Tolnai Népújság, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-09 / 83. szám

2 DOMBÓVÁR ES TÉRSÉGÉ TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2008. ÁPRILIS 9., SZERDA mzmmmmwmmmmwm® Vízrendezésre pályázik a szálkai önkormányzat szálka Kül- és belterületi vízrendezésre nyújtott be pályázatot a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Irodá­hoz az önkormányzat - tájé­koztatta lapunkat Pálfi Já­nos polgármester. A 129 millió forintos beruházással a rendezés első üteme való­sulna meg, amelyet még egy követne. Ezzel az egész tele­pülésen kiépülne a csapa­dékelvezetés, az eső így nem mosná el az útjaikat, (hé) Reneszánsz korba repítették a nézőket siMONTORNYA Folytatódott a reneszánsz hónap rendez­vénysorozata. A művelődési házban Mátyás király a csil­lagok között címmel tartott színházi előadást a Görbe Tükör Művészeti Szolgáltató Közkereseti Társaság. A zö­mében iskoláskorú nézők történelmi ismereteit bőví­tette az előadás, (vl) Két Tolna megyei volt a kitüntetettek között Budapest Huszonketten kaptak arany érdemkeresz­tet a közelmúltban a polgár­őrség országos közgyűlésén. A kitüntetettek között volt két Tolna megyei is: dr. Ko­vács Zoltán megyei rendőr­főkapitány-helyettes és Sipőcz György a polgárőr­ség megyei titkára. Az elis­meréseket dr. Túrós András az Országos Polgárőr Szö­vetség elnöke adta át Buda­pesten. (wg) Üvegre és selyemre fest az egykori óvónő szekszárd Óvodapedagó­gusként dolgozott, majd a szekszárdi pedagógiai főis­kolán tanított, s most, hogy nyugdíjba ment, egyre töb­bet fest. Üvegre és selyem­re. Tegnap nyílt a nyolcadik tárlata a megyei könyvtár portagalériáján. A kiállítás május 10-ig látható, (wg) Szűcs Józsefné Ismét keresi Paks a város borát Paks A város hegyközsége és önkormányzata április 17-re hirdeti meg hagyomá­nyos borversenyét. Azok ne­vezhetnek, akik a város te­rületén szőlőültetvénnyel és legalább száz liter saját ter­melésű borral rendelkeznek. A polgármesteri hivatal idén ismét meghirdeti a város bo­ra címet is. Erre az nevez­het, aki 250 liter fehér vagy vörös bort fel tud ajánlani a városnak megvételre, (vt) @ TOVÁBBI HÍREK: www.teol.hu loviáról mesélnek a sírkövek kérdések Az ásatások során előkerült leletek feldolgozása még tart Hogyan kerültek Iovia sírkövei egy késő római kori erődítmény falaiba? Az Alsóhetényben 1994- ben lezárult régészeti ásatások leleteinek feldol­gozása a mai napig tart, és erre a kérdésre is ke­resi a választ. Kazinczi Kata A Tolna megyében fekvő Iovia városát nem jelzi térkép, az ide jutást nem segíti navigációs rendszer sem. Ha meg szeret­nénk látogatni ezt a titokzatos te­lepülést, egészen a késő római korig kellene visszarepülnünk az időben. Az iovia valószínűleg kelta eredetű szó, jelentése: új fa­lu. - A település földi maradvá­nyait a Dombóvártól északra fek­vő Szakcs közelében fedeztük fel- mondta Dr. Tóth Endre, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum régésze, aki a felfedezés előzményeként 1981 és 1994 között a Kapos- pulához tartozó Alsóhetényben végzett kutatásokat. Utóbbi he­lyen a nyolcvanas évek elején egy szintén késő római kori ne­gyed négyzetkilométer alapterü­letű erődöt tártak fel, több mint ötven oldaltoronnyal. A környék­beliek süllyedt várnak nevezik a helyet. - Az óriási kiterjedésű lé­tesítmény Krisztus után 330-340 környékén épülhetett - tudtuk meg Dr. Tóth Endrétől. - Az erő­dítmény alaprajza szabálytalan négyszög. Minden bizonnyal ka­tonai funkciót töltött be. Erre utalnak a fellelt épületek, mint a teremraktár, a fürdő, a gabonatá­roló vagy a karámok. Ez a vár Pannónia legnagyobb szabású, legjobban átgondolt negyedik századi