Tolnai Népújság, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2008-10-19 / 42. szám

* 2008. OKTÓBER 19., VASÁRNAP INTERJÚ 7 állam biztonság Ahhoz, hogy az ügynökök és beszervezőik neve nyilvánosságra kerüljön, politikai akarat kell. Ez azonban hiányzik Kenedi János, a róla elnevezett bizottság elnöke szerint. „SOK NAGY NÉV VAN MÉG AZ AKTÁKBAN” Kis kutatás után ma már bárki megtudhatja egyes ügynökök és be­szervezőik nevét. Ezt Kenedi János, az állam­biztonsági iratok átadását vizsgáló szakértői bizott­ság vezetője állítja, akit szintén megfigyeltek an­nak idején. Ambrus Vilmos-Éber Sándor- Mi fontosabb: az informá­ciós kárpótlás, a megismerés szabadsága, vagy az egykori ügynökök személyiségi joga?- Mind a három kérdés mögött álló alkotmányos jog betartása.- Mi szükséges az egymásnak ellentmondó igények feloldá­sához?- Jó törvény és politikai akarat- Ha ez a két feltétel találkoz­na, nem esne ki minden hé­ten egy csontváz a ruhásszek­rényből?- Talán nem. A jelenleg hatá­lyos törvény félmegoldásaival gerjeszti a heti botránykróniká­kat. Kissé megnyitja a levéltár ajtaját, de nem teljesen. Aki áll- hatosan kutat, előbb-utóbb ont­ja a sajtóba az ügynökeseteket.- Könnyen lehet „nagy” ne- § vekre akadni kutatás közben? ^- Csepp filológiai jártasság- | gal ez könnyebb munka, mint | nekem megjavítani a csöpögő £ konyhai vízcsapot. Habár törté­netírás nem létezik megneve­zett szereplők nélkül, mégsem a nevek számítanak egymaguk- ban. Szerintem az önkényural­mi rendszer társadalmi valósá­gának megismerése épp annyi­ra érdekes.- MUyen forrásokból ismer­hetjük meg, hogy kik voltak ügynökök és hogyan épült fel a hálózati rendszer?- Nyilvántartásokból, iktató­könyvekből, parancsgyűjtemé­nyekből. A hálózati rendszer pedig úgy épül fel, mint egy tyúklétra: alul vannak az infor­mátorok, ügynökök és a külön­féle tisztek, utánuk magasab­ban még fontosabb szereplők, akiknek nem kell beszervezési nyilatkozatot aláírniuk. Behá­lózták a társadalmat, róluk nem fektettek fel beszervezési, illetve munkadossziét. Minél feljebb nézünk a tyúklétra fo­kozatain, úgy fogy az írásbeli­ség és növekedik az informa­lizmus. így annál inkább talá­lunk magas rangú személyeket az egyházi hierarchiában, a könnyű- és nehéziparban, a kulturális és tudományos élet­ben, a sajtóban. Az utóbbi kap­csolati formák kiváltsága ép­pen abban állt, hogy az opera­tív tisztnek szóban adhattak információt.- A dokumentumok közül a 6-os kartonnak mennyire van bizonyító ereje?- Soha egyetlen szakember sem találkozott hamis 6-os kar­tonnal. De közülük számos fel­szívódott. Ha az iratokban fel­lelt személy nyilvánvalóan ál­lambiztonsági intencióra dolgo­zik, és ebben a funkciójában azonosítható az állambiztonsá­gi irat kontextusából, akkor a bizonyításhoz nincs is szükség 6-os kartonokra.- Mi kell ahhoz, hogy ne csak az ügynökök, hanem az őket beszervező operatív tisztek neve is nyilvános lehessen?- Egy tollvonás. Ha a védel­mükhöz szükséges bizonyítási terhet áthelyezik a jogállam nemzetbiztonsági szolgálatai­nak oldalára, és azok bizonyít­ják, hogy a továbbszolgálók ira­tainak nélkülözhetetlen „ügyvi­teli értéke" az iratban van, ak­kor visszatarthatok az adatai. Ha nincsenek iratok, akkor kül­földi állampolgár esetében az exügynök kaphat például öt év moratóriumot, ha magyar, ak­kor hármat, felvilágosítandó ar­ról, hogy Magyarországon 1989. október 23-án kikiáltot­ták a harmadik köztársaságot, és az alkotmány adta jogsza­bályok folytán tevékenységük megismerhető lesz. De ezt a műveletet kétszintű bíróságnak is jóvá kell hagynia.- Mi az értelme az anonim nyilvánosságra hozatalnak?- Semmi. Minél magasabb szinten dolgozott valaki, annál butább dolog nevének az anonimizálása. Ha oda van ír­va, hogy milyen tisztséget töl­tött be az illető, és ha mellette van az évszám, akkor hiába húzzák ki a nevét, és hiába tit­kosítják a dokumentumot hat­van évre, felcsaphatunk egy le­xikont, és meg tudjuk állapíta­ni, ki volt az a személy, aki eb­ben és ebben tisztségben volt ekkor és ekkor. Az anonimi- zálás maga a megtestesült ér­telmetlenség.- Hogyan, milyen módszerek­kel dolgoztak a szolgálatok? Mondana arra példát, hogy folyt egy „hétköznapi” beszer­vezés?- Legyen a példa szereplője egy egyetemi oktató. Azt mond­ták neki: lehetne magából tan­székvezető is... Tudjuk, hogy évek óta ösztöndíjkérelmeket ad be, hogy külföldre akar men­ni továbbtanulni. Segítünk eb­ben. Tanuljon nyelveket, ismer­je meg az angolszász történel­met, kulturális szokásokat. Nem kérünk cserébe semmit, csak néha találkozzon ezzel vagy azzal az illetővel, és mond­jon el neki néhány olyan dolgot, amit fontosnak tartunk, és amit majd ő is tovább fog adni má­soknak, akiket mi tartunk fon­tosnak. Ha hazajön, dékán is le­het még magából. Vagy főosz­tályvezető, igazgató, vezérigaz­gató, iparban, gazdasági szférá­ban. Nem kellett ehhez semmi­lyen szörnyűséges dolgot elkö­vetni. Nehéz volt egy ilyen aján­latnak ellenállni egy tökélete­sen demoralizálódott ország­ban. De azért lehetett.- Volt példa sikertelen beszer­vezésre?- Igen, számos példát publi­káltak már.- A szolgálatok mindig ilyen, mindenféle presszió nélküli módszerekkel dolgoztak?- A mai Katonai Felderítő Hi­vatal elődje 1956 után módsze­reiben is civilizáltabb és hatéko­nyabb szervezet volt, mint a Bel­ügyminisztérium Ill-as csoport- főnöksége. Nyelveket beszélő, képzett, racionális, katonai ész­járással gondolkodó munkatár­sakból állt többnyire. A beszer­vezések általában civilizált be­szélgetések keretében folytak. Korábban, az 1940-es évek vé­gén az ÁVO-nál brutális mód­szerek uralkodtak. A második magyar köztársaság idején az egyiptomi nagykövet Csomoky Viktor volt, akit egy koncepciós per keretében arra használták fel, hogy apósát, Tildy Zoltán köztársasági elnököt zsarolják és lemondassák, őt pedig 1948- ban felakasztották. Az a külügy- minisztériumi segédírnok, aki ebben közreműködött, a Kül­ügyminisztérium fedésében az ÁVO-nál dolgozott, ma a Magyar Tudományos Akadémia tagja, közismert tudós, a Nemzeti Színház igazgatója volt Fedőne­vét is, valóságos nevét is publi­kálták már tudományos munká­ban. Nem tudok arról, hogy az állambiztonság 1960 után ha­sonlóan brutális módszereket al­kalmazott volna, pedig ezek a le­hetőségek kínálkoztak. Bulgária arról volt nevezetes, hogy nem riadt vissza a durva módszerek­től. Egy emigráns írót például egy londoni autóbusz-megálló­ban lábfejen szúrtak egy olyan esernyővel, amelynek a hegyé­ben méreg volt. A bolgár emig­ráció neves írója majdnem azon­nal meghalt Az NDK-ban a be­súgók sokszor tudták, kik azok, akik disszidálni akarnak a berli­ni falon keresztül. A Stasi nyílt állományú tisztjei ott voltak e disszidálási kísérleteknél, és úgy lőtték le azokat, akik éppen át akartak mászni a falon, mint egy céllövöldében a papírmasé figurákat.- 1969 és 1989 között önt is rendszeresen megfigyelték. Ho­gyan tudott ezzel együtt élni?- Legyintettem rájuk. 1969-től hol szoros, hol laza megfigyelés alatt álltam. Úgy akartak nyo­mást gyakorolni rám, hogy egy­szerre többen is követtek. A la­kás előtt időről időre állt egy bel- ügyis Zsiguli a messziről felis­merhető antennája speciális fog­lalatával. A lakásomba az Ingat­lankezelő Vállalattal (IKV) po­loskát csempésztettek be, a tele­fonomat lehallgatták. A Gellért­hegyen egyszer kutyasétáltatás közben egy idősebb belügyes jött utánam, aki igen nehezen tudott követni, miközben felfelé kaptattunk a hegyen. Mondtam neki, hogy nyugodtan üljön le a padra, fújja ki magát, és megvá­rom a kutyafuttatónál, amíg új­ra képes lesz követni. Névjegy KENEDI JÁNOS 1947. július 12-én született Budapesten. ÍRÓ, TÖRTÉNÉSZ, KRITIKUS. A Magvető Könyvkiadó szer­kesztője, a Máshonnan Be­szélő társszerkesztője volt. 1988-tól a Nyilvánosság Klub ügyvivője, részt vett az SZDSZ létrehozásában. Tör­ténészként az állambizton­sági szervek mellett Bibó Ist­ván munkásságával foglal­kozott. Számos könyve jelent meg, több díj, így a Pulitzer- emlékdíj tulajdonosa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom