Tolnai Népújság, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-24 / 300. szám
Csillag után Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok... Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy Ígéretes csillagot. Ó ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin, vagy teveháton - olyan mindegy, hogy hogyan! Aranyat, tömjént és mirrhát vinnék, vinnék boldogan. Mennék száz országon át, míg utamat szelné a vám. „Aranyad tilos kivinni!” szólna ott a vámos rám. „Tömjéned meg, ami csak van, az mind kell, az itteni hazai hatalmak fényét méltón dicsőíteni.” Százszor megállítanának, - örülnék, ha átcsúszom: arany nélkül, tömjén nélkül érnék hozzád, Jézusom! Jaj és mire odaérnék, hova a csillag vezet, te már függnél a kereszten és a lábad csupa seb, s ahelyett hogy bölcsőd köré szórjak tömjént, aranyat, megmaradt szegény mirrhámmal, keserüszagu mirrhámmal kenném véres lábadat. Karácsonyi lábadozás (résziét) Végig a városon nem csilingel a szán, mint gyerekkoromba. Nem gőzölög a hó fázó lovak hátán. A kocsit gép vonja. Angyalok elszálló csengője se csenget a fehér utcákon. Jézuska pénzért jő, s karácsonyfát rendez gazdagok házában. Nem édes a világ, de mégis szép látni... És én már gyógyulok... Csupa szomj vagyok már, mindenre kiváncsi; mindent elgondolok... Minden éget már hogy lássam is, hogy nézzem... Tapintom tagjaim... Én nem vagyok halott, én mindent túléltem, s vár a fény odakinn... KARÁCSONY TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2008. DECEMBER 24.. SZERDA Évközben is örömet szereznek ágyszínház Nem okoznak csalódást: ha megígérik, akkor ott is lesznek Festenek, színeznek, kézműveskednek az ifjak az Ágyszínház foglalkozásain, sőt mindehhez még zenei aláfestést is kaphatnak gyerek szeret, nem feltétlenül örülnek a szülők, ha összekenik magukat. Nem szabad olyasmit adni a kisebbeknek, amit lenyelhetnek, amivel megvághatják magukat, így többnyire jóformán csak a hajtogatás, színezés, társasjáték marad. A foglalkoztatott korosztály kettőtől tizennyolc évig terjed, így mindig úgy kell készülniük, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő elfoglaltságot. Soha nem tudják, mire készülhetnek, hiszen többnyire minden héten más gyerekekkel találkoznak. Azt is tudomásul kell vennie az önkénteseknek, hogy egy beteg gyermek nem feltétlenül úgy reagál a dolgokra, mint azt várni lehetne. Az önkéntesek mindig párban járnak, hogy jobban oda tudjanak figyelni az apróságokra. Bár ■ Nem könnyű a munka, de megéri csinálni. A kórházban is ünnepi hangulatot teremtenek Karácsony előtt szinte mindenhol megmozdulnak az emberek, hogy beteg, hátrányos helyzetű gyerekeken segítsenek, az ünnepet egy kicsit szebbé tegyék a számukra. Ám az évnek ez csak töredéke, és a gyerekek sajnos máskor is betegek. Hargitai Éva A “Segíts rajtam” Hátrányos Helyzetűekért Alapítvány Ágyszínházának önkéntesei nyolc éve azon dolgoznak, hogy a beteg gyerekek hétköznapjaiba is egy kis örömet csempésszenek, a kórház dolgozóinak munkáját, a szülők helyzetét megkönnyítve. Ott voltak hétfőn is a Balassa János Kórház gyermekosztályának előterében, így előkerültek a színezék, a papírok, festékek, és az alkotó tevékenység más eszközei. Először csak egy beteg kislány ült le az asztalhoz, de aztán még ketten csaüakoztak, sőt az egyik fiatalember látogatói is beszálltak a színezésbe. - Ez már csak így van, lassan indul be a foglalkozás, de sokszor a végén, amikor már belemerülnek az alkotásba, alig tudunk