Tolnai Népújság, 2008. május (19. évfolyam, 102-126. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-05-04 / 18. szám
2008. MÁJUS 4., VASÁRNAP INTERJÚ 7 pogány íudit A Kossuth-díjas művész a kaposvári sikerévek után nem bízott a folytatásban, de ma már az Örkény Színház oszlopos tagjaként az egyik legsikeresebb magyar színésznő. EGÉSZ ÉLETEMBEN JÓ HELYEN VOLTAM” Pogány Judit, az Örkény Színház tagja március 15-én vette át a Kossuth- díját De a gratulációk jelentős részét nem tudta fogadni, mert tüdőgyulladást kapott. Azóta jól van, és igazán nem panaszkodhat arra, hogy nem foglalkoztatják eléggé: tizenegy szerepet játszik öt teátrumban. Bóta Gábor- Mindenki tudja, milyen fontosak önnek a háziállatai. Most is, mielőtt bekapcsoltam a magnót, róluk kezdett el beszélni. Ők érzékelték, hogy mennyire örül a Kossuth-díjnak?- Inkább azt érzékelték, hogy mennyire beteg voltam. Rögtön a díjátadás után két nappal beláza- sodtam. Amikor nagyon rosszul éreztem magam, békén hagytak, nem zargattak lépten-nyomon. Akkor is szerettek volna mellém feküdni, de ha elküldtem őket, megértették, és elmentek. Máskor igazán erőszakosak, agresz- szívan és tolakodóan szeretnek.- Mekkora örömet jelentett a Kossuth-díj?- Ez nézőpont kérdése. § Az egyik énem azt érezte, hogy | ebből nem kell akkora ügyet esi- I nálni, néha szinte véleüen, hogy ki kapja. Nem azt gondoltam, hogy most jobb színész lettem, és ezért megkaptam. Hanem hogy így alakult. Most volt egy ember, Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója, aki figyelt rám. Érezte, hol tartok a pályán. Négy éve a társulatában vagyok. De eddig is fantaszükus szerepeket játszottam, például az Elnöknőkben és a Vonó Ignácban. Csak senki nem figyelt oda arra, hogy ezekért én kaphatnék esetleg „dicséretet”. Az örömemet leginkább az Örkény társulata felé tudom megmutatni, az utóbbi időszakban ők adtak nekem helyet a szakmában. De másoktól is rengeteg levelet, üzenetet kaptam. Még nem tudtam ezeket megköszönni, mert éppen ekkor voltam beteg. Kikapcsoltam a mobilt, és az otthoni telefont melléraktam. Nem tudtam fogadni a gratulációkat, nem tudtam riportokat adni, mert annyira rosszul voltam. Mégis csak egy előadás maradt el miattam, a többit lejátszottam, bár nem teljes értékűen, hanem minőségi rontásokkal, recsegve, rekedten, gyöngén, szédülve. Egész nap azért pihentem, hogy este játszani tudjak.- Többen is kaptak idén díjat az Örkény Színházból.- A társulat negyede, hiszen a tizenhat tagú együttesből négyen lettünk díjazottak. Bíró Kriszta Jászai-díjas, Mácsai érdemes művész, Végvári Tamás pedig kiváló művész lett.- Közösen ezt nem ünnepelték meg?- Dehogynem. Tartottunk egy bulit, mindazokat meghívtuk, akik valamilyen módon kötődnek az Örkény Színházhoz. Rajtuk kívül még meghívtam az ősidők óta KosPogány Judit minden színházi műfajban otthon érzi magát, ám a szívéhez legközelebb talán a gyerekdarabok állnak. Régen a Pinokkió volt hatalmas siker, ma A Sötétben Látó Tündér. suth-díjas Molnár Piroskát és Csomós Marit, valamint a friss Kossuth-díjas Szirtes Ágit és a tavalyi Kossuth-díjas Csákányi Esztert. Az Elnöknők előadásában most ott ülünk mint három Kossuth-díjas ténsasszony. Ez roppant vicces.- A színházi szakmában gyakran pejoratívan használják a „Kossuth-díjas színész” kifejezést. Arra mondják, aki ül a babérjain, már nem tud megújulni, nem fektet elég energiát a munkába. Volt, akitől már megkapta a magáét?- Gálffi Laci például soha nem tudja úgy kimutatni a szeretetét, mint mások, ő mindig viccelődik. Gúnyos hangsúllyal mondogatta nekem, hogy „na, Kossuth- díjas művésznő”. De hát ő már régen Kossuth-díjas, úgyhogy nem lehet túl nagy a szája. az ember szabadúszó, akkor aztán végképp nem várhat- hogy valamelyik jelentős szerep kapcsán ő jusson eszébe egy színházvezetőnek. Én mégis eszébe jutottam Ascher Tamásnak, Léner Péternek és Garas Dezsőnek.- Végül is megmondható, hogy mit jelent önnek ez a díj?- Mindenképpen nagy öröm. Feljönnek bennem a gyerekkori emlékek, amikor a Kossuth-díjas színészre úgy gondoltam, hogy ő öreg, nagy, fontos ember. Ez a csúcs a pályán. Igazi örömöt akkor kezdtem érezni, amikor számomra borzasztó fontos emberek gratuláltak. Szinte senki nem mulasztotta el azt mondani, hogy rég megérdemeltem a díjat. Ezt kimondottan hangsúlyozták. Boldog voltam tőle, hogy például Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház igazgatója és Babarczy László, akivel szintén sokat dolgoztam együtt Kaposvárott, gratulált. Ascher Tamás, aki gyakran rendezett Kaposvárott, és aki az Elnöknőket is színpadra állította a Kamrában, hihetetlenül melegen gratulált. Stabil már a mi munkakapcsolatunk, de egyébként elég felületesen köszöngetünk egymásnak, most viszont nagyon melegen ölelt meg. A saját társulatomban is mindenki igen helyes volt.- Hogy ki mikor kap díjat, abban valóban sok az esetlegesség, de ön most tényleg jó időszakát éli a pályájának. Amikor eljött Kaposvárról, szinte a semmibe jött, és még abban sem volt biztos, hogy egyáltalán a szakmában tud maradni.- Határozott célom volt, hogy majd nem feltűnően, nem hangosan, hanem szép csendesen kiköpök a pályáról. Ezt gondoltam.- De miért gondolta ezt?- Nézzen körül a kőszínházakban. Minden színházigazgatónak nehéz és komoly gondja, hogy a társulatában lévő öregebb színésznőket kielégítse munkával. Ilyen korú színésznőt nehéz vendégnek hívni, hiszen egyik direktor sem sértheti meg a társulatában lévő idősödő művésznőket. Ahogy öregednek, úgy a nőknek sokkal kevesebb szerep jut. Emiatt ritkán adódik valóban jó lehetőség. Bizony voltak olyan színésznők, akik megkövetelték, hogy évadonként kihozzanak rájuk egy darabot. Ez azt jelenti, hogy egy vezető színésznő elvárja, hogy szezononként minimum egy produkcióban ő álljon a középpontban. Én ezt borzasztóan szerettem volna elkerülni. De kilenc évig szabadúszó voltam. Ha az ember szabadúszó, akkor aztán végképp nem várhatja, hogy valamelyik jelentős szerep kapcsán ő jusson eszébe egy színházvezetőnek. Én mégis eszébe jutottam például Ascher Tamásnak, Léner Péternek és Garas Dezsőnek. Pályakép Pinokkiótól Rosalindáig és a Csók, anyutól a Csinibabáig PÁLYAKÉP: Pogány Judit 1944- ben született Kaposvárott 1965-től 1970-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház segédszínésze, 1970-től 1978-ig és 1980-tól 1995-ig színésze. 1978-tól 1980-ig a Nemzeti Színházhoz köti szerződés, 1995-től szabadúszó, majd az Örkény Színház tagja. FONTOSABB SZÍNHÁZ! SZEREPEI: Rosalinda (Shakespeare: Ahogy tetszik), York hercegné (Shakespeare: III. Richárd), Anna Petrovna (Csehov: Ivanov), Marianne (Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő), Sen- Te, Sui-Ta (Brecht: Szecsuáni jólélek), Winnie (Beckett: Ó, azok a szép napok), Julika (Molnár: Liliom), Polinka (Osztrovszkij: Jövedelmező állás), Helga (Zorin: Varsói melódia), Charlotte Cor- day (Weiss: Marat halála), Collodi: Pinokkió, Erna (Schwab: Elnöknők), Mák Lajosné (Fejes: Vonó Ignác), Marie (Ionesco: Különóra), Tündér (Bagossy: A Sötétben Látó Tündér), Molnáráé (Vajda: Pedig én jó anya voltam). fontosabb FiLMSZEREPEi: Bástyasétány 74, Ajándék ez a nap, Szívzűr, Panelkapcsolat, Csók, anyu, Sose halunk meg, Patika, Szamba, Csinibaba.- Rengeteget és minden színházi műfajban játszott Kaposvárott, a gyerekdaraboktól az operettig, a musicalig, a vígjátéktól a tragédiáig. Amikor Pestre került, filmen is, és a József Attila Színházban is inkább könnyedebb produkciókban szerepelt.- Megváltoztak az arányok. De szabadúszóként az első előadás, amiben játszottam, a Népirtás című kőkemény darab volt. Aztán sajnos egy tragédia hozta a következő szerepemet, amikor Schütz Ila öngyilkos lett, helyette ugrottam be a Verebes István által rendezett Csupa ballábba. Aztán viszont jött az Elnöknők, amely életem egyik legnagyobb ajándéka. Már tizenkét éve megy, és még mindig nagyon jó játszani. Kaposvárról akkor hívtak filmezni, ha egy rendezőnek valóban fontos voltam, és tényleg rám gondolt egy szereppel kapcsolatban. Ha az ember Pesten és szem előtt van, akkor már bekerül könnyebb munkákba is.- Az Örkény Színházat nevezhetjük révbe érésnek?- Nem akarom ezt ennyire határozottan megfogalmazni, hiszen egész életemben jó helyen voltam. Ha tengtem-lengtem volna ide-oda, és egyszer csak bekerülök az Örkény Színházba, akkor ez révbe érés lenne. De miután huszonkilenc évet töltöttem az ország egyik legjobb színházában Kaposvárott, és ezt követően fantasztikusan szép szerepeket játszhattam szabadúszóként, nem mondanám ezt révbe érésnek. De fantasztikus öröm, hogy egy csodálatos társulatba kerültem, ahol mindenkit tudok szeretni, tudok velük együtt gondolkodni, és jó velük játszani.
