Tolnai Népújság, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-08-17 / 33. szám
Iß 2008. AUGUSZTUS 17.. VASÁRNAP XI. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM Jegyet nem tudtak hamisítani, pénzt igen Peking Az olimpia segítői csak növelik a kommunikációs káoszt, ahelyett, hogy segítenének Nem is igazi magyar az, aki nem tud jegy nélkül bejutni egy vívódöntőre. Legyen az olimpiai bajnok, notórius beszökő vagy éppen e sorok írója. Újvári Miklós Azon a napon, amikor végre magyar jutott a vívás esti négyes döntőjébe, tucatnyi magyar elhatározta, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is bejut a Fencing Hallba, azaz a vívócsarnokba. A pekingi olimpián jegyhez jutni nem lehetetlen, de nem is könnyű. Hivatalosan minden jegy elkelt, de utazási irodák és magánszemélyek még rendelkeznek eladó belépőkkel. A hét órakor kezdődő döntő előtti órákban az elszánt magyarok első feladata volt, hogy bejussanak abba az olimpiai szektorba, ahol a Fencing Hall is található. A szektort, ezt a kerületnyi területet Olympic Greennek nevezik, | azaz olimpiai zöldfelületnek. A | valóság az, hogy szürke térkőbur- £ kólátok végeláthatatlan mezeje ez. Itt található a Vizes kocka és a Madárfészek, egy sportcsarnok és egy kongresszusi központ. És megannyi kiegészítő létesítmény. Bejutni a szektorba csak aznapra érvényes jeggyel lehet. Ezt sok magyar úgy oldotta meg, hogy szerzett tornajegyet, vagy dél- előttről „bennragadt” a területen. A csarnok előtt fél hat körül kis csapat magyar gondolkodik a bejutáson: Koké, az olimpiai bajnok és barátai, egy kétgyerekes család, egy fiatal pár, egy szemüveges fiatalember és jómagam. Eltérőek a stratégiák. Első próbálkozásként a fiatal pár megkísérli eljátszani, hogy véletlenül rossz jegyet hozott el. A szemüveges egyszerűen jegy nélkül akar beszaladni, a család könyörög a jegyszedőknek, Kokó pedig olyanokat győzköd, főleg németeket, akik kiestek a döntőből. Senki sem jár sikerrel. Illetve Kokénak ajánlanak egy jegyet 100 euróért, Jegyüzlet az olimpiai kosárlabdacsarnok előtt. Akinek szerencséje van, el tudja cserélni a belépőjét saját olimpikonjainak mérkőzésére. de abban bízik, lesz más megoldás is. Az eredeti jegyár egyébként 2300 forint volt. Lassan kiderül, hogy jegy nélkül nem lehet bejutni. Hiába próbál a magyar pár egy nagyobb magyar csapathoz csatlakozni, kétszer is kiszúrják az eltérő jegyeket. A családapa ekkor megBeibei, a vízisportok kabalája szólít egy kínai házaspárt, és meggyőzi őket, hogy a fiának, aki junior vívóreménység, mindenképpen látni kell a döntőt. Árában vesznek két jegyet a meghatódott kínaiaktól. Közben a szemüveges megint beszalad, már az üvegajtóig jut, de megfogják. Kokó megtalál egy amerikás magyart, aki soha nem járt még Budapesten, és magyar mezért, relikviákért esetleg hajlandó tárgyalni a jegyeladásról. Kokó felajánlja a rajta lévő mezt dedikálva, de sajnos az amerikás nem tudja, ki is Kokó valójában. Üzlet nincs. Én a nálam lévő egyéb jegyek cseréjét ajánlom a kínaiaknak, akik viszont nem értik, mit akarok, mert a „ticket” szó sincs meg nekik. Ekkor már húsz perce szakad az eső. A család gyerekei áznak, de kitartanak, a szemüvegest negyedszer is kihozzák, Kokóéknak már csak egy kell, a többit magas áron megvették. Ekkor rám mosolyog a szerencse. Egy egyedülálló kínai érkezik, tud angolul, és három másik vívójegyért elcseréli a mostanit. Bejutok, száritkoHuanhuan az olimpiai lángot szimbolizálja Árak az olimpián JEGY EGY HATÓRÁS TENISZPROGRAMRA: EREDETI ÁR: 3450 forint feketepiaci ÁR: 24 000 forint JEGY AZ ÚSZÓDÖNTŐKRE A FEKETEPIACON: 80 000 forint EGY KIS DOBOZOS SÖR: 230 forint hivatalos póló: 6900 forint ÖT PLÜSS KABALAÁLLAT: 4400 forint HIVATALOS SPORTTÁSKA: 3450 forint METRÓJEGY: szurkolóknak ingyenes zom, és mire a vívócsarnokba érek, ott ül mindenki: a négytagú család, Kokóék, a fiatal pár lány tagja, szemben pedig mosolyog a szemüveges fiatalember. Győzelem, mindenki bent van! A család újabb kínai házaspárt győzött meg, Kokóék találtak eladó jegyet, a lány egy magyartól egyéves golf klubtagságiért vette a belépőt. A szökdöső fiatalember hét órakor még kint ázott, de akkor valahonnan az égből odapottyant egy norvég vívóedző, és adott neki egy ingyenbelépőt. Mire megszáradunk, Boczkó Gábor elveszíti az elődöntőt, és végül negyedik lesz. Mi mégis győztesnek ítéljük magunkat. Másnap pedig kiderül, hogy jeggyel bejutni a teniszre nehezebb, mint jegy nélkül a vívásra. Az olimpia második napjára a külföldiek számára világossá vált, hogy az önkéntesek kedvesek ugyan, de információt kérni tőlük felesleges időpocsékolás és idegeskedés. Szinte senki sem tud közülük angolul, ha pedig végre megértik a kérdést, addig bonyolítják, vitatják tucatnyian, hogy mi a megoldás, hogy válasz nem lesz soha. A feleslegessé vált jegyek eladására az első napokban nem alakult ki klasszikus feketepiac Pekingben, a központi metró- megállóban azonban lassan megkezdődött a cserebere. Egy magyar szurkolót fedezek fel itt. Két tornajegyét árulja tízszeres áron. A kínaiak aranyesélyesek, talán elkel ilyen áron is. Először csekély az érdeklődés, de aztán egy lelkes kínai alkudozni kezd. A magyar merev, és végül a kínai beadja a derekát. A 100 jüanos (2300 forintos) jegyet tízszeres áron adja el. Másnap a nagy jegyüzletet kötő magyar fizetni próbál a hivatalos olimpiai boltban. A pénzszámláló azonban villogni kezd: a 100 jüanos bankjegyek mindegyike közönséges hamisítvány. „Pólót, jegyet nem lehetett, hamisítottak hát pénzt” - kesereg a kárvallott. Egy lépéssel az ellenőrök előtt a világsztárok doppingdílere koksz Pekingben egy spanyol kerékpáros, egy észak-koreai sportlövő és egy vietnami légpisztolyos lány bukott le Miközben bizonyos számokban már-már hihetetlen eredmények születnek az olimpián, s a játékok előtt még a NOB első embere, Jacques Rogge is 3040 dop- pingesetre számított, a jelek szerint nincs baj. Pekingben temérdek sportolót ellenőriznek, közülük eddig csak három, egy spanyol kerékpárosnő, egy észak-koreai (egyébként két érmet is szerzett) sport- pisztolyos és egy vietnami légpisztolyos lány bukott le az ellenőrzéseken. Utóbbi ráadásul a tiltólistán lévő, de doppingszernek nem minősülő vízhajtóval. Hol akkor az igazság? A nagymenők „kokszolnak”, de az ellenőrök előtt járnak? Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport igazgatója a napokban a TV2 Tények című műsorában azt mondta az olimpia legnagyobb sztárjáról, Michael Phelpsről: „legalábbis gyanús”. A különös rész után jött az általános: „Olyan eredményeket tartósan, előre tervezetten, megjósolhatóan, programozottan szállítani sokszor egymás után, amelyek már az emberi teljesítőképesség határait súrolják, vagy azon már túl is lépnek, nem lehet teljesítményfokozó szerek nélkül”. Körülbelül ezt állítja a német Der Spiegel nagy vihart kavart - t Magyarországon először a Zóna J című portálon megjelentetett - I cikkében a mexikói Angel Here- Marion Jones a nyilvánosság előtt vallott arról, hogy doppingolt dia, a sztársportolók doppingszerszállítója is. Meggyőződése, hogy bizonyos sportágakban mindenki (értsd: a legjobbak) doppingszerekkel él, a különbség abban van, hogy ki mekkora ősz- szeget tud ráfordítani. A szegényebbek egyszerű szteroidokat szednek, s reménykednek abban, hogy nem ellenőrzik őket, a gazdagok akár százezer dollárt is fizetnek a kimutathatatlan szerekért. Heredia az évek során a molekulaszerkezetek módosításával új és mindennél hatékonyabb szereket állított elő. Úgy tartja, az atlétika, az úszás, a sífutás és a kerékpár menthetetlen, de minden más sportágban elterjedt a dopping. Azt állítja, húszféle kimutathatatlan doppingszere van. A sztársportolók egy része ezeket vásárolta tőle. A Spiegelnek meg is nevezett néhány nagymenőt: Marion Jones, Maurice Greene, Raymond Stewart, Jerome Young, Justin Gatlin. Nem gyenge névsor. Heredia egyébként, ha cinikusnak is tűnik, életszerűen reagált arra a felvetésre, hogy győzhet- nek-e a harcban a doppingellenőrök: „Elméletileg igen. Ha az ösz- szes szövetség, támogató, sportoló, menedzser, edző és sportoló egyetért ebben, s minden pénzt erre fordítanak, és ha minden versenyzőt legalább hetente kétszer ellenőriznek - de csak akkor.” ■ Dénes Tamás