elmenni - mondta Keszthelyi Krisztina, az alapítvány vezetője. Ő maga most is, mint mindig, gitárral érkezett, hiszen az ő szakterülete a zene, az éneklés. Ignác Sándor önkéntes pedig a kézműves munkáról gondoskodik, a specialitása az absztrakt tempera alkotások előállítása. A céljuk elsősorban az, hogy visszavigyék egy kicsit a hétköznapok világába a gyerekeket, elfeledtessék velük, hol vannak. Másrészt pedig, mivel az alapítvány fő profilja szerint hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozik, az is céljuk, hogy elősegítsék a másság iránti tolerancia kialakulását az ifjakban. A lehetőségeik korlátozottak, hiszen nem mindegy, hogy a kis betegeknek milyen játékot kínálnak. Bár festeni a legtöbb A kórház gyermek tüdő-, bel-, illetve újszülött osztályán 15-20 gyermek tölti majd a karácsonyt. Természetesen a szülők, ha tehetik bent vannak gyermekeikkel, és az ápolónők is igyekeznek ünnepi hangulatot teremteni az osztályon. Dr. Harangi Ferenc osztályvezető főorvos elmondta, bár foglalkoztató n& vérek is dolgoznak náluk, nagy segítség számukra, hogy évközben a délutánok fennmaradó részén önkéntesek segítik a munkájukat, hiszen erre már nincs kapacitása a kórháznak. Örömteli fejlemény, hogy januártól például szociális munkás hallgatók is hetente járnak majd a gyerekekhez. Ignác Sándor, a csapat oszlopos tagja a minap egymaga tartott foglalkozást három kislánynak, akik ki is pakolták az ágyszínházas szekrény tartalmát. Végül csak úgy tudott elmenni, hogy megígérte, másnap is megy. És ment is. - Alapelv nálunk, hogy nem okozhatunk csalódást, ha megígérjük, hogy jövünk, akkor az úgy is lesz - mondta Keszthelyi Krisztina. Szóval nem könnyű a feladatuk. Jelenleg nyolcán vannak, kiki a saját lehetőségeihez mérten jár be a kórházba, de mindig van hely az új jelentkezőknek. Sajnos, a legtöbben hamar abbahagyják. Részben amiatt, mert teljesen másként képzelik el a dolgot, mint az valójában működik. Azonban aki tovább csinálja, nem bánja meg, hiszen az a tapasztalat, hogy innen feltöltődve, élményekkel gazdagon térnek haza. A gyerekek még később is megismerik őket az utcán, vagy éppen a szülők mondják el, mennyit áradozott az apróság a foglalkozásról. „Ne féljetek, mert ímé hirdetek nektek nagy örömet... ” élelem és öröm - mennyire ellentétes lelki érzések -, szinte kizárja egyik a másikat. A félelem csaknem egyidős velünk. Az egymást váltó korok emberei különbözőképpen dolgozták fel a léleknek a félelem okozta feszültségét. Napjainkban, aggasztó gondjaink terhét hordozni egyre nehezebb, panasszal van tele szívünk és szánk, az örömre kevés erőnk és kevés időnk marad. Mégis, karácsony ünnepét várva az örömről, a nagy örömről kívánok írni néhány gondolatot, z örömről nem általánosságban szólnék, lényegét így nem ragadhatjuk meg, mivel esetenként kiváltó oka személyhez kötött. Kis dolgok felett örül önfeledten a gyermeki szív, míg a felnőtt öröme mélyebben gyökerezik. Aki nagy örömet hirdetett az első karácsony napján, elsőként a félelmek görcseit oszlatta szét, mert nyilvánvalóvá lett az örömhír tartalma is: „Született nektek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. ” Ez a sokszor megkérdőjelezett és még többször vitatott tény - Krisztus születése - milyen mértékben hordozza magában az örömöt? betlehemi pásztorok öröme a hír igazságán épülhetett, mert miután hallották az angyali üzenetet, elmentek, hogy bizonyosságot szerezzenek: „ lássuk meg a dolgot, melyet az Úr megjelentetett nekünk. ” z öröm, mely régmúlt idők embereinek lelkét melegítette, életét boldoggá tette, nemcsak a pásztorokat, hanem napkelet bölcseit is arra késztette, hogy hódolatuk és szerete- tük jelével ott álljanak a jászolbölcső előtt Ez az öröm mit jelentett a korban, amelyben Krisztus élt? Először: beteljesedését annak az ígéretnek, amit az Ószövetség népén keresztül kapott az emberiség. Mivel az első ígéret és annak megvalósulása között évezredek teltek el, szükséges volt, hogy az Ószövetségprófétái életben tartsák a nép szívében a messiási váradalmat. Közülük ki többet, ki kevesebbet láthatott, mondhatott el, írhatott le arról az időről, amikor majd az Ige testet ölt. Másodszor: magában hordozta annak lehetőségét, hogy Isten a Fia által békéltesse meg Önmagával a világot. Ha karácsony igazi értelmét kívánjuk megismerni, ezekre a gondolatokra kell figyelnünk, alán eddig sok embernek a karácsony kellékei - a szépen öltöztetett fenyőfa, alatta drága ajándékok - jelentettek múló örömöt, így a kellékek között sokadlagos volt és elsiklott a lényeges. A fenyőfa ünnepén ünnepelték a fát, és megfeledkeztek arról, akire az egész ünnepkör utal: Jézus Krisztusról. így néhány nap múltával a levelét pergető fával együtt kidobták alig ébredő örömüket is. Az űr nyomasztóan hatott és hathat ma is az emberi lélekre, melyet nem Krisztus szeretete tölt be. arácsonykor nekünk szól és velünk együtt minden népnek az Isten ígérete: „e földön békesség, és az emberekhez jóakarat ” Életünk legtisztább öröme a lélek békességében születhet, és lehet maradandó. Hétköznapi életünkbe az öröm áldásai úgy épülhetnek be: ha ki eddig önző voltam és csak önmagamat érdekeltem, a másik ember gondja- baja felé fordulok a segítés szándékával. Kiben több volt az ellenséges indulat, az okkal, vagy ok nélkül való gyűlölet, átértékelem érzéseimet, s a szeretetnek adok helyet. A SZERETETNEK - a csupa nagybetűsnek - amely: „hosszútűrő, kegyes, nem irigykedik, nem kérkedik, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, mindent elfedez, mindent eltűr...”Ki eddig mindennel törődtem, ami rajtam kívül esik, erőm felett, az infarktus határáig hajtottam magam, most álljak meg, pihenjek, és úgy ünnepeljek, hogy megnyugodjon bennem a megfáradt lélek. Kinek nem volt időm szeretteimre, gyermekeimre, akiknek sok kérdését megválaszolatlanul hagytam, s nem tudtam, hogy ilyenkor mindig egy szál szakadt el, ami összeköt, most lássam meg, mit mulasztottam, s ha lehetséges, több szeretettel, kedvesebb szóval, több türelemmel forduljak feléjük, építgetve a család belső békéjét és örömét. Kinek eddig lelkét a tagadás vagy a közömbösség kötötte gúzsba, próbálja belátni: nem jutott messze, eszmék, ideológiák mókuskerekében forgott, csupán a következő lépés lehetőségét megtagadva magától, vagy ha volt rá hatalma, megtiltva másoktól. Pedig az elmulasztott lépés másokhoz vitt volna közelebb, akikért többet tehettem volna, mint amennyit tettem, s közelebb vitt volna ahhoz is, kinek létezését tagadni igyekeztem, pedig sze- retetével naponta körülvett Az öröm forrása adott és nyitott! ajtad áll, kedves Testvérem, ki készülsz a magad módján a békesség ünnepére, hogy mennyit tudsz ebből a sze- retetforrásból meríteni, mert ennek mértéke szerint lesz olyan örömöd, mely maradandó és másokat gazdagító. p rtékeld át eddigi ünnepeiig det, s ha a fentieket el tudod fogadni, legyen ez az én karácsonyi ajándékom szívedben, a fenyőfád alatt. ■ Balázsi Zoltán református lelkész i l
