Tolnai Népújság, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-06-22 / 25. szám
7 2008. JÚNIUS 22., VASÁRNAP INTERJÚ klímaváltozás Ürge-Vorsatz Diana Nobel-díjas klímakutató hisz benne, hogy kis dolgokkal megakadályozható a nagy felmelegedés. Turkálóban vesz ruhát, és nem használ légkondicionálót. A FÖLDÉRT Jön A CSILLAGOK KÖZÜL Diana három gyerekével: Dorka, Boróka, Benedek egy olyan kertes házban nőhetnek fel, ahol tudatosan tesznek a klímaváltozás ellen Ürge-Vorsatz Diana tíz évvel ezelőtt egy amerikai egyetem jól fizető állását hagyta ott, hogy itthon tegyen valami fontosat. Azóta négygyermekes anyuka, Nobel-díjas, és az a tudós, aki annak örülne, ha nem lenne igaza. Fábos Erika- Hogyan lesz egy fiatal nőből klímakutató?- Mindig szerettem a természetet, és már a gimnázium után úgy gondoltam, hogy környezet- védelemmel szeretnék foglalkozni. Amikor körülnéztem, mit is lehetne ezen a téren tanulni, nem találtam olyat, amire igazán vágytam volna, ezért úgy határoztam, hogy a gyermekkori álmomat váltom valóra, és csillagász leszek. Jelentkeztem az ELTE fizikus szakára. Komoly kihívás volt, de azt gondoltam, ha sikerül, az az én utam. 1989- ben, éppen akkor voltam az édesapámnál Berlinben, amikor a két keletnémet féltestvéremet egy Trabant csomagtartójában csempészték át a magyar határon. Hatalmas politikai változások zajlottak itthon is, nekem pedig óriási hiányérzetem támadt. Úgy éreztem, le kell jönnöm a csillagok közül a földre, mert olyan idők járnak, amikor itt sokkal nagyobb szükség van rám, és valami kézzelfoghatót kell csinálnom. Már végzős voltam, de találtam egy környezet- védelemmel kapcsolatos angliai ösztöndíjat. Egy év múlva már Kaliforniában a doktori iskolában találtam magam, ahol akkor már a klímakutatással foglalkoztam, és rájöttem, ezt szeretném csinálni egész életemben.- A klímakutatás kézzelfogható?- Egy olyan testületben dolgozom, amelyik úgy akar tenni a klímaváltozás ellen, hogy az közben gazdasági és társadalmi szempontból is előnyös legyen. Ezek a megoldási javaslatok pedig nemcsak tudományosak, hanem kézzelfoghatóak, és már rövid távon is vannak eredményei. Ma már - a munkánknak köszönhetően - tudunk olyan házakat építeni, amelyek az átlagoshoz képest négyzetméterenként csak negyed- vagy tizedannyi energiát használnak fel. Csak a lakossági szférában harminc-ötven százalékkal csökkenhetne az üvegházhatású gázok kibocsátása, ha az ilyen beruházásokat végrehajtanák.- Viszont nyilván nagyon drága az újfajta technológia. Akinek nincs akkora tőkéje, tehetetlen?- Nem. Legtöbbet a fűtéssel lehet spórolni, pénzben és energiában is. A magyar lakosság által használt energia ötven-hetven százalékát ugyanis gazdaságosan meg lehetne takarítani. Ha fedőt tesz az edény tetejére, amikor főz, harmadannyi idő alatt készül el az étel, ha forráskor takarékra állítja a lángot, fele energiát fogyaszt, ha nem hagyja készenléti üzemmódban a tévét, a számítógépet és az elektronikai berendezéseket, akkor azzal évente akár tízezer forintot is spórolhat a villanyszámlán. Ha szigeteli a lakását és jó nyílászárókat választ, máris sokat tett a klímaváltozás ellen. Sokszor csak a szemléleten kell változtatni, és már annak is nagy haszna van.- Az ön családja ilyen szemlélettel él?- Igen. Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, komposztálunk, de még olyan lökött dolgokat is megteszek, hogy egész nyáron nem engedjük le a háztartásban használt vizet, és azzal öntözünk a kertben, vagy például ami ruhát csak lehet, turkálókban vásárolok a családnak, mert ezzel is kímélem a környezetet. Persze a napi rohanás és a négy gyerek mellett sok minden áldozatul esik, lesz majd idő, amikor ebből a szempontból is tudatosabban élünk.- Apropó család. Mindig tudta, hogy nagy családja lesz?- Mindig jobban szerettem volna gyerekeket, mint karriert, legalább két babát akartunk. Aztán a férjem mondogatta, hogy legyen még, meg a család is any- nyira mellém és a gyerekek mellé állt, hogy egyértelmű volt.- Nehéz kizsonglőrködni az egyensúlyt a család és a munka között?- A férjem és a szüléink is nagyon sokat segítenek. A munkám fontos, de a gyerekek mindig fontosabbak. Amúgy az, hogy anya lettem, a munkámban is sokkal hatékonyabbá tett. Egy anya agya, négy gyerek mellett, hihetetlenül képes működni, és a diplomáciai érzékem is nekik köszönhetően fejlődött sokat.- Ezt a kánikulát hogy bírja?