Tolnai Népújság, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-06-01 / 22. szám
végszó Verebes István távozik a színházi életből, azt mondja, életformát vált, és könyveket ír vidéki otthonában Volt olyan, hogy amétmilliós díszlet nem került a darabba, mert nem fért el a színpadon. Ez erkölcsi bűn. nek művészi színházat csinálni, és nem elsősorban a szórakoztatás a cél.- 1971-től 1975-ig, a forradalmi első időkben én is a társulat tagja voltam, nagyon sokat jelent nekem az a korszak. Szerintem a korszellem fedezhető fel a polgármester indoklásában, hogy miért Schwajdát nevezi ki. Mert a városi színház nem pusztán művészet, hanem szolgáltatás is. A Csikyre most jellemző progresszió - amiről lehet vitatkozni, hogy valóban az-e - nem hathat át egy teljes évadot, mert egy városban nagyon sokféle ízlés, stílusvonzalom élhet A többi között az, hogy ha elmegy valaki színházba, ne kenjék folyton a pofájára az ítéletet Az emberek vágynak arra, hogy néha felszabadultan szórakozhassanak.- Azért voltak könnyebb darabok is, musicalek például.- Igen, de azok is át voltak itatva ezzel az expresszióval. Láttam ott olyan Luxemburg grófját, amelyben a szegény Sir Basil derékig meztelenül, loncsosan lépett a színpadra, ami azt szimbolizálta, hogy a világ is ilyen. De nem biztos, hogy a közönség egy Lehár-operettben a lepusz- tultságot akarja látni. A világ sajnos megállt Kaposvárott és néhány budapesti művészszínházban is. Még mindig a fakó, szocializmusban belénk ivódott fogalmazási mód mozgat minket, miközben a világ triviális, rikító lett. Nem lehet az élet roncs oldalát fogalmazni állandóan.- És az nem kelt hamis illúziót, ha folyton cukorba mártott Marica grófnőket, Charlie nénjéket lát a közönség?- Vidéken másképp van, mint Budapesten. Nincs olyan ország, amely annyira gazdag, hogy kilenc előadásra készülnének produkciók 50-60 millió forintból. Amikor a színészek ennyire alul vannak fizetve, mint nálunk, ez erkölcsi bűn is. Angliában például van 3-4 nagy színház, amelyik nem kommerszet játszik. Ha itt egy darab nagy sikert ér el, akkor az átkerül a Picadillyre, és ott évekig játsszák. Ez kellene Budapestre is, de itt mindenhol kísérletek láthatók, amelyekkel folyton mellélőnek. Egyszer elvittem a gyerekeimet a Vízkeresztre, mondtam, egy nagyon vidám darabot fognak látni, de azt sem tudták elmesélni, mit láttak. De az sem megy, hogy az adóforintokból Andrew Lloyd Webber zsebébe folyjék a pénz. Mutasson egy olyan európai színházat, amelyben kettő amerikai musical megy egyszerre.- Ön mit tenne?- Elő kellene venni végre a bérlistát, vagy megnézni például, mennyit költenek díszle tekre. Volt olyan, hogy a hétmilliós díszlet nem került a darabba, mert nem fért el a színpadon. Ez bűn, főleg amikor egy epizódszínész 36 ezer nettóért dolgozik napi 16 órát. A múltkor például kerestem egy díványt a díszletraktárban. De eltűnt. Ha ellopnám a forgószínpadot, akkor sem történne semmi.- Miért nem pályáznak direktori székeket azok, akik ezen változtathatnának?- Mert egy identitását féltő ember nem akarja a hivatását politikai játékszerré tenni.- Térjünk vissza az életmód- váltásra. Mit ért ezalatt?- Szerényebben, nyugodtab- ban fogok élni. Feleségemmel, kisgyerekemmel, a háromezer cédémmel, négyezer könyvemmel, az internettel és azzal a tájjal, ami egyetemes és megbízható, és nem olyan ideiglenes, mint ez a koszfészek. Nem olyan gusztustalan, mint ez a pesti Broadway, ebből a szocializmusból megmaradt műkőből és betonból. Jó lesz otthon, könyveket fogok írni. Amióta meghoztam a döntésemet, két olyan munkát is kaptam, ami a következő évben ellát jövedelemmel. Színdarabot és adaptációt fogok írni.- Ennyire gyűlöli a fővárost?- Irtózom tőle. Vérszomjas, kapzsi, bájtalan.- A televíziót is otthagyja?- Nem, hiszen valamiből meg kell élnem. A Nap-kelte nem a hivatásom, hanem a hobbim.- Ezek szerint szereti.- Azt nem mondanám, hogy utálom. Változatos munka, forróból hidegbe, egyik embertől a másikig. Nem a tények érdekelnek, nem riporter vagyok, hanem egy kíváncsi ripacs. Az illető érdekel, és úgy érzem, nem kell kitaposnom a belét, hogy kiderüljön, hazudik-e vagy sem.- Most, hogy döntött, megkönnyebbült?- Szabadnak érzem magam, könnyednek. Ma olvastam egy kínai mondást: ha az irányon sosem változtatunk, ugyanoda jutunk, ahonnan elindultunk. Az én váltásom is erről szól. Amiben hiszek, amit tanultam, sajnos nem időszerű már. Ezt belátom. Ilyenkor le kell lépni.- Miért nem harcol?- Negyven évig harcoltam. Ennyi elég volt Negyven évig harcoltam, ennyi elég volt Mézes Gergely Két premierje is volt már az idén, Verebes István azonban bejelentette: visszavonul, otthagyja a színházat. Az idén hatvanadik születésnapját ünneplő rendező-színész azt mondja, nem hirtelen döntést hozott, évek óta fontolgatja a váltást Verebes István azt mondja, nem fog neki hiányozni a színház, és ő sem fog hiányozni senkinek- Az idén két darabot is rendezett: májusban mutatták be a Libikókát, áprilisban pedig a Maugham-darabot, a Színházat. Miért most jelentette be, hogy visszavonul?- Nem akarok turnézni a sajtóban ezzel a történettel, az okokat csak egy regényben tudnám elmesélni. Döntésem lényege nem az, hogy abbahagyom a színházi működésemet, hanem az életformaváltás. Persze ha bármiféle megtartó erővel bírna a színházi közeg, lenne például erkölcsi és anyagi megbecsültsége, történhetett volna máshogy is. A futó produkciókban még részt veszek, sőt rendezek egy utolsót jövő januárban, és vége. Nem hirtelen döntés volt, csak egy-két mozzanat úgy alakult, hogy lépnem kellett.- Mire gondol?- Tavaly Szabadkán dolgoztam, a Kicsik és polgárok című Gorkij-darabot rendeztem. És felkértek-, hogy rendezzem meg jövőre Az ember tragédiáját. Mi- g vei az első egész estés rendezé- f sem is egy ismeretlen Madách- | mű volt 1970-ben az Egyetemi | Színpadon, úgy éreztem, ez jó jel, 1 ezzel válik kerekké a színházi működésem. Ráadásul Madách valahogy hiánycikk volt a körülbelül 130 darab között, amit eddig rendeztem. Szabadkán ideálisak a körülmények, ott még arról szól a színház, amiről kellene.- Miben más, mint itthon?- Oda nem azért hívnak, ipert jobb- vagy baloldali vagyok. Nagyszerűek a színészek, örömöt fog okozni az a három hónap, amit ott töltök. Nem méregetnek, nem kérdőjelezik meg a szándékaimat, odaadással és figyelemmel dolgoznak.- Sok színházban dolgozott tavaly. Mi hajtotta?- Én mindig sokfelé dolgoztam. Jöttem-mentem, de nem volt mindegy, milyen állapotok fogadnak. Ha most megkérdezné, hol rendeznék szívesen, nem tudnék határon belüli színházat mondani. Nem fog hiányozni a színház, és azt hiszem, én sem fogok hiányozni senkinek.- Döntésében befolyásolták a vidéki színházakban lezajlott igazgatócserék?- Egyáltalán nem. Hozzászoktam, hiszen az elmúlt negyven év erről szólt Annyi különbséggel, hogy régebben voltak olyan korszakok, amelyekben rátermettemberek lehettek színigazgatók, és nem csak a politikai lojalitás volt a fontos. En az integritásomat őrzöm, nem akarom politikai megbízásnak tekinteni a hivatásomat.- Tagja volt Kaposvárott annak a szakmai bizottságnak, amely javaslatot tehetett a leendő igazgató személyére. Számított a véleményük?- Valószínűleg ha mást javasolunk, akkor is Schwajda György kapta volna meg a tisztséget. Én mégis úgy gondolom, ő az ország egyik legjobb szín- igazgatója. Pályázatában egyébként azt ígérte, hogy megőrzi a kaposvári szellemet, stíluseszményt, de megpróbál egy kicsit tágítani rajta. Úgy éreztem, Znamenák István pályázata kivagyi volt, hallatlanul kizárólagos, bár ő maga nagyon rokonszenves ember.- Schwajda György pedig egy összecsapott, nyelvi pongyolasággal megírt pályázatot adott be - olvashattunk belőle részleteket a sajtóban.- Bizonyára, de a sajtó nagyon tendenciózusan tálalta ezt a témát. Én dolgoztam Schwajda alatt rendezőként, és soha olyan szabad nem voltam, soha olyan jól nem éreztem magam színházban, mint akkor. Luxusnak tartom, hogy egy Schwajda kaliberű ember otthon üljön, miközben látjuk, kik lesznek igazgatók. Nincs semmi baj, a színjátszás egy korszaka véget ért Kaposvárott. Magyarországon inkább az a baj, hogy a dolgok nem érnek véget, nálunk évtizedekig lehet igazgató valaki, mert oda van fércelve a feneke a bársonyszékhez. Tudják, ha feláll- nának, nem lenne munkájuk. Mert addig lojálisak hozzájuk a többiek, amíg hatalmuk van.- Nekem úgy tűnik, Kaposvár az egyetlen olyan vidéki színház, amelyben még törekedNévjegy verebes István színész, rendező, író, műsorvezető. 1948-ban született Budapesten. 1971-1975 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja. 1973-TÓL az MTV munkatársa. 1975-1978 között a miskolci és a szegedi színházban dolgozott. 1980-tól a Rádiókabaré szerzője, előadója, konfe- mnsziéja. 1985-től a Radnóti rendezd je. 1990-től 1993-ig a Komé- dium Színház igazgatója. 1993-tól 1998-ig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója. Jelenleg az MTV-s Nap-kelte műsorvezetője. KITÜNTETÉSEI: Jászai Mari-díj, Karinthy-gyűrű, Veszprémi tv- fesztivál rendezői nagydíja, Móricz Zsigmond-gyűrű.
