Tolnai Népújság, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-22 / 69. szám

2008. MÁRCIUS 22., SZOMBAT., TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 A NAP TÉMÁJA szokások Nagypénteken mentek el a sárközi lányok a szótlan vízért, Váralján, a Magyar dombon ajándékozták meg a keresztgyerekeket. Fehér vasárnapon komatállal kötöttek örök barátságot a lányok HÚSVÉT, A MEGÚJULÁS ÜNNEPE A tavasz, a megújulás, a termékenység ősi ünne­pével fonódott össze a ke­resztény húsvét, amely Krisztus kínhalálára és feltámadására emlékezik. Ihárosi Ibolya A húsvét kéthetes ünnepkör: vi- rágvasámappal kezdődik és fehér vasárnappal érvéget. Erre az idő­szakra az egyháziak mellett sok profán népszokás jellemző. A ke­resztény naptár ugyanis a pogány ünnepekre épül, amelynek nyil­ván az a magyarázata, hogy az új vallást így lehetett legkönnyebben elfogadtatni a pogány tömegekkel - adott magyarázatot dr. Balázs- Kovács Sándor néprajzkutató. A húsvét a természet megújulásá­nak ősi ünnepe is. A nagyböjt hamvazószerdától húsvét vasár­napig tart, a keresztény egyház­ban a húsvéti előkészület ideje. Jé­zus negyven napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére tar­tották, illetve tartják. A hagyományos húsvéti ételek közé tartozik a misén megszentelt sonka, bárány és a kalács. A tojás az emberiség történetében mindig a termékenység szimbóluma volt, s ekként kapcsolódik a húsvéthoz is. Ezek az ételek kis eltérésekkel minden Tolna megyében élő nép­csoportnál megjelennek. A húsvét hétfői locsolás szoká­sa a víz tisztító és termékenység­varázsló erejébe vetett hitre épül. A Sárközben például nagypénte­ken elmentek a lányok a kútra, vagy a folyóhoz az úgynevezett szótalan vízért. A legények ugyan incselkedtek velük egész úton, de a lányoknak nem volt szabad megszólalni, mert akkor nem lesz varázserejű a víz, és nem szépíti meg őket a hét végé­re. Sírfeliratokból még arról is tu­dunk, hogy olyan sokszor locsol­tak meg lányt a Sárközben, hogy az megfázott, megbetegedett, és a sírkertbe került Nagypénteken mindenki meg- fürdött, s ehhez kapcsolódik a húsvéti nagytakarítás és a me­szelés. Ismert volt a szokás, hogy az állatokat is megtisztították. A lovakat például behajtották a szabad vízbe és lemosták. Mára már elfajzottak az aján­dékozási szokások, fogalmazott a kutató. Eredetileg húsvét vasár­napján ajándékozták meg a ke­resztszülők a ke­resztgyerekeiket. Nem pénzzel, ha­nem olyasmivel, ami a természet­ben és ház körül megvolt. Húsvét másnapja a felhőtlen ünnepé. Igaz, nehéz lehet felhőtlenül örülni annak, hogy a lányokat vízzel öntik le a legények. A hagyomány mára jócskán megszelídült Érdekes szokás volt Váralján, hogy sárközi viseletbe beöltözve, húsvét vasárnapján kivonultak a Magyar dombra a keresztszülők. Ott adták át ünnepi keretek közt az ajándékot a keresztgyerekek­nek. Talán kevéssé ismert, hogy a külső Sárköz falvai közé tarto­zott Zengővárkony, Váralja, Érsekcsanád és Szeremle. Zengővárkonyon és Váralján sok­kal archaikusabban őrződött Sár­köz népművészete és szokásai, mint a belső Sárközben - tette hozzá dr. Balázs-Kovács Sándor. Lassan elfelejtődik a tavaszi határjárás. Húsvét vasárnap a férfiak, a legények körbejárták a falu határát. Egyes határjeleknél megálltak, és jól elfenekelték a suhancokat, hogy öreg korukban is emlékezzenek rá, meddig ter­jedt a falu határa. A dunántúli német falvak szokása volt az emmauszjárás, vagy emmausz- * ba menés m húsvét hét­főn. Ezek vi­dám, majá­lisszerű mu­latságok vol­tak a szőlő­hegyi pincékben, vagy a falvak melletti legelőkön, ligetes erdők­ben. Húsvét hétfőn ugyanis a templomokban az emmauszi ta­nítványokról szóló evangéliumot olvasták fel. Kedden következett a visszalo- csolás, ez a ma már kevéssé is­mert szokás. Ekkor a lányok mentek a fiús házakhoz. A húsvétot követő fehér vasár­nap arra utal, hogy fel lehet ven­ni a világos ruhát, mert Jézus feltámadott. A viselet is kitava­szodott. A Dél-Dunántúlon ezt a napot mátkáié, vagy komáié vasárnap­nak is hívták. A sárközi lányok ilyenkor kötöttek egymással örök barátságot. Egy fiatalabb leányzót kértek meg arra, hogy vigye el a kiválasztott barátnő­höz a komatálat. A piros tojást, bort, kalácsot gyönyörű terítő­vei takarták le. A komatálat il­lett elfogadni és mindig viszo­nozni kellett. Ha a lányok férj­hez mentek, gyerekük született, egymást hívták keresztanyá­nak, és egy életen át segítették egymást - mondta el dr. Balázs- Kovács Sándor. Ritkán tartjuk ennyire korán a húsvétot idén szokatlanul korán tart­juk a húsvétot, mindössze há­rom nappal az idei tavaszi napéjegyenlőség után. Március 23-án legutóbb 1918-ban ünne­peltük Krisztus feltámadását, legközelebb 2160-ban. A ritka véletlent a hold állása magya­rázza: húsvét ugyanis a napéj­egyenlőséget követő első hold­tölte utáni hétvége ünnepe. A holdtölte pedig pénteken volt. az időpont megállapításáról először a 325-ben rendezett niceai zsinat rendelkezett, in­nen ered a fentebb egyszerűsít­ve leírt formula. A Gergely pá­pához köthető 1582-es naptár­reform pontosította a napéj­egyenlőséget: ennek napját, a csillagászoktól eltérően, az egyház határozza meg. Ez idén 21-éré, a telihold napjára esik, amit megenged a zsinati sza­bály. Ha ez nem lenne lehetsé­ges, szokatlanul sokat, április 27-ig kellene vámunk a hús- vétra. Hímes tojás rámákkal és virágmintákkal Hogyan tojhat a húsvéti nyúl? A TOJÁS A TERMÉKENYSÉG, az élet és a tisztaság jelképe, a kereszténységben pedig az újjászületést jelöli. A húsvéti tojás korábban elterjedt volt, ám a festés hagyománya má­ra főleg Kelet-Európábán ma­radt fenn. A húsvéti tojások eredetileg egyszínűek voltak, Kelet-Európábán főleg arany­színre, a kontinens nyugati részén leginkább pi­rosra festették őket. Ennek a színnek egy­részt védő erőt tulajdo­nítottak, másfelől Krisztus vérét szimbolizálta. A XVII. SZÁZADBAN kezdték mintákkal ellátni a tojásokat, nálunk a viasszal írt díszítések terjedtek el Ezek gyakran nevek, üze­netek voltak, de lehettek ke Közvetlen előzmény: a zsidó húsvét resztény jelképek is. Magyaror­szágon a motívumok helyen­ként változtak Leginkább geo­metrikus mintákat írtak a hí­mes tojásra, amelynek héját hosszanti vonalakkal osztották fel Az úgynevezett rámázússal kialakított mezők alkották a dí­szek kereteit, ezek közé rajzol­tak például virágokat • • A bizánci állatszimbolikában Krisztust jelképezte a nyúl, mégis úgy tartják, a húsvéti nyúlnak több köze van a germán mitoló­giához. Pontosabban Ostorához, a tavasz és a termékenység úrn& jéhez. Az istennőt, akinek neve a húsvét német (Oster) és angol (Easter) nevében is tovább él, gyakran ábrázolták nyúlfejjel vagy nyulakkal. ostarának a legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat nyúllá változtatta, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat. Ostora ünnepén a germánok egy­másnak tojást adtak és megették, más források szerint pedig el­ásták azokat. A német kutatóknak ugyan­akkor egy sokkal földhözragad­tabb elméletük is van a húsvéti nyállal kapcsolatban: a tojás­hozó császármadár, a Haselhuhn nevének rövidülésével Hase, vagyis nyúl lett az ajándékozó. A keresztény ünnep közvet­len történeti előzménye a zsi­dó húsvét, héberül a pészah. A szó kikerülést jelent, jelez­ve, hogy ezen a napon mene­kült meg a zsidóság az egyip­tomi rabszolgaságból. az ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott Egyiptomra, és minden első­szülött fiúgyermeket megölt. Ez volt a tizedik csapás, amellyel Isten figyelmeztette a fáraót: nem tarthatja tovább fogságban a választott népet. Pészah éjszakáján a zsidók frissen leölt bárányt ettek, amelynek vérével megkenték ajtajukat. így a csapás elke­rülte őket. A húshoz kovászta- lan kenyeret készítettek - nem volt ug}'anis idő megkeleszteni a tésztát. Menekülni kellett. A szabadulás emlékére ülik meg a zsidók az ünnepet minden évben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom