Tolnai Népújság, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-06-01 / 22. szám
2008. JÚNIUS 1., VASÁRNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL 3 Aki megismeri, megszereti őket hivatás Szülőkkel és kollégákkal együttműködve születnek a kicsi csodák Június első vasárnapján, pedagógusnapon ennek a szép és nehéz hivatásnak egy speciális ágában dolgozó elhivatott emberrel beszélgetünk. Venter Marianna Idézet egy hozzánk érkezett levélből: A pedagógusnapon nagyon szeretném, ha azokat a pedagógusokat méltóképpen kö- szöntenék, akik a sérült, fogyatékos gyerekekkel foglalkoznak. Kisfiúnk a szekszárdi Kinizsi utcai gyógypedagógiai óvodába járt. Csodálatos óvónők, dajkák dolgoznak ott. Lelkiismeretesen, türelemmel, rengeteg mosollyal és szeretettel vették körül ezeket a gyerekeket... Annyi szeretet van ezekben az emberekben, annyira odafigyelnek a gyerekekre, annyira törődnek velük, hogy emellett nem szabad szó nélkül elmenni. A levelet az őcsényi Táj ti Istvánná írta, aki máig szívesen emlékszik vissza azokra az évekre, amíg Ákoska a Kinizsi utcai oviba járt Ez az óvoda pontosan 20 éve működik, és kezdettől fogva Pongrácz Zsófia az óvodavezető. Az intézmény 8 férőhelyes, jelenleg 10 középsúlyos értelmileg akadályozott, vagy halmozottan sérült gyermeket gondoznak itt napközben. A kicsik hároméves kortól járhatnak a gyógypedagógiai oviba, de többségében négyévesen kezdik, és hétéves korukig maradnak az intézményben. Ötfős személyzet- két gyógypedagógus, egy gyermekfelügyelő és két dajka - gondoskodik róluk.- Mi az, amiben ez az óvoda más, mint a többi, és mi az, amiben pontosan ugyan- , olyan? - kérdezzük Pongrácz Zsófia óvodavezetőt.- Az első és legfontosabb, hogy minden gyermeket úgy fogadunk el, ahogy van. Minden gyermek érték, és nekünk az a dolgunk, hogy ezt az értéket felkutassuk, és segítsük megcsillantani. Ehhez először alaposan meg kell ismernünk minden kisgyereket, és feltérképeznünk a képességeiket, meghatároz■g Pongrácz Zsófia és a Kinizsi ovisok. Minden gyereket egyedi módon, személyre szabva fejlesztenek nunk az egyéni, speciális fejlesztési útvonalakat Ezt követően jöhet maga a fejlesztés, mégpedig oly módon, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, szeressenek ide járni. Büszkék vagyunk rá, hogy ez eddig még minden gyermek esetében sikerült. A mi kis óvodásaink nagyon tudnak szeretni, és nagyon lehet szeretni őket. A napirend, a rendszer ugyanaz nálunk is, mint a többségi óvodákban, legfeljebb egy kicsit több időt kell szánni egy- egy folyamatra, vagy lassabban haladunk, de haladunk.- Hogyan tudják elérni a célt, a gyerekek fejlesztését, mégpedig úgy, hogy ne érezze tehernek, hogy boldog kis óvodás legyen?- A szülők segítsége nélkül nem lennénk ilyen eredményesek. Napi kapcsolatban állunk, és kijelenthetem, hogy abszolút partneri viszonyt tudunk mindenkivel kialakítani. Hiszen a cél közös: minél többet kihozni a gyerekekből, minél önállóbbá tenni őket. Természetesen ehhez szükséges egy összetartó kollektíva, aki minden tudásával és erejével a gyerekekért dolgozik, és a mi csapatunk ilyen.- A hozzáadott plusz pedagógia mellett milyen eszközök segítenek a fejlesztésben?- Mindent megpróbálunk, ami segíthet. Visszük a gyerekeket lovagolni, vízi tornára, és sokat sétálunk a városban. Hogy megismerjük az embereket, és ők is megismerkedjenek velünk.- Manapság mindig mindent az eredmények alapján értékelnek.- Itt az eredményeket nem lehet egzakt módon mérni. A mi eredményességünk azt jelenti, hogy az óvodásaink könnyebben tudnak beilleszkedni a vi- ' lágba. Szeretnénk, ha többen ismernének minket, a gyerekeinket, ez mindkét félnek sokat segítene. Számos tapasztalat mutatja, hogy akik igazán megismerik a mi óvodásainkat, azok meg is szeretik őket. Névjegy PONGRÁCZ ZSÓFIA 1960-ban született Budapesten. Az általános iskolát TOLNANÉMEDIBEN Végezte, érettségi vizsgát a gyönki Tolnai Lajos gimnáziumban tett, majd a Bárczi Gusztáv gyógypedagógiai főiskolán szerzett diplomát Húsz éve a Kinizsi utcai gyógypedagógiai óvoda vezetője. KÉT GYERMEKE VAN, 17 és 19 évesek. hobbija elsősorban a munkája, szeret olvasni és kirándulni, és egy jót beszélgetni a barátokkal. Nem sok segítséget kapnak a családok EGY TANULMÁNY szerint a sérült gyermekek szülei, legf& képpen az édesanyák, hatalmas felelősséget cipelnek a mindennapi gondozás során, s gyermekeik felneveléséhez alig-alig kapnak támogatást. A családok megfelelő támogatásának a hiánya hanyatló egészségi állapotot, a szociális izolálódást és munkaerőpiaci esélycsökkenést okoz. A szociális beruházások csökkenése és a szolgáltatások hozzáférhetőségének korlátozása azt jelenti, hogy nő azoknak a gyermekeknek és családoknak a száma, akik nem kapják meg a szükséges támogatást A szülők munkaerőpiaci lehetőségei csökkennek, és hiányzik a munkaadók elvárható rugalmassága. Minthogy a munkaerőpiac korlátozott, és a családok szétesnek, sok szülő szociális támogatásból él. Néhány országban a szociális támogatások reformja, ami csökkenő juttatást és munkabért jelent, sajnos, újabb ve- szélynek teszi ki a kisebbségi csoportokba tartozó szülőket és gyerekeket. JEGYZET WESSELY GÁBOR Kié lesz a jövő? A kiváló humorista. Sándor György stafétaátadós poénja így hangzott: - Fiatalok, tiétek a jövő! Úgy volt, hogy a miénk lesz... A nyolcvanas évek közepén enyhülni kezdtek a tiltások a keleti blokkban, már szabadabban lehetett nyugatra utazni, érezhető volt a markáns történelmi változások előszele. Sándor György azt fájlalta a maga humoralista stílusában, hogy az ő kor- t társai, az akkori negyvenesek, mindenből kimaradnak. Az ország háború utáni diadalmas újjáépítésében még nem, az új rend(szer) kialakításában már nem vehetnek részt igazi, ifjonti lendülettel. És tessék: már megint itt egy generáció - a mai negyveneseké -, amelyik mellett elsuhantak a lehetőségek. A rendszerváltáskor még tejfólösszájú volt ez a korosztály. Nem rendelkezett se politikai befolyással, se gazdasági hatalommá transzformálható tőkével, kapcsolatrendszerrel. A laza privatizációt külső szemlélőként lekövette, talán még szórakozott is a vezéregyéniségek jópofa benyögésein - például azon, hogy a Rotschil- dektől se kérdezte senki, hogyan szerezték az első milliójukat -, nem sejtve, hogy az ő bőrére megy a játék. Ahhoz, hogy valakik gazdagodjanak, másoknak szegényedni kell. Pláne egy nem termelő országban. őszül már az a nemzedék, amelyik élete tavaszán még a lenini úton járt, nyara meg nem volt. De nem ez ám a legnagyobb baj. Hanem az, hogy fiainak sem mondhatja atyáskodó, ke- serédes, picit irigykedő, mégis őszinte mosollyal:- Fiatalok, tiétek a jövő! Mert arra, a dolgok jelen állása szerint, semmi garancia nincs. Iskolalátogatáshoz és munkához kötnék a segélyt Szociális törvénymódosítást kezdeményez a Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ). Ezt tegnap jelentette be dr. Gyimesi Endre, a szerveződés alelnöke, miután Tengelicen lezárult az MJVSZ kétnapos találkozója. A Hotel Orchideában tartott sajtó- tájékoztatón elhangzott: a szövetség a szociális segélyezést össze kívánja kapcsolni a társadalom érdekében végzett munkával, az óvodába, iskolába járással. A résztvevők abban is egyetértettek, hogy meg kell bontani a választások eddigi rendjét. Azaz, nem szerencsés, hogy azonos esztendőben tartják az országgyűlési és a helyhatósági választásokat. Az önkormányzatok anyagi szempontból egyre nehezebb helyzetben vannak. Horváth István, Szekszárd polgármestere a vendéglátó város képviseletében elmondta, hogy a kormányzat hibájából hiányzik az a partneri viszony, mely alapja lehetne az együttgondolkodásnak. Az MJVSZ szerint célszerű lenne különválasztani az állami, illetve az önkormányzati feladatokat. Előbbieket száz százalékban az állam kellene, hogy finanszírozza. A kistelepülések zöme, de a nagyobbak nem elhanyagolható része sem rendelkezik mozgástérrel. Ilyen esetben pedig nem beszélhetünk önkormányzatiságról. ■ SZ. Á. Szoboravatás Vincellér és A pincétől hazafelé. Ez a címe annak két, fából készült szobornak, ami tegnaptól hivatalosan is öregbíti a szekszárdi szőlősgazdák és a helybeli bor jó hírét. A megyeszékhely Munkácsy és Vincellér utcáinak sarkán található alkotásokat - a IV. nemzetközi fafaragó tábor közös munkáját - Törő György fafaragó népi iparművész adta át a városnak, illetve annak képviseletében Kővári László önkormányzati bizottsági elnöknek. Méltató beszédet Decsi Kiss János, Ékes László és Kubanek Miklós mondott A római katolikus egyház elkötelezett hívei lettek Harminc bérmálkozó állt tegnap ünnepi öltözékben a szekszárdi katolikus plébánia udvarán. Bizonyára sokuk fejében járt az, ami az elkövetkező szertartás lényege: azaz, hogy a bérmálás a Szentlélek fogadásának szentsége. A bérmálásnál a megkenés, kézfeltétel és a kiszolgáltatás formája hangsúlyozza azt, ami alapvetően minden szentséghez hozzá tartozik: a Szentlélektől ajándékozott részesedést Jézus Krisztusban.- Valamennyien hozzánk jártak hitoktatásra - közölte Bacs- mai László plébános. - Bízunk abban, hogy egyházunk elkötelezett tagjaivá válnak. A17 éves Cséke Balázs a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium diákja elárulja: várakozással tekint az elkövetkező egy óra elé, hiszen „most bérmálkozunk életünkben először és utoljára.” Steib Ágota 27 éves, szekszárdi, és pedagógus. Mind mondja, most érezte úgy, hogy bérmál- kozásra éretté vált, gondolatban és cselekedetben egyaránL Mayer Mihály püspök a hívek üdvözlése után lapunknak is nyilatkozott:- Minden társadalomban, ahol törődnek a szellemiekkel és lelkiekkel, van egy olyan alkalom, amikor valaki megvallja az önazonosságát. Most is ez történik. De mivel az ember gyarló, kérjük . a Szenüélek-Úristen segítségét is, hogy hűségesek maradjunk közösségünkhöz. ■ Szeri
