Tolnai Népújság, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-08-24 / 34. szám

SZTORI 5 2008. AUGUSZTUS 24., VASÁRNAP • *v­A levegő világbajnclai vagyunk felhajtóerő Az adrenalin,« száguldás érzése hobbiból hivatássá válik Olenyik Roland célbaugró ejtőernyőzésben, s i Gulyás György \'r ' pedig vitorlázó- repülésben lett világelső. A két férfi hivatásá­nak is az extrém sportot válasz­totta. Ep gépből, ép ésszel, ép em­ber nem ugrik ki - tartja a mondás. Nem így Olenyik Ro­land, aki fiatal kora ellenére már 850 ejtőernyős ugráson van túl, a júliusban rendezett IV. junior stílus és ejtőernyős világbajnokságon pedig első helyezést ért el. A versenyt jú­lius 26. és augusztus 2. kö­zött rendezték Szlovákiában, Losoncon. Olenyik Roland egyéni célba ugrásban lett el­ső, tíz ugrásból összesen tizen­öt centiméter eltérést produ­kált, azaz majdnem hajszál­pontos volt. Mivel elsősorban célba ugrásra volt felkészül­ve, ezért stílusugrásban kilen­cedik lett. Összetettben pedig „csak" a negyedik helyezést tudta megszerezni. „Buli az egész, csak be kell tartani a szabályokat” - ösz- szegzi eddigi ejtőernyős ta­pasztalatait a 19 éves világ­bajnok. Mint mondja, pályafu­tását 16 évesen kezdte. A vé­rében volt a veszélyes élet iránti vonzódás. „Az ejtőernyő­zés nálunk családi hagyo­mány. Édesanyám és édes­apám egy repülőtéren ismer­kedtek meg, mindketten ej­tőernyősök voltak. Ennek elle­nére édesapám egyáltalán nem örült, amikor kitaláltam, hogy ejtőernyőzni szeretnék. Keresztapám, aki az edzőm is egyben, szintén ezzel fog­lalkozott - mondta. - Az ug­rás, az adrenalin az egyik sze­relmem, az életem. Ha mást csinálok, unatkozom" - tette hozzá. A szlovákiai világversenyen légcellás, téglalap alakú ernyő­vel ugrott. A célba ugrást 1000 méterről, a stílusugrást pedig 2200 méterről hajtotta végre a világbajnok. „Célba ugrás köz­ben úgynevezett lassúemyővel ugrunk, amely 10 másodperc­cel az ugrás után 240 kilomé­ter per órával zuhan. Először egy-két másodpercet zuha­nunk, majd nyitjuk az ernyőt, és úgy irányítunk a célba” - magyarázta. Stílusugrás köz­ben pedig különböző forgáso­kat, szaltókat kell a verseny­zőknek végrehajtani, mielőtt kinyitják az ernyőt. Az ifjú világbajnok mára a nemzeti ejtőernyős válogatott tagja, de nem áll meg a most megszerzett dicsőségnél. „A legnagyobb elismerés ösz- szetettben, tehát célba ugrás­ban és stílusugrásban is első­nek lenni” - tette hozzá. Mint mondta, erre 22 éves koráig meg is van az esélye, addig versenyezhet ugyanis junior kategóriában. Olenyik Ro- landnak azonban addig is vannak tervei: novemberben bevonul ejtőernyős katoná­nak. „Jelenleg is a katonai ej­tőernyős klub tagja vagyok, így szinte természetes volt, hogy bevonulok katonának, és az ejtőernyőzésből fogok megélni. Hiszen ez nemcsak egy hobbi, ez az egész éle­tem” - mondta lelkesen. Az, hogy szíwel-lélekkel csi­nálja ezt a veszélyes sportot, abból is látszik, hogy még az iskoláit sem fejezte be, csak hogy szenvedélyének hódol­hasson. „Az ejtőernyős sze­zon márciustól novemberig tart, addig minden hónapban kétszer van edzőtábor, ezt pe­dig az iskolában nem nagyon tolerálták” - mondta. Nem elég azonban legyőz­ni a félelmet és kiugrani a gépből: komoly vizsgákat is kell tennie annak, aki ezt a sportot választja. „Először is kell egy repülőorvosi alkal­massági vizsgálat, csak az ugorhat, aki ezen kielégítően szerepel. A közismert tan­demugráshoz nem kell vizs­ga, de amit én csinálok, ah­hoz igen. Az első az alapkép­zés, amely abból áll, hogy egy körkupolás ernyővel 4000 méterről egyedül kell ugrani, két kísérővel” - mondta. Hoz­zátette, háromhavonta leol- dózárvizsgát is kell tenni, hogy veszély esetén minden automatikusan az ugró kisuj­jában legyen. Ezenkívül isme­retfelújító vizsgán is helyt kell állni kétévente annak, aki ug­rani akar. A vizsgákhoz pedig hozzátartozik az ernyőhajto­gatás művészetének alapos ismerete is. Még ha ezt mind meg is ta­nulta az ember, akkor is adód­hatnak váratlan helyzetek, amelyekre a képzések nem tudnak felkészíteni. „Eddig háromszor volt vészhelyze­tem, amikor a főernyőt le kel­lett oldani, és a mentőernyő­vel szálltam le. Egyszer egy bevásárlóközpont parkolójá­ba érkeztem, de az ilyen ese­teket mindig horzsolásokkal megúsztam” - mondta. ■ Boda Veronika Magyar világelső a vitorlázórepülők között gulyás györgy személyében magyar világbajnokot avat­tak a németországi Lüssé- ben rendezett 30. vitorlázó­repülő-világbajnokságon is. A 15 méteres szárnyfesztá­volságú gépek kategóriájá­ban nyolc versenyszám alap­ján hirdettek összetett vég­eredményt. Gulyás, aki a Malév Dunakeszi Repülő klubjának tagja, civilben a légitársaság első tisztje. Boeing-737-es utasszállító gépet vezet, a világbajnoksá­gon pedig Ventus 2/B típusú géppel repült. Első helyezést világversenyen magyar em­ber eddig még nem ért el. „1981-BEN KEZDTEM Vitorlás Középen az aranyéremmel Gulyás György vitorlázórepülő géppel repülni Elvittek né­hány körre egy kétüléses gép­pel, és azonnal beleszerettem a vitorlázásba. Előtte szövő­üzemben dolgoztam, saját vállalkozásban lakástextile­ket és ruhaanyagokat gyártot­tunk” - mondta. Gulyás György azóta tízszer volt ma­gyar bajnok. Mint mondja, a siker és az elismerés még in­kább ösztönözte a repülés­ben. Utasszállítót 2002-ben vezetett először, előtte teher­szállító gépeken is repült. „A vitorlást jobban szeretem, egészen más érzés. Ha nem versenyzek, nem kötnek sza­bályok, a vitorlázórepülés a legszabadabb, legfelemelőbb érzés a világon” - mondta. A vitorlázórepülőt ugyanis semmilyen motor nem segíti a repülésben, csupán a lég­áramlatok tartják a levegő ben. „A földről feláramló me­leg levegő a könnyű repülőt el­kapja, szél a vitorlázáshoz tu­lajdonképpen nem is kell, de 50 kilométer per óráig nem is különösebben zavaró” - ma­gyarázta A vitorlázórepülő pe­dig 1000 méteres magasság­ból körülbelül 45 kilométert tud siklani, mint egy szálló papírdarab, háromnegyed órát körözve a levegőben. A kutya tökéletesen tükrözi gazdája lelkiállapotát magatartásproblémák Az eb nem élő plüssjáték, nem magánypótlék és nem megoldás a lelki bajokra Kutyaterapeutának is mondják Joó Istvánt. Ő egyszerűen olyan embernek tartja magát, aki 30 év tapasztalatából megtanulta, ho­gyan lehet rendbe hozni maga­tartásproblémás kutyákat. „Nem nézünk rá idegen ku­tyákra - mondja Joó István. - Te­gyetek úgy, mintha itt se volná­nak.” Egy medveméretű német ju­hász, egy doberman és egy pit­bull rohan a vendég felé, aki a szeme sarkából látja, ahogy a por­ban köröznek előtte. „A kutya eredendően falkában élő állat - magyaráz tovább Pisti. - Ha ismeretlenül felveszed vele a kontaktust, máris elindul a dö- minanciaharc: ki lesz a falkave­zér? Moroghat, ugathat, acsarog- hat, még meg is haraphat. Ha vi­szont nem veszel tudomást róla, azzal azt jelzed, te vagy az erő­sebb, ő nem tud kizökkenteni a nyugalmadból.” Joó Istvánék Cerberos kutyais­kolájába Budapest egyik árnyas utcáján vezet az út. „Ide olyanok járnak, akik valamiért nem talál­ják a helyüket máshol” - mutat körbe Pisti. Az idejáró kutyák­nak, és talán a gazdiknak is, baj van a magatartásukkal. „A kutya tökéletesen tükrözi az ember érzéseit, lelkiállapotát - mondja István. - Ha problémád van, a kutyád megérzi.” Rumli, a golden retriver most békésen összegömbölyödve fek­Joó István kiképzés közben szik, de nemrégiben váratlanul harapós lett. Megcsócsálta egyik­másik családtagot. Gazdája egy fiatal fekete lány. „Pisti kérdezte, rendben van-e velem minden - meséli a lány. - Mondom: persze hogy. De ő erős- ködött: biztos, hogy okés a pár- kapcsolatom? Két hét múlva szét­mentünk. Én homokba dugtam a fejem, Rumli viszont jelzett.” Sok rosszul működő család van, amelyben a kutya is rosszul működik. így próbálja felhívni a figyelmet a gondokra. Az ember persze azt képzeli ilyenkor, hogy az ebbel van a baj. „Két házaspár is volt itt, akik­nek előre megmondtam, hogy el fognak válni. Ha megváltoznak a családi viszonyok, elmosódik a falkavezér-, azaz a családfősze­rep. Az állat depressziós vagy ag­resszív lesz. Nem találja a helyét a falkában.” Coráról, a barna pitbullról sok minden az eszébe juthat az em­bernek, de az, hogy harci eb, sem­miképpen. Némán gubbaszt a szőke Zita széke alatt. Ha Cora előmerészkedik, a farkát lógatja, a fejét lesunyja. „A teljes megadás jelei - elem­zi a testbeszédet a kutyaiskola­tulajdonos. - Zita is szélsősége­sen félénk, visszahúzódó terem­tés.” Nem úgy a most érkező két fe­hér argentin dog. Pillanatokon belül fajtársaiknak ugranak, hö­rögnek, acsarkodnak. A jelenlé­vők üres benzineskannákat vag­dosnak hozzájuk, hogy szétvá­lasszák őket A perpatvart Ganxs- ta Zolee ebei kavarják, az énekes tanácstalanul ődöng mögöttük. „Azt hiszik, ők a vüág közepe - jellemzi a dogokat Joó István. - El lettek kapatva. íme egy kis do­minanciaharc.” Lassan elkezdődik a foglalko­zás. Kutyavezetés pórázon, fordu­lás, vezényszóadás. „Az állatot önmagáért kell tar­tani - így Joó István. - A kutya nem élő plüssjáték, nem magány­pótlék és nem megoldás lelki problémákra. Foglalkozni, kom­munikálni kell vele, és betartatni a játékszabályokat.” ■ Rados V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom