Tolnai Népújság, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-12 / 264. szám
2008. NOVEMBER 12., SZERDA - TOLNAI NÉPÚJSÁG A NAP TEMAJA 5 világháború Kilencven évvel ezelőtt kötötték meg azt a fegyverszünetet, mely lezárta az első világháborút. A központi hatalmak - Németország, Ausztriá-Magyarország, Bulgária és Törökország - vesztettek, s ennek megfizették a súlyos árát. NÉGY ÉV UTÁN ÁTSZAKADT A FRONT megmerevedett, lövészárok háború alakult ki. A harcmodor a legfejlettebb formáját a nyugati fronton érte el. Hihetetlennek tűnik, de igaz: még ma is élnek olyan emberek, akik az éppen kilencven esztendeje befejeződött I. világháborúban katonaként küzdöttek. Ezeket a veteránokat külföldön találjuk. Köztük a legidősebb az angol Henry William Allingham, aki a maga 112 évével nem csak a szigetországban, hanem bizonyára egész Európában is korelnöknek számít. Allingham a jütlandi tengeri csata utolsó túlélője, ami azt jelenti, hogy lóiéban az Északi-tengeren tanúja volt a brit valamint a német flotta - egyébként semmit sem eldöntő - összecsapásának. Rajta kívül még kilenc első világháborús veteránt tartanak számon az erre szakosodott internetes honlapok, de meg kell jegyezni, hogy a dolgok természetéből adódóan ez a lista hónapról hónapra fogyatkozik. Idén márciusban 110 éves korában elhunyt az a Lazare Ponticelli, aki az utolsó gyalogos katonaként harcolt a francia hadseregben. Halálhírét nem más mint Nicolas Sarkozy, Franciaország köztársasági elnöke jelentette be. Ilyesfajta megtiszteltetés magyar veteránokat nem ért és már nem is érhet. Molnár Gergely, a császár utolsó magyarországi katonája tavalyelőtt tavasszal távozott, 108 éves korában. Nem sokkal előtte lapunk készített vele egy hosszasabb beszélgetést, melyből kiderült, hogy a Kis- kundorozsmán élő Gergő bácsi 1915-től 1918-ig, tehát egészen az összeomlásig küzdött a Habsburg birodalom csukaszürke uniformisában. - Az újságokból tudtuk meg, hogy kitört a háború - emlékezett vissza az 1914-es év sorsfordító augusztus végi napjára a ha- dastyán. - Ekkor, 17 évesen még nem gondoltam arra, hogy nekem is mennem kell. Aztán mégis mennie kellett Galíciába, Bukovinába, az erdélyi, majd végül az olasz frontra. Molnár Gergely ugyan az utolsó első világháborús magyarországi veterán volt, de nem az utolsó magyar veterán. Ennek a címnek - legalábbis egykori magyar állampolgársága okán - az a néhai Franz Künstler lehet a tulajdonosa, aki idén májusban hunyt el Németország Niederstetten városában 107 éves korában. Franz Künsüer 1900. július 24-én az akkor Magyarországhoz tartozó Sósdon született, bánáti sváb családban. Még nem töltötte be a 18. életvét, amikor a piavei frontra vezényelték. A két világháború között Budapesten lakott, hazáját 1946-ben kellett elhagynia. Fia és unokája, valamint dédunokái egy internetes portál szerint ma is a magyar főAz I. világháborúban a vasúti szállítás jutott főszerephez: 1914 és 1918 között a vonatok százezreket vittek egyik frontról a másikig A császár utolsó magyarországi katonája: mennie kellett Galíciába, Bukovinába, az erdélyi, majd végül az olasz frontra. városban élnek. Itt olvasható, hogy a nem csak az első, de a második világháborút is különösebb sérülés nélkül átvészelő Künstler ez év elején hazalátogatott Budapestre, ahol egy véletlen baleset során combnyaktörést szenvedett... Azt sajnos nem tudjuk, hogy megyénkben ki volt a nagy háború utolsó katonája. Az viszont biztos, hogy Künstlernél fiatalabb Tolna megyeiek is magukra öltötték az Osztrák-Magyar Monarchia egyenruháját. A Tolna vármegye adattára című, 1937- ben megjelent kiadvány szerint a Nagydorogon műhellyel rendelkező Molnár Mátyás 1900. augusztus-20-án született, „1918- ban bevonult a 32. honvédgyalogezredhez, mellyel az olasz fronton teljesített szolgálatot.” Liebha- user József 1900. szeptember 14-én született Bátaszéken, a „világháborúban a 44. gyalogezrednél szolgált és leszerelése után édesatyja bátaszéki birtokán gazdálkodott.” A szekszárdi Fehér János gazdálkodó 1900. október 2-án született, az I. vüág- háborúban az olasz és a szerb fronton harcolt. Megkapta az I. és II. osztályú ezüst, bronz vitéz- ségi érmet és a Károly-csapatke- resztet is. Megyénk katonái az összecsapások számos helyszínén álltak helyt összességében és egyenként is. Csak néhány jellemző példa: a szekszárdi Domonyai Béla „1915-ben vonult be a 4. hegyi tüzérezredhez, mellyel Stájerországba, majd a szerb frontra került. Később Volhinában és Montenegróban harcolt és résztvett az olaszországi és a Kárpátokban folytatott ütközetekben is.” A Medinán cipészmesterséget folytató Cseh István „a szerb, orosz, román és olasz frontokon szolgált.” A szekszárA kezdeti sikerek után valamennyi front di Heimler Ferenc az orosz hadszíntér után „a 6. honvéd gyalogezreddel Macedóniában teljesített szolgálatot.” Görcsös János őcsényi gazdálkodó a 44. gyalogezreddel a szerb és orosz hadszíntér mellett Albániában is viaskodott az ellenséggel. Ugyancsak a szkipetárok földjére került a 31. honvéd gyalogezreddel Krenner Ferenc: később, a két világháború között a szekszárdi Világ mozi igazgatója lett. Groma István, Nagykónyi majdani vezetőjegyzője a 32. cs. és kir. vadászzászlóalj kötelékében az orosz, az olasz és a francia harctéren teljesített szolgálatot. Kishonti Antal várdombi, illetve nagydorogi vas- és fűszerkereskedő a levegőben tartotta a fronAz otrantói csatában szekszárdi tengerész is küzdött nem csak a szárazfóldön, hanem a tengeren is megmérkőzött egymással az antant és a központi hatalmak hadereje. Míg az Osztrák-Magyar Monarchia az előbbi színtéren sok súlyos vereséget volt kénytelen elszenvedni, addig az utóbbin mindvé gig veretlen maradt 1917. május Iáén az Adriai-tenger bejáratánál, az otrantói szorosban Horthy Miklós - akkor még sorhajókapitány - vezetésével a császári és királyi haditengerészet egységei elismerésre méltó - bár a végkimenetelt nem befolyásoló - sikert arattak az antant flottájával szemben. A csatában Ferenc Péter személyében egy Tolna megyei gerész is részt vett■ a gazdái kodó Szekszárdon született 1893-ban. A felvételen az Osztrák-Magyar Monar- \ chia Szent István nevű csatahajója látható. Az első - és utolsó - magyar építésű hajót 1918. június 10-én tor- pedózták meg olasz egységek. 1894 és 1913 között a magyar állampolgárságú legénység aránya 17,5 százalékról I Néhány veterán még köztünk él. Az első világégés számos frontjára eljutottak Tolna megyeiek. A szerb csapatok 1921-ig maradtak Bátaszék környékén. Szeri Árpád tot, miután 1916-ban „az első repülőezredbe helyezték át és mint tábori pilóta, az összes harctereken szolgált.” A legtávolabbra természetesen azok jutottak el, akik orosz hadifogságba estek: a szekszárdi Szanyi István fogházőrt, a 17. honvéd gyalogezred katonáját Szibériába vitték. Úgy tűnik, ajég hátán is megélt, hiszen a könyv szerint a kietlen vidék egyik városában, „Tomszkban mint önálló borbély működött és 1921-ben mint cserefogoly került haza.” Nem kevésbé veszélyesen kalandos sorsa lehetett az ugyancsak szekszárdi Csepregi József gazdálkodónak, akit szintén Szibériába szállítottak: itt a 17. honvéd gyalogezred katonáját „egyízben halálra is ítélték az orosz forradalmárok, de sikerült megmenekülnie s 1921-ben került haza.” Az I. világháború végkimenetele közismert, az antant legyőzte a központi hatalmakat. 1918. november 11-én Németország aláírta Franciaországban, a compiegne-i erdőben a fegyver- szünetet, elismerte vereségét. Ugyanezen a napon I. Károly osztrák császár - IV. Károly néven magyar király - lemondott Ausztria császári trónjáról, két nap múlva a magyar királyi trónról is. A világégés összesen több mint tízmillió áldozatot követelt. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1 millió 100 ezer katonát vesztett, azon belül a történelmi Magyarország 380 ezret. Mindezt tetézte - csak magyar oldalról - a 743 ezer sebesült, a 399 ezer eltűnt és a 615 ezer hadifogoly. A vereség után az antant erők megszállták Magyarország jelentős részét, mintegy már ekkor megelőlegezve az 1920-as trianoni békediktátumot. Még Tolna megye déli részébe is jutottak szerb inváziós csapatok, melyek 1918 késő őszétől egészen 1921 nyaráig uralmuk alatt tartották Bátaszéket és közvetlen környékét.