- Nem jól, de nincs légkondink, ha erre gondol. Azt az évszázados régi bölcsességet alkalmazom, hogy éjszakára minden ablakot kinyitok, nappalra pedig mindet becsukom. Működik. Igaz, amikor házat kerestünk, az is szempont volt, hogy legyenek a kertben nagy fák. A zöld növényzet ugyanis nemcsak árnyékol, de párologtat is, és ezzel hűti a környezetet. Muszáj mindenre figyelni. Egyre melegebbek lesznek a nyarak, a klímaváltozás ugyanis nem a távoli jövő.- Pedig sokan úgy gondolják, és talán ezért is nem foglalkoznak vele.- Egyre többen foglalkoznak vele. Svédországban például tíz százalékkal kevesebb húst esznek az emberek, mint tíz éve, mert megértették, hogy hússal jóllakni tízszer annyi földterületbe és energiába kerül, mint zöldségekkel. De nem csak ott. Nyugat-Európában már alig van nagy cég, amelyik ne hozná a fogyasztói tudtára, mit tesz a klímaváltozás ellen.- Divatos téma ez manapság.- Már nem csak divat. Több annál. Angliában, Németországban és a nagy európai országokban már lenézik, aki klímaromboló módon él. Olyan figyelmeztető jelek vannak, amelyeket nem lehet nem észrevenni. Egyre szélsőségesebb az éghajlat, gyakoribbak lesznek az árvizek, télen kevés hó esik, pusztító forróság és aszály teszik tönkre a termést. Ez már nem csupán környezeti probléma. Az sem, hogy a 2003-as rendkívül meleg nyáron Franciaországban harmincezer ember halt meg a hőség miatt. Pedig eddig „mindösz- sze” háromnegyed fokot melegedett az átlaghőmérséklet. A század közepére öt-hét fokos melegedés a prognózis. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 30-40 év múlva a 2003-as rendkívüli nyár lesz az átlag, a század végére pedig az számít majd a hűvös nyárnak. Évtizedekről van szó, nem évszázadokról.- Ez egy természetes folyamat?- A földtörténet során volt már hasonló, de ilyen gyorsan, ilyen sokat még sosem változott az éghajlat. Ráadásul sosem volt eny- nyire túlnépesedve a Föld, tehát nem jelentett ekkora veszélyt a klímaváltozás. Ha minden így marad, néhány évtized múlva Velence teljesen víz alá kerülhet, ahogy Tokió, New York vagy Hollandia jelentős része is. Erről döntően az ember tehet, ahogy ellene is.- Visszafordítható mindez?- Nincs varázsszer, de sokat lehet tenni, hogy lassabban történjenek a negatív következmények, és meg is állítható a változás. Érdekes dolog ez. Készítjük az előrejelzéseket, lassan húsz éve ezen a területen dolgozom, közben pedig azon gondolkodom, hogy olyan jó lenne, ha ötven év múlva azt mondanák, nem is volt igazunk.- Pedig tavaly ősszel Nobel- díjjal ismerték el az önök által végzett kutatásokat. Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének vezető koordinátoraként vett részt a munkában. Ott rögtön elfogadták?- Sok munkám van benne, hogy ma már elfogadnak.- Melyik volt nagyobb hátrány: az, hogy egy fiatal nő, vagy az, hogy Kelet-Európából érkezett?- Mindkettő, de nem volt szokatlan az érzés. Amikor fizikusnak tanultam, én voltam az egy szem lány az egyetemi csoportunkban. Megszoktam, hogy ha a fiúk a fizikáról beszélgettek és megjelentem, rögtön más témára váltottak, de minimum elkezdtek ugratni. Ebben a testületben egy hatvanas férfival közösen láttuk el a koordinátori feladatokat, aki Amerikából érkezett, ahol egy négyszáz fős kutatócsoportot vezet. Eleinte mindenki tőle kérdezett, vele beszélt meg mindent. Nem volt könnyű megélni, de annál jobb érzés volt, amikor a munka végére egyenrangúként kezeltek vele, ma pedig a kormányközi testület legmagasabb vezetésébe hívnak.- Azért az elmúlt egy éve is jól sikerült: Nobel díj, az egyetemen egy kutatóközpont vezetője lett. Nagyon fiatal, hova van még feljebb?- Nem az a lényeg, hogy feljebb. Az a lényeg, hogy hasznosat csináljak. Amikor bekerültem az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületébe, már akkor tudtam, hogy a családom után ez a legjobb dolog, ami történt velem életemben. Már az elején, Nobel-díj nélkül is boldog voltam, hogy részt vehetek eb-, ben a munkában, mert ez egy valódi életcél, olyan, mint egy beteljesült álom.- Valami beteljesületlen álma csak van.- Van, de azt ki sem merem mondani. Talán még egy kisbaba. Névjegy Budapesten született A budapesti Radnóti Gimnáziumban érettségizett. AZ ELTE-N fizikusként szerzett diplomát. A KALIFORNIAI EGYETEMEN doktorált. 1996 a budapesti Középeuró- pai Egyetem környezetvédelmi tanszékének professzora. 2002 ÓTA részt vesz az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) munkájában. 2007 az IPCC kutatójaként Nobel-békedíjat kap. 2007 a budapesti Közép-európai Egyetem éghajlati és fenntartható energiapolitikai kutatóközpontjának vezetője. 2008 tudományos munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta. férje Ürge László, négy gyermekük van. hobbua: tájékozódási futás, színház.