építményei közé tartozik- tette hozzá. De mi köze van Iovia városá­nak ehhez a katonai bázishoz? Modern korunkban úgy monda­nánk, hogy az alsóhetényi erőd nem jött volna létre, ha nincs Iovia. Pontosabban, ha nincs Iovia körül egy márvány sírkö­vekben bővelkedő temető. Az alsóhetényi süllyedt vár környé­kén ugyanis kevés kő volt. Sem­miképp sem annyi, amennyi egy katonai bázis építéséhez elegen­dő lett volna. A régészek rájöt­tek, hogy ezért az alig tíz kilomé­ternyire fekvő szakcsi temetke­zési helyről áthordták a sírköve­Kovacsik Zoltán mutatja a helyszínen még fellelhető köveket. Elkötelezett helyi lakosként ő is részt vett az erőd feltárásában két, és alapanyagként használ­ták fel az erőd falainak felhúzá­sához.- Az alsóhetényi erőd falaiból 873 szétdarabolt sírtöredék, egy oltártöredék és egy életnagyságú­nál is nagyobb császárszobor ke­rült elő - ismertette Mráv Zsolt, aki szintén a Nemzeti Múzeum régésze. - A sírkövek háromne­gyede márványból van. Jelenleg a Nemzeti Múzeumban illesztget- jük össze a fellelt darabokat. Olyan ez, mint egy kirakó. A munka előrehaladtával újabb és újabb sírfeliratok állnak össze. Az ásatásokon az erődhöz tar­tozó temető is előkerült. Ennek főépülete 21 méter hosszú volt. Bár romos állapotban találtak rá, mégis kivehető, hogy helyiségei márványlapokkal kirakottak, fa­lai kék alapon virágokkal díszí­tettek voltak. Itt két tucat sír me­sél a múltról. Előkerültek egy­szerű fóldsírok, de téglából gon­dosan épített nyughelyek is.- Minden sír egy történetet mond el - mesélte Dr. Tóth End­re. - A temetőkápolna mellett pél­dául tártunk fel olyan gondosan lezárt sírt, amely teljesen üres volt. Arra következtettünk, hogy a területről gyorsan kivonuló ró­maiak családtagjaik vagy köztisz­teletben álló személyek földi ma­radványait magukkal vitték. Az alsóhetényi ásatások leletei és Iovia sírkövei még sok olyan tit­kot rejtenek, melyeket a régészek jelenleg is próbálnak megfejteni. Aranyozott stóla egy tehetős nő sírjában az alsóhetényi ásatáson fel­tárt sírokban egy orsó alakú il­latszeres üvegen és egy nyak­láncon kívül kevés tárgyat ta­láltak a régészek. Mégis volt, ami komoly fejtörést okozott a szakembereknek. - Mikor egy sírt felnyitunk nagy a várako­zás - mondta Dr. Tóth Endre. - Az egyikben egy tenyérnyi arany textil csillant meg a csontváz mellén. Igazi kínai hemyóselyemből készült szállal átszőtt darab volt. A mai napig nem tudjuk, milyen technikával csavarhatták fel e cérna vé­konyságú, több kilométer hos­szú arany szálat a stólára. An­nyi azonban bizonyos, hogy egy tehetős hölgy emlékhelyére buk­kantunk. Négy település borkészítői mérettettek meg várons Egy arany, hat ezüst és egy bronz a verseny eredménye. A nehéz küzdelemben nem a sportolók erejét, hanem a vegyes vörösborok zamatát mérték ösz- sze. Várongi, naki, lápafői és szakcsi borászok neveztek a várongi Faluházban megrende­zett borversenyre. Falusi Lajos, a Várongért Egyesület elnöke el­mondta, a borászokat Máté József, Csapó Ede és Tiegel Károly borbí­rálók látták el a zsűrizés után ta­nácsokkal, mire figyeljenek a leg­közelebb. A számos éremmel ju­talmazott nedű mellett a vacsorá­ra felszolgált töltött káposztát is dicsérték a résztvevők. A borver­seny után az 50 bálozó hajnalig ropta a táncot ■ K. I. Díjat kapott a tiszta vízért elismerés Szűcs Istvánék programjai másutt modellek dombóvár Miniszteri kitünte­tést kapott Szűcs István, a Dom­bóvár és Környéke Víz- és Csa­tornamű Kft. ügyvezető igazga­tója. A díjat Fodor Gábor környe­zetvédelmi és vízügyi miniszter­től vehette át még márciusban. „Ivóvíz a kívánt mennyiségben és a megfelelő minőségben” - vallja a cégvezető, akit a kitünte­tésre szakmabeliek terjesztettek föl. - Külön öröm, hogy ez az el­ismerés a szakmától, a kollegák­tól és a partnerektől érkezett - emelte ki Szűcs István. - Az el­ért eredmények mögött kitartó munka, szakmai előadások és számos publikáció áll. A vízügyi- és csatornázási mér­nök fontosnak tartja a fejlesztést. Büszke arra, hogy sok Dombóvá­ron kifejlesztett programot az or­szág más területén később mo­dellként alkalmaztak. Jó szakmai kapcsolatot ápol például Kecske­mét, Makó, Komárom, Nagykani­zsa vagy Pécs vízgazdálkodóival is. A szakember emellett kiemel­te a vegyszermentes ivóvíz szol­gáltatást, a biztonságtechnikai rendszerek kiépítésének fontos­ságát Hangsúlyozta, az ország­ban elsőként Dombóváron va­lósítottak meg teljes körű ivóvízminőség-javító progra­mot. Ráadásul ennek további három település is élvezheti elő­nyeit: Kapospula, Kaposszekcső és Csikóstőttős is az új rendszer­ből nyeri a vizet. ■ K. K. Szűcs István ügyvezető igazgató Díszjelvényekkel, díszpolgári címmel jutalmazták a munkájukat dombóvár Elismerő Díszjelvé­nyeket adtak át április 5-én, Dom­bóvár várossá avatásának 38. év­fordulója alkalmából. A képvise­lő-testület 1999 óta adományoz­za ezt azoknak, akik többéves munkával kiemelkedő érdeme­ket szereztek a város fejlődésé­ben. Idén a „Reménység” Napkö­zi Otthon fiataljaiból, muzsikát kedvelő pedagógusokból és főis­kolai hallgatókból álló Remény­sugár Zenekar, Papp Zoltán, a dombóvári Rutin Kft. vezetője és Tieger Károlyné, a Belvárosi és Újdombóvári Hímző Szakkör ve­zetője részesültek az elismerés­ben. A „Pro Oppido Dombóvár" díszpolgári címet idén Harango­zó László kapta. A Vasúttörténeti Múzeum létrejöttét, a horvátor­szági Ogulinhoz fűződő testvér- városi kapcsolat kialakítását ne­ki köszönhetik. A DVMSE kosár­labda-szakosztály vezetőjeként pedig személyes példamutatásá­val tett sokat a sport népszerűsí­téséért. Nagy szerepe volt abban, hogy 2002-ben a DVMSE sport- csarnok megújulhatott. ■ I. K. Parkolót építenek a temetőnél Csikóstőttősön csikóstőttős Ötven autó parkol­hat majd a csikóstőttősi temető előtt. A település képviselő-tes- tülete nemrégiben arról döntött, hogy 1500 négyzetméteres terü­leten alakít ki megálló helyet. Pintér Szilárd polgármester el­mondta, sokan hiányolták már a megfelelő megállási feltételeket. Ha esett az eső, gyakran hatal­mas sár fogadta a temetőbe érke­zőket. A munkálatok fél millió fo­rintba kerülnek. A földmunkákat a közmunkások végzik, de egy helyi vállalkozó is segítséget nyújt. A kavicsos parkolót fűvel és fákkal is díszítik majd. ■ K. N. A város ünnepére az elszármazottak is visszatértek dombóvár - Vannak, akik na­gyon messziről találtak haza, s vannak, akiket sűrűn láthatunk itthon - így köszöntötte Dombó­vár elszármazottjait Szabó Lo- ránd, polgármester április 5-én, a város ünnepén. Idén huszonötén fogadták el szülővárosuk meghí­vását. Délelőtt a városházán talál­koztak a polgármesterrel és a kép­viselő-testület tagjaival, majd kö­zös városnézésre indultak. Soka­kat meglepett a rengeteg változás.- Ez egy teljesen más város, mint ahonnan eljöttem - mond­ta Dr. Kelemen Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Összehason­lító Irodalomtudományi Tanszé­kének adjunktusa. - Sok dolog már nincs, amit régebben szeret­tem. Eltűntek az Ady utca sátor- és japántetős polgárházai. A he­lyükre emeletes társasházak ke­rültek. Ezek teljesen mások: szép színesek, alattuk butikokkal. Dr. Kelemen Zoltánt még több meglepetés is érte. Közülük ki­emelte a nyári ásatások lenyű­göző eredményeit, a köztéri szobrokat és a meglepően sok ci­vil szeveződést. ■ N. K. A *

Next

/
Oldalképek
Tartalom