Tolnai Népújság, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-07-27 / 30. szám

13 2008. JÚLIUS 27., VASÁRNAP MŰVÉSZBEJÁRÓ „író vagyok, nem csapatjátékos” a fehér király Dragomán György regénye meghódította az egész világot Dragomán Györgyöt ma már külföldön többen is­merik, mint idehaza, ő az egyik legkurrensebb iro­dalmi exportcikkünk. Mintegy 22 országban je­lent meg második regénye, A fehér király. Július elején pedig ez a könyv vezette az osztrák közszolgálati rádió és televízió sikerlistáját. Mézes Gergely- Kevés magyar író műve jut el az Egyesült Államokba. Elég ehhez egy jó könyv, vagy kell hozzá valami több is?- Meg is kellett dolgozni érte, de azért a szerencse még fonto­sabb volt. A fehér király 2005- ben jelent meg a Magvetőnél, az­tán a frankfurti könyvvásáron egy német könyvkiadó úgy dön­tött, kiadja. Ehhez aztán csatla­kozott még néhány kiadó Szlové­niából, Szerbiából, Lengyelor­szágból. Közben megismerked­tem Olchváry Pállal, aki egy Ame­rikában élő kiváló műfordító. Ő fordított le angolra részleteket a regényből. Kitaláltuk, megpróbá­lunk jelentkezni velük a fonto­sabb amerikai lapoknál. Még „beckettológus” koromból rém­lett, hogy Samuel Beckett-től elő­ször a New York-i Paris Review közölt szöveget Kabalából elküld­tük oda, pár hónap múlva jött a válasz, hogy közölnék a szöveget. Azóta megtudtam, hogy évente mintegy húszezer novellát kap­nak, olyan sokat, hogy külsősök szortírozzák őket, mielőtt a szer­kesztőkhöz kerülnek. Ha ezt tud­tam volna, biztos nem küldöm oda. A novellára pedig felfigyelt egy amerikai kiadó.- Több mint 22 országban je­lenik meg A fehér király. Meg­változott a sikertől az élete?- Nem, azóta is csak ülök a fo­telben és írok.- Amikor ismerőseimnek el­mondtam, hogy önnel megyek interjúzni, szinte mindenki visszakérdezett: kivel? Hogy lehet az, hogy lassan többen ismerik külföldön, mint Ma­gyarországon?- Hát ez így van. Bekerülni az ismert nevek közé az bizony na­gyon sokáig tart. Talán azért, Dragomán György több mint tíz éve ír, mégis azt mondja, minden mondatért meg kell küzdenie mert Magyarországon hierarchi- kusabb a rendszer, mint mond­juk Nyugat-Európában vagy Amerikában. Az USA-ban pél­dául ez éppen fordítva van: ott az a jó, ha valaki fiatal, ha elsőköny­ves. Talán mert szeretnek csin­nadrattát csapni, hogy találtak valakit, aki még ismeretlen.- Bántja, hogy épp a magyar olvasókat nehéz megszólítani?- Nem. És bár tudom, hogy a nevemet alig ismerik, ma már egyre többször látom a könyvet az utcán emberek kezében.- Túdja, mennyi példányban fogyott eddig A fehér király?- Egy újságírótól tudom, hogy tavaly karácsonykor 2000 pél­dány körül jártunk.- A siker motiválja? Könnyeb­ben ír, mint korábban?- Jó tudni, hogy az emberek szeretik a regényt. Azon azon­ban már túl vagyok, hogy író va- gyok-e vagy sem. Több mint tíz éve írok, mondhatom, nekem so­sem ment könnyen. Minden mon­datért meg kell küzdenem, ráadá­sul másnap kiderül, hogy ér-e va­lamit, amit előző nap alkottam. Nem gondolok az olvasókra írás közben. A képre koncentrálok, ami az írásom magja lesz.- Egy kép a kiindulópont? 1973-ban született Marosvá­sárhelyen. 1988-ban költözött szüleivel Magyarországra. Négy évig Szombathelyen élt, ott ismerte meg feleségét is, a nagyszerű költőt, Szabó T. An­nát. Két fiuk van, Gábor és Pál Két regénye jelent meg: 2002-ben A pusztítás könyve, 2005-ben pedig A fehér király. díjai: Bródy-díj (2003), a Moz­gó Világ nívódíj, Déry Tibor- jutalom (2005), Márai Sán- dor-díj (2006), József Attila-díj (2007) , Márciusi Ifjak Díj (2008) .- Igen. Egy kép, amiben látok valamit, ami köré fel lehet építe­ni egy világot. Ez a legnehezebb, ilyenkor órákig ülök a fotelben és gondolkodom. Mire kialakul a fejemben a történet, a képből egy komplett kisfilm lesz.- Ez azért is érdekes, mert ré­gebben filmkritikusként dol­gozott. Miért nem ír forgató- könyvet is?- Most egyáltalán nem szeret­nék filmmel vagy színházzal fog­lalkozni. Ezekhez én túlságosan öntörvényű ember vagyok, nem szeretem, ha beleszólnak abba, amit csinálok. Az írásban nem vagyok csapatjátékos.- Gyerekei hogy viszonyulnak ahhoz, hogy apa ül a fotelben, és azt mondja, dolgozik, bár látszólag nem csinál semmit?- Megszokták, én is megtanul­tam kezelni a szituációt. Régeb­ben csöndre volt szükségem, ha dolgozni akartam, ma már meg­tanultam koncentrálás közben játszani a gyerekekkel. Néha legózom, miközben a munkán gondolkodom.- Megváltoztatták a gyerekek az íráshoz való viszonyát?- Erős igényem van arra, hogy meséket írjak. Többet is írtam már egészen kicsiknek és na­gyobbaknak is. A fiam persze megkérdezte, mikor írok már a közepeseknek.- Úgy tudom, A fehér király után a mostani regénye is egy gyerek nézőpontjából íródik.- Szerencsére nekem nagyon jó a memóriám, képes vagyok úgy látni a dolgokat, ahogy egy­kor gyerekként láttam. Sok min­denre emlékszem a gyerekko­romból. Nekem az a fokuszálás, az a fajta figyelem az érdekes, amire csak a gyerekek képesek.- Ezek után mindenki, aki most olvassa el a regényt, azt fogja hinni, önnek nagyon nyomasztó gyerekkora volt.- Igyekszem mindenhol el­mondani, hogy nem önéletrajzi a könyvem. Személyesség csak a történeteket elindító képekben van. Mint ahogy nem törekedtem történelmi hitelességre sem. Mégis működik: ha beszélek olyanokkal, akik akkor és ott él­tek, azt mondják, hogy nem üyen volt, de valahogy mégis igaz.- A diktatúra vüága, amit áb­rázol, nagyon kegyetlen. Mit gondol a mai világról? Jobb lett a szabadság által?- Nevetni szoktam, amikor számon kérik, miért van ennyi agresszió a könyvemben. Úgy kérdezik, mintha nem ilyen len­ne a világ. Amikor először meg­kérdezték tőlem, hogy miért áb­rázolom ennyire kegyetlennek a gyerekeket, másnap jött a hír, hogy két diák halálra vert egy harmadikat. Itt és most. Szerin­tem a brutalitás és az agresszió ott van a felszín alatt. Mindig és mindenhol. Csak egy diktatúrá­ban ez jobban látszik!- Úgy véli, a bennünk lévő ag­resszió konstans mennyiség ?- Igen. Nem változik. Csak bi­zonyos beszédmódok, szituációk jobban előhozzák. A gyerekek például mindig agresszívak, erő­szakosak egymással. Csak tő­lünk függ, át lehet fordítani ezt az agressziót kreativitásba. Magyar siker a grazi kórusolimpián több magyar énekkar kapott rangos elismerést Grazban, a nemzetközi kórusolim­pián. A közönség 440 kórus 800 koncertjét hallgathatta végig. A magyar kórusok nyolc arany-, tíz ezüst- és három bronzéremmel tér­hettek haza. Magyar orgonista győzött a Bach-versenyen Lipcsében, a 16. alkalom­mal megrendezett Bach-ver­senyen az orgonisták között az 1979-ben született Karosi Bálint diadalmaskodott. A győztes versenyző 9000 euróval lett gazdagabb, és számos fellépési lehetőséget is biztosítanak neki. Világsztárok jönnek a 125 éves Operába jövőre 125 éves lesz a Ma­gyar Állami Operaház. Az évadra 11 bemutatót terveznek olyan kuriózu­mokkal, mint Händel Xerxese, Beethoven Fide- liója. A Májusünnepen sztá­rok érkeznek, például Veci- lia Bartoli, Elena Mosuc, Sylvie Valayre és Marcello Giordani. Az isziámrészleggel bővül a Louvre Franciaország legismer­tebb múzeuma, a Louvre az iszlám világ kultúráját be­mutató részleggel bővül. A Jacques Chirac által 2003-ban kezdeményezett beruházás 2010-re készül el, összköltsége 86 millió euróra rúg, amelyből 17 miihó eurót a szaúdi herceg a magánvagyonából bocsá­tott rendelkezésre. A részleg Chirac ötlete volt Kapolcs: minifesztivál zsíros kenyérért büvészeti napok Márta István magát is okolja a bizonytalan anyagi helyzetért A Kistehén Tánczenekar zárja az idén a Kultkikötöt „Kiszámíthataüanabb és otthono­sabb” - így jellemezte lapunknak Márta István fesztiváligazgató a pénteken kezdődött Kapolcsi Bű­vészed Napokat. Amit nemcsak megszervezni volt bűvészet, ha­nem a programokra bejutni is az lesz: limitált számú napijegy kap­ható, a helyszínekre pedig érke­zési sorrendben lehet bemenni. Arra hogy miért nem sikerült húsz év alatt stabil anyagi hátte­ret teremteni a Művészetek Völ­gyének, a fesztiváligazgató csak annyit mondott: „Valószínűleg mert túl naivak voltunk és ügyet­lenek." Mára azonban engedtek a szigorú elvekből. „Mostanáig nem engedtük, hogy reklámhor­dozóvá váljon a táj, azonban az Aki csak körülnézne a fesztiválon, válthat úgynevezett sétálójegyet is idén muszáj volt némi enged­ményt tennünk” - mondja Márta. Néhány molinó fel fog tűnni Ka- polcson - így állt össze a fesztivál hatvanmilliós költségvetése (ami tavaly 197 millió forint volt). Az idén fellépti díjat nem fizet­nek: mindenld „zsíros kenyérért” vállalta a közreműködést. A fesztiváligazgató bizakodó: jövőre egy hónapig tart majd a völgy, akkor ünnepük meg a húszéves jubileumot. Azt mond­ja, egy év múlva biztosan sike­rül, hiszen 2009 a kulturális tu­rizmus, 2010 pedig a fesztiválok éve lesz. Az igazgató vállalta: szeptember végére kész prog­ramtervvel áh majd a miniszter elé. ■ M. G. A Balatonföldvári Szabadtéri Színház és Kulturális Kikötő jú­lius utolsó hétvégéjén búcsúztat­ja a 2008. nyári évadot A Cotton Club Singers Hotimánia koncert, Gubás Gabi Csigalétra című mű­sora Vári Éva Piaf cí­mű előadása volt a pénteki és szombati menü, míg ma este a Kistehén Tánczene­kar örömkoncertjével ér véget a rendezvénysorozat. Nagy Viktor, a Kultkikötő veze­tője elmondta: az már most biz­tos, hogy a tavalyi 15 ezres néző­számot meghaladta az idei érdek­lődők száma a földvári Kultki- kötőben. A színházi programok különösen sikeresek voltak, fő­ként a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának Vonós né­gyes című nyári kabaréjára vol­tak sokan kíváncsiak. De sok né­zőt vonzottak a kiállítások is, a Kultkikötő Octagonjában egy hó­napon át láthatták a vendégek Horváth Roland, Kőrösy Atti­la, Krizsán Zoltán és Papageorgiu Andrea festményeit. Népszerű volt az Összpróba Alapítvány és az Euró­pai Kulturális Társaság két kor­osztálynak megszervezett hagyo­mányos összművészeti tábora. A fiatalok neves művésztanárok segítségével merülhettek el a színház, a tánc, a média vagy a film világában. ■ T. Z. ■ Tizenötezren vettek részt a programokon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom