figyelném, aki megint a világ legjobb halászlevét csinálja nekünk karácsony este, és a Nagymamát, aki talán, sportriporteri fordulattal élve, megint leg alább kilencféle süteménnyel rukkol majd elő. Abból a székből jól látnám a Nővérorvost és a Szimpatikusfiút, meg a Mamát és a Papát is. De a legjobban azt lehetne látni onnan, hogy milyen jó is nekünk, hogy ennyien tudjuk körülülni az asztalt És hogy mekkora a szerencsénk, hogy emlékeznünk is van kikre, amikor belenézve a gyertyafénybe az ő drága arcuk is feltűnik, mert erre az estére ők is mindig eljönnek hozzánk vendégségbe. z egyetlen fontos és értelmes dolgot csinálhatnám azzal, hogy ülnék egy székben és ünneplőbe öltöztetett szívvel néznélek benneteket, ti meg csillogó szemmel visszamosolyognátok rám. És talán még egy ventillátort is be kéne állítani, mert olyan hőség keletkezne, a melegség miatt, a szívünkben. Ez lenne az egyetlen fontos és értelmes dolog, amit csinálhatnánk az életünkben, örülni annak, hogy együtt lehetünk, és nem pazarolni már el soha többet magunkból felesleges indulatokra, csalódásokra és szorongásokra. Hagyni a javíthatatlan világot, helyette csak egymással foglalkozni és kiélvezni minden pillanatát annak a legnagyobb karácsonyfa alá sem elférő ajándéknak, hogy szeretjük egymást, és egy csomó mindenkit, akit még lehet. Úgy, mintha ez a nap lenne az utolsó. zt kéne csinálni, azt hiszem, ezt a székes dolgot És akkor, ha egyszer azzal állnék eléd, hogy szerinted mennyi lehet még hátra nekünk ezen a világon, egy nap, vagy tízezer, akkor, mondjuk, te már csak annyit válaszolnál, békével a lelkedben, mosolyogva, hogy: hát nem teljesen mindegy? i A (
